Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-20 / 245. szám
a 1993. október 20., szerda MEGYEI KÖRKÉP VhIQ Rákok a szántóföldön / Battonyán a legutóbbi önkormányzati ülésen a budapesti Zöldfény Kft. ügyvezető igazgatója azt kérte a képviselő- testülettől, hogy értékesítse vagy adja bérbe a kft.-nek a Május 1. Mezőgazdasági Szövetkezet területén lévő termálkutat. A kft. ráktenyésztő telepet kíván Battonyán létesíteni, ehhez van szüksége a meleg vizű kútra. Hosszas vita után a képviselők úgy döntöttek, hogy az értékesítés, illetve a bérbeadás helyett inkább „beviszik” az önkormányzat tulajdonát képező kutat ebbe az ígéretes vállalkozásba. A Zöldfény Kft. ügyvezetője elfogadta a javaslatot. Megjelent a Kohán-rajzok első kötete Lapok haragos-szelíd vonalakkal A gyulai Dürer Társaság ismét új kiadvánnyal jelentkezett. Elsőként Albrecht Dürer metszeteit adták ki, János: Jelenések könyve címmel, majd hasonmás kiadásban a tudós békéscsabai evangélikus lelkész, Haan Lajos művét Dürer Albert családi nevéről s családjának származási helyéről. Tavaly a Dürer az ex librisen nemzetközi kiállítás katalógusának közzététele következett, s most negyedikként egy új sorozat első darabja került ki műhelyükből. A kiadvány Kohán György grafikáit teszi közkinccsé, melyekből több mint 2 ezret őriznek Gyulán, a Kohán Képtárban. A címlapon megjelenttel együtt 16 vonalrajzot tartalmaz az első gyűjtemény Supka Magdolna művészettörténész és Fábián Irén muzeológus, képtárvezető válogatásában. Supka Magdolna, a Kohán-életmű avatott ismerője bevezetőjében arra int, hogy a rajzlapok legtöbbje nem vázlat, hanem önálló mű. Kohánt idézi: „a formát egyetlen vonallal síkba terítő kontúrrajz a tudás erőpróbája, sokkalta nehezebb, mint a. tónusos, testességet és távlatot árnyalással érzékeltető, festői hatású toll-, ceruza- vagy szénrajz”. A másik bevezető Lajos Ferenc grafikusnak, a Dürer Társaság elnökének tollából származik. A pályatárs emlékezik az urasági kovács fiának útjára a Kossuth-díjig. Sokmindent megtudhatunk a „művészet vizein fulladozókról”, a mindennapokról, a korszakról. Mint Havasi Istvánné, a Dürer Társaság titkára a sorozat előszavában írja, a Kohán-rajzok közreadásával, a művészet terjesztésével Békés megye művészeti egyesületeinek hagyományait szeretnék folytatni. A lapokból álló kiadvány 300 példányban jelent meg a Magyar Könyv Alapítvány és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával. Megtalálható a társaság székhelyén, a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban és külön is bemutatják november 7-én a Dürer Teremben, az új ex libris kiállítás megnyitása alkalmából. Már készül a Kohán-rajzok sorozatának következő kötete: megjelenését karácsonyra tervezik — hasonló szépségben. Szőke Margit Olvasóink írják ............. - • —........................= A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Csak kerékpáros gondok? Szeretném kiegészíteni a KoP szignóval megjelent Kerékpáros gondok című olvasói levelet (Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember 15.), amelyben a levélíró kifogásolja, hogy Békéscsabán, a József Attila utcában nem lehet közlekedni annak egyirányú volta miatt. Én viszont azt állítom, hogy amióta az Andrássy (Tanácsköztársaság) útjának egy része le lett zárva sétálóutcának (?), Békéscsaba belvárosában a közlekedés egyszerűen lehetetlen, akár kerékpárral, akár autóval, de még gyalogosan is. Szabályosan közlekedve a fél várost meg kell kerülni, ha valaki mondjuk a piacról szeretne eljutni kerékpárral a Kossuth térre vagy a kórházba, de ugyanígy lehetne útvonalten’eket készíteni, ha esetleg a Lencsésb ől óhajtana eljutni a Kner Nyomdához. Semmivel sem jobb a helyzet, ha autóval közlekedünk a belvárosban, mert csúcsforgalomban kijutni a Kinizsi és a Lepény Pál (Kun Béla) utcából szinte lehetetlen. A sétálónak nevezett utcán meg mindent lehet csinálni, csak nyugodtan sétálni nem, mert a főtérről és a Luther utcából kitiltott kerékpárosok itt kényszerülnek közlekedni, ami meg a sok bódé és virágtartó miatt nehézkes. A jelenlegi sétálóutcának—ha csak egy kicsit is reálisan gondolkodik valaki,—csak egy jövője lehetséges, ha az egészet visszaadják aforgalomnak, vagyis megszüntetik. Tévedés ne essék, nem vagyok sétálóutca-ellenes, csak ezt a mostanit ellenzem, mert ez nem logikus, nem illeszkedik bele a. belváros közlekedési képébe. Ugyanis egy négysávos, a város közlekedését me ghatározó főút lezárása, forgalmának átterelése egy kétsávosra, súlyos (szakmai) tévedés. Nem beszélve arról, hogy a belvárosban fedetlen, tisztítatlan árkok, sáros földutak vannak, amelyek eltüntetése sokkalfontosabb lett volna városképi szempontból is. T HURY Gábor, Békéscsaba Patt a privatizációban? Tulajdonjogi viták és egzisztenciális problémák a gyógyszertárak körül (Folytatás az 1. oldalról) B. T.: — Szerintem az ön- kormányzatok azért ragaszkodnak a gyógyszertári tulajdonhoz, mert az egészségügyi törvény szerint ellátási felelősségük van. Megyénkben egyébként körülbelül 300 millió forint privatizációs eszköz- és ingatlanértékről van szó. — Tudomásom szerint az AVU felajánlotta, hogy a privatizációs bevétel 50 százalékát átadja az önkormányzatoknak. S. F. J. — Ezt a felajánlást az önkormányzatok nem fogadták el. Az ÁVÜ sem kifejezetten az önkormányzatoknak adná át ezt az összeget, hanem egy alapítvány létrehozásáról lenne szó. Ennek az volna a feladata, hogy a nem rentábilis gyógyszertárakat segítse, az alapítvány kezelését az önkormányzat végezné. Az ÁVÜ és az önkormányzatok próbálkoznak a megegyezéssel. Az ÁVÜ épületében jelen voltak az önkormányzatok képviselői és a vagyonügynökség részéről Csépi Lajos. Az Önkormányzatok Szövetségének képviselője, Köllner úr és Csépi úr között zajlott le a vita. Azzal zárult, hogy az ÁVÜ megpróbál újabb ajánlatot tenni, és ezt kipostázza az önkormányzatoknak. Az önkormányzatok azt kérték, egyezzenek meg, és a folyamatban lévő pereknek nem számít az eredménye. Az ÁVÜ azonban úgy érvelt, megegyezhetünk addig is; amíg a perek nem dőlnek el, ő ennek az eredményét tartja irányadónak. — Nemrégiben egy AVI7- sajtótájékoztatóról olvastam, hogy az AVÜ döntései nem pe- relhetőek. Mert nem csak jogi kérdésekről van szó, és ezzel elriasztanák a befektetni szándékozókat is. Ezek szerint az AVÜ állam az államban, jogi úton sem elérhető, másrészt ennek az információnak ellent mondanak a folyamatban lévő peres eljárások a vagyonügynökség és az önkormányzatok között. B. T.: — Ezek a perek folyamatban vannak, 12 megye pereli a tulajdonjogot. Békés megyében az elsőfokú bíróság elutasította az önkormányzat keresetét, nemsokára jön a másodfokú tárgyalás. Ehhez hadd tegyem hozzá, egy megye egyenesen az Alkotmánybírósághoz fordult, az 1993/LIV- es törvény szabályosságát és jogosságát kérdőjelezi meg, mivel ez sérti az önkormányzati törvényt. Ez kétharmados, viszont a fent említett 1993/ LIV-es törvényt nem így terjesztették be és fogadták el. —A privatizáció előkészítése során még