Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-04 / 180. szám
Ki nevet a végén — (társasjáték Mezőkovácsházán? Az összeférhetetlenségi ?) stációi Mezőkovácsházán a polgármester és a képviselő-testület között évek óta dúló vitában egy régi-új fejleményről számoltunk be a közelmúltban. Bár másodfokon a megyei bíróság kimondta az ítéletet, mely szerint a polgármester munkaviszonyát azonnali hatállyal helyre kell állítani, erre mégsem került sor. A testület ugyanis egy új dokumentumra hivatkozva ismét kimondta az összeférhetetlenség tényét. Ez a doku- nemtum a cégbíróság július 1-jén kelt levele, amely tartalmazza, hogy a Gepárd Bt. — ennek volt beltagja dr. Szarvas Attila — nem alakulhatott át kft-vé. Ebből azt a következtetést vonták le: az összeférhetetlenség fennáll. A polgármester azonban — éppen a bírósági ítéletre hivatkozva — mindezek ellenkezőjét állítja. március 26-án éppen a bírósáAz egyik vélemény Hogy miként függ össze egy bt. kft.-vé alakulása a polgár- mesteri tisztség elfoglalásával? Úgy, hogy dr. Szarvas Attila összeférhetetlenségét éppen e társaság beltagjaként elfoglalt tisztsége miatt mondta ki a testület. Közben a polgár- mester 1992. január 28-án írásban lemondott az üzletvezetői beosztásról, valamint két nappal később a bt. átalakult kft.-vé. Bár a testület kérte, hogy várják meg a cégbírósági végzést, az ítélet megszületett. — Létezik egy gazdasági társaság, amelynek tagjai gazdasági okok miatt az átalakulás mellett döntenek. Az átalakult cég a bejegyzését kéri-— magyarázza Nagy András alpolgármester a történéseket. — Tehát nem a meglévő cég kéri az átalakulás bejegyzését, hanem mintha már új cég lenne. Itt a dátum is fontos, mert gon a másodfokú tárgyalás folyt ezen a napon. Meglehet, hogy az időpont egybeesése nem véletlenszerű. Az átalakuláskor azonban aggályok merültek fel (ezt a később kapott cégbírósági végzés tartalmazza): „a cég képviselőjét a cégbíróság... hiánypótlásra kérte fel, mert a benyújtott okiratok alapján az átalakulás megtörténtének törvényességét kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani, így a cég bejegyzésére nem kerülhetett sor”. A kft. valójában jogilag nem létezett, hisz „a cég képviselője a felhívásban foglaltaknak a jogkövetkezményekre való figyelmeztetés ellenére a határidő leteltéig nem tett eleget. Ezért a bíróság az 1993. június 19-én jogerőre emelkedett végzésével a kft. bejegyzésére irányuló kérelmet elutasította” . És itt következik a lényeg — mondja Nagy András -—, amely alapján döntött a testület, hisz nem volt törvényes, amit csináltak. Azaz nem tudták az ellenkezőjét — a törvényességet — bebizonyítani. A cégbíróság így fogalmazott: „az 1989. évi XIII. tv. —amely szerint az átalakulás folyt — 76. paragrafusa úgy rendelkezik, hogy ha a cégbíróság az átalakulás cég- bejegyzését megtagadja, az átalakulni kívánt gazdasági társaság a korábbi formában működik tovább”. — Egyébként mi ezt előre „borítékoltuk” és kértük a bíróságokat, hogy ne foglalkozzanak az üggyel amíg a cégbíróság nem nyilatkozik. Figyelmen kívül hagyták, hogy egy cég hitelességét csak a cégnyilvántartás tanúsíthatja — erősíti meg az alpolgármester. A cégbíróság így döntött, a másik bíróság úgy. Ha úgy tetszik azonban csak azért nem történt meg a végrehajtás, mert az ítéletben nem szerepelt határidő. Sakkmatt állapotba kerültünk. A másik nézet — Az összeférhetetlenség kimondásában, amelyet a mai napig hivatalosan nem közöltek velem, az alpolgármester egy új dokumentumra hivatkozik. Ez a dokumentum valójában a régi — mondta dr. Szarvas Attila polgármester ellenvéleményként. — A cégbíróságnak ugyanis ezen végzése semmilyen kihatással nincs a megyei bíróság 3 Mf. 20112/1993/5. számú jogerős ítéletére. Ennek értelmében a testületnek a határozat kézhezvétele után azonnal kötelessége helyreállítani a munkaviszonyom. Mivel jogellenesen szüntették meg, olyan helyzetbe kellett volna hozni, mintha meg sem szűnt volna. Az ítélet egyértelmű tényként állapítja meg, hogy 1992. január 28-án kelt nyilatkozatommal lemondtam a bt. üzletvezetői beosztásról, tehát 30-án nem töltöttem be olyan tisztséget, amely okot adott volna a polgár- mesteri munkaviszony megszüntetésére. A lemondás önmagában létrehozta azt a jogi helyzetet, amellyel a vezetői tisztség megszűnt. Ugyanis ,A megyei bíróság álláspontja szerint nem tartozik a munkaügyi vita keretébe annak eldöntése, hogy mi lesz a jogi sorsa a betéti társaságnak”. A döntést pedig nem befolyásolja „hogy a betéti társaság átalakulása törvényes vagy sem. Hogy az átalakulás bejegyzése megtörtént-e a cégbíróságon vagy sem”. A továbbiakban az ítélet hangsúlyozza a polgármester vonatkozásában: „nem nyert bizonyítást, hogy olyan keresőfoglalkozást folytat, amely az összeférhetetlenséget megalapozná”. .— A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy az ítéletben megfogalmazott indokolásban a helytálló tényeken felül semmilyen új tény nem merült fel, amely akár perújrafelvételt vagy új pert eredményezhetne. Itt szeretném megjegyezni — hangsúlyozza a polgármester —, hogy a Gepárdban levő üzletrészemet 2 hónappal ezelőtt eladtam az egyik tulajdonostársnak. Gyakorlatilag ma a történtekhez már semmi közöm nincs. — Mit gondol, ellenlábasai miért akarják folytatni a pereskedést? — Véleményem szerint egy rövid és egy hosszú távú oka van. Az egyik, hogy itt a szeptember és jól tudják, hogy a feleségem pedagógus, gyermekeim közül az egyik iskolás, a másik óvodás. Amennyiben az időhúzás eredményes, akkor tekintettel kell lennem a családomra és a gyermekeim megint nem folytathatják Mezőkovácsházán a tanulmányaikat. A hosszabb táv pedig egyértelmű: nem szeretnék, ha a lakosság előtt bebizonyosodna többszörösen törvénysértő magatartásuk velem kapcsolatban. Illetve vannak olyan intézkedéseik (gazdaságiak, pénzügyiek), amelyeket nem szeretnének elém tárni. De az is lehet, hogy egyszerűen csak valóban „nem akarják kőtáblába vésni a nevem”. Halasi Mária A szarvassá vált(?) (fér)fiú szélmalomharca A verólegénynek zsebből fizette a valutát Könnyek Zsolti zokogva rohant haza a Lencsési lakótelepen és könnyben úszó szemekkel panaszolta édesanyjának, hogy ellopták a Montain-Bike kerékpárját. Az anyukát is a sírás kerülgette, hiszen gyermekét egyedül neveli, és a mai viszonyok között bizony nagyon sokat kellett túlóráznia, éjszakákon át plusz munkát végeznie, hogy a jó bizonyítványért a beígért kerékpár ára összejöjjön. Nagy nehezen sikerült megvennie a bicajt. Gyermeke öröme határtalan volt, és az édesanya végre — mi is jelenthetett többet a számára?—boldognak látta gyermekét. A kisfiú nem sokáig élvezhette a drága ajándékot, mert a Lencsési úti tinimajfia egyik tagja „megfújta” a kérőt, miközben annak gazdija beugrott valahová fagyit venni. Elkeseredve mentek a rendőrségre, és a feljelentés megtétele ellenére már-már lemondtak a bicikliről. Egyáltalán nem bíztak abban, hogy megtalálják a rendőrök. Mi tagadás, sajnos nagyon sok biciklitolvaj ússza meg a balhét, de ezúttal a nyomozók munkáját siker koronázta. Néhány nap múlva a rendőrök csengettek Zsoltiéknál a jó hírrel, no meg a kerékpárral. A gyermek és édesanyja szemei újra könnybe lábadtak, de ezúttal a boldogságtól. Mi tagadás, a marcona nyomozók is elérzékenyültek. Amit éreztek, azt sikerélménynek hívják. Szomszédok (Teleregény, melyben főként a hócipő van tele) Sokat megélt már cigányzenekarok és egyéb szórakoztató együttesek kiközvetítése közben Bíró Jánosné, az Országos Szórakoztató zenei Központ Békés megyei kirendeltségvezetője, de olyan balul még soha nem sültek el a dolgok munkája folyamán, mint pénteken este Méhkeréken és Mezőkovácsházán. A közkedvelt Manhattan együttes számára szerveztek egy-egy fellépést a két településen: Méhkerékre 18, Mezőko- vácsházára 21 órai kezdéssel. Össze is toborozta Méhkerékre nemcsak a falu, de még a környék lakóit is Argyelán Mihály, a művelődési ház igazgatója, s jöttek is az emberek, mivel az önkormányzat támogatása lehetővé tette, hogy olcsón adják a jegyeket. A kezdés időpontjában több, mint háromszáz ember toporgott már az együttesre várva, de késtek a kedvencek. Az idő múltával egyre jobban aggódó Bíró Jánosné felhívta telefonon a budapesti Menedzser Műsorirodát, akikkel közösen végezték a szervezést, s meg is tudta tőlük, hogy a fiúk elindultak, csak nem Méhkerékre, hanem Mélykútra — elértették a telefonon történt megbeszéléskor a helységnevet. Időközben a manhattan-esek is kinyomozták a Kiskunhalastól délre fekvő községben, hogy hol kellene az est folyamán fellépniük, s telefonáltak is, hogy türelem, jövünk. Ám hiába várakozott a kellemes hétvégi szórakozásra kiéhezett közönség, dr. Rúzsa György polgármester úgy döntött, hogy kétórás késéssel már ne kezdjék el a műsort. Pedig Mezőkovácsházáról is telefonáltak, hogy náluk kezdődhet az eredetileg megbeszélt időpontnál később az együttes fellépése, de a polgármester hajthatatlan volt, a művelődési ház igazgatója szépen visszaváltotta a jegyeket. Ez körülbelül annyi időt vett igénybe, mintha megtartotta volna az együttes a műsorát. A méhkeréki bosszúságok ezután tovább folytatódtak az Országos Szórakoztatózenei Központ munkatársa számára Mezőkovácsházán. Ott ugyanis nem az együttes hiányzott a műsorkezdés időpontjában, hiszen ők — miközben Méhkeréken a község vezetője a szervezőkkel vitatkozott — megérkeztek a másik fellépés helyszínére. Itt viszont nem volt közönség. Elővételben mindössze két jegy kelt el az Aranykacsa vendéglőben, s később sem kapkodtak az* emberek a háromszáz forintos belépőkért. Az együttes tagjai este tízig vártak arra, hogy hátha szaporodik a közönség. Ekkor kérték a fellépti díjat, hiszen nem rajtuk múlott, hogy elmaradt a produkció. Puskásné Po- haralecz Eszter, a vendéglő üzletvezetője azonban nem akart fizetni. Az együttes tagjai világot járt, sokat tapasztalt fickók, láttak ők már olyan üzletvezetőt nem is egyet, aki nehezen vált meg a pénzétől. Ezért hordanak magukkal egy jól megtermett verőlegényt, s innentől ő veszi át a tárgyalások vezetését. El is vonult Puskásnéval, hogy jobb belátásra bírja. A „megbeszélés” azonban kicsit hosszúnak tűnt Bíró Jánosné számára, s ügyfelei keresésére indult. Meg is találta őket egy udvarvégi irodában nagy pénzátváltási számolás közepette az asztalon heverő dollárok és márkák fölött. Rögtön átlátta a helyzetet, hiszen neki is vannak már tapasztalatai a vendéglátó intézményekben folyó üzletkötésekről: Puskásné a háta mögött akarta kifizetni, ráadásul zsebből az együttest, hogy így megszabaduljon a kiközvetítés költségeitől. Azt már a vak is látja, hogy ennek a péntek estének az eseményeiből per lesz. S hogy miért mesélte el Bíróné nekünk a történteket? — Két okom is van rá — mondta pontot téve a kalandos éjszaka történetére. — Egyrészt feltétlenül szeretnék elnézést kérni a méhkeréki közönségtől nemcsak a magam, hanem a budapesti szervezők nevében is. Másrészt jó lenne már a nyilvánosság előtt is foglalkozni mindazzal, ami a rendezetlen jogszabályok következtében mostanában a vendéglátóiparban történik. Működési engedély nélküli zenészeket foglalkoztat a vendéglátósok egy jelentős része, akik után nem fizet tb-járulékot, a zenészek pedig a bevétel után adót. Tőlünk is csak megrendelik az együtteseket, szólistákat, s mint ebben az esetben is, ahol Puskásné igény- módosításai következtében tetemes telefonköltségünk gyűlt össze, a bíróságra kell mennünk, ha látni akarjuk a pénzünket. Az utóbbi módszer azonban nem megoldás, mert két-három év is eltelik, mire egy ilyen ügyben döntés születik, s addig nem mi forgatjuk a pénzt, hanem a szabályokra mit sem adó vendéglátós. L.M. Mihez kezdenének, ha holnaptól a szomszédjuk pokollá tenné az életüket? Bizonyára a hatáságokhoz fordulnának, ők pedig gyors és következetes döntésekkel segítenének helyreállítani a nyugalmukat. Ha kell, a rendelkezésükre álló eszközök legszi- gorúbbjaival is. Ezzel a tele regényes fordulattal — magyarán mesével — aligha lehetne megetetni a Békéscsabán élő Antal Gyulát. A Bartók Béla úton lakik, a Gólya söröző, az Ezüst hordó borozó, ezek kerthelyisége, diszkója, biliárdterme tőszomszédságában. Lassan másfél éve, hogy elege lett az éjszaka is bőgetett zenéből, kocsiajtó- csapkodásból, visításból, nyerítésből, útszéli káromkodásból. Az ügytekervény részleteivel nem untatnánk önöket — emésszék meg aktáikat a hivatalok —, de az ügy tanulságait azért szívesen közkinccsé tesszük. A képlet egyszerű. A békéscsabai polgármesteri hivatal engedélyt adott egy felújítandó épület földszintjén vendéglátóhely, emeletén lakás kialakítására. A tulajdonosok, bérlők kisze-kusza hada ezt követően — túl azon, hogy a tulajok felvették az önkormányzat 150 ezer forintos, vissza nem térítendő támogatását — azóta fittyet hány a törvényeknek, a hatósági akaratnak. A lakás helyett biliárdtermet, diszkót alakítottak ki, sokáig éjszaka is üzemelő kerthelyiséget nyitottak. Mindezek engedélyeztetésével, bejelentésével nem nagyon bajlódtak. Építésrendészeti és egyéb szabálysértések sorozatát követték, követik el. A polgármesteri hivatal pedig — noha a polgármester és a jegyző is tüsténkedett az ügyben — vérszegény, formai hibáknak áldozatul eső határo- zatocskákat hozogatott. A köztársasági megbízott területi hivatala viszont úgy tesz, mintha csupán az lenne a dolga e világban, hogy méterenként belekössön az elsőfokú határozatokba: mégpedig (akarva- akaratlanul) a notórius törvénysértők szájaíze szerint. A bíróság is már mindenfélére kötelezte a város vendégszeretetét élvező vendéglátókat. Egyszer csak azt olvasom a tehetetlenkedő városháza egyik levelében, hogy nem akarnak a végrehajtás kemény eszközéhez nyúlni. Azaz nem kívánják akár bezárással is törvénytiszteletre tanítani a jognak, tisztességnek egyaránt fittyet hányókat. A rendőrökön bizonyosan nem múlna: megszűnne legalább mindennapos kötelező éjszakai vizitjük. Persze, ha a hivatal körültekintően végzi a dolgát, lelkiismeretesen ellenőrzi határozata végrehajtását, azonnal érvényt szerez az akaratának, s nem vét olyan gyermeteg hibákat, hogy egy másik hivatal új eljárásosdival „szórakozhasson”, akkor már régen le- csendesült volna ez az ügy — s talán a környék is. Lehetséges, hogy a vállalkozók sértődötten szedték volna a sátorfájukat, de hát egy helyébe ezer is akad. Aki akarja, láthatja: időhúzásra „megy ki” a játék. Az aranytojást tojó tyúk minden nap odapöttyent egy újabbat és még újabbat. Ha kell, feltojik még egy gólyafészekbe is. Antal úr, lehet, hogy itt már csak egy névrokona segíthet? Ne kételkedjen, nem rá, hanem arra gondolok, akihez legalább fohászkodni tudunk... Kiss A. János
