Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-05 / 232. szám
1993. október 5., kedd PÁLYÁZAT m «BEKES MEGYEI HÍRLAP Szupernagyik kerestetnek Folytatjuk a fényképek közlését. Minden jelöltnek van esélye: az első tíz, legtöbb szavazatot kapott nagymama mellett további tíz, sorsolás útján kiválasztott nagyi kapja meg a „Szupemagyi” címet, hozzá szupemagy ihoz illőjutalmat és lehetőséget a lapban való bemutatkozásra. A szavazás módja: a lapból kivágott, a nevet is tartalmazó képet levelezőlapra ragasztva vagy borítékba téve be kell küldeni szerkesztőségünk címére. A szavazatokat legkésőbb a megjelenést követő hetedik napon, tehát egy héten belül adják postára. A sorsoláson mindenki részt vesz, aki legalább egy szavazatot kapott. Kérjük, ne feledjék el feltüntetni nevüket a borítékon, levelezőlapon, mert a szavazatot bekül- dőkközött is jutalmat sorsolunk ki. Ajánló sorok Ebben a hónapban ünnepli 91. születésnapját Linder Pálné, akiről Gyebnár Györgyné írja: „A mi nagyinkat pár évvel ezelőtt már egy főorvos elnevezte szupemagyinak. O 90 évesen még mindennek tud örülni, ő a rossz dolgokban is meglátja mindig ajót is. Mániásán takarít, allergiás, ha az ágy alatt por van, így inkább minden nap bemászik a port kitörölni. Mindent megvarr, és ha nekem nem sikerül, ő szívesen tűbe fűzi a cérnát. Az unokáit a vi lágon ő szereti a legjobban.” A két Karst kislány, Mónika és Anita küldte be Póti Sándorné fényképét. Mónika verset írt a nagyiról, Anita pedig rajzban mesélte el, mi mindenre tellik a mama idejéből és energiájából: kimos, főz, kapál, vasal, csibét nevel, Picit, a kutyust eteti, söpör, porszívóz, kalácstésztát nyújt, varr, süt és lekvárt főz. A rajz.egy női kezet ábrázol, ezen magyarázattal: „Áldott kis kéz, mindenre kész!” Az öt ujj körül pedig az említett műveletek eszközei, a tűzhely, a kapa, gereblye, vasaló, tű, cérna, olló és így tovább. A vers hasonlóan kedves: „Az én kedves nagymamimat úgy hívják, hogy Róza, / ne gondolja róla senki, hogy szúr is, mint a rózsa. / A munkától fáradt keze arcom simogatja, / szelíd, kedves mosolyával gondom eloszlatja. / Felnevelt O öt gyermeket, hű volt a családhoz, / nem jároga- tott segélyért soha a tanácshoz. / Húsz éven át ápolgatta beteg anyját, anyósát, / nagyon ritkán panaszkodott, ha mások bántották. / A nagypapa fizetését mindig úgy osztotta-szorozta, / hogy a ruhavásárlásból maradjon a kosztra. / Gyermekeit tanította, nagyon sokat dolgozott, / hogy leányai mhája sohse legyen foltozott. / Megvarrja a Barby- ruhát velünk együtt kártyázik, / mikor apu harmonikái, O szívesen nótázik. / Tavaly volt épp hetven éves, de rajta ez nem látszik,/mmikor együtt a nagy család, boldogságtól sugárzik. / És ami a legszupe- rebb, elmondom én néktek: / A világ legjobbb anyukáját felnevelte nékem !” Fehér Károlyné nem ismer lehetetlent, ő ezért a legszuperebb és legdrágább nagymami a világon—vallja kísérőlevelében Georg Lajosné. „A mi szupernagyink 68 éves, fáradhatatlan és vidám annak ellenére, hogy az élet vaskeze erősen szorítja. Magatehetetlen férjét ápolja és emellett mindent elvégez — írja Kovács Krisztina és Ildikó, akiktől Ungvári Sándorné fotója érkezett. — Az, amit mi, a testvérem és én el szeretnénk mondani, azt egy anyáknapi vers fejezi ki legjobban: Édes-kedves nagyanyókám, anyák napja van ma, / Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. / Reggel, mikor felébredtem az jutott eszembe, /Legyen virág e szép napon mind a két kezemben / Egyik csokrot Neked szedtem odakünn a réten / Te is sokat fáradoztál évek óta értem. / Kimostad a mhácskámat, fésülted hajamat / Jóságodat felsorolni kevés is ez a nap. / Köszönöm, hogy ilyen sokat fáradoztál értem /és hogy az én jó anyámat felnevelted nékem !” Juhász Károlynét és Wagner Ádámnét a tízéves unoka, Wagner Erika mutatta be: „Nekem két nagymamám van. A Juhász mama főzi szerintem a világ legjobb húslevesét és süti a legjobb süteményét. A Wagner mamám a lekváros kifli és a perec specialistája. Sokat vagyok náluk, ilyenkor gyakran játszunk együtt. Nagyon szeretem őket.” Görkorcsolyázni nem tud, de minden mást igen — derül ki Tarkó Imrénéről, akit a két unoka, Tarkó Jacqueline Zsuzsanna és Milán Zsolt nevében Tarkóné Péntek Zsuzsanna nevezett be. „Én szeretném a férjem édesanyját, kéj gyermekem nagyiját benevezni a versenybe. O imádja az unokáit. Mindent megtesz értük, értünk, segít, amiben csak módja van. Nagyon fiatalos, tele energiával, ég a keze alatt a munka. Ért a gyerekek nyelvén, egy általános iskolában dolgozik lassan két évtizede. Becsületes, egyenes jellem. Nagyon jó humora van. Istenien főz, a család kedvence a gombás csirke. Szóval ő valóban szuper, kívánjuk és reméljük, még sokáig élvezhetjük meleg, gondos kezét. Ezúton szeretnék minden nagymamának jó egészséget és sok sikert kívánni, mert szuperek.” Két lánya, Setényné Rózsika és Kovácsné Marika küldte be Kotroczó Zoltánné fényképét. Úgy vélik, édesanyjuk is azok közé a nagymamák közé tartozik, akik nagyszerű emberek. Két lányának és négy fiú unokájának él és dolgozik fáradhatatlanul, pedig régóta betegeskedik ízüle- tes végtagjaival és elfáradt szívével, amit családja boldogulásáért áldozott fel. „Sokáig sorolhatnám kitűnőségét, egy mondattal befejezve annyit, hogy ő nekünk a legszuperebb csupa szív, csupa szeretet nagymamink, és mindenki Rózsika nénije.” Kólialmi Józsefné fényképéhez első osztályos unokája, Kovács Anita és a lánya, Kovácsné Kőhalmi Ilona is írt pár sort. Eszerint a legdrágább nagymami fáradhatatlan, ő a családot összetartó kapocs, aki pompásan süt-főz. „Az én mamámnak két lánya van, az egy ik az én anyukám, a másik a keresztanyám, aki Nagymaroson lakik, ott két fiú unokája van — kezdi levelét Párkány Ildikó, Kojnok Pálné unokája.—Nekem van egy öcsém és a mamikám velünk lakik, így több ideje jut ránk. Kicsi komnktól minden idejét, minden figyelmét nekünk szenteli. Reggel, miután apukám és anyukám hajnalban elmentek dolgozni, ő keltett álmunkból, elvitt az óvodába bennünket, később pedig az iskolába. Esténként mindig tudott valami jót mesélni, és mindig el tudtunk aludni az áldott jó keze simogatásától. Ha betegek voltunk, akkor is mellettünk tudott lenni, és megvigasztalt, ha reggelente sírva indultunk az iskolába. Most 11 éves leszek és nagyon sok hasznosat tanulok tőle, tudok neki segíteni a takarításban és a főzésben, és ezzel anyukámnak is segítek. Az én mamám mindig a legfinomabbakat süti-főzi. Jut ideje Nagymarosra is elmenni, mert az ottani unokáit is nagyon szereti. Még jó, hogy van szabadjegye, így ha kell, egy hónapban kétszer-háromszor is el tud menni. Csak az a baj, hogy mindent nem tudok leírni a mamámról, mert akkor nagyon sok papír kellene hozzá. így hát röviden: azén mamám tud legjobban szeretni, mindenkire van ideje és a legdolgosabb és a legjobb keze neki van a világon. Nagyon-nagyon szeretem a mamikámat.” Feigl Miklósné, Klári mama unokáinak fáradhatatlan játszótársa, szépre-jóra tanítója, mesemondója — árulja el Csonka Tibomé. Azt írja továbbá, hogy Klári mama szeretete pótolhatatlan. Finomakat sütni-főzni tudó, segítőkész nagyi. „6 db 15 éven felüli unoka” aláírással kaptuk meg Hajdú Zsigmondné fényképét. A „hatok” azt írják, hogy az ő szupemagyijuk az unokák körében egyszerűen csak „Hajdú nana”. „Szerintünk azért érdemes ő a szuper a köbön címre, mert minden szabad percét unokái körében tölti, bármikor van ideje ránk. Bármely témáról lehet vele beszélgetni. De nem utolsó sorban a „szülők mögött” támogatja az unokái elképzeléseit. Sokat fáradozik értünk. Akkor sem riad vissza, ha mind a hatan nála vagyunk. Na röviden ennyi!” „Jozaf Pálné az anyukám, én a lánya vagyok. Közösen vásárolt házban lakunk. A bátyámat is ide hívták a kisfiával. Most ő helyettesíti az elhunyt édesanyát, féltő gondoskodással ápolja. Sokat süt- főz. O vigyáz három unokájára, ha szükséges. Mindenre megtanított, főzni, sütni, pénzt beosztani, de ha mégis megszorulunk anyagilag, ő az első, akihet fordulhatunk. Mindig segít!” — így szól Lovas Ferencné levele. Pribánszki Ágnes és a két unoka Szabadkígyósról postázta Szilágyi Kálmánné fényképét. Ok így írnak: „A mi mamánk 67 éves, de nagyon sokat dolgozik. Tatámnak is szokott segíteni ráverni a vasra, mivel hogy tatámkovács. Számomra és még két unokája számára ő a legszuperebb, még ha nem is nyeri meg a versenyt.” „Három testvérem után hét unoka és egy dédunoka nevében írok — kezdi levelét özv. Zsíros Andrásné kisebbik lánya, Szabó Béláné.—Nu- si mama azért szuper, mert a szeretet és áldozat- készség hatalmasan munkálkodik benne, testi betegsége ellenére is »átugrik« mindannyiunkat, ha sütés-főzésről, vendéglátásról van szó. Anyagilag szűkösen él, már több, mint három éve özvegyen — drága tatánkat ő ápolta otthon haláláig — mégsem fogad el anyagi segítséget egyikünktől sem, úgy be tudja osztani, hogy mindig adni is tud mindegyik unokájának. Nagyon muzikális, gyönyörű hangja van a mai napig is, pedig ebben az évben töltötte be a 70. évét ! Van két hangszere is, egy harmonium és egy citera, amin nagyon szeret szép énekeket, illetve nótákat eljátszani. Rengeteg verset írt és szaval is különböző összejöveteleken!” Hrabovszki Andrásné két kicsi unokája nevében az édesanyjuk, Mészárosné Hrabovszki Katalin küldte be a nagymama fényképét, pársoros levélkével. Eszerint a nagymama egyformán tudja szeretni a két fiúunokáját — talán még a lányánál is jobban. Kedves-komoly sorokat kaptunk a Szigeti testvérektől, Adéltól és Anettől. Adél, aki 12 éves, így íranagymamáról, özv. Szigeti Jánosnéról: „Mindenki arról ír, hogyan tud sütni, főzni, mosni a nagyi. De senki nem ír arról, hogy milyen a valóságban. Az én nagymamám ott él, ahol mi lakunk, csak az a különbség, hogy ő az A, mi pedig a C lépcsőházban. Nagyon szép a korához képest, tiszta, barátságos, mindent meg tud csinálni, úgy, mint a többi nagymama. Mégis különbség van az eddig megjelent nagymamák és ő közötte. Mi az? Hát a megértés anyuval, a szeretet, az összetartás, az egymásról való gondoskodás. Sohasem veszekednek, a mama alkalmazkodó, úgy, mint anya. Úgy érzem, nem csak azt kell mondani, hogy az én mamám szuper, mert nekem megvesz mindent, hanem a fő az, hogy egy család a mai világban milyen összetartó, hogyan küzdi le a gondjait. Úgy érzem, a boldogság, az összetartás többet ér egy jó süteménynél. Nálam csak ilyen fénykép van a mamáról, de nem akarjuk, hogy a mama és anya megtudja. Legyen ez meglepetés számukra.” A nagyobbik unoka, Anett is tollat fogott, hogy a saját gondolatait megfogalmazza, hiszen ő már 17 éves, másként látja a világot: „Kézilabdázóm, az NB I-be most kerültem fel, mint kapus. Az én mamám, anya és apa kijár a mérkőzésekre, szurkolnak nekünk! Olyan biztonságos, jó érzés, hogy ott vannak!” Özv. Bartyik Andrásné fényképét Edit nevű unokája postázta 12 unoka és 2 dédunoka nevében. Igen velősen érvel a nagymama „szuper”- volta mellett:,, Aki nem hiszi el, ismerje meg Őt ! ” Linder Pálné, Sarkad Tarkó Imréné, Gádoros Póti Sándorné, Sarkad Kotroczó Zoltánné, Kunágota Kólialmi Józsefné, Békéscsaba Ungvári Sándorné, Sarkad Juhász Károlyné, Gyomaendró'd Kojnok Pálné, Békéscsaba Feigl Miklósné, Békéscsaba Jozaf Pálné, Békéscsaba Szilágyi Kálmánné, Békéscsaba Özv. Zsíros Andrásné, Békéscsaba Hrabovszki Andrásné, Békéscsaba Özv. Szigeti Jánosné, Békéscsaba Özv. Bartyik Andrásné, Békéscsaba Fehér Károlyné, Sarkad Wagner Ádámné, Gyomaendrőd Hajdú Zsigmondné, Békéscsaba