a pontos szakmai pályázat kritériumai sem tisztázottak. S. F. J.: — Tisztázódtak a pontok, csak még nem küldték szét a gyógyszerész kollégáknak. A Népjóléti Minisztérium főosztályvezetője azt ígérte, ez rövid időn belül megtörténik. Nagyjából mi ismerjük a követelményeket, mert a gyógyszerészeti kamara álláspontjából kiderült, milyenek lesznek a pályázati pontok. Száz pont lesz a maximum és ebből húsz pont anyagi kérdés. Hivatalos csak az, hogy 80 százalékban — ami elég kedvező — szakmai dolgok számítanak. Csak gyógyszerészi képzettséggel lehet pályázni és betéti társaságot alapítani. Ha többen akarnak egy gyógyszertárat elnyerni, akkor erre a lehetőség adott, de minden tagnak gyógyszerésznek kell lennie. Szakmai dolog ez, hiszen a gyógyszertár közegészségügyi intézmény, ide nem lehet idegen tőkét beengedni. A cél az lenne, hogy a szakmailag legrátermettebbek nyerjék el a gyógyszertárakat, s az a gyógyszerész pályázik eséllyel, aki az adott gyógyszertárban dolgozik. B. T.: — A pályázati rendszerhez annyit hadd tegyek hozzá, hogy a pályázatokat határidőre kell beadni. Zsűri fogja elbírálni, amelynek tagja lesz a vállalati biztos, a megyei tiszti főgyógyszerész, a megyei gyógyszerész kamara elnöke és az önkormányzat részéről egy vagy két személy. —A napokban jelent meg a Békés megyei képviselő- testület nyilatkozata, miszerint tulajdonának tekinti a gyógyszertári központokat. Önök mit szólnak ehhez? S. F. J.: — Amikor ezt az állásfoglalást kiadták, akkor meghívtak kettőnket a megyei önkormányzat elnökéhez, és ott beszélgettünk az önkormányzatnál kialakult véleményről. Mi ezt tudomásul vettük, a nyilatkozatot megkaptuk, arra kértek bennünket, ne induljon el úgy a privatizációs munka, hogy az visszafordíthatatlan legyen. Ebben megegyeztünk. — Dr. Bácskay Tamástól kérdezem, mint a Békés Megyei Gyógyszertári Központ— most Sanopharma—volt igazgatójától, csak úgy képzelhető el a privatizáció, hogy visszahelyezik őt a második vonalba? Mennyiben van szakmáról és egzisztenciáról szó? — Nálunk olyan speciális helyzet alakult ki, hogy az ÁVÜ-nek van olyan szabályzata, miszerint a vállalati biztos hozzátartozója nem privatizálhat. Feleségem gyógyszerész, emiatt összeférhetetlenség állt fönn. Ezért visszaléptem a vállalati biztosi megbízatástól. Dr. Simon Fiala kollégámat jelölte az ÁVÜ, benne jó szakembert ismerek, személye, szakmai felkészültsége és emberi magatartása garanciát jelent arra, hogy a feladatot korrektül el tudja látni. — Simon Fiala Jánostól kérdezem, az egyet nem értés, a konfliktus önökön kívül biztosan létezik, de egymás között is zajlik? S. F. J.: — A konfliktus nem közöttünk van — nem is volt —, hanem rajtunk kívüli dolgokban található. Bácskay doktorral a döntés előtt konzultáltam arról, hogy őt nem sértené-e, ha ezt elvállalnám? Másként nem is tettem volna, mert darázsfészekbe nem szeretek nyúlni. Úgy véltük, talán jobb. ha én leszek, mint valaki idegen. Ez megyei érdek is. — A kinevezése kilenc hónapra szól, 1994. július 31-éig. A szakma hol folytatódik tovább az ön számára? S. F. J.: — Ezt nem lehet pontosan tudni, lehet, hogy elhúzódik a privatizációs munka, és jövő júliusra sem leszünk készen. A békéscsabai kórházból jöttem, ott kértem 10 hónapos fizetés nélküli szabadságot, így esetleg oda megyek vissza. Az is előfordulhat, hogy én megyek hamarabb, mert elégedetlenek a munkámmal vagy én leszek velük elégedetlen. — A Békés Megyei Hírlap egy korábbi cikkének címe ezzel a témával kapcsolatban így hangzott: ,,Beijedt pálya, tisztázatlanok a feltételek." Mennyiben igaz ez a megállapítás? S. F. J.: — A cikk címe még ma is aktuális, de ma már sokan tudnak a korábban emlegetett szakmai pontrendszerről, ami megnyugtatólag hatott a kollégákra. Ám várják á jogi helyzet tisztázódását, hogy tudják mihez tartani magukat. Bőd Tamás Roma parlament Takaros kis nyilatkozatot hallottam a rádióban a roma parlament szájából. Olyan kijelentéseket tettek, hogy hazánkban a romák háttérbe vannak szorítva a jogok terén. Ez persze nem így van, és az elmúlt negyven év alatt főle g nem így volt. Mindenkinek volt joga a munkához és a tanuláshoz egyaránt. Sőt a roma gyerekek ingyen napközit és egyéb támogatásokat is kaptak, hogy hátrányos helyzetükön enyhítsenek. A tehetségesek ki is szakadtak a cigányéletből. Tucatjávalfordultak viszont elő olyan esetek, amikor a tanács pénzbírsággal sújtott roma szülőket azért, mert a gyerekük heteket hiányzott az iskolából. Támogatást napjainkban is kapnak a romák, természetesen a költségvetésből, tehát a produktív termelők által megteremtett értékből. Vannak viszont olyan családok is köztük, amelyek viselkedésük szerint nem felelnek meg az európai normáknak. A roma parlament szájából egyszer sem hallottam olyan nyilatkozatot, amely saját bűnöseiket elmarasztalta volna. Mert vannak a romák közt többen, akik előttem nagyon tiszteletre méltóak. Egy apa, aki három gyerekét egyedül neveli, s mindhárom kitűnő tanuló. Ismertem olyan roma kocsmárost, aki saját anyanyelvén zavarta ki a rendbontókat. A roma parlamentnek nem szabadna egy kalap alatt megemlíteni a cigányságot. Ha ezt teszik, akkor nem igazi képviselőik a cigányságnak. Hagyják békén azokat, akik európai normák szerint kívánnak élni, s hasznos tagjai a társadalomnak! A romákat ugyanattól kell megvédeni, amitől a nagyarokat, s mindenkit, aki e kis hazában lakik. A bűntől, a tudatlanságtól, a munkanélküliségtől és saját bűnöseiktől. Meg a népek közti gyűlölködéstől. (Név és cím a szerkesztőségben) Visszhang Dinnye a gazdaboltban Lapunk augusztus 24-ei számában „Az emberi kapzsiság egészségünk kárára” címmel olvasói levelet közöltünk. Ebben a levélíró szóvá tette, hogy Vésztőn, A Tóhíd tövében, a gazdaboltban — ahol vegyszereket és hipót is forgalmaznak — dinnyét árultak. A levélre kissé késve ugyan, de reagált Egri Antal vésztői őstermelő. Észrevételét az alábbiakban olvashatják. A szöveghez szerkesztőségünk nem kíván megjegyzést fűzni. Tisztelt Szerkesztőség! Az augusztus 24-én írt, Az emberi kapzsiság egészségünk kárára cikkre a következőkért reagálok kissé megkésve, mivel nem tartózkodtam lakott helyen abban az időben. Nagyon sajnálom, hogy minden meggyőződés nélkül valótlan írás jelenhet meg egy olyan újság hasábján, mint az önöké. Először is, ha valakit érdekelne, hogy csak valóság jelenne meg egy megyei lapban, akkor nem írnának meg ilyen rágalmazó levelet. 1. Annak a dinnyének a lerakata teljesen elkülönítve volt a gazdabolttól. 2. Nem a gazdabolt tulajdonosa árulta, hanem én, az őstermelő és a megbízottam. A dinnye közelében semmiféle vegyi árusítás nem történhetett. Ezúton kérem az ügy hivatalos kivizsgálását, és az ügy nyilvános tisztázását. A hazug rágalmazó címmel ellátott bocsánatkérésének közlését. Mivel megtagadják tőlem a legjobb értékesítési területem lerakatát. így nagy kár ér a jövő évi értékesítésben. Ezért kénytelen leszek kártérítésért és rágalmazásért bírósághoz fordulni. Tisztelettel: „ . „ , ... Egri Antal őstermelő, Vesztő
