Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-07-08 / 183. szám

LOCSI-FECSI 1993. augusztus 7-8., szombat-vasárnap | Hiúság, férfi a neved? A csalafintaság ára Amikor a férj is „elkalandozik”... Készült egy felmérés a Brit Pszichológiai Társaság napok­ban esedékes évi közgyűlése számára arról, hogyan viszo­nyulnak a férfiak a képeslapok által sugallt szépségideáihoz. Bár a felmérés készítői csak 28 diákot, fiút és lányt kérdeztek meg, a közzétett eredmények óriási visszhangot váltottak ki. Kiderült ugyanis, hogy nagyon sok férfi elbizonytalanodik, ha Az izmos férfitest jó reklám 14 millió előfizető siratja az Egyesült Államokban a Sears Roebuck cég vásárlási kataló­gusát, amely több mint 100 éven át rendszeresen megje­lent. A Big Book, a Nagy Könyv a Biblia után a második legelterjedtebb könyv volt az amerikai háztartásokban. Méltó volt a nevéhez: utolsó kiadása már 1555 oldalas volt, így súlya elérte a 2,5 kilót. A. Searsnek, aki kereskedel­mi utazó volt—ha úgy tetszik: összehasonlítja magát a maga­zinok izompacsirtáival. Vagyis az erősebb nem képviselői ugyanúgy reagálnak ezekre a fotókra, mint ahogy a nők több­sége is szenved a tökéletes ala­kú, hibátlan bőrű és frizurájú fotómodellek látványától. Áz Evening Standard című esti lap véleménye szerint legfőbb ideje volt, hogy ez bekövetkezzen — miért csak a nők szenvedjenek? ügynök — 1886-ban jutott eszébe, hogy kellene egy kata­lógus a legkülönbözőbb áru­cikkekről. Az ötlet bevált, s már a századfordulón az ame­rikai életforma szerves részé­vé vált a mind testesebb kiad­vány. Mindent kínált, a varró­tűtől az összeszerelhető lakó­házig, minek köszönhetően a legeldugottabb helyen élők is a „világ legnagyobb áruházá­nak” kliensévé válhattak. Az újságok azt is megírták, hogy Kiderült, a férfiak kezdetben elégedettebbek voltak testük­kel, de a képeslapok végül is telibe találtak az idealizált kül­sőt ábrázoló felvételeikkel, a férfiak elégedetlenek lettek ön­magukkal. Megerősíti ezt a tendenciát Francis Cottam, a For Him című férfimagazin kiadója, aki szerint a férfiak igyekez­nek elérni a kozmetikai szép­ségideáit, olyanok akarnak lenni, mint a magazinok szép­fiúi. Azt hiszik, ha izmosak lesznek, mint Arnold Schwar­zenegger, akkor könnyebben csavarják el a lányok fejét. Vi­szont Arthur Crisp professzor, a fogyókúrák által okozott ét­vágytalanság és más betegsé­gek szaktekintélye úgy látja, nincs itt semmi gond, a férfiak stabilitását csak csodálni le­het. A történelem során már számtalanszor molesztálták őket külsejük miatt, de ők ettől sosem szenvedtek. Rosie Boycott, az Esquire férfilap kiadója szintén úgy vélekedik, hogy nincs itt sem­milyen egészségügyi kockázat sem, bár tény, hogy a férfites­tet egyre gyakrabban használ­ják reklámcélokra. Ellenkező­leg, ez csak javulást hozhat, a férfiak majd igyekeznek egészségesebben élni. Biztos, hogy egyesek kiborulnak, ha összehasonlítják saját testüket a képeslapok gyönyörű fiúi­nak alakjával, de ez még min­dig jobb, mint a drogos vagy a sörhasú férfiak. Attól pedig igazán nem kell tartani, hogy a férfiak magukévá teszik a nők idegesítő és veszélyes vélemé­nyét, mely szerint az ember sosem lehet túl sovány. George Bush elnökkel való el­ső találkozójáról Mihail Gor­bacsov szovjet államfő a Big Bookkal a hóna alatt távo­zott... Most mégis bekövetkezett az, amit a szakemberek már egy-két éve megjósoltak: a ki­adási költségek növekedése mellett a széles rétegek vásár­lási szokásainak és életstílusá­nak megváltozása az egykor forradalmi találmány halálát okozta. Márta az utóbbi időben kivi­rult. Mindig mosolyog, min­dig jó kedve van, úgy is mond­hatni, ragyog a boldogságtól. Lelkesen lót-fut, végzi a dol­gát teljes erőbedobással, nincs öt szabad perce, hogy kicsit leüljünk