Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-06 / 182. szám

KÖRKÉP 1993. augusztus 6., péntek Vendégeskedések A városalapító ősök földjéről, Zombáról érkeztek vendégek Szulimán Ferenc polgármester vezetésével Orosházára még az elmúlt hónapban. A tisztelgő látogatás célja nem volt más, mint egy meghívó átadása. Bejutottak a középdöntőbe A méhkeréki Nyisztor György hagyományőrző táncegyüttes a július végi Ki mit tud? vetélke­dő elődöntőjén sikerrel szere­pelt, és bejutott az augusztus 24- ei középdöntőbe. Néptáncgála a szegedi szabadtérin Sajátos élményt ígér a Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadjá­nak harmadik bemutatója. Pén­tek este láthatja a közönség Me­semondó címmel a Nemzetközi Néptáncfesztivál hagyomá­nyos gálaestjének műsorát, amelyen a nyolc országból ér­kezett 400 táncos mutatja be tánchagyományait, népszoká­sait, népdalait. Az előadás ren­dező-koreográfusa Diószegi László, zenei vezetője Rossa László, a díszlet Iszlay Zoltán munkája. A királykisasszony szerepében Zsákay Julia lép a közönség elé, a király: Makovi- nyi Tibor. A bolondot Halmi Zoltán alakítja. Az ő valósága másnak álom Mivel az egyetemekre, főiskolákra jelentkezők száma általában háromszorosa, négyszerese a felvehetőkének, ezekben a hónapokban a felvé­teli vizsgán megjelent tanulók háromnegyed része az első nagy kudarc súlya alatt azon töpreng, hogyan is alakítsa a továbbiakban éle­tét. A békéscsabai Gyulafalvi Enikőnek nincs ilyen gondja. Azon ritka kevesek közé tartozik, akik nemcsak teljesítették a maximális pontszá­mot, de még túl is szárnyalták azt: 124 ponttal került be a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemre. — A 120 pontos csúcs elérése a legjobb tanulóknak is csak álom, hogyan lehet ezt még túl is teljesíteni? — kérdeztük a Rózsa Ferenc Gimnázium egykori diákjától. — Az írásbeli és szóbeli felvételi vizsgákon sikerült a maximális pontszámot elérnem, a gimnáziumból vitt pontjaim számát pedig a nyelvvizsgáim növelték meg. — Részleteire lebontva tehát mindez azt je­lenti, hogy harmadikban és negyedikben kitűnő voltál, ugyancsak kitűnő lett az érettségid, s mindemellett van két középfokú nyelvvizsgád. — Harmadikban németből, negyedikben pe­dig franciából vizsgáztam. — Hogyan készültél a felvételi tárgyakból, matematikából és történelemből? — Matematikatagozatos osztályba jártam, a történelmet pedig harmadikban és negyedikben fakultáción is tanultam. Lényegében minden tudásomat az órákon szereztem, s elért eredmé­nyemben nagyon sok része van tanáraimnak, akik érthető magyarázataikkal, reális követel­ményrendszerükkel mindenkiből kihozták a legtöbbet. A matematikát Bajnok Zoltántól, a történelmet Komáromi Istvántól tanultam, s nekik köszönhetem, hogy minden különóra nélkül sikerült bejutnom az egyetemre. —Miért választottad a gazdasági pályát, mik a terveid? — Számomra is nehéz volt a pályaválasztás. Nagyon szerettem a matematikát, a fizikát, a történelmet és a rajzot. Ezek alapján kacérkod­tam a műszaki egyetem gondolatával is, de csillagászatot ugyancsak szívesen tanultam volna. Azután úgy döntöttem, hogy olyan pá­lyát választok, ahol a nyelvtudásomat is hasz­nosítani tudom. Egyelőre még nincsenek konk­rét elképzeléseim a végzés utánra. Csak a ne­gyedik évtől szakosodunk, addig még gondol­h Enikő nemcsak elérte a maximális 120 pon­tot, de még meg is növelte FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER kozom. Annyit tudok, hogy az elért pontjaim alapján emelt szintű csoportba kerülök, ahol valamivel többet fogunk tanulni a többieknél. Legközelebbi tervem, hogy angolul is megta­nuljak. —Ilyen szép eredmény nem születik magától. A tanulás mellett jutott-e időd másra is a gimná­ziumi évek alatt? — Legtöbben azt hiszik, hogy egy kitűnő tanuló mást sem csinál, csak magol. Pedig én nagyon szeretek úszni, kajakozni, teniszezni, síelni, korcsolyázni, zongorázni, mostanában szerettem meg a számítástechnikát, s amióta van jogosítványom, gyakran kiveszem édes­apám kezéből a kormányt. Szerencsés kislány Enikő vagy tehetséges? Vitatkozhatunk rajta. Az viszont tény, hogy sok-sok tudása mellett egy valamit nem ismer: a haszontalan időtöltést. . .. Lenthar Marta „Továbbra is itt akarok dolgozni” Látogatás Almáskamarás orvosánál Az alábbi interjút két almáskamarási fiatal készí­tette. Nem szokásunk megbízás nélküli írásokat közölni, most mégis kivételt teszünk. Ha elolvassák az írást, talán megértik miért. szerkesztőség Ülünk a tágas, virágokkal dí­szített orvosi váróban. A bete­gek várakozását kellemessé teszik a kényelmes székek és a színes tévé, amelyben ismeret- terjesztő sorozatot adnak. Eb­ben a szép, nyugalmas környe­zetben várjuk dr. Simondán Györgyöt, az almáskamarási szakfőorvost. — Jó napot kívánok! —kö­szönünk neki, amikor betop­pan. Ránk néz, arcán látszik, hogy egy kicsit meglepődik, amikor elmondjuk, eddigi pá­lyájáról szeretnénk kérdezni. Bemegyünk a korszerűen fel­szerelt orvosi rendelőbe. Az íróasztalon számítógép és még sok olyan eszköz, amit mi egy­szerű emberek nem vagy alig ismerünk. A szoba sarkában szemünk egy minilaboron is megakad. Elsőként a gyerekkoráról kérdezzük. — Békéscsabán nőttem fel, ott gyerekeskedtem. Kedvenc időtöltésem a repülőmodelle­zés volt. Az általános iskola után a Rózsa Ferenc Gimnázi­umban tanultam tovább. —Ki vagy mi ösztönözte ar­ra, hogy az orvosi pályára lép­jen? — Ennek nagyon érdekes előzménye volt. Eredetileg pi­lóta szerettem volna lenni, de a felvételiről a szemem miatt le­tiltottak. Negyedikes gimna­zista voltam, amikor pályavá­lasztási problémáim voltak, mert nem tudtam eldönteni, milyen szakmát válasszak. Akkor történt, hogy az osz­tályban verekedés tört ki, és az egyik fiúba beleállt a kés. Sen­ki nem mert csinálni semmit. Én odamentem és kihúztam. Mindenki döbbenten nézett, mígnem az osztályból valaki elkiáltotta magát: „Simi, ne­ked orvosnak kell menned!” Ekkor döntöttem el, hogy or­vos leszek. Először nem vettek fel. Egy évig Budapesten, Bé­késcsabán, végül Szentesen dolgoztam mentősként. Itt kaptam aztán a hírt, hogy fel­vettek az egyetemre. — Régóta praktizál Almás- kamaráson. Milyennek találja a megváltozott körülménye­ket. Gondolunk itt a régi és az új rendelő összehasonlítására. — Az igazság az, hogy ami­óta itt vagyok, nagyon sok gyűlésen voltam már. Mindig mondtam, hogy a régi családi házból kialakított rendelő nem megfelelő. Télen a kis váróte­remben moccanni sem tudtak az emberek, mert kevés hely volt. De az új rendelő ennek az ellentétje, tágas és korszerűen felszerelt. A fertőző betegek­nek külön bejárata van a ren­delőbe. — A megyében elismert szaktekintély. Milyen tevé­kenységet végez a járási ren­delőben, illetve igazságügyi szakértőként? — Töréseket, sebesülése­ket, betegeket gyógyítok a já­rási rendelőben. A rendelőin­tézet igazgatóhelyettese va­gyok. A Gyulai Megyei Bíró­ságon pedig a testi sérüléses és az alkoholos bűncselekmé­nyek orvosi szakértőjeként foglalkoztatnak. — Ennyi elfoglaltság mel­lett biztosan kevés a szabad­ideje. — Valóban. Hétvégén pihe­nek, hogy a következő hétre friss legyek. Békésszentandrá- son van egy nyaralóm, amikor időm engedi, elmegyek oda és dolgozom a ház körül. Hob­bim még a vadászat is. —Ha önön múlna, mint kép­viselő-testületi tag, milyen változásokat látna szívesen a falu életében? — Mindenekelőtt munka­helyet kellene teremteni, hogy ne legyen munkanélküliség. Az infrastruktúrának, a tele­fonnak és az úthálózatnak is fontos szerepet kell szánni. Persze mindehhez nagyon sok pénz kell. Nehéz ezt a sok el­maradást behozni, ami évek alatt érte a falut, bár azt is hozzá kell tennem, hogy a falu rengeteget fejlődött az elmúlt években. — Húsz éve él a faluban, ön már almáskamarásinak számít. — Az igazság az, hogy sze­rettem dolgozni a kórházban és operálni. A körülmények nem voltak megfelelőek. Két gyermekkel laktunk egy szol­gálati lakásban. Ezért kerül­tem ide. Augusztus 10-én lesz 20 éve, hogy itt dolgozom. Nem foglalkozom azzal a gon­dolattal, hogy elmenjek innen. Továbbra is itt akarok dolgozni. Mille Erzsébet és Hagya Krisztina Júliusig csak négyszázan kaptak mentességet Az APEH egyedileg bírál Nagy vihart kavart a nyugta­adási kötelezettség. Az érin­tettek jórésze az utolsó pilla­natban kapcsolt: ezentúl az új­ságok, illetve a totó-lottó szel­vények kivételével minden vásárlásról nyugtát kell adni. Az áfa-törvény — egyedi elbí­rálás alapján — lehetőséget ad a kötelezettség alóli mentesí­tésre — ezzel azonban a tör­vény hatálybalépéséig mind­össze 800-an próbálkoztak. A megfelelő indokok alapján — július 1-jéig, a törvény hatály­balépésének napjáig — 400- an meg is kapták a felmentést. Az illetékes minisztérium, az adóhatóság, illetve a keres­kedők, árusok érdekképvisele­ti szervezeteinek tárgyalásait követően — az egységes értel­mezés érdekében — az APEH irányelveket tett közzé: mely indokok alapján lehet felmen­tést kérni a nyugtaadási köte­lezettség alól. Ezek szerint önmagában az, hogy a nyugtát kézzel kell ki­tölteni, s ez akadályozza a fo­lyamatos és zavartalan kiszol­gálást, nem ok a mentesítésre — szögezi le az adóhivatal, hiszen ezt a gondot egy pénz­tárgéppel meg lehet oldani. Ha a gép megrendelését igazoló iratokat a kérelmező melléke­li, akkor a pénztárgép megér­kezéséig időleges mentességet adhatnak a nyugtaadási köte­lezettség alól. Általában szociális és egészségi indokok alapján, il­letve a vállalkozás mérete, jel­lege miatt lehet a területileg illetékes adóhatósághoz — 300 forintos okmánybélyeg kíséretében — a mentesítési kérelmeket benyújtani, de ez a lépés még nem jelent sem au­tomatikus, sem időleges men­tesítést. Aki szociális helyze­tére hivatkozva kér felmen­tést, annak csatolnia kell az illetékes önkormányzat kör­nyezettanulmányát, illetve sú­lyos fogyatékosságot tanúsító orvosi igazolást. Várhatóan el fogják fogadni a tevékenységüket egyedül folytató, hetven éven felüli ke­reskedők kérelmét. Az adóhi­vatal méltányolhatja, hogy a nyugták beszerzése valóban külön megterhelést jelent. Azonban az ő esetükben is fel­tétel, hogy kereskedői tevé­kenységük szerény keretek között mozogjon, az iparűzés­hez kapcsolódó költségeik ne haladják meg a személyi jöve­delemadó törvényben megha­tározott 36 ezer forintos érték­határt. Méltányossági szempont lehet, hogy ki, hol árulja porté­káját. A nem zárt elárusító tér­ben, hanem piacon, vásárban, iskolában, vagy — enge­déllyel — egyéb közterületen kereskedők mentesítést kap­hatnak a nyugtaadási kötele­zettség alól. A kérelmekre az adóható­ságnak 30 napon belül kell vá­laszt adnia. Â várhatóan több tízezer beadványt igyekeznek minél gyorsabban elbírálni. A határozatban külön is felhív­ják majd a kérelmezők figyel­mét arra, hogy azoktól, akik nem tesznek eleget adózási kötelezettségüknek, vissza fogják vonni az engedélyeket. Ez a sors vár azokra is, akiknek adóhiányuk van, vagy akik a nyilvántartásaikat nem a jog­szabályoknak megfelelően ve­zetik. Ugyanis fontos tudni: a nyugtaadási kötelezettség aló­li kibúvó senkit nem mentesít az adóbevallás és az adófize­tés kötelezettsége alól! (szabó) Ferenczy Europress Apró csodák tárháza Minden magyar bélyeg első kiadása és összes változata mellett a világ csaknem vala­mennyi bélyegét őrzi a buda­pesti Bélyegmúzeum, amely 45 éve nyitotta meg ismét ka­puját. Az egyedülálló gyűjte­ményben látható többek kö­zött bhutáni kiadású háromdi­menziós, hanglemezformájú és egyben hangos, dombormű­hatású, háromszögalakú, illet­ve gaboni 24 karátos aranyfó­liára nyomott bélyeg is. Meg­tekinthető a világ eddigi leg­nagyobb bélyege, amit az Egyesült Államokban, és a legkisebb, amit Kolumbiában adtak ki. A féltett kincsek kö­zött találhatók az úgynevezett tévnyomatok, illetőleg a bé­lyeghamisítványok. Kelet-európai nyár Itt van a nyár mindazoknak, akik várták, s azoknak is, akik nem. Am mindenki karaktere szerint, szabadon választhat: az új áfa-törvény­től megy fel a vérnyomása, vagy pusztán attól, hogy harminc fokot mérni árnyékban. A magyar valóságtól gyakran van melegünk más évszakokban is, ám most „demokratikusabb" ez a napsütés: az augusztusi kánikulában a kisnyugdíjasnak, a vakációzó diáknak, az üdülőválasztópolgárnak és a szabadságát töltőparlamenti képvise­lőnek egyenlő esélyei vannak a lebarnulásra. A hőmérő újra és újra meggyőz, nyár ez kétségtelen. Van, aki sörhöz menekül: van, aki szerelemhez; van, aki fürdők, folyók vizében lubickol; van, aki a csönd torkolatánál naponta többször emlékeit ússza át, mások pedig már előre látják a képzeletbeli mattot a megmérettetések sakktábláin. Néhányon (lehet nem pusztán csak a melegtől) csupán az orrukig látnak, de mindenki néz valahová. Bosznia nyitott sebéből továbbra is naponta menekültek folynak. A bosnyákok, hon’átok, szerbek közös hazájában nem kaptak szabadságot a fegyverek, a háború futószalagán legördül a sokezredik halott. Az ex-Szovjetunió terüle­tén abházra emeli tankját a grúz, s emberéletek végére fegyverek tesznek pontot. A kelet-európai sovinizmus hátországaiban persona non grata a béke. (Hogy el ne fertőzzön a világ sebe, esténként vajon hányán borogatják kamillával a tévéhíradót?) Merengő gondolataimtól visszaülök a medence szélére; fürdő­nadrágban így vagyok magyar! (És milyen jó, hogy magyar, nem bosnyák, horvát, szerb, grúz vagy abház.) ,A magyar nap vígan süt az égen" —visszhangzik bennem Juhász Gyula, s mert a nap keletről jön, itteni vígságát értem. (Bezzeg, ha nyugatról jönne, fordított lenne a helyzet.) Augusztus van. E kilencvenkétezer négyzetkilométeren továbbra is mosolyog a nap. Hát jó napozást, Magyarország! Magyar] Barna

Next

/
Thumbnails
Contents