Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-09 / 261. szám
1993. november 9., kedd MEGYEI KÖRKÉP Megtalálták Attila sírját Színek a gyógyításban A mindennapi életben azt gondoljuk, hogy a színek mindössze szemünket gyönyörködtetik. Valójában hatással vannak személyiségünk alakulására, betegség esetén gyógyulásunkra. Aki szeretne többet tudni a színek természetéről, november 13—14-én Sajtos Gizella segítségével Békéscsabán, a Vasutas Művelődési Házban felfedezheti ezt a ma még ismeretlen világot. Video ajándékba Az almáskamarási önkormányzat települési szintű és személyes kapcsolatokkal rendelkezik a lakossági áttelepítések kapcsán Németországgal. Több kölcsönös rendezvény valósult már meg e barátság révén, valamint értékes adományokat is kaptak az almásiak. Legutóbb például a Dunamenti Svábok Kulturális Alapjától videomagnó-vásárlásra 2000 márkát kapott a település. (Folytatás az 1. oldalról) —Hol pontosan? — Gyomaendrőd határában, Szolnok megye csücskében, azon a területen, amelyik 1992- ben a Kiskunsági Nemzeti Park birtokába került. Biztosan állíthatom, hogy Attila sírja ott van, két és fél méterrel a föld alatt. „Egyszerűen kiröhögtek” — Nem fél, hogy bolondnak hiszik? Szakértő'látta már? — Voltam a Nemzeti Múzeumban és a Damjanich Múzeumban, Szolnokon. Mindenütt otthagytam a kutatásaim eredményét. írtam Nemeskürty Istvánnak. Nem is válaszoltak. Volt, ahol egyszerűen kiröhögtek. Én azonban kilencvenkilenc százalékra merem állítani, igazam van. A földön minden tárgy jellegzetes sugarakat bocsát ki. Aki érzékeny ezekre a sugarakra, az fel tudja fogni. Az én tudatalattim fogja a sugarakat, az inga pedig a mutatóm. Munkásdelegáció Attiláért A megtalálók jegyzéke a szegedi Móra Ferenc Múzeumban a legvaskosabb. Trogmayer Ottó igazgató szerint évente öten-ha- tan jelentkeznek. Trogmayer Ottó már harminchetedik éve dolgozik a múzeumnál és mint mondja, az elődeit is rendszeresen macerálták ilyesmivel. — Milyen módszerekkel dolgoznak a felfedezők? — Csak néhány példa. Volt, akinek álmában jelent meg Attila. Bejött, hogy sürgősen hozzunk búvárokat, mert csak egy meghatározott napon fog a koporsó a Tisza medréből kiemelkedni, látta is a fényt, ahogy megcsillan a vízen. Az illető a kendergyárban dolgozott, és akkoriban, a hatvanas évek eljött hozzám egy munkásdelegáció, hogy miért nem szerzek búvárokat. Nota bene: tél volt és zajlott a Tisza. Mese és valóság — Miért foglalkoztatja ennyire az embereket Attila sírja? — A hármas koporsó legendája a múlt századi Gárdonyi- regényen keresztül vált közismertté. Réveteg kincskeresőkről van szó, azzal jönnek, hogy a múzeum ássa ki, aztán felezünk. Ez egy legenda, mese. A hunok nem így temetkeztek. Kevés hun előkelőség sírját ismerjük a Kárpát-medencéből, de egyik sem így van eltemetve. Móra azt írta, „akkor hiszem el a hármas koporsót, ha a római pápát lovon ülve egy halomba temetik el”. Körülbelül igaza van. A koporsólegenda egy későbbi, valószínűleg avar kori hagyományból került át a mitológiába. A nyugati történetírók minden keletről jött népet hunnak neveztek, így az avarokat is. Egy bizánci történetíró írja: jöttek a hunok, akik avaroknak nevezik magukat. Mindezt Attila után bő száz esztendővel, amikorról a hunokra vonatkozó forrásaink általában megjelennek. Jordálesz ugye ekkor írja le Attila temetését. De tessék nekem megmondani, mit tudnánk mi az aradi tizenháromról, ha nem volna sajtó, csak szájhagyomány? Ez a helyzet az Atti- la-forrásokkal is. Maradjunk abban, hogy valahol eltemették, de hogy hol és hogyan, arról fogalmunk sincs. — El tudja képzelni, hogy valaki ráhibázzon? — Ezek a természetfölötti dolgok tőlem oly mértékben távol állnak, hogy szerintem még foglalkozni sem szabad velük. Egyébként minden véletlent el tudok képzelni. Azt nem tudom elképzelni, hogy valaki hármas koporsót talál, amire rá van írva: Attila. Tessék belegondolni, mennyi sír lehet az Alföldön. Ezer generáció az 30 ezer év, az Alföld körülbelül azóta lakott. Nos, hogy a sok millió sírból egy egyszerű ember kiszúrja, melyik Attiláé, miközben még a sír gazdagságáról is csak sejtéseink vannak — ez szinte lehetetlen. Panek József Olvasóink írják ....... ■ —... — A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Homo sapiens?! Homo sapiens = értelmes ember. De — amikor a rossz tulajdonságai szavakban és tettekben nyilvánulnak meg, —amikor az ádáz düh vagy „csak" a harag uralkodik az értelem felett, —amikor az ember embertársát megalázza, — amikor évszázadokon át barátságban élő embereket, nemzeteket a gonoszság és az önérdek egymásnak uszít, — amikor éhező milliók nyomorognak, népcsoportok vegetálnak, míg nagyon sokan palotákban élnek és luxusjachtokon mulatnak, — amikor milliárdokat ölnek fegyverek „korszerűsítésébe” és nem segítenek az éhező milliókon, — amikor az „elavult” fegyvereket népeknek, nemzeteknek adják el, hogy egymást ölhessék vele, —amikor Isten nevében ugrasztják egymásnak a népeket, nemzeteket, emberi és vallási csoportokat, — amikor a hazugságot mondják igazságnak, és az emberek által „kreált” dogmákba kapaszkodva taposnak el másokat, —amikor az emberség és a szeretet jelszava alatt borzasztó gonosztetteket követnek el, —amikor csodálatos és egyetemes szimbólumok képe és formája alatt sátáni gonoszságokat követtek el népek és nemzetek ellen, —amikor ember embert öl aljas indokból, —amikor Justícia szemét, fekete kendővel” kötik be, ■—amikor az állam nem segít a halálos betegségekben szenvedőkön és a rokkantakon, — amikor virágzó városokat pusztítanak el értelmetlen és teljesen felesleges háborúkban, — amikor az emberek nem fogják fel, hogy a Föld szennyezésével „önmaguk alatt vágják áfát”, —amikor az „anya” a felnőtt gyermekét magához édesgeti, kihasználja, azután „belerúg”, — amikor a „szülő” gyermekén áll bosszút, mert meggyűlölte annak apját, — amikor családokat züllesztenek szét felelőtlenül, önzésből, — amikor gátlástalanul csalnak, lopnak, hazudnak, valóban homo sapiens?! Még csak nem is Homo, nemhogy Sapiens! Perei Jánosné, Gyula „Ruházatuk és hajviseletük a legtöbb európai ember számára idegen, ezért könnyű jelenlétüket zavarónak találni. De elegendő' indok-e arra, hogy betiltsuk vagy korlátozzuk őket?” — kérdezi egy keresztény misszionárius (aki évekig tanulmányozta a szanszkrit nyelvet egy hindu oktatási központban) Antall Józsefhez írt levelében fotó: kovács Erzsébet Pályázati láz A Zsadányi Általános Iskola tanulói közül igen sokan készítettek rajzokat a takarékszövetkezet pályázatára. Munkájukat siker koronázta, hiszen ketten értékes jutalmat nyertek: Varga Beáta 8. osztályos tanuló egy rádiós magnót, Révész Marianna 8. osztályos tanuló pedig egy bőrmappát tollal. Ezen a sikeren felbuzdulva a BB által meghirdetett felhívásra felütötte fejét iskolánkban a ,,pályázati láz”. A TANTESTÜLET A zene jegyében Nem véletlen, hogy egyéb események mellett október a zene jegyében telt el a vésztői Szabó Pál Általános Iskolában. Bensőséges hangulatú megemlékezés volt a zenei világnap alkalmával, amelyen jelentős hangsúlyt kapott Bartók Béla, aki három alkalommal járt népdalgyűjtés céljából a községben. (Persze ehhez a rokoni kapcsolatok is hozzájárultak). A megemlékezés műsorában a népdalokat éneklő tanulókon és a tanulókból álló éneklő csoportokon kívül fellépett a helyi pávakör is, akik nemrégiben kaptak arany minősítést. A megemlékezés az iskolában lévő Bartók-mellszobor megkoszorúzásával ért véget. A folytatás a hó közepén megrendezett zenei „Ki mit tud?" volt, amelyen a 7—8. osztályok csapatai vettek részt önállóan összeállított ötletes műsoraikkal. Ebben a 7. b. osztály csoportja bizonyult a legjobbnak. A zsűrizésben segített a művelődési központ, a könyvtár, az óvoda és a pávakör is. A házigazda szerepét a 8. b. osztály vállalta. Osztályfőnökük, Jenei Elekné vezetésével szendvicseket készítettek és gondoskodtak egy kis zárótáncról is. A szakmai megszervezésért mindkét alkalommal Vári Szalay Istvánné énektanárt illeti a dicséret. A bejezést az október 21-ei Ifjú zenebarát hangverseny jelentette. A művelődési központ színháztermében 180 tanulónak adott maradandó élményt a 18—19. század zenéjének és táncainak megismerése. Kiss József könyvtáros, Vésztő Visszhang Lovász Sándor újságíró cikkére—mely 1993. október 9-én jelent meg Hol vannak a disznók? címen — válasz versben. A magyar állattenyésztés bizonytalan helyzete a magyar parasztság körében a legmélyebb válságot mutatja. Szinte bűntény az állattenyésztés ellen, mely e szatirikus versben is bizonyítható. Hol vannak a magyar disznók? Tárgyilagos szemléletmódomat igyekeztem felváltani a kritikussal a Magyarországi Kris- na-tudatú Hívők Közössége békéscsabai indiai estjén. Azt figyeltem, hogy miért bántják őket, mivel váltják ki mások ellenérzését, de semmi kivetnivalót nem találtam gazdag programjukban, magatartásukban, az általuk képviseli eszmékben. Kíváncsian faggattam tehát Danka Krisztinát, a budapesti Krisna-templom egyik fiatal szerzetesét a róluk kialakult negatív kép okáról. — Valójában mindezt — az újjal szembeni ösztönös fenntartás mellett—egy országgyűlési képviselőnek köszönhetjük, aki úgy gondolta, hogy jó szolgálatot tesz a történelmi egyházaknak azzal, ha a kisegy- házakat destruktív szektáknak nevezi és rémhíreket terjeszt rólunk. Sajnos a véleményével sikerült másokat oly mértékben befolyásolnia, hogy a Magyar Parlament Emberi Jogi Bizottsága törvényjavaslatot fogalmazott meg a kisegyházak elfogadásának módosítására. Óriási nemzetközi felháborodást váltott ki ez a gondolkodásmód. Az Antall Józsefnek címzett tiltakozó levelek azon másolatait, amelyek a Krisna-követők védelmében íródtak, mi is megkaptuk. Kérem, olvasson bele néhányba. Belelapozva a vastag levél- kötegbe, először a feladók személye ejtett ámulatba: a canterbury érsek konzultánsa, a Bostoni Új Jeruzsálem Templom lelkésze, a Cambridge-i Égye- tem tanára, a Harvard Egyetem tanszékvezetője, a Lengyel Tudományos Akadémia kutatója és így tovább. A következő megrökönyödést a levelek tartalma váltotta ki belőlem: amit ezekben a magyar miniszterelnök kapott, azt igazán nem irigylem tőle. Egyesek csak jószándékú tanácsokkal látták el, mint például a kaliforniai egyetem pszichológusa: „Ha Ón igazán mérsékelni szeretné a destruktív szekták káros befolyását országukban, azt tanácsolom, vegye fel a kapcsolatot eggyel, a sok erre a témára szakosodott^ akadémiai kutató közül. Ők tudnak segíteni az ismérvek meghatározásában, a legitim vallási hagyományok és a káros kultuszok közötti különbségtételben.” Mások — véleményük megfogalmazásakor — biztosították együttérzésükről a kormányfőt: „Nagyon megértem, hogy az Önök posztkommunista társadalmában a zavarodottság néhány jele mutatkozik abban a tekintetben, hogyan bánjanak az egyre növekvő vallási pluralizmussal.” A többség viszont felvilágosította Antall Józsefet a hinduizmusnak a világvallások között elfoglalt helyéről, de a helyesen értelmezett demokrácia tartalmáról is: „A nyugati demokratikus hagyományok hatalmas jelentősége abban rejlik, hogy tiszteletben tartják más emberek hitét és módszereit, még abban az esetben is, ha az jelentősen eltér a sajátjukétól” — írja az angol Összehasonlító Vallástudományok Intézetének igazgatója. — Tagadhatatlan, hogy közösségünk egyes tagjai szélsőségesen viselkedtek, de őket ugyanúgy kizártuk mozgalmunkból, mint ahogy a katolikus egyház is rákényszerült olykor-olykor a vallásukhoz méltatlanok kirekesztésére. Szeretném azt is megemlíteni, hogy kezdetben a protestáns egyházakat is szektáknak minősítették, s velünk szemben is csak azokban élnek előítéletek, akik nem ismernek bennünket. Az utóbbit a Magyar Tudományos Akadémia egyik szociológusa állapította meg, akit éppen a kisegyházakkal szembeni fenntartások kialakulásának kutatásával bíztak meg. A Hare Krisna fesztivált is azért rendezzük meg már harmadszor, hogy minél jobban megismerjék életünket, szokásainkat, hitünket, gondolkodásmódunkat. —A legfőbb vádak a mozgalom tagjai ellen, hogy erkölcstelen életet élnek, kiszakítják a fiatalokat a családokból, önmagukat a társadalomból. — Ezekért a rágalmakért feljelentettük az említett képviselőt, aki a bizonyítási eljáráskor egyáltalán nem tudta igazolni állításait és első fokon meg is nyertük a pert ellene. A vele való kapcsolatunk érdekessége, hogy amióta a bíróságon közelebbről megismerte tagjainkat, már nem tartja olyan veszedelmesnek az életvitelünket, ami bizony sokkal erkölcsösebb, mint a mai közvélemény által elfogadott. Mi szigorúan elítéljük a házasságon kívüli szexuális életet, nem iszunk szeszes italt, nem dohányzunk, s még az állatoknak sem ártunk (vegetáriánusok vagyunk), nemhogy az embereknek. A családokat pedig nem mi romboljuk szét, hanem például az alkohol, mértéktelen fogyasztása ellen mégsem tiltakozik senki a parlamentben. A társadalomból sem akarunk kiszakadni, hiszen rendszeresen ételeket osztunk a rászorulóknak, vagy magam is például egyetemre járok és szerencsére ott már senki sem szól meg azért, hogy száriban megyek be az előadásokra. Krisztinát hallgatva arra gondolok, hogy kétezer évvel ezelőtt a keresztényeket oroszlánok elé vetették, később a reformáció követőit üldözték, most nekik kell kitartóarí bizonygatni, hogy semmi mást nem akarnak, csak közelebb kerülni Istenhez, akit ők „mindenkit vonzónak”, azaz Krisnának neveznek. Lenthár Márta Ott vannak az erdő mélyén, makkot esznek, holdnak fényén: beletúrnak a homokba, magyar paraszt viszonyokba. Úgy mennek a hideg télbe, nem is néznek fel az égre, mert az égen nagy lyuk tátong, paraszt gazda meg csak lázong: keresi a maga hasznát, de nem lát, csak disznófarkát, azt is gőgös urak fogják, hitel címen mind eladják. Nekik kell a márka, dollár, paraszt várhat ott az ólján. Disznóját már ha eladta, üres maradt kopasz marka: Elfogyhat a disznófalka, így indulhat el a hajsza. Nem lesz disznó, csak erdőben, makkot esznek, sárba törve. Urak most már oda járnak, erdő mélyén ott vadásznak: dollár pénzzel, csőre töltve, lövöldöznek vadat lőve. Majd járják a kanásztáncot, énekelnek vad románcot. Valahol az erdő mélyén, —hej, haj, hurrá!—holdifénynél. Magyar disznók pedig vannak, nyakukon nyakkendőt hordanak; Szájuk mellett bajusz körbe, s beleisznak még a sörbe. Pénz meg döglík disznótájon, — valahol, Magyarországon... Hetényi György
