Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-30-31 / 253. szám
a 1993. október 30-31., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM Feketének, nőnek, embernek lenni Az amerikai irodalomtanámő, Toni Morrison az idei Nobel-díjas Boldog születésnapot, Catherine! „Mennyire lehetek szabad ebben a faji megkülönböztetéstől terhes világban?” A hírügynökségek gondoskodtak arról, hogy világszerte így röppenjen fel a hír: az idei irodalmi Nobel-díj kitüntetettjének neve „nem kis meglepetést keltett a szakértők és a várományosok körében”. Állítólag még magát Toni Morri- sont is ugyancsak meglepte a Nobel-bizottság döntése, és a kitüntetés számára is teljesen váratlan volt, az amerikai írónőt értesíteni sem tudták a bejelentéskor. Az akadémia indoklása szerint az írónő „az amerikai négerek életének kifejező ábrázolásáért” kapta az elismerést. Tény, hogy Morrison regényeiben a mai, bonyolult amerikai valóságot igyekszik életre kelteni, gazdag képzelőerővel és árnyalt, költői nyelven. Minden írásában arra keresi a választ, hogy miként lehet, hogyan kell feketének, nőnek, embernek lenni a mai amerikai társadalomban. A Nobel-díj egyik állítólagos esélyese, az albán Ismail Kadaré a számára ismeretlen Morrison „győzelmének” bejelentése után nem túl lelkesen elmondta, hogy a Svéd Királyi Akadémia döntésében, abban, hogy nem ő kapta a díjat, szerinte nagy szerepet játszik, hogy ő egy kis ország írója. Végignézve a korábbi Nobel- díjasok listáját, talán nemcsak a szőlő savanyú, hanem lehet valami valóságalapja az ilyen vélekedésnek. Az viszont egészen biztos, hogy a nagy nemzeti irodalmak, amelyek olyan szerencsések, hogy világnyelven szólalhatnak meg, sokkal esélyesebbek a nemzetközi elismerésre, mint a kis népek költészetének képviselői, akiket elszigetelt anyanyelvűk szinte megfoszt a világhírtől és az elismeréstől is. Morri- sonnak szerencséje talán, hogy az egyesszámú világnyelven, tehát angolul ír, persze egyáltalán nem az államokbeli többség szószólója. A 62 éves Toni Morrison — leánykori nevén Chloé Antony Wofford — az Egyesült Államokban ismert, de más országokba még nem jutottak el művei. Irodalmat tanít a washingtoni Howard Egyetemen, amikor 31 évesen házi dolgozatként megírja első elbeszélését, ebből szülfetik meg 7 évvel később, 1970-ben első regénye The Bluest Eye címmel. Hat regénye közül az 1987- ben írt Beloved-ért Pulitzer- díjat kapott. Ezenkívül a Sula (1973), a Song of Solomon 1977-ben az Egyesült Államokban az év legjobb regénye elismerést kapta. Legutóbbi munkája, a Jazz 1992-ben jelent meg. A regényeken kívül 1983-ban egy musical-komédiát írt New Orleans címmel, valamint a meggyilkolt Martin Luther King emlékére a Dreaming Emmet című darabot, ezt eljátszották, de könyvformában soha nem adták ki. Toni Morrison civilben a New Yersey Államban található, híres Princeton Egyetem irodalomprofesszora. Egyik esszégyűjteményében írja a következő, ars poeticának beillő sorokat: „Munkám megköveteli tőlem, hogy elgondolkozzam, afrikai—amerikai írónőként mennyire lehetek szabad ebben a nemi és faji megkülönböztetéssel terhes világban.” A Nobel-díj előtt a magyar olvasó sem ismerhette Toni Morrison nevét, de a rangos elismerés óta reménykedhetünk abban, hogy műveivel is hamarosan találkozhatunk az új könyvek között. Niedzielsky Katalin Szépséggel tehetség párosult Hihetetlen, hogy a csodálatos Catherine Deneuve fölött is eljárt az idő, a híres színművész- nő október végén ünnepelte ötvenedik születésnapját. Ő az, akiről azt mondják: az Isten is színésznőnek teremtette. Családjában mindenki ezt a gyönyörű és szörnyűséges pályát választotta. Színésznő volt édesanyja, édesapja, Maurice Dorléac színpadon és filmekben egyaránt játszott. Két leányuk született, az idősebb megtartotta apja nevét és Françoise Dorléac néven fiatalon megismerte a szakma. Befutott művész volt, amikor — mindössze 25 esztendős korában! — autóbalesetben életét vesztette. A kisebbik Dorléac-lány, Catherine sem tudott ellenállni a csábításnak, ő is a színészi pályát választotta. Ám, hogy ne legyen annyi Dorléac a szakmában, anyja leánykori nevét vette fel, így lett Deneuve. Nagyon fiatalon, 13 évesen, még iskolásként debütált. Hamarosan — akárcsak Brigitte Bardot, Jane Fonda — a nagy felfedező, Roger Vadim filmrendező szárnyai alá került, de nem Vadim filmjeiben vált igazán ismertté. A valódi hírnevet Jacques Demy operafilmje, a Cherbourgi esernyők hozta meg Catherine Deneuve számára. A Cherbourgi esernyők után pályája nyílegyenesen ívelt felfelé. Nagyon gyorsan Franciaország ünnepelt sztárja lett, és megismerte a nemzetközi filmvilág is. Sokszor elmondták és leírták róla, hogy egyedül ellenállhatatlan szépsége elég lett volna a sikerhez, vagy legalább is a felszínen maradáshoz, ám esetében a szépség valódi tehetséggel párosult. Olyan rangos rendezők hívták meg filmjeik főszerepére, mint a lengyel születésű Roman Polanski vagy a spanyol Louis Bunuel. A Mayer- 1 ingtől Az utolsó metró Párizsban vagy az Undor című produkcióig számtalan sikeres főszerepét eljátszott. Catherine Deneuve magánéletéről annyit lehet tudni, hogy Roger Vadim mellett Marcello Mastroianni játszott főszerepet. Az olasz filmsztár időközben különböző híres színésznőkkel élt együtt, de sohasem vált el feleségétől, hosszabb-rövidebb kalandjai után mindig visszatért Deneu- ve-höz, közös gyermekük is született. Az immár huszonéves hölgy nem esett messze a fájától: csaknem ugyanolyan szép, mint édesanyja és már elkezdte filmkarrierjét... N. K. „A megtépázott európai gondolatiság nyerhet erősítést” / Uj reneszánsz kezdete Ismét együtt a nagy csapat? Az ex-Beatlesek ma már nem veszekednek... — A megtépázott európai gondolatiság nyerhet erősítést a színházművészet által. Azon a kontinensen, amelyen a felszámolt vasfüggöny helyett, sajnálatos módon új elválasztó határok létesülnek, a színház erősítheti a valódi európai gondolatiságot. Az igazi Európát sokszínűség jellemzi. Nagy megtiszteltetés és a budapesti Katona József Színház munkájának elismerése az a tény, hogy az Európai Színházak Uniója 2. fesztiváljának Budapest adhat otthont — mondta Marschall Miklós főpolgármester-helyettes a házigazda város nevében a rangos művészeti találkozó programját ismertető előzetes tájékoztatón. Október 22. és november 8. között Európa színházai adtak egymásnak randevút Budapesten. A Royal Shakespeare Company névadója egyik remekművét, a Téli regét játszotta a Madách Színházban. A londoni Nemzeti Színház Sondheim t— Wheeler Sweeney Todd — a Fleet Street ördögi borbélya című zenés előadását mutatta be a budapesti Nemzetiben. A Düsseldorfer Schauspielhaus kortárs szerző játékával lépett pódiumra. Klaus Pohl A szép idegen című drámáját az Árany János Színházban láthatták az érdeklődők. A román Buland- ra társulata Carlo Goldoni egy kevésbé ismert darabjával mutatkozott be a magyar közönségnek. A kétszáz esztendeje elhunyt olasz szerző A komédiaszínház címmel írt művét adta elő a Katona József Színházban. Ibsen John Gabriel Borkman című drámáját tolmácsolta az 1779-ben alapított párizsi Odéon. A címszerepet Michel Piccoli alakította. A francia társulat a Fővárosi Operett Színházban vendégeskedett. A milánói Piccolo Tetro műsorán egy másik Goldoni darab szerepelt, címe: A te- recske. Az előadást Giorgio Stehler állította színpadra, a Művész Színházban láthatta a közönség. A barcelonai Teatre Lliure társulata Heiner Müller művével vendégszerepeit Budapesten. A világszerte ismert német drámaíró Kvartett című munkáját a Katona József Színházban adták elő. A szentpétervári Kis Színház Lev Do- gyinGaudeamuszát játszotta a Madách Színházban. A stockholmi Királyi Drámai Színház produkcióját Ingmar Bergman rendezte. Â svédek a japán Y u- kio Mishima De Sade márkinő című darabját tűzték műsorra. A Katona József Színház fesztiválprogramjában szerepelt Kárpáti Péter Akárki, Halász Péter Önbizalom, illetőleg A kínai, Németh Ákos Müller táncosai, Heinrich Böll—Bereményi Géza Katharina Blum elveszett tisztessége, valamint Shakespeare Hamlet című előadása. Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház igazgatója szerint a budapesti fesztivál kezdete lehet egy új reneszánsznak. Amikor is újból benne lehetünk a színházi világ vérkeringésében. Mint a háború előtti években, mikor a kor meghatározó olasz, francia, német színházi nagyságai, együttesei rendszeres vendégek voltak hazánkban. Az uniónak tizenkét tagszínháza van. És semmilyen stiláris egység nem fűzi őket össze. Csupán a nyitottság egymás kultúrája iránt, s a vágy a tökéletesedésre. Miközben egyikük kicsi, a másikuk világhírű, a harmadik hat színpaddal rendelkezik, a negyediknek még állandó társulata sincs. De abban mindannyian egyetértenek, hogy az európaiság az ilyen megnyilvánulásokban van. S hogy a világon számukra nincs fontosabb, mint a színház. Hogy ennek nyomatékot adjanak, a színpadról szólnak hozzá a világ dolgaihoz. Ezúttal innen, Budapestről. Az Európai Színházak Uniója egyébként 1989-ben jött létre azzal a céllal, hogy erősítse a színházi szakemberek párbeszédét, lehetővé tegye a kulturális értékek nemzetközi cseréjét. Létrejöttét a világhírű rendező, a milánói Piccolo Színház igazgatója, Giorgio Strehler kezdeményezte. Azt pedig Zsámbéki Gábor javasolta, hogy az unió fesztiváljait is megrendezzék. Tavaly volt az első Düsseldorfban, a másodikon most két berlini társulat kivételével minden uniótag részt vett. A budapesti fesztivál megrendezését jelentős anyagi támogatásban részesítette a kormány és a főváros vezetése. Valószínűleg Újra együtt fog játszani Paul McCartney, Ringó Starr és George Harrison, a legendás Beatles együttes John Lennon halála után megmaradt három tagja. A szenzációt ezúttal a bécsi Neue Kronen Zeitung Paul McCartney- val készült interjúja röpíti fel, bár a több hölgygeneráció bálványát idézve nyomban hozzá is teszi: „csak egy kis közös zenélésről van szó, biztosan nem megyünk turnéra és nem leszünk igazi banda”. Az interjú Paul McCartney és a Wing szeptemberi bécsi koncertje alkalmából készült, amelyen a Beatles immár örökzöld számaiból is játszottak. A három egykori „gombafejű” — McCartney szerint — azt fontolgatja, hogy egy hangszeres számot vesz fel együtt egy, a Beatles együttesről szóló nagy tévé-dokumen- tumfilmhez. McCartney érezhetően nem akar hiú reményeket kelteni, de azért úgy véli: „Lehet fantáziálni, hogy mi lesz. Lehet, hogy nekem lesz kéznél egy új dalom vagy Ge- orge-nak. Korai lenne bármit mondani, hiszen csak egy hangszeres számról van szó, de már csak a régi idők kedvéért is érdekes lenne kipróbálni, hogy most milyen lármát tudnánk csapni egy stúdióban...” Paul arról is beszámolt az interjúban, hogy tulajdonképpen mindhárman remek formában vannak: Ringónak sikerült felülemelkednie az alkohol okozta problémáin,' George is kiváló kondíciónak örvend, és ő maga — a meggy őződéses vegetáriánus — fiatalabbnak érzi magát, mint valaha. Vagyis minden kedvez az újrakezdéshez. No de lehet- e igazi Beatles John Lennon nélkül? Sok rajongó szerint soha... Egyébként az év elején még maga Paul ugyanezt mondta egy beszélgetésben a bécsi lap riporterének. A cikk emlékeztet rá, hogy a Beatles 1970-ben történt feloszlása óta számtalanszor felröppent a hír a nagy csapat újbóli felállásáról, s volt rá példa—még John Lennon életében —, hogy félmilliárd dollárnál többet ajánlottak fel nekik egyetlen koncertért. Paul most elmondta, hogy a hetvenes években szállongó hírek nem voltak egészen alaptalanok, de végül egyszer sem sikerült annyira elsimítani a gyakori és egyre mérgesebb veszekedéseket, hogy mind a négyen egyszerre hajlandók lettek volna a vállalkozásra. Igazi győzelem ez a találkozás: Ringó és Paul
