Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-17 / 217. szám
a 1993. szeptember 17., pentek MEGYEI KÖRKÉP àBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A délszláv háború testi-lelki sérültjeiért Az „amerikás magyar” gyulai alapítványa Új árak Szarvason drágult a helyi közlekedés. Egy autóbusz-menetjegy ára 20 forintról 21 forintra emelkedett, az egyvonalas bérlet 500 forint helyett 518 forintba kerül, a tanulók és nyugdíjasok 120 forint helyett 124 forintért válthatnak bérletet. Közmunkások foglalkoztatása Ezektől a napoktól kezdve három hónapon át, idényjellegű munkán, elsősorban járdaépítésen, csapadék- és belvízcsatornák karbantartásán negyven közmunkást foglalkoztat a mezőberényi önkormányzat. A munkák felmérése, rangsorolása megtörtént. Kerékpárút Csabacsűdön újabb szakasszal hosszabbodik az a kerékpárút, amely a közigazgatási területet átszeli. Az új út ugyanis összeköti Békés- szentandrást és Kondorost, s az érintett önkormányzatok központi céltámogatásból nyert pénzből és saját költség- vetésből építik meg. Ezzel is tehermentesíteni szeretnék, a 44-es főútvonalat. —Steve Csiszár ahhoz képest, hogy 37 esztendeje Amerikában él, akcentus nélkül beszéli a magyar nyelvet. — Elvégre magyar vagyok! A feleségemmel, Gál Idával együtt Gyomán születtünk. Huszonkét évesen, 1956-ban hagytunk itt csapot-papot, hogy az Újvilágban keressük a boldogulást... —Megtalálták? — Kitartó munkánk fekszik benne, de meg. Kezdetben Kanadában éltünk, aztán átköltöztünk Los Angelesbe, az Egyesült Államokba. — Mihez kezdtek olyan fiatalon, a nyelv ismerete nélkül? — Én fát vágtam, a feleségem meg a dohányföldön robotolt. Amíg meg nem tanultuk az angolt, keserves éveket éltünk. Tíz év után kezdtünk „helyrerázódni”. A feleségem kémikusnak tanult és elhelyezkedett a Max Factomál. Mondanom sem kell, végigjárta a ranglétrát. —Mi történt ezután? — A cég elköltözött Los Angelesből. Miután mi nem akartunk utánuk menni, eljött az idő, hogy saját üzemet létesítsünk. — Merthogy most saját üzemük van? — Van. Ketten kezdtük a feleségemmel, most 25 alkalmazottat foglalkoztatunk. — Mivel kereskednek? — Az üzem neve: Classic Cosmetics. Ebből adódik, hogy kozmetikai cikkekkel. Nagy cégek megrendeléseit teljesítjük. ¥ — A fentieket bemelegítésnek szántam. Azért írunk Önről, mert megtudtuk, hogy Gyulán egy alapítványt hozott létre. Beszélne erről? — Van annak már négy esztendeje is, hogy minden évben iderepülök, mert súlyos reumatikus betegségben szenvedtem. Szerencsémre a gyulai fürdő vize, meg dr. Kraszkó György reumatológus segítette a gyógyulásomat. Emlékszem, évekkel ezelőtt még tele volt a gyulai strand szerb és horvát vendégekkel. Most egyet sem találtam közülük. — Mi köze ehhez az alapítványnak? — Tessék várni, eljutok oda is. Tudja, kinn az USA-ban a rádióból, televízióból tudjuk, hogy micsoda anyagi áldozatokkal tudják elszállítani a volt Jugoszlávia területéről a háborúban megsebesült, lelkileg megsérült embereket. Ez adta az ötletet, hogy itt, Gyulán hozzak létre egy alapítványt „A jugoszláviai háború sérültjeinek mozgásszervi és lelki rehabilitációjára”. Miután Gyula közel van a jugoszláv határhoz, kevesebb összegért, több gyereket elláthatnak az alapítványra befolyó összegből. Kraszkó doktorral sikerült egy tettrekész csapatot is összehozni, akik az ügy elkötelezett hívei lettek. Orvosok, ügyvédek és vezető beosztásban lévők. Steve Csiszár: sikerült egy tettrekész csapatot is összehozni FOTÓ: FAZEKAS FERENC — Gondolja, hogy lesz, aki csatlakozik az alapítványhoz ebben a nehéz gazdasági helyzetben? —Elsősorban nem Magyar- országról várunk pénzt. A kuratóriumi tagoknak kiterjedt ismeretségi körük él nyugaton. De az alapítvány életrehí- vásával én sem fejeztem be a munkámat, mert szerdán, ha hazarepültem, szeretnék megnyerni az ügynek néhány üzletembert, orvost, újságírót és magánembert. Ismerem néhány újság főszerkesztőjét, gondolom, hogy ők is segítségemre lesznek. — Bízzunk az emberekben. Ha mégis akad az országban, aki úgy dönt, hogy csatlakozik a jó ügyhöz, az adakozók milyen csekkszámlaszámra fizethetik be adományaikat? — A gyulai OTP-nél nyitottuk meg a. 269-98019 621— 002956-2 számlát. Hiszem, hogy mások is segíteni akarnak a szerencsétlen helyzetben lévő, háborúban megsérült embereken. Abban is biztos vagyok, hogy Gyula minden tekintetben alkalmas lenne ennek a feladatnak az ellátására. Béla Vali Munkatársakat keres a telefonos lelkisegély-szolgálat Szombaton reggel 9 órára várják Békéscsabán az Alkohol- ellenes Klub épületében (a Lenkei útról nyíló Botyánszky Pálné u. 14. szám alatt) mindazokat, akik szívesen részt- vennének az S. O. S. telefonos lelkisegély-szolgálat munkájában. Az idősek világnapjára A Nyugdíjasok Orosházi Városi Érdekvédelmi Szövetsége az idősek világnapja alkalmából — az előző évek sikeres rendezvényein felbuzdulva — az idén is megrendezi az orosházi nyugdíjasok napját október 2-án, szombaton 14 órától 19 óráig. A szervezők kérik azokat az intézményeket, gazdálkodó egységeket, vállalkozókat, akik termékeikkel, anyagi lehetőségeikkel szívesen támogatnák a rendezvényt, jelezzék azt a Petőfi Művelődési Központ előadói irodájában. A hazalátogatók Gádoroson immár hagyomány, hogy a Gádoro- siak Baráti Körének találkozója megelőzi a helyi búcsút. Szombaton ismét összejöttek — majd ötvenen — a település szülöttei a közösségi házban. Fábri István polgármester tájékoztatója után a hazalátogatók megkoszorúzták Justh Zsigmond szobrát, Némán Valéria sírját és dr. Hidasi László mellszobrát. A találkozó vacsorával ért véget, ahol a régi ismerősök felelevenítették közös emlékeiket, nosztalgiáztak az elmúlt évtizedek történésein. Béke sugárúti barátsággal, Rozótól A Tevan Kiadó gondozásában már a második olyan kötet jelent meg, amely a költészet és a festészet, a vers és a kép szép találkozása, szerencsés ötvözete. Az első kötetben Bede Anna verseit Koszta Rozália képei illusztrálják. Pontosabban: egyenrangú társa itt a költőnek a festő, a versnek a kép, és éppen ez az új könyvecske legfőbb ékessége is. A festőművész és a költő, Koszta Rozó és Bede Anna régi jó barátok, hozzájuk most Erdős Kamill társul harmadik alkotótársként. A tragikus sorsú, 1962-ben fiatalon elhunyt etnográfus, nyelvész, cigánykutató gyűjtéséből balladákat és dalokat ad közre a Ne félj, sógor... című válogatás. „Éj-hasító, halállal perlő, dacos dalolás”-nak nevezi Bede Anna azt a madárhangot, amely a „szépség ősi vágyáról”, a szabadságról énekel. Arról a szabadságról, amely, ha egyszer elvész, többé „nincs szárnyalás, csak vergődés, halál”. Bede Anna műfordításaiban a cigányság őszinte szabadságvágya és szépségeszménye szólal meg. A dal és a kép együttesen fokozott erővel képes rádöbbenteni, meggyőzni arról, hogy szabadság és szárnyalás, célok és remények nélkül semmit sem ért az élet régen sem, és semmit sem ér ma sem. Erdős fáradságos munkával összegyűjtött hangfelvételeit tudományos gyűjteményekben őrzik, így az anyaghoz csak nagyon szűk kör férhet hozzá. Bede Anna átköltésé- ben és a kottákkal együtt itt megszólal A cigánycsendőr balladája, Az üldözött cigány, Magos fán terem a dió, Fekete városban, Hosszú az éjszaka, Árvák vagyunk, anyám és a többi dal, ballada. A találkozások könyve ez, hiszen egyrészt a két művésznő régi barátságára épül, másrészt közös céljuk, hogy együtt nyújtsák át az olvasónak a két legősibb műfaj gyöngyszemeit, a dalt és a rajzot. Ugyanakkor Erdős Kamill munkássága, gyűjtésének jelentősége előtt is tisztelegnek az alkotók. Számomra külön kedves a könyvecske, mert Rozótól kaptam, „Béke sugárúti barátsággal, szeretet.115 lel ’ Niedzielsky Katalin A borítón Koszta Rozália Hárman című olajfestménye Olvasóink írják • " ............ Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Tessék mondani... Áttértünk a centrális irányításról a piacgazdálkodásra, vállalkozási alapokra helyeztük értékteremtő szolgáltatásainkat. Fő dolog ez ügyben a pontos szerződés, mit, mennyiért, milyet, mikor! Saját pénzünkért—saját kockázatra! De csak ekkor! Ha még biztosabbak akarunk lenni abban, hogy jól helyezzük, a legjobbakra bízzuk nehezen megkeresett pénzünket, még versenyeztetünk is akár 1-2 millió esetén. És felelősek vagyunk mindenért, a magunk, a családunk, az üzlettársunk felé. Tessék mondani!... Ha az ország pénzéről van szó, amikért az adófizetők dolgoztak, akkor ez miért nem így működik? 1992 elején megbíz „Valaki” „Valakit” forgatókönyvírással, szép szerződés határidővel (3 hónap), megbízó fizet 28 milliót, aztán az ügyben nem történik semmi. Mi adtuk a pénzünket, adtuk a bizalmunkat, megfizetjük sokszorosával az átlagkeresetnek Nagyjainkat, és megvesszük a médiák termékét, ebből tudjuk meg, hogy a megbízott nyugodt lélekkel eltette a pénzünket, azt hitte, soha nem kell érte mozdulnia sem, 28 millió letudva, ennyi. De mert rosszul szólt, rákérdeztek. És ha nem szól rosszul? Tessék mondani, akkor mi van?... Tessék mondani, hány ilyen ügy van? Olyan, ahol nem szóltak rosszul? Ugye az ilyenekhez juttatott pénzek nem lesznek kampánypénzekké? Bár ez is eredetileg azzá lett pántlikázva. Talán? Tessék mondani, ha egy meg nem ismert potentát, ha véletlenül a pénz eredeti tulajdonosai által nem lesz megválasztva, ezért az 5—600 ezer forintos végkielégítést még az ilyen pénzek mellé megkapja ugye? Közben a Mikiegerek handabandáznak. Be kell perelni őket. Helyes! A fenti szerződés határidejének lejárta óta sok hónap eltelt, év vége is volt „zárszámadással” mikro- és magrogazdasági szinten. Vannak igen jól fizetett igazgatótanácsi, felügyelőbizottsági és egyéb bizottsági reprezentánsaink, számvevőszékünk stb. Vannak. Mi akartuk. Akartuk? Minek? Aki fizetett, most latolgat, lehet, hogy a székembe kerül. Mikor a szép széket elfoglaljuk, „gázsi” megállapítva és igazolva, nagy pénz, nagy a felelősség. Tessék mondani, mi az, hogy felelősség? A szék, amibe kerülhet? Arról le is lehet mondani, de a nép biztosan nem így gondolkodik a 28 millióról. G.R. Örömlányok a hazáért? A nő érték és kiváló munkatárs, segítőtárs is lehet. Az olasz örömlányok például megbízást kaptak a rendőrségtől a terrorizmus elleni harcban, de hazánkban is a prostitúció szálain szoktak elindulni a nyomozók nagyon sok bűncselekmény felderítése esetén. Úgy látszik azonban, hogy sokak számára a nő csupán fizikai, anyagi értelemben érték. Mi másra gondolhatnék, amikor azt olvastam egy újságcikkben, hogy az Expo idejére meg kívánnak nyitni bordélyházakat? Mivel hazánk el van adósodva, így a nők „ősi foglalkozásából” is valutához kell jutni az államnak. De volna még jobb üzlet is! Aráb országokba eladni a lányokat aranyért, s akkor biztosan gyarapodna az államkassza. Akik pedig pályafutásuk során AlDS-vírussal fertőződnek és meghalnak, azokat közös sírba temetni fényes szertartással, s a sírkőre vésni az alábbi szöveget: A hazáért haltak. Hát kérem, én nem kívánok hősi halott lenni! Adja el a lányait és feleségét az, aki az ország sorsáért felelős és az, aki olyan gondolatot vet fel, hogy a nyomorba taszított nép lányainak testéből hasznot lehet húzni. Én mást szeretnék. Rendes férjet, szerelmet, hűséget, biztonságot és boldog öregkort. Egy ismeretlen lány (Név és cím a szerkesztőségben) Visszhang A pedagógus már nem a nemzet napszámosa? Azért csak most reagálokN. Katalin VII. 16-ai „A magyar csoda" című írására, mert távol voltam családommal. Nem egészen értek egyet az újságírónővel ezen írásában. Mintha' többet foglalkoznának a pedagógusok bérével, mint kellene. És a szabadságukkal. Még a kormányfőknek, magas beosztásúaknak sincs annyi szabadságuk, mint nekik. Az pedig már a múlté, hogy a pedagógus a nemzet napszámosa. Régen valóban az volt. Különösen a tanyasi-falusi tanítóké, akik színben, kint a szabadban tanítottak. A múltkoriban olvastam újságjukban, hogy egy tanítónő elmondta a kérdező riporternek, hogy az idén és korábban is minden évben külföldön nyaraltak nyugaton. Kocsival tették meg a hosszú utakat, sok tízezer forintba kerülhetett. Vajon ő is megy sztrájkolni? Mit szóljon a bányász, a föld alatt állandó veszélyben sem keres többet, s a munkás, a munkásnő a gép mellett — a hangos zajban. A vasutas, az egészségügyi dolgozók több műszakban, és még sokan mások, akinek egész évben két-három hét szabadságuk van. És nem hallani, hogy sztrájkra készülnének. A pedagógusi pálya hivatás. Tehát ne csak az anyagiakra menjenek, hanem valóban hivatás legyen ez a szép pálya. Magyar Jánosné, Békéscsaba
