Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-02-03 / 230. szám

1993. október 2-3., szombat-vasárnap 0 um [ —1 i KÉM j 1 k « ipÉKÉS MEGYE /*“*"■*' 1 / / • • • I HÍRLAP hétvégi magazmj a Fasor a Luxembourg-kertben Eltűnt a fürge ifjú lány már, mint egy madár, oly könnyedén: kezében csillogó virágszál, s új refrén szája szögletén. Talán e lány szíve felelne szívemre még s már semmi más, csak rebbenő' szeme lehetne éjem sötétjén villanás. De nem — az ifjúságnak vége... Isten veled, te röpke fény — leány és illat, égi béke... eltűnik —visszaint felém! (Gérard de Nerval) Lány virággal — Molnár Antal festőművész alkotása Halló! Beszélgessünk! Mondták... Létezik egy igazságtalan béke­rendezés és ugyanakkor féle­lem, hogy Magyarország (állig fegyverben) fel akarja forgatni a világot. Megannyi őrültség és előítélet — az előítélet mindig őrültség. Ez ellen tenni kell va­lamit, ezt fel kell oldani. Nyil­vánvalóan az volt és most is az a célja minden értelmes magyar politikának, hogy az országot olyannak mutassa be, amilyen. (Katona Tamás államtitkár) A kalandokat nem szeretem. Állítom, hogy két ember soha nem tud az első éjszakán igazán felszabadultan együtt lenni. Az emberek nem is tudják, hogy az összeszokásban mennyi lehető­ség rejtőzik még. Azt szeretem, hogy én mint férfi a nőt minden tekintetben kiszolgáljam és föl­nézzek rá. Kevés férfi gondolja így, általában fordítva szokott lenni, de nekem ez szerez örö­möt. Talán azért, mert pokolian félek az elválásoktól. Minden elválásba úgy érzem — beleha­lok. (Emyei Béla színművész) Békési tallózó Nehezményezi a Magyar Nem­zet kritikusa, hogy a Rádióújság nem Erkel Ferenc István király című jóformán ismeretlen ope­rájának, hanem — mint olva­som — „a számunkra nem túl­ságosan időszerű Barbra Strei­sand” (mellesleg folytatások­ban közölt) életútjának szentelt egy teljes oldalt. Holott — írja a kritikus —- „vannak érdemei ennek az Erkel-kompozíciónak is”, sőt még „hangulatai is” van­nak. Bizonyára vannak nekije hangulatai, elismerem. De nem tudom, hogy egy, a világszínvo­nalat tekintve—valljuk meg— másodrendű (mélyen Bartók, Liszt és Kodály szintje alatt ma­radó) zeneszerző miért „idősze­rűbb”, mint a világ egyik legere­detibb és legsokoldalúbb mai színésznője? Csák mert hazánk­fia volt? Vagy mert a Himnusz valóban szép, lélekemelő zené­jét ő szerzetté? Tetszik-e gon­dolni, hogy ha mostanában elő­kerülne, mondjuk, Rouget de Lisle-nek, a Marseillaise szer­zőjének egy ismeretlen műve, akkor a nemzeti büszkeségben hiányt a legkevésbé sem szen­vedő franciák hanyatt-homlok sietnének nagyobb helyet szen­telni neki, mint az „időszerűt­len” mai világsztároknak? (Elet és Irodalom) Fürkésző' Közeledik a nagy megtorlás­nak, az aradi tizenhárom ki­végzésének az évfordulója. A gyászos eseménnyel kapcso­latban leggyakrabban Haynau nevét szokás emlegetni. Akik viszont a tollát „fogták”, akik a halálos ítéletek kimondására őt és az elfogult bíróságokat ösztönözték, azok a háttérben maradtak. Talán közéjük tar­tozott Zsófia főhercegnő, Fe­renc József császár anyja, aki még a kiegyezést követően is bosszúért lihegett. Okkal tar­tott tőle az 1849 utáni bujdosá- sát Gyulán kezdő Jókai Mór, aki korábban vitriolos tollal írt a főhercegnő Jellasicshoz fű­ződő gyengéd kapcsolatáról. — Halló! Tótkomlós, Herczeg- lakás ? Jó napot kívánok! Halasi Mária vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. Szeretném felkérni egy kis beszélgetésre. — Jó napot kívánok! Her- czeg Sándor vagyok. De átadom a feleségemnek, mert ő szokta megrendelni az újságokat. — Halló! Itt Herczegné. Mi­re gondolt a beszélgetés témáját illetően, hisz mi csak úgy élünk, mint mindenki más. — Éppen erre gondoltam. Például, hogy mivel foglalkozik a család? — Mindketten dolgozunk. A férjem kőműves, én pedig a há­ziipari szövetkezet szövőrész­legében tevékenykedem. Két gyermekünk van, egy 18 éves fiú, aki szakmunkástanuló és egy 10 éves leány, aki 4. osztá­lyos. —A háziipar valami nosztal­giafélét ébreszt bennem, bizto­san sok szép kézimunka és hasz­nálati tárgy készül a keze alatt. —Több mint húsz éve dolgo­zom a szakmában, egyedül egy régi kézi szövőszéken. Talán 90 évvel ezelőtt is dolgoztak ilyen szövők, mert nagyon régi mes­terség ez. Az üzemben egyedüli vagyok, aki ezzel foglalkozik. Főként kisebb szériákat, külön­legesebb színnel vagy mintával megrendelt, zsűrizett terméke­ket készítek. Valóban nagyon szépek. Itt kezdtem, itt tanultam a szakmát, szeretem is, de egy kicsit nehéz munka. — Biztosan a lakásában is sok szép kézimunka van. — Hát igen, azért az otthonra is gondolni kell. Az üzemben kész mintákról dolgozunk, de ne­kem elég az is, ha meglátok egy terméket valahol, le tudom utá­nozni. Sok mintát fejből ismerek. —A kislánya is érdeklődik a szakma iránt? — Tetszik neki, szereti a ké­zimunkát, de úgy hiszem, iga­zán nem erre a nehéz munkára vágyik. De ez érthető is. —Mivel a férj kőművesfelté­telezem, ritkán adódik alkalom a közös családi programokra. — Általában együtt ebé­delünk, mert itthon főzök. Kivé­tel a kislány, aki napközis. Este ha hazaérünk, először a gyere­kek beszámolnak a napi esemé­nyekről, és ilyenkor jut időnk a férjemmel tévézés közben meg­beszélni a családi dolgokat. Le­foglal bennünket a kert, a ház­tartás, és ritkán van lehetőség igazi kikapcsolódásra. Nyáron azért előfordult, hogy beültünk a kocsiba, és elmentünk a szege­di Tisza-partra vagy a gyere­kekkel a helyi strandfürdőbe. Egyébként szerencséje volt, mert éppen egy órája értünk ha­za a kislányommal, így ma itt­hon is maradunk. Ez egy kivéte­les nap. — Köszönöm a beszélgetést, és a további munkához jó egész­séget kívánok! „Szerettei üdvözlöm az olvasókat Turay Ida” A nyolcvanötödik születésnapját ünneplő színésznő, Turay Ida érdemes művész, a nagy magyar színésznemzedék egyik legendás alakja, a „Janika” az „Ez a villa eladó!”, a „Bal négyes páholy” és sok más emlékezetes film, színdarab szereplője írta e sorokat emlékkönyvünkbe. Zenei világnap Zenélő társaság — Wouter Pietersz. Crabeth festménye Az UNESCO Nemzetközi Tanácsának határozata alapján 1975 óta október 1-je: zenei világnap. Mi is a zene? Erről szól az ünnep alkalmából itt következő összeállításunk. .A hang egyszerű természeti jelenség; a zene ezzel szemben az ember tudatos tevékenységének eredménye, amellyel a hangot művészetté és tudománnyá fejleszti. Minden zene a ritmus, hangmagasság, dinamika és hangszín alapelemeiből épül. Ezek­nek az elemeknek és szervezésüknek valamelyes ismerete a zenehallgató értékes segítője annak felfedezésében, hogyan »működik« a zene.«” -—olvashatjuk A zene könyvében. Ha meg akarjátok tudni, hogy egy országot jól kormányoznak-e vagy sem, nem kell mást tennetek, csak meghallgatnotok zenéjét. Konfuciusz Aki a zenét kevésre becsüli, gyanús és bizonyára szívtelen ember. Démokritosz Ahhoz, hogy bebizonyítsuk a zene erkölcsi erejét, elég az a tény, hogy meg tudja változtatni az érzelmeket. Vajon mi a kitörő lelkesedés, ha nem erkölcsi változás? Arisztotelész Akiben magában nincs muzsika, akit nem indít meg a szép hangok harmóniája, az hajlik az árulásra, cselszövésre, kizsákmányolás­ra; lelke vak, mint az éjszaka, s érzései sötétek, mint az éjszaka, s érzései sötétek, mint az Erebus. Ne bízzál az ilyen emberben! Shakespeare A zene múlhatatlan része az emberi műveltségnek—zene nélkül nincs teljes ember. Kodály Zoltán Minden jó zene a békét hirdeti és követeli, még ha szót sem ejt róla a szövege vagy ha egyáltalában nincs szöveg. Mert mi más a zene hivatása, mint a világegyetem örök harmóniáját türközni és hirdetni az embereknek, hogy megtanuljanak beleilleszkedni. Kodály Zoltán A tenger választja el és köti össze az országokat; így választja szét és kapcsolja együvé a zene a művészetek két szélsőséges áramla­tát: a táncot és a költészetet. Richard Wagner Füles a gyerekeknek A döntés, hogy ismét leértékelik a forintot, amolyan régi, jól bevált pártállami módszerrel történt. Először cáfolta minden illetékes az erről terjedő híreket, aztán — mint hideg zuhany szeptemberi éjszakán — jött a bejelentés: másnaptól, vagyis szeptember 29-étől négy és fél száza­lékkal leértékelik értékállónak már ugyancsak nehezen nevezhető fizetőeszközünket.- Volt már ilyen, nem törté­nik ebből nagy tragédia. Bár nem túl kedvező előjel, hogy a mostanival együtt az idén összesen 14,2 százalékkal csökkent a forint értéke. Vagyis akiknek külföldi fizető- eszközben pihen a pénzük, azok jól jártak, akik viszont forintban takarékoskodnak, és abból élnek, azok szép lassan kifizetik ezt a tizennégy kettőt a „begyűrűző”, emelkedő árakban. De mondom, nem történt tragédia, a gazdaság romok­ban hever, valahogy csak talpra kell állítani, még akkor is, ha az ember úgy érzi, itt inkább még jobban összedől minden, semmint talpraállna. De ha pénzügyi-gazdasági szakembereinktől ennyire telik, akkor ezt kell elfogadni, különben se hagyatkozzon senki az érzéseire. Tehát az ember előbb-utóbb megbékél a sorssal — miközben talán a következő választás nagy lehetőségében bízik —, de bosszantja, ha hülyének nézik. Mert az illetékes forintleértékelést indokló szavait hallgatva úgy éreztem, megint palira vettek. Emlékeznek még a hajdani áremelésekre? Azokra a „körültekintő”, nagy óvatosko­dással előkészített, de — a felvásárlásokból ítélve — már mindenki által előre tudott áremelésekre? Aztán emlékez­nek arra is, amikor hülyének nézve bennünket illetékes elvtárs árrendezésnek nevezte az áremelést? Nos ez jutott eszembe kedden este, amikor a mostani intézkedés indok­lását hallgattam a Magyar Televízióban. Illetékes úr — a jelek szerint igen tanulékony — azt mondta, valójában nem leértékelték a forintot, hanem hozzáigazították a nemzetközi pénzpiacon kialakult tényleges árfolyamhoz. Amikor a gyerekeim lehülyézik egymást vagy hülyének nézik a másikat, beígérek nekik egy fülest. Az ember a gyerekeivel megteheti... Árpási Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents