Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-30-31 / 253. szám

1993. október 30-31., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR Palotással kezdenek Gyulán Kormányszóvivői tájékoztató Szigorítás a bankok tevékenységében WVM Lízing kötvény Nyilvános kibocsátású, fix — évi 27 százalékos — kamatozá­sú kötvényt bocsát ki, 200 millió forint össznévértékben a WVM Lízing és Pénzügyi Részvény- társaság. Az akció részleteiről pénteken tartott sajtótájékozta­tót a cég, valamint a papírok forgalmazói: a Talentum Rt. és a City Bróker Kft. A WVM Lízing és Pénzügyi Részvénytársaság 1989-ben alakult, és azóta rendre jelentős nyereséggel folytatta tevékeny­ségét. A nyilvános kötvényki­bocsátást többek között azért tartották szükségesnek, hogy a forrásaik szerkezetét, amelyben a legjelentősebb szerepet eddig a banki hitelek játszották, válto­zatosabbá tegyék. Veszélyes hulladékok Egy kömyzetvédelmi jelentés szerint Magyarországon éven­te 5 millió tonna veszélyes hul­ladék keletkezik. Ekkora mennyiség előírásszerű elhe­lyezéséről kell gondoskodni­uk a környezetvédelmi fel­ügyelőségeknek. Az összes veszélyes hulladéknak csupán 10 százaléka ártalmatlanítható végleges elhelyezéssel, illetve égetéssel. Ez a helyzet — az ügyészség szerint — a jogi esz­köztár teljes körű és következe­tes alkalmazását indokolja. Nincs távolság! Legkésőbb jövő év áprilisában megkezdi a 900 megahertzes digitális mobiltelefon-szol­gáltatást a Westel 900 Rt. A jelenleg is működő rádiótele­fonokkal szemben az új GSM rendszer elvitathatatlan elő­nye, hogy nem ismer határo­kat, így a készülékkel bárhon­nan lehet telefonálni. A hívott felet a korszerű technológia segítségével bárhol, akár ezer kilométeres távolságból is el­éri a hívás. Palotás János, a Köztársaság Párt elnöke, a sikeres vállalko­zó ma Gyulára látogat, ahol — sok minden más teendője mel­lett — „működésbe hozza” pártja gyulai szervezetét. A napokban interjút adott la­punknak. —Miért éppen a Köztársa­ság Párt nevet választották? — Tudatosan tettük. Egyes nevek eleve foglaltak voltak. Manapság, ha öt ember össze­áll, felveszi a szociáldemokra­ta elnevezést, akkor a „szoci­áldemokrata” innentől kezdve foglalt. Összeálltak úgy tízen a Magyarországi Zöld Pártba, s szélsőjobboldali pártként mű­ködnek. Azaz, mindenre ha­sonlítanak, csak egy zöld párt­ra nem. — A barna vagy a fekete jobban állna nekik?-— Mindenesetre zavartala­nul használhatják a „zöld” el­nevezést. A „Köztársaság Párt” nem kötődik konzerva­tív, liberális, szociáldemokra­ta képződményekhez: prag­matikus jelleget fejez ki. Le­het, hogy Nyugat-Európában használja e nevet néhány kis szélsőjobboldali párt, ám az USA egyik nagy pártja ugye mégsem tekinthető annak?! E név megóv bennünket attól, hogy valamilyen ideológiai besorolást kapjunk. A magya­rok számára bizalmi viszonyt idéz fel. A magyar gyógyszerészek szel­lemi, erkölcsi és anyagi rehabi­litációját célzó gyógyszertári privatizáció indulását ma már csak egyes helyi önkormányzati szervek kompromisszumkész­ségének hiánya akadályozza. A Magyar Gyógyszerész Kamara elnöksége tegnap rendkívüli ülésen tekintette át a helyzetet. — Komolyan vesznek ma nálunk egy választási pártot? — Etikai szempontból biz­tosan nincsenek gyenge pont­jaink. Viszont még aránylag ismeretlenek vagyunk, s el kell fogadtatnunk az új stílust: az ideológiához való pártviszony megfordulását. Ez nem ideo­lógiamentességet jelent, ha­nem annak a nézetnek a felve­tését, hogy vajon az ideológiá­nak egy kormányprogramban kell-e megjelennie vagy a ma­gánszférában? A szélsősége­sek egy ideológia elkötelezett­jei: ilyenek megjelenése a mi kormányzásunkban — érte­lemszerűen — kizárható. Pél­dául mi segíteni kívánjuk a hitoktatást, de a nemzeti tan­tervnek nem lehet része. Kér­dés, hogy az új stílus bevezet­hető-e, elfogadható-e a rendel­kezésre álló rövid idő alatt? Egy biztos: társadalmi igény van rá. Az embereknek ellen­érzéseik vannak már a múltba ugrálással, az ideológiai rioga­tással szemben. — Tárgyalóbusz, óriáspla­kátok: a parlamenti pártok ve­zető politikusai versenyt hördültek ezek ellen. — Valóban, megjelenésünk nem a kormánypártokat vagy az ellenzéket irritálja: a jelen­legi politikai reprezentáció egészét. Persze még mindig jobb velük nem lenni össz­hangban, mint a társadalom­Az elnökség több javaslatot is kidolgozott az álláspontok kö­zelítésére, hogy mihamarabb megkezdődhessen a patikapri­vatizáció. Mivel az önkormány­zatok általában az ÁVÜ által végrehajtandó privatizáció mi­atti anyagi veszteségeiket hang­súlyozzák, e javaslatok főként a privatizációból származó bevé­mal... Van liberális és szocia­lista parlamenti párt is, amely kedvezően fogadta megjele­nésünket. Persze, amíg arról folyik a vita, hogy „mi itt va­gyunk, s más se tudná jobban csinálni, hatunk közül választ­hat, attól függően, hogy kit tudunk jobban besározni...” A mi válaszunk: nagyobb szám­ban kell szakembereket igény­be venni, s kevesebb ideoló­gusra van szükség a kormány­zásban. Nem érdekel, hogy ki­nek, milyen évszázados ha­gyományai vannak. Arról be­széljünk inkább, hogy miként kell az államháztartást, az ál­lamadósságot rendbe tenni, milyen választ kell adni a kul­túra kihívásaira, hogyan kell elérni a gazdaság növekedési pályára állítását! — Mi lesz, ha netán túlnye­rik magukat? Van-e elég szak­emberük? — Ragaszkodtam ahhoz, hogy addig nem állok a párt élére, amíg nincs programunk. Elkészült, s ott van mögötte száz-százötven kiemelkedő szakember. Kormányzati fele­lősségre készülünk — egy vá­lasztási pártnak mi más értel­me lenne? A szakértőink nem adnák nevüket olyan elképze­lésekhez, melyeknek nincs re­alitásuk, amelyeket ne tudná­nak valóra váltani a kormány­zati lehetőségek birtokában. Kiss A. János telek „elosztására” irányulnak. A kamara szerint megoldást je­lenthetnek az idei költségvetés­ről szóló törvény előírásai, ame­lyek alapján az állami vagyon értékesítéséből származó bevé­tel 50 százaléka egyértelműen az alapítói jogot gyakorló te­lepülési önkormányzatot illeti meg. A kormány csütörtöki ülésén tájékoztatót fogadott el az Ál­lami Bankfelügyelet 1992-ben végzett munkájáról, ellenőr­zési tapasztalatairól — hang­zott el Juhász Judit kormány- szóvivő szokásos pénteki saj­tótájékoztatóján. A kormány elfogadta, s ki­vételes és sürgős eljárást kérve az Országgyűlés elé terjeszti a pénzintézetekről és a pénzin­tézeti tevékenységről szóló 1991. évi törvény módosítását célzó törvényjavaslatot. A módosítás definiálja a pénzin­tézeti vezető fogalmát, és 100 százalékosan névhez köti a pénzintézeti részvények tulaj­donosát. A módosítások egy része szigorítást jelent, mivel szük­ségessé vált a bankok tevé­kenységében rejlő kockázatok még alaposabb felmérése és fedezése. Ezért a törvénymó­dosítás alapján a pénzintézeti kockázatok teljes körére előír­nák a céltartalékképzést. A je­lenlegi törvénymódosítás csak a kereskedelmi bankokkal foglalkozik, a többi bankra vo­natkozó változásokra később kerül sor. A kormány elfogadta a Ma­gyar Nemzeti Bank kereske­delmibanki funkcióinak vég­leges meghatározására vonat­kozó, a jegybanki törvényt módosító törvényjavaslatot, amely egységes szerkezetben tartalmazza az államadósság kezelésének kérdéseiről szóló kormányhatározat törvény- módosítási javaslatait is. A Magyar Nemzeti Bankról szó­ló törvény értelmében a bank jogosult a pénzintézeti tevé­kenység körébe tartozó bár­mely művelet elvégzésére, ez a felhatalmazás azonban csak két évre szólt, tehát ez év vé­gén az Országgyűlés döntésé­vel véglegesen meg kell hatá­rozni az MNB kereskedelmi­banki funkcióit. Válságkezelési mentőakció Kompromisszum a patikaprivatizációban? Tudósítás a Newsroom-ból, a budapesti tévészékházból Az Egyenleg végórái (Folytatás az 1. oldalról) A rövid értekezletet követő­en, melytől „mindenki paff volt”, az egyenlegesek vissza­tértek saját Newsroom-jukba. „Útközben nem beszél­gettünk, mert Murányi, mint egy jó terelőpuli, ott kullogott mellettünk.” A szerkesztőségi szobába érve az Egyenleg munkatársai megkérték Murányi Lászlót, hogy hagyja magukra őket, s jöjjön vissza fél óra múlva. Az újonnan kinevezett főszer­kesztő ezek után kétszer be­dugta a fejét az ajtón, hogy jöhet-e már, de mindkét alka­lommal elküldték. Ez az első válságtanácskozás, melyet az­óta sok más követett, egy órát tartott. Az volt a megállapo­dás, hogy folytatják a munkát, de írnak egy levelet, melyben felszólítják az alelnököt dön­tésének visszavonására. Sürgős választ kértek Nah- liktól, de arra nem számítot­tak, hogy egy órán belül meg­kapják: a sajtóértekezleten Nahlik biztosította őket arról, hogy nincs fellebbezés. Nehéz óra következett a délutáni adás kezdetéig. Voltak a szerkesz­tőségben olyanok, akik már ekkor úgy vélték, azonnal le kell állni az Egyenleg szer­kesztésével. A Magyar Újság­írók Országos Szövetségének Andrássy úti székházában saj- tóértekezletező Bánó távollé­tében az aznapi Esti Egyenle­gért és az egész napért felelős Lendvai Szabolcs, hozzá be­osztva pedig az egyébként sza­badságon levő Sebes György, valamint Forró Evelyn szer­kesztett. Háromnegyed ötkor megjött Murányi. Ellenőrizte az adástükröt, mely az Egyen­legben szereplő hírek részletes felsorolása, majd leült Forró Evelyn mellé és átnézte a szö­vegeket. Forró többször kibo­rult. Lendvai pedig egész idő alatt a Newsroom-on kívül tar­tózkodott, hogy ne idegesítse fel magát. Sebes ott ült Forró­val és Murányival, miközben az egyik riporter a folyosón sírógörcsöt kapott, s másokkal együtt szidalmazta a „megal­kuvókat”, akik „hajlandók együtt dolgozni ezzel a „...- tel”. A délutáni Egyenleg összeállt. Bánó eközben próbálta megmagyarázni a közvéle­ménynek, hogy a Sony-kazet- ta semmit sem bizonyít. Erő­sen megoszlanak a vélemé­nyek arról, hogy Bánó hibát követett-e el, amikor nem adott részletesebb technikai magyarázatot arra, miért került másik kazetta az elnök­höz, mint amit azon a neveze­tes 1992. október 23-ai napon a technikusok kivettek a gép­ből. A technikusok szerint só­kat segített volna, ha Bánó részletes műszaki leírást ad a kazettákról, a munkarendről, ha megmagyarázza, hogy ő so­ha nem „vágatlan masterről” beszélt, hanem „vágatlan anyagról”, s ez perdöntő különbség lehet. Mások sze­rint „ennek már nem lett volna jelentősége, a nagyközönség úgysem ért semmit az egész­ből”. A szerkesztőségben tartóz­kodók lementek a stúdióba, de ott az egyik szerkesztő megint kiborult attól, hogy Murányi a háta mögött állva leste minden mozdulatát. Sebes ült helyette a pulthoz. Az adás végén az előzetes megállapodás alapján nem adták le a szokásos stáb­listát. Emiatt Murányi később Sebest vonta kérdőre, aki vál­lalta a döntést azzal, hogy „mindketten tudjuk az okát”. „És mi lesz este?” — kér­dezte Murányi László, aki még ekkor is úgy vélhette, hogy este az Egyenleg jelentkezik a Tv2-őn. „Még csak fél hét van” — válaszolta valaki. Megjöttek Bánóék a MUOSZ- ból és az egész stáb a News- roomba tódult, ahol addig Mu­rányi ácsorgott egyedül. Ami­kor mindenki bent volt, Murá­nyi megszólalt: „Egy kis fi­gyelmet kérek...” Mire elmond­ta, hogy szerinte mire kellene odafigyelni, „mintha vákuum szívta volnael az embereket”— újra kiürült a terem. Egy pici szobában zsúfoló­dott össze a társaság és ezúttal nagyon rövid értekezletet tar­tottak, amelyen nyilvánvalóan elkövették azt a hibát, amelyet Nahlik Gábor várt tőlük: már nem a józan ész uralkodott, hanem a szenvedélyek. „Ezt azért már megésem tűrhetjük” — mondták sokan. — Mások, akik az előző órákban döbben­tek rá, hogy az a vonat elment, megmagyarázták a többiek­nek, hogy ne számítsanak folytatásra. Egyetlen ember volt csupán, aki úgy vélte, meg kellene várni, amíg kirúgnak minket. Végül is a többség amellett döntött, hogy Nahlik cinikus válasza után nem készülhet el az esti adás. Volt olyan javaslat is, hogy élő adásban vonuljunk ki. Ezt elvetettük. Végül is körülbelül nyolcra készült el a második levél Nahliknak az újabb döntésről. Ezt kézbesí­tettük.” Mindkét levelet a napos szerkesztő — Lendvai Sza­bolcs vitte fel az elnöki irodá­ba. Az elsőre Nahlik a saját neve mellé ezt írta: „kösz”. A másodikra ezt: „átvettem”. Valószínűleg ez volt az a pillanat, amikor az Egyenleg sorsa megpecsételődött. Az Esti Egyenleg elkészült, de nem ment adásba. Munkatár­sai úgy tudják, hogy a Híradó erre az eshetőségre végig fel volt készülve. Aznap este tíz óra után öt perccel az Egyen­leg munkatársai ott ültek a tévé előtt és a Híradót nézték. „Liebmann közszolgálatiság- ról szóló mondata nagyon tet­szett. Aztán szép lassan ki- és levonultunk” — mondja az egyik szerkesztő. Az Egyenleg dolgozói nagy valószínűséggel elveszítették állásukat. Huszonnyolc belső munkatársról és mintegy het­ven külsős közreműködőről van szó. Úgy tűnik, ezt a kont- roverziális döntést, mely sze­rint a becsületes lelépés most fontosabb, mint a presztízs­ben, anyagiakban egyaránt előnyös telévíziós munkahely, senki nem bánta meg. A többi — vélik —, a szakma, a mun­kaügyi bíróságok, a politika dolga. A már felfüggesztettek közül Hardy Mihály a neveze­tes tavaly október 23-ai Egyenleg felelős szerkesztője volt. Kiegyensúlyozott, fel­készült, jó újságírónak tartja a szakma. De Hardynak egyesek szemében volt egy súlyos poli­tikai priusza: moszkvai tudósí­tó volt. Losonczi Lívia volt aznap a társszerkesztő. Fehér Márta pedig az inkriminált ri­portot készítette Göncz Árpád „ünnepi” kifütyüléséről. Egyikük sem volt soha párttag, s noha az Egyenleget kormány oldalról sokszor váldolták SZDSZ-es kapcsolatokkal, ezeket senki nem ismeri el. Sebes Györgynek van MSZMP-s múltja, a szerkesz­tőségi értekezleten mégis őt javasolták a főszerkesztői tisztségbe. Bánó felfüggeszté­se idejére. Legalább egy nagy hibát Nahlik is elkövetett az ütközet eddigi részében. Azzal, hogy az Egyenleget megszüntette, lehetővé tette, hogy a munka­társakat a továbbiakban se le­hessen megosztani szakmai múlt, politikai nézetek, faj és nem szerint. Bokor Pál * * * Murányi László megbízott fő- szerkesztó' tegnap déleló'ttre szerkesztőségi értekezletet hívott össze az Egyenlegnél. Az Egyen­leg kollektívájának beszámolója szerint kifogásolták Murányi László jelenlétét, hiszen Nahlik Gábor alelnök a főszerkesztősé- get megszüntette, így ő — mint mondták — nem lehet vezetője egy nemlétező szerkesztőségnek. Arra is felhívták Murányi Lász­ló figyelmét, hogy eddig sem lát­ta el főszerkesztői feladatát, mert az elmúlt két napban — ellentét­ben a stáb tagjaival — nem tar­tózkodott új munkahelyén. Az elhangzottakat egy diktafon rögzítette, Murányi László azon­ban nem járult hozzá a felvétel elkészítéséhez, ragaszkodott a magnó kikapcsolásához. Mi­után erre a szerkesztőség tagjai nem voltak hajlandóak, távozás­ra szólították fel Murányi Lász­lót, aki ennek eleget is tett — értesült az MTI az Egyenleg munkatársaitól. Azt is közölték a távirati irodával, hogy a szer­kesztőség készen áll munkájá­nak folytatására, amennyiben ehhez megteremtik a technikai és személyi feltételeket. Tegnap esti hír: munkavégzé­si problémák miatt elbocsátot­ták a volt Egyenleg Főszerkesz­tőség munkatársai közül Bártfai Gergelyt, Demeter Katalint, Kandikó Évát, Kövesdi Pétert, Lendvai Szabolcsot, Nagy Mari- annt, Nagyné Szabó Évát, Né­meth Györgyit, Sebes Györgyöt és Vida Lászlónét. Az Egyenleg többi — fegyelmi eljárás alá nem vont — munkatársának felaján­lották, hogy az illetékes vezetők­kel történő megegyezés után más szerkesztőségek alkalmazottai legyenek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents