Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-30-31 / 253. szám
CSALÁD - OTTHON 1993. október 30-31., szombat-vasárnap Nátha ellen nincs orvosság? Belgyógyász az őszi divatbetegségekről A hűvös, nyirkos napok elkerülhetetlen velejárói az őszi divatbetegségek: a nátha, az influenza. A kiváltó ok lehet vírusos fertőzés vagy csupán meghűlés. Ez is, az is elsősorban a legfiatalabb és a legidősebb korosztályok tagjait veszélyezteti, de a megelőzés, a gyógyítás csodaszerével egyelőre adós a tudomány. — Vannak azonban egyszerű, jól bevált módszerek, amelyekkel enyhíthetjük a tüneteket és siettethetjük a gyógyulást — mondja dr. Kovács Lajos belgyógyász főorvos. — A diagnózis könnyen megállapítható: az orrdugulás, a légzés nehézzé válása vagy súlyosabb esetekben a torokfájás, a köhögés, a fejfájás, a végtagfájdalmak és a hőemelkedés, a levertség — mind e tipikusan őszi-tavaszi betegség jele. A gyors kilábalás fő kelléke a néhány napos ágymeleg és a nyugalom. Az étvágytalanságon ne próbáljunk az evés erőltetésével úrrá lenni. Fontos viszont a bőséges folyadékfogyasztás; a szervezet láz, izza- dás okozta folyadékveszteségét lehetőleg teával, ásványvízzel pótoljuk. A láz a szervezet védekező mechanizmusa, fölösleges tehát rögtön csillapítókhoz folyamodni. Ha azonban 39—40 fokra szökik fel a testhőmérséklet, helyénvaló a csillapító, a borogatás, a hűtőfürdő alkalmazása, mert a magas láz legyöngíti a szervezetet. Az enyhébb lefolyású náthás megbetegedés nem igényel gyógyszeres kezelést. Jó szívvel ajánlhatók azonban a különféle gyógynövénykészítmények és gyógyteák. Kamillateás inhalálás nyomán például a nyálkahártya duzzanata csökken, a légzés könnyebbé válik, az orr gyorsabban tisztul. Igen jó hatásúak az izzasztó teák — segítségükkel a vírusos fertőzés ártalmai is enyhíthetők és megszüntethetek. Vitamindús táplálkozással, rendszeres testmozgással, a külső hőmérséklethez alkalmazkodó réteges öltözködéssel egyébként számottevően csökkenthető a megbetegedés esélye. S még valami: az őszi-téli hónapokban valósággal nátha- és influenzaveszélyes övezetnek számítanak a zsúfolt, zárt helyiségek. Aki csak teheti, kerülje az ilyen helyeket. FEB Az őskolbásztól az orjalevesig Napjaink kedvelt disznótoros étkei alighanem ősi magyar eledelek. Ezt támasztják alá azok a régészeti leletek, amelyekből kitűnt, hogy a Kárpát-medencében letelepült őseink az líraion túli őshazából is terelgettek maguk előtt sertéseket. A derék jószágok már akkor a legkedveltebb háziállatok közé tartoztak — igaz, küllemre, termetre jócskán elütöttek mai utódaiktól: borjú nagyságúak lehettek, s színük téglavörös volt. A följegyzések szerint államalapító István királyunk rendeletet adott ki a disznók makkoltatá- sáról, I. Endre pedig annak idején 2000 oldal sózott szalonnát küldött III. Henrik királynak... Patinás történelmi múltja van a sertéskolbásznak, amelyet már a régi görögök is ismerőseink már az Uralon túlról terelgettek maguk eló'tt malacokat, amelyeknek „minden egyes tagja, bordája, lapockája egy-egy külön gyönyörűség” tek. Homérosz Odüsszeiájában például keCske- bendőbe vagy bélbe töltött disznóvérről és szalonnadarabokról ír. Az „őskolbász” föltehetően bizánci közvetítéssel, Bölcs Leó császár katonáitól jutott el eleinkhez, az Etel-közi ugorokhoz. Pedig Leó olyannyira ellene volt az efféle eledelnek, hogy parancsban hirdette ki: „Felséges füleinkbe jutván a hír, hogy belekbe vért pakolnak, mint a gabonát a zsákba, s ilyetén módon, mint közönséges eledelt, meg is esznek. Aki pedig ilyet tesz, az pőrére vetkőztetik, megbotoztatik és országból kiűzetik...” A hurka-kolbászra kiadott embargó nem tudta megakadályozni a disznótoros készítmények világhódító útját. A két részre szakadt római birodalom keleti felében a bizánci fennhatóság alatt élők lopva-titokban készítették és fogyasztották, a birodalom nyugati részén viszont „törvényesen” kapott helyet a legjobb falatok sorában. A rómaiaktól a germánok, tőlük pedig más európai népek is hamar elsajátították a véres- és a májashurkát, valamint a kolbász készítésének titkait — sajátos változatokkal, ízekkel gazdagítva a választékot. A „röfögő alapanyag” azzal is különleges helyet vívott ki magának, hogy szinte minden része ínyenc falatokkal szolgál. Ahogy a nagy palóc, Mikszáth Kálmán írja: Minden egyes tagja, bordája, lapockája egy-egy külön gyönyörűség. A hazai tradíciók szerint egyébként az igazi, ízletes disznótoros menü a következő: orjaleves finommetélttel, főtt orjahús tormával, töltött káposzta, sült hurka-kolbász burgonyával, céklával és töpörtyűs pogácsa. —borgó— Ferenczy Europress Gazdaképzés a ^rékés megyei hírlap-ban 42. Sorozatunk a Tv2 vasárnapi gazdaképző műsorának anyaga (ismétlés szombat reggelenként), melynek szakmai felelőse és előadója dr. Böő István békéscsabai állatorvos. Igáslovak istállója Az igáslovak egyszerű épületekben is tarthatók, de fontos, hogy az épület száraz, világos, huzatmentes legyen, a természetes légcserét biztosítani tudja. Fontos szemléleti kérdés — melynek persze mindig gyakorlati következményei vannak —, hogy ne az istállóhoz próbáljuk a lovat idomítani, hanem fordítva, vagyis az istálló elégítse ki a ló tartással szembeni igényeit! A igáslovakat olyan állásokban helyezzük el, melyek hossza körülbelül 3 m, szélessége körülbelül 1,5 m. Padozatuk lehet döngölt agyag, tégla, bitumen is, beton ne legyen, mert az hideg, kemény, rugalmatlan, a lábakat károsítja. A lovakat állásaikban egymástól a játszóihoz és az állás végén lévő dúckarókhoz erősített lengő választórúd (streifa) választja el, melynek magassága körülbelül 1 m, s rögzítése olyan, hogy szükség esetén gyorsan lekapcsolható legyen. Az abrakot, a zöld- és silótakarmányt jászolból etetjük, mely fából vagy betonból készül, magassága körülbelül 1,10 m, faltól mért szélessége körülbelül 60 cm, belső szélessége körülbelül 45 cm, mélysége pedig 35—40 cm. A jászol felső peremén lévő félgömbölyű fa (süvegfa) akác, ezt a ló nem rágja meg, ehhez rögzítjük a megkötő karikákat.. A lovak megkötésére sohasem láncot, hanem fagolyóban végződő kötelet használunk. Az igáslovak takarmányozással kapcsolatos ballasztigénye nagyobb, mint a sportlovaké, ezért velük több szénát etetünk. Hogy minél kevesebb széna menjen veszendőbe, szénarácsot alkalmazunk, mely nem más, mint a jászol fölé, az istálló falára erősített saroglya. Rajta a rácsok (zápok) közti távolság 6—8 cm. Ólyan magasságban kell elhelyezni a szénarácsot, hogy a ló könnyedén elérje, ugyanakkor a lehulló levél, murva ne a szemébe hulljon, hanem a jászolba. Jó módszer, ha a szerszámok számára a dúckarókon egy tartót helyezünk el, de a szerszámokat csak be- és kifogáskor tartsuk az istállóban, mert a mindig meglévő ammónia a bőrt károsítja! Azért, hogy a ló a szalmát ne rúgja ki a kezelőútra, a dúckarók közé körülbelül 5 cm magasan úgynevezett „körömrúgót” tegyünk. Sokán azt csinálják, hogy körömrúgó helyett az alomszalmát az elülső lábakig felsöprik. Ez nem jó módszer, mert így a hátulsó lábak a csupasz padozaton állnak. Egysoros istállóban a kezelőfolyosó (placc) szélessége körülbelül 2—2,5 m, ennek padozata lehet beton, jó, ha a csúszásveszély megelőzésére érdes, rovátká- zott. Az istállóhoz zaboskamra, szerszámoskamra, takarmá- nyos helyiség és gondozói pihenőszoba tartozik. Uborka az arcon - gombostű a tulipánban Nagyanyáink titkaiból A régi idők lányai, asszonyai is szerették a virágokat, köztük a színpompás, tarka tulipánt. Ha azonban levágtak néhány szép példányt, hogy vázába tegyék, a szárába alulról gombostűvel apró lyukakat fúrtak; így ugyanis a virág jobban föl tudja szívni a vizet. A páfrányok is sokáig szépek, frissek maradtak a kezük alatt — mert esetenként nemcsak vízzel, hanem fekete teából készült lével is megöntözték. Megtapasztalták azt is, hogy a zöld növények nagy része kifejezetten kedveli a sört: a virágok levelei fényesebbek, egészségesebbek, ha kevés habzó itallal frissítjük fel őket. Nagyanyáink kozmetikai kelléktára változatos volt. Sokan használták. például a következő uborkapakolást: 1 evőkanál friss uborkalé összekeverve 1 teáskanálnyi tejszínnel és tojásfehérjével, hozzáöntve 20 csepp rózsavíz; a pakolást 20 percig hagyták az arcon. Ismerték a körömvirág bőrtisztító és -nyugtató hatását: két teáskanálnyi virágszirmot kell egy csésze vízzel leforrázni, majd szitán átszűrni, s a lehűlt folyadékkal az arcbőrt óvatosan bedörzsölni. A gyümölcsecettel eleink szervezetük télen legyöngült ellenálló képességét javították Az uborkapakolás egyszerű, olcsó és igen hatásos ARCHÍV fotó föl. Három evőkanál almaecettel összekevertek 1 teáskanál mézet, majd az egészhez vizet öntöttek. Tavaszonként ezt az italt akár heteken át is fogyasztották, rendszerint éhgyomorra. S végül néhány hajdan közismert konyhai fogás: a sütemény alapanyagának összegyúrása előtt a tojás sárgájához egy csipet sót tettek, ettől a sült tészta élénk sárga színt kapott. A konyhai bántó zsírszagot petrezselyemmel közömbösítették: a zöldséget akkor tették a serpenyőbe, amikor már forró volt a zsír vagy az olaj. A galuskának kitűnő ízt adtak azzal, hogy húsleveslében főzték ki; ebbe tettek még néhány csepp olajat is, nehogy összeragadjon a no- kedli. Beküldendő: a nyíllal jelölt sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1993. november 8. Cím: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, pf.: 111. A megfejtéseket csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A helyes megfejtők között 5 darab 500 forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki, amit postán elküldünk. Az 1993. október 16—17-ei rejtvény megfejtése: „Megígérem, hogy máskor nem lakkozom ki a körmeimet lefekvés előtt.” Nyertesek: Bukovszky Jánosné, Békéscsaba, Gazsó Mihályné, Kondoros, Kocsondi Józsefné, Békéscsaba, Pljesovszki Jánosné, Kondoros, Vári Józsefné, Pusztaföldvár.
