Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-02-03 / 230. szám
1993. október 2-3., szombat-vasárnap 0 um [ —1 i KÉM j 1 k « ipÉKÉS MEGYE /*“*"■*' 1 / / • • • I HÍRLAP hétvégi magazmj a Fasor a Luxembourg-kertben Eltűnt a fürge ifjú lány már, mint egy madár, oly könnyedén: kezében csillogó virágszál, s új refrén szája szögletén. Talán e lány szíve felelne szívemre még s már semmi más, csak rebbenő' szeme lehetne éjem sötétjén villanás. De nem — az ifjúságnak vége... Isten veled, te röpke fény — leány és illat, égi béke... eltűnik —visszaint felém! (Gérard de Nerval) Lány virággal — Molnár Antal festőművész alkotása Halló! Beszélgessünk! Mondták... Létezik egy igazságtalan békerendezés és ugyanakkor félelem, hogy Magyarország (állig fegyverben) fel akarja forgatni a világot. Megannyi őrültség és előítélet — az előítélet mindig őrültség. Ez ellen tenni kell valamit, ezt fel kell oldani. Nyilvánvalóan az volt és most is az a célja minden értelmes magyar politikának, hogy az országot olyannak mutassa be, amilyen. (Katona Tamás államtitkár) A kalandokat nem szeretem. Állítom, hogy két ember soha nem tud az első éjszakán igazán felszabadultan együtt lenni. Az emberek nem is tudják, hogy az összeszokásban mennyi lehetőség rejtőzik még. Azt szeretem, hogy én mint férfi a nőt minden tekintetben kiszolgáljam és fölnézzek rá. Kevés férfi gondolja így, általában fordítva szokott lenni, de nekem ez szerez örömöt. Talán azért, mert pokolian félek az elválásoktól. Minden elválásba úgy érzem — belehalok. (Emyei Béla színművész) Békési tallózó Nehezményezi a Magyar Nemzet kritikusa, hogy a Rádióújság nem Erkel Ferenc István király című jóformán ismeretlen operájának, hanem — mint olvasom — „a számunkra nem túlságosan időszerű Barbra Streisand” (mellesleg folytatásokban közölt) életútjának szentelt egy teljes oldalt. Holott — írja a kritikus —- „vannak érdemei ennek az Erkel-kompozíciónak is”, sőt még „hangulatai is” vannak. Bizonyára vannak nekije hangulatai, elismerem. De nem tudom, hogy egy, a világszínvonalat tekintve—valljuk meg— másodrendű (mélyen Bartók, Liszt és Kodály szintje alatt maradó) zeneszerző miért „időszerűbb”, mint a világ egyik legeredetibb és legsokoldalúbb mai színésznője? Csák mert hazánkfia volt? Vagy mert a Himnusz valóban szép, lélekemelő zenéjét ő szerzetté? Tetszik-e gondolni, hogy ha mostanában előkerülne, mondjuk, Rouget de Lisle-nek, a Marseillaise szerzőjének egy ismeretlen műve, akkor a nemzeti büszkeségben hiányt a legkevésbé sem szenvedő franciák hanyatt-homlok sietnének nagyobb helyet szentelni neki, mint az „időszerűtlen” mai világsztároknak? (Elet és Irodalom) Fürkésző' Közeledik a nagy megtorlásnak, az aradi tizenhárom kivégzésének az évfordulója. A gyászos eseménnyel kapcsolatban leggyakrabban Haynau nevét szokás emlegetni. Akik viszont a tollát „fogták”, akik a halálos ítéletek kimondására őt és az elfogult bíróságokat ösztönözték, azok a háttérben maradtak. Talán közéjük tartozott Zsófia főhercegnő, Ferenc József császár anyja, aki még a kiegyezést követően is bosszúért lihegett. Okkal tartott tőle az 1849 utáni bujdosá- sát Gyulán kezdő Jókai Mór, aki korábban vitriolos tollal írt a főhercegnő Jellasicshoz fűződő gyengéd kapcsolatáról. — Halló! Tótkomlós, Herczeg- lakás ? Jó napot kívánok! Halasi Mária vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. Szeretném felkérni egy kis beszélgetésre. — Jó napot kívánok! Her- czeg Sándor vagyok. De átadom a feleségemnek, mert ő szokta megrendelni az újságokat. — Halló! Itt Herczegné. Mire gondolt a beszélgetés témáját illetően, hisz mi csak úgy élünk, mint mindenki más. — Éppen erre gondoltam. Például, hogy mivel foglalkozik a család? — Mindketten dolgozunk. A férjem kőműves, én pedig a háziipari szövetkezet szövőrészlegében tevékenykedem. Két gyermekünk van, egy 18 éves fiú, aki szakmunkástanuló és egy 10 éves leány, aki 4. osztályos. —A háziipar valami nosztalgiafélét ébreszt bennem, biztosan sok szép kézimunka és használati tárgy készül a keze alatt. —Több mint húsz éve dolgozom a szakmában, egyedül egy régi kézi szövőszéken. Talán 90 évvel ezelőtt is dolgoztak ilyen szövők, mert nagyon régi mesterség ez. Az üzemben egyedüli vagyok, aki ezzel foglalkozik. Főként kisebb szériákat, különlegesebb színnel vagy mintával megrendelt, zsűrizett termékeket készítek. Valóban nagyon szépek. Itt kezdtem, itt tanultam a szakmát, szeretem is, de egy kicsit nehéz munka. — Biztosan a lakásában is sok szép kézimunka van. — Hát igen, azért az otthonra is gondolni kell. Az üzemben kész mintákról dolgozunk, de nekem elég az is, ha meglátok egy terméket valahol, le tudom utánozni. Sok mintát fejből ismerek. —A kislánya is érdeklődik a szakma iránt? — Tetszik neki, szereti a kézimunkát, de úgy hiszem, igazán nem erre a nehéz munkára vágyik. De ez érthető is. —Mivel a férj kőművesfeltételezem, ritkán adódik alkalom a közös családi programokra. — Általában együtt ebédelünk, mert itthon főzök. Kivétel a kislány, aki napközis. Este ha hazaérünk, először a gyerekek beszámolnak a napi eseményekről, és ilyenkor jut időnk a férjemmel tévézés közben megbeszélni a családi dolgokat. Lefoglal bennünket a kert, a háztartás, és ritkán van lehetőség igazi kikapcsolódásra. Nyáron azért előfordult, hogy beültünk a kocsiba, és elmentünk a szegedi Tisza-partra vagy a gyerekekkel a helyi strandfürdőbe. Egyébként szerencséje volt, mert éppen egy órája értünk haza a kislányommal, így ma itthon is maradunk. Ez egy kivételes nap. — Köszönöm a beszélgetést, és a további munkához jó egészséget kívánok! „Szerettei üdvözlöm az olvasókat Turay Ida” A nyolcvanötödik születésnapját ünneplő színésznő, Turay Ida érdemes művész, a nagy magyar színésznemzedék egyik legendás alakja, a „Janika” az „Ez a villa eladó!”, a „Bal négyes páholy” és sok más emlékezetes film, színdarab szereplője írta e sorokat emlékkönyvünkbe. Zenei világnap Zenélő társaság — Wouter Pietersz. Crabeth festménye Az UNESCO Nemzetközi Tanácsának határozata alapján 1975 óta október 1-je: zenei világnap. Mi is a zene? Erről szól az ünnep alkalmából itt következő összeállításunk. .A hang egyszerű természeti jelenség; a zene ezzel szemben az ember tudatos tevékenységének eredménye, amellyel a hangot művészetté és tudománnyá fejleszti. Minden zene a ritmus, hangmagasság, dinamika és hangszín alapelemeiből épül. Ezeknek az elemeknek és szervezésüknek valamelyes ismerete a zenehallgató értékes segítője annak felfedezésében, hogyan »működik« a zene.«” -—olvashatjuk A zene könyvében. Ha meg akarjátok tudni, hogy egy országot jól kormányoznak-e vagy sem, nem kell mást tennetek, csak meghallgatnotok zenéjét. Konfuciusz Aki a zenét kevésre becsüli, gyanús és bizonyára szívtelen ember. Démokritosz Ahhoz, hogy bebizonyítsuk a zene erkölcsi erejét, elég az a tény, hogy meg tudja változtatni az érzelmeket. Vajon mi a kitörő lelkesedés, ha nem erkölcsi változás? Arisztotelész Akiben magában nincs muzsika, akit nem indít meg a szép hangok harmóniája, az hajlik az árulásra, cselszövésre, kizsákmányolásra; lelke vak, mint az éjszaka, s érzései sötétek, mint az éjszaka, s érzései sötétek, mint az Erebus. Ne bízzál az ilyen emberben! Shakespeare A zene múlhatatlan része az emberi műveltségnek—zene nélkül nincs teljes ember. Kodály Zoltán Minden jó zene a békét hirdeti és követeli, még ha szót sem ejt róla a szövege vagy ha egyáltalában nincs szöveg. Mert mi más a zene hivatása, mint a világegyetem örök harmóniáját türközni és hirdetni az embereknek, hogy megtanuljanak beleilleszkedni. Kodály Zoltán A tenger választja el és köti össze az országokat; így választja szét és kapcsolja együvé a zene a művészetek két szélsőséges áramlatát: a táncot és a költészetet. Richard Wagner Füles a gyerekeknek A döntés, hogy ismét leértékelik a forintot, amolyan régi, jól bevált pártállami módszerrel történt. Először cáfolta minden illetékes az erről terjedő híreket, aztán — mint hideg zuhany szeptemberi éjszakán — jött a bejelentés: másnaptól, vagyis szeptember 29-étől négy és fél százalékkal leértékelik értékállónak már ugyancsak nehezen nevezhető fizetőeszközünket.- Volt már ilyen, nem történik ebből nagy tragédia. Bár nem túl kedvező előjel, hogy a mostanival együtt az idén összesen 14,2 százalékkal csökkent a forint értéke. Vagyis akiknek külföldi fizető- eszközben pihen a pénzük, azok jól jártak, akik viszont forintban takarékoskodnak, és abból élnek, azok szép lassan kifizetik ezt a tizennégy kettőt a „begyűrűző”, emelkedő árakban. De mondom, nem történt tragédia, a gazdaság romokban hever, valahogy csak talpra kell állítani, még akkor is, ha az ember úgy érzi, itt inkább még jobban összedől minden, semmint talpraállna. De ha pénzügyi-gazdasági szakembereinktől ennyire telik, akkor ezt kell elfogadni, különben se hagyatkozzon senki az érzéseire. Tehát az ember előbb-utóbb megbékél a sorssal — miközben talán a következő választás nagy lehetőségében bízik —, de bosszantja, ha hülyének nézik. Mert az illetékes forintleértékelést indokló szavait hallgatva úgy éreztem, megint palira vettek. Emlékeznek még a hajdani áremelésekre? Azokra a „körültekintő”, nagy óvatoskodással előkészített, de — a felvásárlásokból ítélve — már mindenki által előre tudott áremelésekre? Aztán emlékeznek arra is, amikor hülyének nézve bennünket illetékes elvtárs árrendezésnek nevezte az áremelést? Nos ez jutott eszembe kedden este, amikor a mostani intézkedés indoklását hallgattam a Magyar Televízióban. Illetékes úr — a jelek szerint igen tanulékony — azt mondta, valójában nem leértékelték a forintot, hanem hozzáigazították a nemzetközi pénzpiacon kialakult tényleges árfolyamhoz. Amikor a gyerekeim lehülyézik egymást vagy hülyének nézik a másikat, beígérek nekik egy fülest. Az ember a gyerekeivel megteheti... Árpási Zoltán
