Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-07-08 / 183. szám

GYULAI VÁRSZÍNHÁZ ’93

1993. augusztus 7-8., szombat-vasárnap

„Eddigi életem nem telt hiába”

Szakácsi Sándor, Hamletre készülőben

Shakespeare Hamletjét augusztus 12-étől négy estén láthatja a közönség. A felvétel még a próbán készült, Szakácsi Sándor Drahota Andreával, aki Hamlet anyját, Gertrud dán királynét játssza

szó muzsikája azóta is bennem él. Sem őt, sem bárki mást nem utánozhatok, csak a magam útját járhatom. A gyulai várnál álmodni se lehet ideálisabb környezetet az előadáshoz. S ha majd ősszel a Nemzeti Színházban is bemutatjuk a darabot, akkor vigyáznom kell, ne nyomasszon a tudat, hogy a Nemzeti Színházban jaj de sok évtizede nem játszották a Hamletet.-—41 éves vagyok, de színpadon még ki tudok nézni 30 éves férfinak. A sírásó monológja szerint a királyfi éppen annyi idős. A főiskolán Várkonyi Zoltán osztályába jártam, ő meg akarta rendezni velem a Hamletet, de a halál közbeszólt, nem maradt rá ideje. Most jött el a pillanat, amikor még eljátszha- tom, s amikor már van elég élet- tapasztalatom hozzá. Kegyelmi állapot. És persze hallatlan súly, ami csak azért nem roppant össze, mert érzem a színház bizalmát.

— Kezdetben, amikor még csak ismerkedem a szereppel, mindig úgy érzem, hogy nem, én ezt nem tudom eljátszani. Aztán szép lassan olvadunk össze, valójában „tanulnom” se kell, inkább együtt gondolkodom a megformált alakkal. Hamlet gondolatai fantasztikusak, egyre közelebb állnak hozzám, de lényegében ugyanígy érez Sík Ferenc, a rendező, és a többi kollégám is. Úgy tudom, egy-egy Hamlet-alakításra korábban fél évig is készültek a szülészek, nekem ennél jóval kevesebb időm volt. Én viszont finiselő típus vagyok, s immár a próbák végső szakaszához értünk. Munkánk eredményét majd a közönség dönti el.

— Ha majd véget érnek a

gyulai előadások, a görög szigetekre megyek nyaralni. Hamlet is velem jön, őt nem lehet egyszerűen csak otthagyni valahol. Szeretném a monológokat elmondani a tengernek. Egész biztos másként hangzik majd, mikor a hullámok viszik a végtelenbe a szót: lenni vagy nem lenni... ^

AndódyTibor

„Csak segítő, baráti légkörben lehet a kihívásnak megfelelni”

Gondolatban lapozgatom a Gyulai Várszínház három évtizedének krónikás könyvét. Sok személyes emlék köt a csillagsátor fedte színházi estékhez,' vannak felejthetetlen hangulatok, s akadnak váratlanul előbukkanó emlékek. Régi színlapokat böngészve, először az 1971 nyarát felidézőkön találkozom Szakácsi Sándor nevével, amikor Kós Károly: István király című történelmi drámájában játszotta Béla, Vazul fia szerepét. Akkor még főiskolás volt. Hat év múlva már két produkcióban is szerepelt: a Ruszt József által rendezett Magyar passióban, és Páskándi Géza Távollévők című tragikomikus bohózatában. További nyarakon is vissza-visszatérő vendég volt Gyulán^ az elmúlt szezonban pedig Őze Lajos-díjat kapott a Tornyot választok című előadáson produkált játékáért. S ha egyszer megjelenik egy várszínházi almanach, akkor az 1993-as évről szólva, remélhetően jelentős eseménynek tartják Szakácsi Sándor Hamlet- alakítását. Mindez persze a jövő, ma még a Hamlet próbái zajlanak. Kemény munka, gyötrelmesen szép időszak.

— Roppant feladat, talán nem is lenne szabad arra gondolnom, milyen nagy teher, mekkora felelősség eljátszani Hamlet szerepét — mondja Szakácsi Sándor. — Csak abban a segítő, baráti környezetben lehet ilyen kihívásnak megfelelni, amilyen alkotó légkört Gyula jelent. Szeretem ezt a várost, a Gyulai Várszínházát.

Megtörtént már velem, hogy eljátszottam egy szerepet, számomra véget élt az előadássorozat, felmentem Pestre, de két nap múlva beültem a kocsiba és visszajöttem a kollégák közé, mert itt éreztem jól magam. Igaz, az elmúlt nyáron, már a megérkezésem estéjén megtámadtak az utcán, s azóta bizony nagyon kell figyelni, ha egy- egy éjszakai próbáról a szállásom felé megyek. Milyen kár, hogy egy békés kisváros varázsa is megromolhat, garázdák miatt.

— Főiskolás koromban, félévi vizsgán mondtam részleteket a Hamlet című drámából. Akkor nagy nehézséget jelentett számomra, hogy megértsem, mit jelentenek a mondatok. Nem azért, mert hülye voltam, hanem csak nem volt mögöttem elég tapasztalat. Most viszont kinyílt előttem a dráma, természetes lett, ami korábban homályba borult. így aztán belátom, hogy eddigi életem nem telt hiába, hiszen sok minden megvilágosodott előttem.

—Nekem nem csak játszani, de élni is kell a szerepet. Nem tudom még, hogyan lehet majd Hamletként élnem. Örülhetek, ha utána nem leszek öngyilkos. Számomra az élet egyre inkább a színpadon történik, ami két szerep között zajlik, az csak valami köztes állapot. Ha nagy feladat vár rám, akkor a színpadon kívüli létezés is egyre kevésbé fontos, Hamletre készülőben pedig minden más lényegtelenné válik. Lehet, hogy nekem fáj, ha nem érzek

„Örülhetek, ha utána nem leszek öngyilkos...”

„Most jött el a pillanat, amikor még eljátszhatom”

KOVÁCS ERZSÉBET FELVÉTELEI

„Ami két szerep között zajlik, az csak valami köztes állapot...”

magam mögött nyugodt biztonságot, de talán ez is a színpadi élet javára válik, hiszen Hamlet is magányos. Az apa elvesztését — sajnos! — csak azóta érzem, mióta nekem sincs apám. Mindennap él, és mindennap meghal az én apám, ezt a fájdalmat magamban hordozom, s ha a színpadon élek, ott is velem van.

— Kiskamaszként láttam Gábor Miklós Hamlet-alakítá- sát. Természetesen sok mindent nem értettem meg akkor, de a

A Művészetek-Társadalom és a Gyulai Várszínház ’93 oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti