Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-07-08 / 183. szám
1993. augusztus 7-8., szombat-vasárnap LOCSI-FECSI MEGYEI HÍRLAP Öllé! A matador „áldozata” bikapárti, de a kecskét sem veti meg Egy érettségizett asszonynak! Az ész falat, a szív kapcsolatot keres!? Egy BELÜL SÍRÓ FIÚ * Tóth Szilviának Vésztőre, a Batthyány u. 3. szám alá: Születésnapod alkalmából szívből gratulálunk, sok boldogságot kívánunk: Anyu, apu, Géza és Ildikó * Tradicionális! Tavaszt hoztál az életembe, fergetegesét. Szeretlek! Barna szemű ¥ N. Ákosnak Gyulára! Ha olvasod e néhány sort és ha magadra ismersz, kérlek, te is üzenj a Szív küldibe! Te egy körülbelül 18 éves, fekete hajú, barna szemű srác vagy. Szakács vagy egy étteremben. Legelőször 1992 márciusában találkoztunk, és 1993 júliusában láttalak a munkahelyeden, és amikor megláttál, fülig ért a szád, annyira mosolyogtál. Egy barna hajú lány Sarkadról ¥ Matúz Olgának Csanádapácá- ra! Tizenkilencedik születésnapot alkalmából sok boldogságot kíván: Anyu, apu, Edit, Mari, Ati és Zoli * Sz... Mindig csak rád gondolok. Nem tudlak elfelejteni. Nagyon várom már, hogy találkozzam veled! Szeretlek! K. ¥ Veress Andrásnak Okányba! Születésnapod« alkalmából sok boldogságot kíván: Férjed és leányod ¥ •Kispajtás! Kérlek bocsáss meg, amiért elhagytalak, hidd el, még évek múltával is nagyon fáj, de beláthatod, mások boldogtalansága árán bűn lett volna folytatni. Köszönet a boldog évekért! ¥ Szemüveges srác! Legyén 10-én 4 órakor a Phaedra mozi előtt! A HOSSZÚ HAJÚ LÁNY CSÍKOS TORNACIPŐBEN ¥ Orlovics Józsefnek Békéscsabára! Fogadd el szerető kislányodtól ezt a kis csekély meglepetést: Míg kicsiny szíved utolsót nem dobban, szeresd édesapád mindenkinél jobban! Mert adhat az Isten márványpalotát, de egyet nem, édesapát. Lányod, Móni Ami a bikaviadalokat illeti, én bikapárti vagyok — vallja De- vecseri Gábor Bikasirató című költeményében. Én hasonló állásponton vagyok, persze voltak pillanatok az életemben, amikor a megállapítás kissé távolinak tűnt, éppen a bika közelsége miatt — meséli egy hazánkfia, pontosabban egy ha- zánklánya, aki valahol Spanyolország és Afrika partjai között — diplomája a bizonyíték —bebizonyította, a magyar virtus az arénában is bámulatra méltó. De lássuk, hogyan vált be a hölgy torreádornak? ! — Égy folklórest keretében a Viajes Hungria és partnerirodája elvitte csoportunkat egy bikaviadalra. Az idegenvezető figyelmeztetett, ha nem akarunk a matador „áldozatává” válni, akkor ne üljünk az első sorokba. Itt ugyanis az a szokás, hogy a viadal közben — soha nem ölik meg az állatot — a torreádor a nézők soraiból kiválaszt egykét „amatőrt”... Biztos ami biztos, én az ötödik sorbanlelepedtem le. A műsor kellemesen indult, Rafaelló — díszes ruhába öltözött —, a „gladiátor” néhányszor meg- lebbentette köpenyét, miközben mi, nézők ÖLLÉ! felkiáltással buzdítottuk. A mellettem ülők egyike megjegyezte: nem bika ez, csak bikuci. Nagyon szerény jószág, Rafaelló azért ingerli, hogy a szerencsés kiválasztottnak meggyűljön vele a baja! Jót nevettünk a beszóláson, nekem viszont inamba szállt a bátorságom, amikor a torreádor éppen felém intett. Itt a vég! — gondoltam. De mégsem! Meglebbentettem miniszoknyámat, jelezve, hogy sem én, sem a bika nem értékeli majd nagyra szerelésemet. — No problém! — zárta rövidre nemzetközi szópárbajunkat a matador, majd kézen fogott és a színfalak mögött magamra öltöttem életem legemlékezetesebb kosztümét, a torreádorok díszes boleróját és nadrágját. Az első mutatvány érdekében le kellett térdelnem a csapóajtó elé, ahonnan majd kiengedik a bikát. Ettől a perctől kezdve alábbhagyott játékos kedvem. A bentről hallatszó dübörgés kétségbe ejtett. Csak nem akarják kiengedni azt a dögöt, miközben én itt térdelek alig 5 méterre az ajtó előtt?! Nem tudtam másra gondolni, csak az éktelen zajra, ami onnan, a zárt csapóajtó mögül hallatszott. Közben a hahotázó nézők is mintha elcsendesedtek volna... Rafaelló abban a pillanatban elrikkantotta magát: Öllé! Az ajtó kivágódott és fékezhetetlen tempóban berohant az arénába a ..., a ..., a kiskecske. Nem tudom ki volt rémültebb, a csóró gida vagy én, de az biztos, hogy a poén bejött, a nézők ha- hotáztak, rólam pedig lassacskán felszáradt a verejték. — Könnyű neked, te meg- úsztad egy kecskével — sopánkodott a másik kiválasztott magyar lány, aki az arénában — meglátva a bikát — a hozzá legközelebb lévő palánk mögé bújt. Eközben én már a gázsiról ábrándoztam, de nem maradt sok időm. Ismét az aréna közepén találtam magam, szemben azzal a bizonyos bikucival. —- Tessék, mégsem úsztam meg! Mi lesz, ha nekem szalad? Mit kezdjek ezzel a skarlátszínű „lepedővel”? Istenem, ki véd meg, hisz ez egy hús, vér, szarvakkal megáldott állat? — hasított belém a felismerés. Nem volt időm a hosszas töprengésre, mert az aréna „ördöge” komolyra fogta a dolgot. Felöklelt. Mondjuk rá! Mindenesetre beakadtam a szarvai közé és heves tolatásba kezdtünk. Nekem — megmondom őszintén — nem tetszett a direkt fokozat, attól tartottam, hogy hanyatt esek és átgázol rajtam az ellenfelem. Vértelen harci játékunknak Rafaelló vetett véget kirántva az állat szarvai közül. Még meglebbentettem néhányszor a köpenyt a bika előtt — csak úgy férfiasán, illetve torreádorosam—, majd átvettem — társaimmal együtt — diplomámat, ami tanúsítja, hogy ettől a perctől kezdve a torreádormesterséghez is van némi közöm. Öllé! A FÉK sikere Nemrég e lap hasábjain felhívást olvashattunk a Fiatal Értelmiségiek Körének (FÉK) jóvoltából, melyben egy ismerkedési estre hívták meg egyrészt azokat, akik az egyetemet, főiskolát elvégezve — és ezzel mintegy kikerülve az ottani pezsgő szellemi és társasági életből — hirtelen magukra maradtak; másrészt azokat, akik egyszerűen csak szeretnének újabb barátságokat kötni, újabb barátokat szerezni. Én is egyike vagyok ezeknek, hiszen az idén végeztem Keszthelyen, a Pannon Agrártudományi Egyetemen. Hazakerülve 5 év távoliét után a Dunántúlról, nagyon kevés barátom maradt. így kíváncsisággal és várakozással telve utaztam el a találkozó színhelyére. A megérkezést gyors bemutatkozás, majd vacsora követte. S a megismerkedés valójában ez után kezdődött el. Tánc, vidám páros és csoportos vetélkedő segített a feloldódásban, a kapcsolatteremtésben. Ez az este jó példája annak, hogyan lehet kulturáltan is jól szórakozni, ismerkedni. A közel 40 ember hangulata nagyon vidám és szokatlanul közvetlen volt. Nyugodtan mondhatom, hogy mindenki jól érezte magát. Gyorsan és különösebb nehézségek nélkül születtek itt az új ismeretségek, barátságok. Mintha az emberek most könnyebben meg tudtak volna nyílni egymás előtt, mint általában. mintha az egyre jobban elhi- degülő, elidegenedő világunkban élne még a vágy az őszinte emberi kapcsolatok iránt. Nagyon üdvözlendőnek tartom, hogy létezik a megyében egy ilyen szervezet, amely segíti a helyüket és értékrendjüket most kereső fiatal értelmiségieket a kapcsolatteremtésben, problémáik megoldásában. E közösség létrejötte már önmagában is példaértékű, hiszen teljesen önerőből, néhány lelkes fiatal erőfeszítése révén valósulhatott meg. Remélem, e nemes törekvés nem marad majd követők és támogatók nélkül, és hamarosan tovább bővül még a megyében a tagok száma. Mindehhez kíván sok-sok sikert egy új tag: Vass László ÂgiplHIuimgairia - a kivételes lehetőség Az Agip — Európa egyik vezető ásványolajtermék-gyártója és -forgalmazója — egyedülálló lehetőséget kínál Önnek: VÁLLALKOZÓT keresünk Gyula, Temesvári úton (44-es út) lévő benzinkutunk üzemeltetésére: r Amit ajánlunk Önnek: □ bejáratott, nagy forgalmú töltőállomás; □ önállóság jelentős pénzügyi kockázat nélkül; □ az Ön rátermettségétől függő rendkívüli jövedelem le □ egy multinacionális partner támogatási; □ átfogó, rendszeres képzés; □ az önálló vállalkozás öröme. Amit várunk Öntől: □ vállalkozószellem; □ szérvezőkészség; □ együttműködési készség; □ kereskedelmi ismeretek, tapasztalat; □ pénzügyi garancia; □ angol, olasz vagy német nyelvismeret előnyt jelent. Ha On szeretne saját egzisztenciát teremteni, tartós üzleti kapcsolatot kiépíteni egy világszerte ismert nagyvállalattal, mielőbb vegye fel a kapcsolatot velünk! AgipHungaria Rt., 2040 Budaörs, Agip utca 4. (Ml—M7 autópálya.) Telefon: 06 (23) 313-550, (23) 313-510. Bővebb felvilágosításért keresse Lévai Sándort! Jelentkezési határidő: a megjelenéstől számított 1 héten belül. Legyen az Agiplnluimgairia partnere! t§Ágip
