Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-20 / 245. szám
.4. nri/r MEGYEI KÖRKÉP 1993. október 20., szerda O Szlovákok Magyarországon Egy politikus kiállítás a békéscsabai múzeumban Tisztaszobabeli ágy, díszes párnákkal felvetve — a megyei múzeum gyűjteményéből. Az ágyra általában páratlan számú párnákat helyeztek. Csak rendkívüli alakalmakkor bontották meg: ha gyermekágyas asszony volt a háznál, vagy messziről kedves vendég érkezett FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET / Elet a kultúra házában A Gyulai Erkel Ferenc Művelődési és Közösségi Házban gyerekeknek és felnőtteknek német, angol, olasz nyelvtanfolyamokat indítanak. Nyelvvizs- ga-előlészítésre is vállalkoznak. Hamarosan kezdődik a virágkötészeti, számítástechnikai és tűzzománckészítő tanfolyam. Néptánctánccsoportot, társastánctanfolyamot működtetnek. Otthonra találnak náluk a jógázók, a dzsessz-balett, a sport-aerobic művelői is. Szintén a házban tartja találkozóit a nyugdíjas-, a kismamaklub, a kertbarát, az ifjúsági képzőművészeti kör, a modellező szakkör, a gyerekklub, a Rákóczi Népdalkor, a videoklub, a Városi Tűzoltó-zenekar. A Méhész Szakcsoportot, a Díszmadár-tenyésztők Egyesületét, a Galambász Egyesületet, a Múzeumbarátokat, a Magyar—Brit Baráti Társaságot és a Mabeosz Gyulai Csoportját ugyancsak itt találhatják meg az érdeklődők. Csomag- és járműmegőrző A közelmúltban hárman is vásárlási szándékot jelentettek be Battonyán a hosszú ideje használaton kívül lévő városi lőtérre, illetve a rajta lévő ingatlanra. A képviselő-testület Trafóik József elképzelését találta a leg- szimpatikusabbnak: a makói vállalkozó — számítva a határ- átkelőhely közeli megnyitására — csomag- és járműmegőrzőt kíván létesíteni az egykori lőtéren. A testület közölte Trafnik Józseffel, hogy nem szándékozik az ingatlant értékesíteni, ellenben hajlandó azt bevinni a vállalkozásba. Trafnik József az ajánlatot élfogadta. A napokban az V. Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia tiszteletére érdekes kiállítás nyílt a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. A tablókon felvonultatott anyag a magyarországi szlovákok múltjából, a XIX. és a XX. századból villant fel mozzanatokat. Az életmódra, szellemi kultúrára, a történelmi eseményekre utaló fotók, rajzok, könyvek azért is figyelemre méltóak, mert a Matica Slo- venská Határon Túli Szlovákok Intézetének Múzeumától származnak. Ok készítették a magyarázófeliratokat is. Mint kiállítási útmutatójuk írja, tárlatuk célja, hogy időrendi sorrendben közelítse meg azokat a lényeges oksági összefüggéseket, amelyek hatottak a szlovákok fokozatos asszimilációjára és a kisebbség mai vigasztalan helyzetéhez vezettek. A tablósor végefelé, az 1946—1948 közötti, Magyarországról Szlovákiába való áttelepülési demonstráló fotók mellett ez olvasható: „ A lakosságcsere-egyezmény gyakorlati megvalósítását a magyar szervek erősen gátolták...” Bizonyára vannak dokumentumok, amelyek ezt, vagy az ellenkezőjét igazolják. Immár a csabai múzeum anyagából viszont több korabeli, áttelepülésre hívó, csábító plakátot tanulmányozhattunk. Tanulságos volt végigböngészni az 1946 februárjában aláírt magyar-—csehszlovák egyezményt, amelyet a lakosságcseréről kötöttek, „...a csehszlovák kormány közölni fogja a magyar kormánnyal azoknak a személyeknek a névjegyzékét, akiket áttelepítésre kijelölt.” A hatalmi helyzetek, nézőpontok politikai kavalkádja után megnyugtató látványt nyújtott a megyei múzeum szép néprajzi tárgyainak sora, a helyi kiadású szlovák irodalom felvonultatása. Színes kulturális életet vihettek errefelé a magyarországi szlovákok itteni elődjei, volt nemzettudatuk, nyelvük—fejthető mega tárgyi és szellemi dokumentumokból. Talán ők is azt mondanák, amit a „parasztkirály”, Achim L. András írt 1905-ben. „Több nyelvű és több nemzetiségű polgárok lakjuk, szolgáljuk pénzzel és vérrel egyaránt ezt a hazát. Jómagam sem dicsekedhe- tem azzal, hogy magyar származású vagyok... Azonban... az én elvem az, hogyha én... Franciaországban laknám, igyekeznék a legelső francia hazafi lenni... De mivel Magyarországon lakom, igyekszem a magyar hazafiak közt az elsők között lenni.” Az október végéig látható kiállítást Andó György és Mázán Mátyás múzeológusok rendezték. Szőke Margit Mit kínálnak a békéscsabai díszfaárudák? Békéscsabán a Szarvasi úton, az Afor-kút és az autóbontó között húzódik a Platán kertészeti Áruda. A viszonylag nagy területen lévő kertészetben katonás rendben sorjáznak a fák, bokrok, örökzöldek. Ismerőssel találkozom, rózsatöveket fog mindkét kezében. —Milyen a választék?—szólítom meg, közvélemény-kutatásnak szánva a kérdést. — Bejártuk a környező dísz- faiskolákat, még Gyulára is átmentünk — válaszolja —, magánvéleményem, hogy itt a legjobb a választék, és talán a legolcsóbbak is az árak. A Platán magánvállalkozásban üzemel. — Méghozzá családi vállalkozás — világosít fel kedvesen Laczkó Lórántné. — Éppen ezért igyekszünk termelői áron kínálni a növényeket. Ha jól összeszámolom, ezer és kétezer közötti fajtafélét árulunk. — Volt-e valami, amit kerestek, és amire azt mondták, hogy nincs? — Talán a vízinövények közül volt egy-kettő. De amit nem talál a kedves vásárló, azt rövid időn belül beszerezzük. —Látom, még építkeznek. Mi lesz kapható abban az ízléses kis faházikóban? — A kerttel kapcsolatos kiegészítők, agyagedények, fűmag, növényvédő szerek, egynyári virágok, évelők, egyedi szobanövények... * A Szarvasi úton található a Dísznövénykertészet, ami szintén magánvállalkozásban működik. Kiss László kertészmérnök a tulajdonos. — Megy a bolt? — Az igazság az, hogy most inkább csak nézelődnek—tájékoztat Kiss László. — Sikerült jól felkészülnie a szezonra—már ami a kínálatot illeti? — Azt hiszem, hogy igen. Kapható szőlő, bogyósok, díszcserjék, kúszók, örökzöldek, s pár nap múlva a gyümölcsfákat is kiszedjük. Általában olyan fákat, örökzöldeket árulunk, amit mi neveltünk, s ezzel kiderül, hogy bírja az itteni földet, éghajlatot. Több mint ezerfélefajta növényt találnak itt a vevők. * A tévétorony tövében üzemelő Lenin Tsz gyümölcsfa-leraka- tának bejáratára táblát függesztettek ki: „Nyitás október 20- án.” A gyümölcsfáknak akkor kezdődik a szezonja... * A Gyulai úton, a Trófea és a szélmalom közötti részen szintén található egy kertészet. Knyihár Ákos az „üzemeltetője”. O is fiatal, ő is magánvállalkozó. Csinosítgatja a területét, amikor megérkezem. — Ezemégyszáz négyzetméreten igyekszem kínálni mindent, amihez szüksége lehet egy kertszépítőnek. — Tanáccsal is szolgálhat? Hiszen olyan nagyon fiatal. Mi a foglalkozása? —Kertész vagyok, technikumot végeztem. S ha már ezt választottam hivatásul, természetesen értenem kell ahhoz, melyik növény milyen földet é^ milyen gondoskodást igényel. — Egyik helyen sem láttam kiegészítőket. — Van választékom eternit növénytartókból, szalonnasütőkből, grillezőkből is, de terveimben szerepel, hogy műtrágyát és kis kerti gépeket is kínáljak majd. A tévétoronnyal szemben található gyümölcs- és díszfaiskolát vasárnap is nyitva találták a kertészkedők. Kiss László kertészmérnök tanáccsal látja el a vásárlót FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Nem mi vagyunk a nagy nemzedék M int matematikadolgozat előtt a kisdiák, úgy izgultam egész úton. A legtöbb osztálytársamat és tanáromat nem is láttam az általános iskolás ballagás óta. S 25 év, negyed évszázad rengeteg idő! Kit fogok megismerni és kit nem? A névsort gyakoroltam: eszembe jut-e minden név? Emlékszem-e a közös élményekre? S vajon milyen lesz a nagy esemény, a mára összehívott osztálytalálkozó? Kellemes, baráti vagy feszélyezett, hivatalos? Soha ilyen hirtelen nem érkeztem még Békéscsabáról Gyulára. Persze, nem távolság. Egyébként nem. De most 25 évet is hozunk magunkkal, és nem ártott volna még néhány perc, még egy kis gyakorlás, ismétlés. Szívszorongató érzés belépni egykori iskolámba, a „d”-s, tanterembe. Egy-két kivételtől eltekintve az osztálykép jól ismert gyermekarcai néznek rám, és tanáraink sem változtak semmit. Na jó, egy kicsit mindenki fölött eljárt az idő. Megnyugtató, hogy nem csak fölöttem. Örülök, hogy majdnem mindenkit megismerek. (Ezúttal is elnézést kérek azoktól, akiket nem.) Új csoportkép készül, utána beülünk a régi padokba. Az osztálylétszáma... bizony nem teljes. Sokan hiányoznak, külföldön dolgoznak, messze laknak, vagy egyszerűen mi nem hiányzunk nekik. Az igazoltan, illetve igazolatlanul távolmaradók többsége gyulai — és ez nem esik jól. Két fiúnak a sírjára koszorút viszünk. Névsor szerint rövid életrajzok, akkortól mostanig beszámolók, családi leltár mindenkitől. Nem, kétségtelenül nem a nagy nemzedék a miénk, ezt már eddig is tudtuk; forradalmi átalakulások nem fűződnek a nevünkhöz, a világot nem mi váltottuk meg. De azért elveszett generáció sem vagyunk; íme, komoly felnőttek, felelősségteljes beosztásban dolgozó szakemberek, tisztességes családanyák és családapák. A legtöbb a tanár, a mérnök, de van védőnő, kozmetikus, orvos, óvónő, idegen- vezető. Feltűnően sokan élnek második házasságban, és sok édesanya egyedül neveli gyermekeit. A tömör, csak a legfontosabb állomásokat említő bemutatkozások olykor egészen meghatóak, tragikus sorsokat, nehéz életeket sejtetnek. Most mégis ünnepelni jöttünk, nem keseregni. Elvégre rohanó világunkban ünnepnek számít, ha megállunk, leülünk egy kicsit, ha egymásra figyelhetünk, tanárainkra, osztálytársainkra, barátokra szentelhetünk néhány percet. Erre mindannyiunknak szüksége van. Rohan az idő. Milyen gyorsan elröpült a 25 esztendő is, hát az a pár óra most a találkozón! Címeket, névjegykártyákat csereberélünk. S ígérgetünk: megyünk látogatóba, írunk vagy leglábbis telefonálunk, hiszen az a leggyorsabb. Másnap ki-ki a maga családjában még élménybeszámolót tart, a friss benyomásokra szívesen emlékezik, a jövőre vonatkozóan fogadalmakat tesz, de aztán visszazökken minden a hétköznapokba. Pedig aki eljött és jelenlétével megtisztelte egykori tanárait és diáktársait 25 év múltán, biztos, hogy lélekben gazdagabb és korban fiatalabb lett. így hát megérte. S mindenért a körültekintő, figyelmes gyulai szervezőket illeti a köszönet. Niedzœlsky Katalin Az önkormányzat kérdez, az iskola válaszol Jakó Ferencet, a sarkadi 2-es számú általános iskola nemrég kinevezett igazgatóját kérdésekkel záporozták a sarkadi városatyái a legutóbbi testületi ülésükön. Az igazgató által készített írásos beszámoló anyaga ugyanis több képviselőt is „kíváncsivá tett”. Néhányan azt tudakolták, hogy legutóbb miért csak két tanulót vettek fel gimnáziumba az iskolából. Jakó Ferenc elmondta, hogy az életkörülmények megváltozása miatt a szülők inkább a szakmai képesítést is magába foglaló szak- középiskolát helyezik előtérbe a továbbtanulásnál, ezért eleve jóval kevesebb család támogatja a gyermeke gimnáziumi tanulmányait, mint a korábbi esztendőkben. Volt képviselő, aki nem értette, sőt cáfolta, hogy az iskola területén lenne életveszélyessé vált épület, ahogy az a beszámolóban szerepel. Jakó Ferenc erre azt válaszolta, hogy szakemberek hivatalos megállapítása szerint a régi tornaszoba nem alkalmas emberi tartózkodásra, és ezt a helyzetet ő életveszélyesnek tekinti. Voltak, akik arról érdeklődtek, hogy az új tornacsarnok mennyiben változtatta meg a gyerekek sportéletét, illetve hogy a tanulókon kívül kik használják még a létesítményt. Mint az igazgató elmondta, az első kérdésre csak általánosságban válaszolhat, hiszen egy év alatt aligha mérhetőek a konkrét eredmények. A tornacsarnokot a tanulókon kívül eddig a teniszegyesület tagjai, az aerobikosok és most a karatetanfolyamosok használják. Volt képviselő, aki arra volt kíváncsi, hogy miért szűnt meg az iskolában az anyanyelvi kísérleti oktatás. „Sajnos nem találtunk olyan felső tagozatos pedagógust, aki ennek a komplex tantárgynak az oktatását elvállalta volna” — válaszolta Jakó Ferenc. Problémaként került szóba a szakmunkásképző intézményekbe jelentkező tanulók egyre nehezedő helyzete. Mint az igazgató elmondta, a szakmunkás- képzők bizonyos szakmák esetén felvételi követelményként írják elő, hogy a szakmai gyakorlathoz a tanulónak kell mestert találnia. Ez pedig legtöbbször jelentős pénzkiadással jár a családok számára. E probléma megoldására Tóth Imre polgármester az önkormányzat részéről azt az ígéretet tette, hogy megpróbálnak tárgyalásokat folytatni, illetve koordinálni az iskolák és a különböző szakmai körök vagy érintett szervek között. Utoljára kerültek szóba az iskolai bérviszonyok, amiről az igazgató elmondta, hogy bizony a jelenlegi iskolai átlagbér nem éri el a bruttó 16 ezer forintot. M.M.