diskurálni. Az én ol­dalam pedig majd kifúrja a kí­váncsiság, ugyan mi is történ­hetett vele, amitől szemmel láthatóan ilyen elégedett?! Ré­gebben ugyanis csupa panasz volt, a zűrös munkahely, a ne- velhetetlen gyerek, s legin­kább a problémákkal teli há­zasság, az unalmas férj keserí­tették mindennapjait. — Megőrülök! — zokogta ki magát egyszer a vállamon. — Te tudod, hogyan élünk évek óta! A férjem teljesen elhanyagol... Pont úgy kerül­get a lakásban, mint egy régi komódot, ami már nem jó sem­mire, de kidobni mégis kár! Az ágyról meg ne is beszéljünk! Nagy ritkán... De már ahhoz sincs kedvem! Nem bírom to­vább! Félrelépni meg nincs bá­torságom... Visszagondolva erre a be­szélgetésre, szent meggyőző­désemmé vált: Márta vette magának a merszet, és... Egy nap végre összefutot­tunk, két elintéznivaló közt Márta szakított egy fél órács­kát egy finom kávé melletti csevejre. Bár ritkán találko­zunk, mégis vagyunk olyan jó viszonyban, hogy hangot adva gyanúmnak, kerek perec neki­szegeztem a kérdést: — Mesélj gyorsan, ki az a szerencsés férfi, aki újjávará­zsolt? — A férjem! — vágta rá azonnal Márta, s hitetlenkedő arckifejezésem láttán kirob­bant belőle a nevetés: — Per­sze van benne egy kis adag csalafintaság — kortyolt bele kávéjába. Rágyújtott, hosz- szan, kényelmesen fújta ki a füstöt, s mesélni kezdett: — Sosem gondoltam volna, hogy ilyen praktikával, olcsó trükkel gyökeresen meg lehet változtatni egy kifújtnak tűnő házasságot... Egy újságban ol­vastam más asszonyok hason­ló panaszáról. Úgy látszik, nem csak én járok ebben a cipőben, hogy néhány év há­zasság után oda a valamire va­ló szexuális élet... Nos, a lap­ban a pszichológus azt javasol­ta, hogy csak bátran, mint ele­inte, de közben képzeljünk va­laki mást a férjünk helyébe... Mit mondjak, az ötlet bevált! Ámulva hallgattam volna tovább, de Márta az órájára pillantott, s halk sikkantással megállapította, hogy máris el­késett valahonnan. Hevesen körbecsókolt, megígérve, hogy legközelebb többet be­szélgetünk, azzal elviharzott. Legközelebb azonban — alig egy hét múlva — megdöb­benve láttam újra. Szomorú, kedvetlen, s mint megállapí­tottam, nem csak lélekben, ha­nem szó szerint egy összetört Márta bandukolt velem szem­ben. Szeme alatt kék folt, szája széle bedagadva. — Szent ég, mi történt ve­led?! — Ááá... Szóra sem érde­mes... — próbálta elhárítani érdeklődésemet, mire én a már máskor is jól bevált módszer­hez folyamodtam: — Ha szóra sem érdemes, akkor nem is érdekel... Mire Márta rögtön közlé­kennyé vált: — Emlékszel, a múltkor meséltem arról a süket ötlet­ről, tudod, amelyiket úgy ol­vastam valahol... — De hát azt mondtad, nagyszerűen bevált, amit a szakember tanácsolt! — cso­dálkoztam. — Beválni bevált... Csak egy kicsit hiányos volt a ta­nács! Arra nem figyelmezte­tett a lélekbúvár, hogy a szán­kat ki ne nyissuk a legemelke- dettebb pillanatban, mert ab­ból nagy baj lehet! — Miért, mit mondtál? — Azt hogy drága Zoltán- kám... — És...?! — A fenébe veled! Hát nem tudod, hogy a férjemet Gábor­nak hívják?! Amerikában A Biblia után a második - volt A „lovagküldő szolgálat” csúcsa Nyugaton, különösen Ameri­kában, amely az „árjegyzék alapján postán rendelt árut elküldő áruház”, a „home shopping service” szülőhazá­ja, ez a tevékenység a kiskeres­kedelem egész területére ki­terjed. Egy-egy ilyen áruház színes katalógusában az ember allergiás bőrt kímélő portörlő­től a kerti úszómedencén ke­resztül a művészi kivitelezésű nyakörvekig az égvilágon mindent megtalálhat. Vagy mégsem? Egy floridai kiadó nemré­gen új utat nyitott a home shopping történetében: a Coral Springs-i székhelyű Mindi Ru- dan egy eddig még nem reklá­mozott „áru” katalógusának kiadását és országos terjeszté­sét kezdte meg, amely egyedülálló nőket céloz meg, mint potenciális vevőkört. A Szóban forgó „árufajta” ugyanis a házasulandó férfi. Rudan katalógusának címe: „Bachelor Book”, vagyis „Nőtlen Férfiak Könyve” és dugig van partiképes férfiak nevével, címével és fényképé­vel. A 36 éves Mindi Rudan (aki egy hölgy) tréfásan a „lo­vagküldő szolgálat csúcsá­nak” nevezte el négyszínnyo­mású magazinját, amely éven­te ötször jelenik meg az USA- ban és Kanadában is, és pél­dányszáma újabban kezdett el rohamosan növekedni — át­lépte a 90 ezret, s országszerte már újságoskioszkokban is kapható. A nagy hirdető cé­gek, utazási irodák is rákaptak. Es Miss Rudan, aki korábban jólmenő ingatlanügynökségi magazinokat adott ki, rendsze­resen szerepel egy kanadai té- vé-talkshow-ban. Szakértők szerint kataló­gus-magazinjával Mindi Ru­dan alighanem egy demográfi­ai aranybányát tárt fel, tekint­ve, hogy az Egyesült Államok Népességnyilvántartó Hivata­lának 1992-es adatai szerint az USA-ban minden 100 nőre 83 házasulandó korú nőtlen férfi jut, és a szóló férfiak és nők száma 1980 és 1992 között 67 millióról 82 millióra nőtt. Az utóbbi években termé­szetesen több partnerközvetí­tő újság kezdte meg működé­sét — több mint 25 ilyen lap van az Országos Folyóirattár­ban bejegyezve — és ezek mindegyike prosperál. Csak­hogy a .Bachelor Book” sok­ban különbözik ezektől. Az előbbiek legtöbbje újságpa­pírra nyomott lap tele apróhir­detéssel. Mindegyikük vi­szonylag szűk körzetre korlá­tozódik: számukra a földrajzi közelség jelenti a növekedés gátját. — Hirdetőink és olvasóink közelben levő partnerekkel kí­vánnak megismerkedni — mondja David Rose, a milwa- ukee-i SingleLife magazin ke­reskedelmi igazgatója. — Nem lenne értelme olyan ma­gazinnal kijönni, amely New Y ork-iakat próbálna califomi- aiakkal összehozni. Csakhogy Mindi Rudan ép­pen ezt teszi — egyre nagyobb sikerrel. Magazinjában nőtlen férfiak szerepelnek az USA és Kanada minden zugából. A Bachelor Bookban reklámo­zott” partiképes férfiak közül sokakat volt barátnőik vagy lánytestvéreik, illetve kollé­ganőik ajánlják a magazin munkatársainak figyelmébe. Minden egyes „reklámozott férfi fotója mellett két gépelt oldalnyi cikk áll, amelyet va­lamelyik munkatárs írt róla, úgyhogy ez nem csak afféle hosszabb apróhirdetés. Rudan munkatársai minden egyes „férfi-árucikket” alapo­san leellenőriznek: a közleke­désrendészetnél utánajárnak, mikor, hol vásárolta gépkocsi­ját stb., továbbá meginterjú­volják az illetőnek legalább két hajdani barátnőjét, hogy meggyőződjenek róla: a parti­képes férfi valóban komolyan házasságpárti, nem csupán egy nagyreményű playboy. Miért csak férfiakra specia­lizálja magát Duran, és nőkre nem? — Nem vagyok elfogult a nemek tekintetében — hang­súlyozza Mindi —, de ez a koncepció nőkkel aligha válna be: több gondom lenne a nők biztonsága miatt. Ezzel szem­ben felteszem, hogy a „könyv­ben” ismertetett férfiak kocká­zatos szituációkban biztosab­ban megállják a helyüket. Mindi Rudan eddig még egyetlen panaszos hívást vagy levelet sem kapott olvasóitól, csak egyre több házasságkö­tésről értesül, amelyet a „lo­vagküldő szolgálat” hozott te­tő alá — illetve oltár elé. Farkas István, Ferenczy Europress * Ev végéig él csak a Rapülok! Legtovább 1993 végéig ma­rad fenn a népszerű Rapülok együttes, legalábbis ezt je­lentette ki Geszti Péter, a ze­nekar „gyorsbeszélője”. Számára ez a formáció is csak egy próbálkozás, ka­land, s igazán komoly sike­rekre nem is törekszik. A hír máris szíven ütötte a rajon­gókat, hiszen az utóbbi hóna-. pok legnagyobb sikereit egy­értelműen ők aratták. Ezút­tal azonban hiábavalónak látszik a rajongói őrület és elfogultság, Geszti már a bú­csúról beszél. Egyszer min­den dal véget ér... Az oldaltpárt szerkesztette Csete Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents