Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-27 / 225. szám
1993. szeptember 27., hétfő KÖRKÉP / SOROZAT Utolsó földárverés Csorváson Csorváson előreláthatólag az idén a szeptember 28., 29. és 30-ai árverések után már több nem lesz. A földrendező bizottság megítélése szerint azok, akik e három licitáláson nem vesznek részt, már csak a meglévő maradék egy táblán tudják földigényeiket érvényesíteni. Ez a tábla azonban nem nagyobb, mint 105 hektár és e terület is tanyával és részaránnyal terhelt. Ha itt nem jut föld az igénylőnek, akkor már csak jövőre, az állami tartalékföldek bevonásával — ez mintegy 113 hektár — tudják kielégíteni az igényeket. Ezért aki teheti, az most szeptemberben vegyen részt a licitáláson. Talajművelés A békésszentandrási Körös Mezőgazdasági Szövetkezet vállalja, hogy a magántulajdonban lévő földek tulajdonosainak mindennemű talajmunkaigényét bérmunkában elvégzi. Ezen kívül bérleti szerződést köt azokkal, akik nem kívánják földjüket maguk megművelni. Részletes felvilágosítást a szövetkezet irodájában adnak. „Kondi”-ban a kultúrházban A mezőhegyesi művelődési központban (a színházterem mögött) néhány nappal ezelőtt nyitotta meg kapuit egy újonnan kialakított konditerem. A hétfőn, szerdán és szombatonként igényelhető sportolási lehetőségre elsősorban a 14 éven felülieket várják. A terem használatára vonatkozó részletes információ a művelődési központ portáján kérhető. Szoborkeringő csabai módra Úgy tűnik, kissé haragosan tekint ránk városunk világhírű festőművésze, Munkácsy Mihály, akinek jövőre ünnepeljük születésének 150. évfordulóját fotó: kovács Erzsébet (Folytatás az 1. oldalról) Az ügyről megkérdeztük dr. Szabó Ferencet, a megyei múzeumi szervezet igazgatóját is, akit az áthelyezés hívei is felkerestek. — A levelet megírtuk a történtek után, valamint felkértük a Képzőművészeti Lektorátust, szakmai szempontból vizsgálják meg, hol megfelelőbb a szobor elhelyezése. A lektorátus is a múzeumot tartotta a szobor számára alkalmasabb helynek. Ugyanis, ha a Kulichból Mártírok emlékművé keresztelt szobor ott marad a Munkácsy téren, akkor nem helyezhető el méltón a Munkácsy-mellszobor a környezetben. De hallani olyan kijelentéseket is, hogy tulajdonképpen az aláíróknak a „ronda Varga Imre-szobor” eltávolítása a célja. Pedzegették is, hogy a volt zsidó gettó helyére kellene vitetni. Én erre az mondtam, hogy nem zavaró, hogy Kulich Gyulát 1942-ben végezték ki és szlovák volt, nem zsidó, valamint akkor még gettó sem volt? Most bonyolíthatná a helyzetet az önkormányzati törvény, amely az állami tulajdon önkormányzati tulajdonba adása kapcsán úgy rendelkezik, hogy a működtető tulajdonába kerül az ingatlan és tartozéka. A működtető pedig a megyei önkormányzat. Kivételt jelenthet ez alól, ha a város dokumentálni tudja, hogy csak kölcsönadta a szobrot a múzeumnak. Ilyen dokumentum egyelőre nincs. Jómagam úgy vélem, a peres út járhatatlan. Reális, megértő megközelítésre lenne szükség. A per öncélú erőpróba lehet, de nyertese nem lenne senki. A Munkácsy Múzeumban évente 60-80 ezer látogató találkozhat a szoborral, akiket képtelenség a város másik végébe irányítani a szobor megtekintéséért. Az aláírásokról annyit: téves felfogás az, hogy a köztérrel az ott lakók rendelkeznek. Az az egész város ügye. Hogy most mi lesz, nem tudni, én reménykedem a megegyezésben. B. Sajti Emese Valóban gáz van Szeghalmon! Felbontott gázvezetékekről, leállt munkáról szólt a „falurádió”. Mindezekre szerdán csattanós választ kapott a város lakossága. Erről Kovács Imre polgármester és a kivitelezést végző Termosystem Gáz Kft. két ügyvezető igazgatója, Hollósi Gyula és az ukrán Andrej Markov adott tájékoztatást. Megtudtuk, hogy a már korábban elkészült utcai vezetékeket szigorított vizsgálatnak vetették alá, ezért kellett 38 helyen újból kiásni az árkot. Az utólagos vizsgálat a munkák kifogástalan minőségét igazolta. Szerdán délelőtt került sor 22 kilométeres városi vezeték gáz alá helyezésére, ezzel egyidejűleg a DÉGAZ szakemberei megkezdték a gázórák felszerelését is. Ennek eredményeként szerda este már néhány Kossuth utcai család vezetékes gázon főzhette meg a vacsorát. A gázórák elhelyezését a DÉGÁZ folyamatosan végzi, előzetes ígérete szerint gyorsított ütemben. A gázvezeték építésében az ukrán munkások kiesése okozott némi zavart, ám pótlásuk helybeliekkel megtörtént. Andrej Markov hangsúlyozta, hogy a gépeket nem vitték el, azok a munkák teljes elkészültéig itt maradnak. A város teljes gázvezeték-hálózatának kiépítése október második feléig várható. Remeié Jenő: Nagykövet voltam Egyiptomban Időtlen háború 40. „Nem szeretnék csalódni, nincsenek illúzióim” Tíz nappal a csapatszétválasztási megállapodás közzététele után Mohamed Riad vendége vagyok a búcsúzó chilei nagykövet tiszteletére adott vacsorán. Riad ott volt Asszuánban, a Szadat—Kissinger megbeszéléseken. Az volt a benyomása, hogy Kissinger alaposan ismeri a közel-keleti kérdés minden részletét és összefüggését (Szóval, megtanulta a leckét.) Mikor észreveszi, hogy vacsoravendégei némi értetlenkedéssel fogadják azt a véleményét, hogy Kissinger a genfi értekezlet ellen van, finomít a megfogalmazáson: a genfi értekezlet folytatódni fog, de csak akkor lehet eredményes, ha minden résztvevő őszintén és a megegyezés szándékával fog tárgyalni. Ez pedig nem lesz így. Kissinger azt fogja csinálni, amit a vietnami konferenciával párhuzamosan tett, valahányszor nehézségek támadtak, megjelent és kétoldalú megbeszéléseken igyekezett megoldani a problémát. Annál inkább lehet ene számítani — mondja Riad —, mert az ingázás Egyiptom és Izrael között bevált. Riad érvelése reálisnak tűnt, csakhogy a szírek még mindig nem ültek ott a genfi tárgyaló- asztalnál. „Amíg a szírek nem lesznek ott Genfben, nem tudom akti vizáim a genfi értekezletet.” így kezdi a beszélgetést február elején Garai Róbert külügyminiszter-helyettessel Izmail Fahmi. A tőle megszokott nagyvonalúsággal, lábát kinyújtva, hatalmas szivarjából füstfelhőket eregetve folytatja: „A dolgok haladnak előre, rövidesen megkezdődnek a megbeszélések Genfben vagy külön-külön. Nehéz, hosszú tárgyalásokra lehet számítani. A háborúnak nincs vége. Továbbra is szükséges pénzt költeni a hadseregre, a valódi harcot azonban a gazdasági fejlődésért, a csatorna újjáépítéséért kell megvívni! Igaz, az arab országok segítenek, de nem ömlik a pénz Egyiptomba. Ilyen az arab mentalitás.” És Kissinger? „Kissinger mind a kétszer saját elhatározásából jött Egyiptomba. Kairó nyflt város, ide mindenkijöhet. Október 6. után az amerikaiak stratégiája megváltozott. Az elmúlt 24 évben folytatott politikájuk miatt azonban óvatosak vagyunk. Újra kezdjük a politizálást az amerikaiakkal.” Aligha félreérthető, hogy a külügyminiszter Heikalra céloz. Két nappal korábban Szadat újabb szenzációval szolgált: felmentette az A1 Ahram fő- szerkesztői tisztjéből eddigi hűséges' támogatóját, aki előző nap írt cikkében megkérdőjelezte Nixon és Kissinger szándékainak őszinteségét, s a beléjük vetett egyiptomi bizalom realitását. Fahmi okfejtése erősen emlékeztetett Heikal ismételten kifejtett tételére, hogy Egyiptomnak egyenlő távolságot kell tartania a két nagyhatalomtól. Ez azonban inkább csak a baráttal, Heikallal való szolidaritás óvatosan megfogalmazott megnyilvánulása. Fahmi bízik Kissingerben. S amikor — újabb füstfelhőket eregetve szivarjából — ezt mondja: „Külön-külön bekérettem magamhoz az amerikai és a szovjet nagykövetet...”, visszaemlékezve a telefonbeszélgetésre, „Fahmi, Ön hazug...”, arra gondolok, micsoda elégtétel lehetett bekéretni az akkor éppen Kairóban tartózkodó Vinogradovot. A következő találkozót Hafez Izmailnál nem volt könnyű „kieszközölni”. Végül is hatszemközti beszélgetésben állapodtunk meg tolmács nélkül. A nemzetbiztonsági tanácsadóhoz én kísértem el a külügyminiszter-helyettest. A vele érkezett főosztályvezető halálosan megsértődött, hogy nem lehetettjelen. Izmail azzal kezdi, 1973-ban arra a megállapításra jutottak, hogy a politikai megoldás érdekében szükség van katonai akcióra. A végső döntés amerikai útja után született, mert meggyőződtek arról, hogy az Egyesült Államok nem kész komoly erőfeszítésre a közel-keleti kérdés megoldása érdekében. A hadműveletekkel nem az volt a céljuk, hogy teljesen felszabadítsák a megszállt területeket, megsemmisítsék Izraelt, hanem az, hogy lehetővé tegyék a politikai megoldást. A harc eredményei mindenképpen jelentősek katonai és erkölcsi szempontból egyaránt, akkor is, ha nem mindenben volt megfelelő az egyiptomi hadvezetés színvonala. Sikerült megdönteni az izraeli gondolkodásban a „terület adta biztonság” teóriáját. Az izraeli csapatok jelenléte a nyugati parton új helyzetet teremtett. A megoldásra két lehetőség volt, vagy a háború kiújulása, vagy a csapatok szétválasztása. Végül is nagyszabású visszavonulásban egyeztek meg, ebben az amerikaiak nagy szerepet játszottak. A szír fronton a területi viszonyok miatt más a helyzet, ott tulajdonképpen nem csapatszétválasztásról van szó, hanem úgy mondaná, „a békét megelőző lépésről, amely jobb feltételeket teremt a második lépésre”. Ez persze nem lesz könnyű, mert a szírek komoly előfeltételeket szabnak, így a részleges visszavonulást, a lakosság visszatelepítését Mindennek ellenére lesz valamilyen megoldás. (Folytatjuk) A békéscsabai hajléktalan-lak nem szálloda Munkát keresnek az elesetteknek A hajléktalanok békéscsabai szállása a Gyár utcában a nyáron bezárta, október 4-én azonban újra megnyitja kapuit. Az önkormányzat szociális irodájától a szállás felügyelete átkerült a családsegítő szolgálathoz. A szervezeti változás okozta új koncepcióról kérdeztük Bakay Péter családsegítőt, aki ezen területért felelős. — Jó értelemben véve átjáróházzá kívánjuk tenni a szállást, ami annyit jelent, hogy átmenetileg nyújt majd biztonságot a perifériára sodródott embereknek—kezdte. — A szállást hat hétig vehetik igénybe a rászorulók, de ez az idő humánus és egyéni mérlegelés után maximum három hónapra meghosszabbítható. Ez alatt munkát ajánlunk, keresünk a hajléktalanoknak, például a városgazdálkodási vállalatnál közhasznú tevékenységet folytathatnak, mintegy 10 ezer forintos havi fizetésért. Segítünk nekik olcsó albérletet találni, munka- és civil ruhát, cipőt is biztosítunk, ha szükséges. A célunk az, hogy a legrövidebb időn belül életvitelt és életformát váltsanak. Természetesen minden felmerülő probléma megoldása csak személyes kapcsolattartással, beszélgetésekkel lehetséges.-—A szállásra mennyien férnek be? — Négy szobát létesítettünk, de egyet különleges esetekre—például gyermekes anyáknak — fenntartunk. Számításaink szerint 16-an lakhatnak egyidejűleg a szálláson. Kialakítottunk ugyanakkor egy nappali melegedőt is, melyet békéscsabaiak — nem az itt lakó hajléktalanok — vehetnek igénybe. Itt újság, televízió, tisztálkodási lehetőség áll rendelkezésükre. — Aki hajléktalanná válik, hol jelentkezhet be? — A családsegítőnél vagy a szálláson, a gondnoknál. Egy rövid tisztiorvosi vizsgálat után — ha kérelmét elfogadjuk — beköltözhet. — Napközben a szálláson tartózkodhatnak-e a hajléktalanok? —Mivel a többség dolgozni fog, este hattól reggel nyolcig tölthetik benn az időt. A belső házirend is elég szigorú, de a közösség, a működés érdekében ez szükséges. Azoknak, akik orvosi kezelésre szorulnak, illetve nem munkaképesek, segítünk megnyugtató megoldást találni. Az esetenkénti eltérő bánásmód ugyanakkor nem jelent majd kivételezést, sőt a hajléktalanságot, mint „foglalkozást” a szálláson megszüntetjük. Remélhetően a túlnyomó többség a maga érdekében partner lesz ebben. Nyemcsok László Tájegység avatás Szentendrén 25 évvel ezelőtt, 1968-ban kezdték el a skanzen építését Kedves, hangulatos és minden hivalkodástól mentes ünnepséggel emlékezett meg a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, hogy 25 évvel ezelőtt, 1968-ban kezdték el a skanzen építését. Szép születésnapi ajándékkal lepték meg a népi építészetet és a paraszti kultúrát szerető közönséget és önmagukat: megnyílt a harmadik tájegységet, a Nyugat-Dunántúlt bemutató épületegyüttes. Az Őrségből és Göcsejből örök megőrzésre áttelepített lakóházak, a harangláb, a falusi iskola, a pajták, a pincék és a műhelyek révén újabb 23 berendezett építménnyel gazdagodott a múzeum. Még szőlőskert is díszük a házak között, hogy érzékeltesse a zalai és vasi táj szőlőhegyeinek különös világát. Füzes Endre múzeumi főigazgató köszöntőszavai után Andrásfalvy Bertalan, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke nyitotta meg az új épületcsoportot. Ha belépünk ezekbe a kis házakba — mondta többek között beszédében —, rácsodálkozhatunk egy kiegyensúlyozott, a századok alatt kicsiszolódott műveltségre, amely mint példa is ott lebeghet előttünk emberi értékével, igénytelenségében is klasszikus formáival. Ahogy ez a nép saját szükségleteit kielégítette lakásban, edényben, költészetben — folytatta —, az maga a nemzeti lélek. A múzeum munkatársai közül Bíró Friderika néprajz- kutató, aki munkás életéből eddig több mint 25 évet fordított e tájegység megvalósítására, valamint Bálint János építész nívódíjban részesült. Az ünnepség hivatalos része a frissen felszentelt felső- szenterzsébeti harangláb déli harangszavával ért véget. Az új tájegység épületeiben, pajtáiban régi mesterségek bemutatóit tekinthette meg a több száz ünneplő.
