Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-04 / 180. szám

A szép, impozáns telekge- rendási templom Az oldalt Bede Zsóka, Béla Vali, László Erzsébet és Lenthár Márta írták. A fotókat Fazekas Ferenc készítette. Szerkesztette: Béla Vali A zsidó temetőért Doboz. — Nemrégiben együtt­működésben állapodott meg a helyi önkormányzat a Magyar- országi Zsidó Hitközségek Szö­vetségével. Ennek értelmében az önkormányzat feladata lesz a helyi zsidó temető rendbehoza­tala, a cserjék, a bokrok és a 15 centiméter átmérőt meg nem haladó fák kivágása. Gondos­kodnia kell a temető tisztántar­tásáról, a sírok megközelíthető­ségéről, a megdőlt vagy ledőlt sírkövek visszaállításáról. Mind­ezekért a hitközség havi 1500 forintot folyósít az önkormány­zatnak, illetve a munkák kezde­tén 20 ezer forint egyszeri támo­gatást nyújt a településnek. Átvállalt költségek Újkígyós. — Az újkígyósi polgármesteri hivatal egész­ségügyi bizottsága úgy dön­tött, hogy ebben a tanévben az általános iskola 1—4. osztá­lyos tanulóinak teljes tan­könyvköltségét átvállalja. Az 5—8. osztályosok tankönyvé­re 80 százalékot fizetnek ki, a közép- és szakközépiskolások tankönyvköltségéhez pedig 1500 forinttal járulnak hozzá. Jönnek az aszfaltozok Doboz. — Befejező szakaszá­hoz érkezik az útépítés a nagy­községben a Dózsa és a Zöldfa utca 1000 méter hosszú és négy méter széles szakaszán. A közelmúltban lefektették az útalapot, s rövidesen felvonul­nak az aszfaltozok. A 6 millió forintos beruházással várható­an augusztusban végeznek. Egy további, 600 méteres sza­kasz, vagyis a Zrínyi utca kor­szerűsítéséhez ismét pályáza­tot nyújt be az önkormányzat. Tornaterem-avatás. Újkígyós. — Augusztus 20-a tiszteletére avatják fel Újkígyó­son az új tornatermet. A Szent István-napi ünnepségen — töb­bek között — szabadtéri főzé­sen, kispályás focibajnokságon, néptáncegyüttesek bemutató­ján, kézilabda mérkőzésen ve­het részt a nagyközönség. Sikeres pályázatok Doboz. — Pályázatokról dön­tött legutóbbi ülésén a helyi képviselő-testület. A képvise­lők az idősek klubja vezetésével — két pályázó közül — Hajdú Lajosnét bízták meg, az intéz­ményi gazdaságvezető pedig Köves Mihály lett (mindketten korábban is ezt az állást töltöt­ték be). A gyermekorvosi állás­ra nem nyújtottak be pályázatot, így továbbra is helyettesítéssel oldják meg ezt a feladatot. A könyvtár és a művelődési ház vezetésére kiírt pályázat július­ban jelent meg, döntés augusz­tusban várható. * t----------------------------1 BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE 1993. augusztus 4., szerda Az érdekérvényesítés műhelyei A hatalom gyakran hangsú­lyozza, hogy érdekelt a civil szervezetek létrejöttében, megerősödésében, a gyakor­latban azonban az ellenzéki pártok szorgalmazzák meg­alakításukat, támogatásukat. Békéscsabán nemcsak szóla­mokkal segíti a város vezetése a különböző egyesületeket, de a szűkös anyagiak ellenére is biztosított egy kicsiny keretet fennmaradásuk megtartásá­hoz. —Hogyan sikerült az önkor­mányzatoknál még szokatlan nyomatékot szerezni a civil szer­vezetek támogatásának? —kér­deztük Tóth Károlytól, a köz­gyűlés külkapcsolati, kisebb­ségvédelmi és erdekegyéztető bizottságának elnökétől. —Addig nincs valóságos tár­sadalmi demokrácia, amíg nem jelennek meg a pártokon túli érdekek, s a lakosság különböző részérdekeit az úgynevezett ci­vil szervezetek tudják igazán képviselni, mint a városszépí- tők, a nagycsaládosok, a zöldek, a nyugdíjasok, a művelődési egyesületek, de ide sorolhat­nám a galambászokat, vagy más szűk csoportokat is, ame­lyeknek nagyon fontos a létük az egyén és a város szempontjá­ból egyaránt. Az ilyen csoporto­sulások legjelentősebb szerepe tagjaik érdekeinek közös meg­jelenítésében van. Léteznek már a városban nagyon jelentős szervezetek, mint például a nyugdíjasoké, amelynek közel négyezer tagja van. Az önkormányzatnak velük már számolni kell egy-egy döntés meghozatalakor. Ugyanakkor — konkrét érdekek mentén — kialakultak spontán szervező­dések, csak még nem stabilizá­lódtak. Jó lenne például, ha len­ne iskolaigazgatók kamarája, és nemcsak akkor fognának össze az oktatási intézmények veze­tői, amikor egyik vagy másik óvoda, iskola létét valamilyen veszély fenyegeti. Hasonló a helyzet a közművelődés terüle­tén is, amelyre a gazdaság ko­moly nyomást gyakorol. A kul­turális élet intézményeit a jövő­ben nem fogja az állam finan­szírozni, fel kell ismemiök, hogy csak a civil szervezetekre támaszkodhatnak. A polgárok közérzete is jobb, ha különböző egyesületekhez tartozva erőt éreznek a hátuk mögött. A vá­rosban a nyugdíjasok mellett szép példája ennek a nagycsalá­dosok egyesülete. —A szervezetek létéhez hely kell, s némi töke is. — A hely kérdése a közmű­velődési intézményekben ál­talában megoldható, s a fenn­maradás támogatására létre­hoztunk egy keretösszeget, ami sajnos már elfogyott, s ezért a költségvetéshez plusz igényt kívánunk benyújtani. Nemcsak az állam, de a válla­latok is kivonultak az egyesületek fenntartásából, az önkormányzat számára vi­szont jobban elérhetőek az ál­lampolgárok, ha jól működő érdekképviseleti szervezeteik vannak. A támogatás tehát mindenképpen megtérül. Erős legények A harmadik sértettel találkoztam egy éven helül, akit megvertek a rendőrök. A mostani madárcsontú kis emberke nem lehet több 48 kilónál. Becsülettel dolgo­zott, dolgozik most is keményen. Fél évszázad és még négy esztendőpörgött le az életéből, s most meg kellett érnie, hogy nem csak fizikai ütés érte, de súlyosan sérült lelkileg is. Sohasem büntették, még szabálysértést sem követett el, s mégis három erős legény verte(?l). Nagy dicsőség, mond­hatom. Ismerem azt a rendőrtisztet, aki állítólag elveszítette a fejét (a beosztottairól most nem. beszélek, ők azt teszik, amit a főnöktől látnak), s nem értem. Nem értem, mert nagyon tisztességes, jó szakembernek tartottam. Kértem, legalább védje magát, hiszen rágalom is lehet, amivel vádolják. A rendőrtiszt azonban nem élt a lehetőséggel. O tudja, miért! Akár az derül ki a vizsgálatok során, hogy igaz a vád, akár az, hogy rágalom, nem lett volna szabad még a gyanú árnyékának sem felmerülnie. Mert valami mégis csak történhetett azon a kihallgatáson, ha a sértett a kórház ügyeletén kötött ki. Kövezzenek meg azért, amit most leírok, vállalom. Nincs az az ember, legalábbis kevesen, akik elítélnék azt a rendőrt, aki egy gyilkost, egy gyermeket megrontót, egy rablót üt meg dühében, vagy felindultságában. De egy gyenge, idős embert megütni? Nem méltó egy rendőrtiszt­hez, de még egy „mezei” civilhez sem! „Kiröppentek” a fiatal sasok A szép napokból egy születésnapi buli sem hiányzott... A lelkésznő búcsúja Doboztól Fekete Imréné tanítónő, a két- sopronyi fiatal sasok pártfogó­ja adott hírt lapunknak arról, hogy ezen a nyáron a helybeli Fiatal Sasok gödi táborozásra utazhattak. Korábban éveken át sok is­kolai táborban jártak a kétsop- ronyi iskolások, sajnos a szép hagyományoknak azonban vége szakadt. Ez a gödi út a Duna partjára, romantikus környezetbe vezetett. Harminc­hat gyerek és 7 felnőtt mehetett igen kedvezményes áron, mert útjukat támogatta a helyi ön- kormányzat, a Fiatal Sasok Országos Egyesülete és helyi szervezete, pályázaton nyer­tek pénzt a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alaptól és édessé­gekkel ellátta őket a Kunság Füszért békéscsabai raktáráru­háza is. Nagy élmény a vidé­Csöndben, minden felhajtás nélkül nyitotta meg kapuit a közelmúltban a szanazugi kompház. Tulajdonosa, Ko- varszki Pál és az üzemeltetés­ben segédkező BacsaZoltánné elmondta, a kompházhoz tar­tozó, hideg-meleg vízzel, WC-vel, éjjeli világítással el­látott kemping első vendége egy osztrák úriember volt, de jöttek már budapesti kajako­zok és német turisták is. Igyek­szenek komplex szolgáltatást nyújtani a vízpart szerelmesei­nek; működtetik a kompot, ken élőknek a főváros meglá­togatása, amelyben részük volt a gyerekeknek. A Budai Vár, a Nemzeti Múzeum, a Planetárium, kirándulások a üdítővel, hamburgerrel, pala­csintával, gofrival kínálják a hozzájuk betérőket, s várható­an hamarosan fogyasztható lesz a kompház specialitása, a törökösen elkészített borjú­máj. A vendégeket tiszta, higi­énikus környezetben fogad­ják. Ezzel kapcsolatban Ko- varszki Pál megjegyzi: —Ahhoz, hogy ilyen rende­zett legyen a környezet, állan­dóan szednünk kell a szemetet. Ez nem is lenne probléma, hi­szen vállaltuk. Nagyon kelle­ne ide viszont egy szeméttáro­Pálvölgyi és Szemlőhegyi bar­langokba, Szentendre, a vác- rátóti botanikus kert, tábori já­tékok, strandolás szerepelt a gazdag programban. ló konténer, ahová gyűjthet- nénk az eldobott papírokat, egyebeket, mert egyelőre zsá­kokban tároljuk és hazahord­juk. Szívesen vennénk példá­ul, ha a gyulai önkormányzat segítene rajtunk, hiszen ez a város is a vonzáskörzetünkbe tartozik. A fiatal tulajdonos elmond­ja, természetesen ez az eszten­dő a legnehezebb, hiszen csak most, szezon közepén indul­tak. Nem céljuk, hogy nyere­ségesek legyenek, ezért a helyi árakhoz képest olcsók a szol­gáltatásaik. A beruházás, a be­fektetés esztendeje azonban érthetően sok kiadással jár, ne­hézségeket okoz. — Minden forintnak meg kell néznünk a helyét — mondja Kovarszki Pál. — A kemping területéért például 40 ezer forint éves bérleti díjat fizetünk. Ezért a napokban te­lefonon megkerestem a víz­ügyi igazgatóság illetékesét, hogy ebben az esztendőben te­kintsenek el az összegtől. Ér­deklődve várom a válaszukat. A komp környékén csönd van. A víz az elmúlt időszak hideg időjárása miatt igencsak barátságtalan. Csupán néhá- nyan merészkednek a part kö­zelébe, hogy legalább napfür­dőt vehessenek. Gyönyörű a kilátás a kompház teraszáról. Igazi vendégcsalogató. A hír váratlanul érte a dobozia­kat: 5 év után elköltözik a falu­ból a helyi református lelkész, Böszörményi Istvánná. Úgy is mondhatnánk, hazamegy szülővárosába, Hódmezővá­sárhelyre. Mi húzódik a döntés hátterében? — kérdeztük a fia­tal lelkészasszonyt. — Úgy éreztem, hogy az itteni feladatok túlságosan megterhelőek, amelyekhez rendkívüli felelősség is társul. Egy városban kisebb gyüleke­zetek vannak, személyre sza­bottabb a munka is ezáltal. Hetvenöt aláírással kérelmet juttattak el hozzám Újkígyós­ról, az alábbi szöveggel: „Alulírottak kérjük az újkí­gyósi polgármesteri hivatalt, hogy a Rákóczi utca és az Öreg utca (Petőfi utcával bezárólag) útállapotát felülvizsgálni és a balesetek megelőzése végett ezt a szakaszt felújítani szíves­kedjenek...” Bozó Imre polgármester készségesen nyilatkozik az ügyben: — Tudok a Rákóczi utcaiak problémájáról. Sőt azt mon­dom, hogy az útjavítása indo­kolt lenne. Csakhogy... Nincs pénzügyi fedezetünk rá. Na­Fehér György és élettársa Bé­késcsabáról, a Berzsenyi u. 3- ból keresett meg. Nehezére esik elkezdeni a történetet. — Mindenütt kinevetnek bennünket — mondja szemét lesütve. — Ki tudja miért? Ha így haladunk, nagyobb becsületük lesz a letelepedett románoknak, mint nekünk, akik becsülettel ledolgoztunk egy életet... —Mi a probléma ? — Már napok óta folyik a lakásunkban a csap... Bemen­tem az IKV-hoz, mondták, hogy nem fizetek átalányt, hát nem kötelesek megcsinálni... —Én is így tudom... — Mondták, hogy menjünk az önkormányzathoz, majd azok segítenek. Bementünk. Közölték, hogy ők nem tudnak segíteni, menjünk az 1KV igaz­gatójához. Az meg szabadsá­gon van... A 4—500 fős dobozi gyüle­kezetben egyelőre helyettesí­téssel oldják meg a feladato­kat, Sarkadról Nagy Zoltán lelkész siet a helyiek segítsé­gére. Az állást egyébként pá­lyázat útják kívánják betölte­ni, amelyet rövidesen meghir­detnek. Böszörményi Istvánné a múlt héten csütörtökön búcsú­zott el a nagyközség polgár- mesterétől, Szatmári Jánostól, akinek megköszönte jószán­dékát és a gyülekezetnek nyúj­tott önzetlen segítséget. gyón sok a településen az út­alap, amit burkolni kellene, s természetes, hogy azt kellene először befejezni. Azokét, akik hosszú évek óta sárban voltak kénytelenek megköze­líteni a házukat. Márpedig a Rákóczi utcában évtizedek óta van járható út. Azzal kellene foglalkozni, hogy az útpadkát rendbe hozza mindenki maga előtt. Van még egy pár utca Újkígyóson, ahonnan bemehet­nének panaszkodni. Huszonöt- millió forintra lenne szük­ségünk ahhoz, hogy a régi uta­kat rendbe hozathassuk. Ezzel szemben ötmillió forintot tu­dunk csak az utakra fordítani. — Ne haragudjon, de maga lakja a lakást, miért nem csinál­tatja meg a csapot? — Nagyon egyszerű okból! Azért, mert 6240 forint a rok­kant-nyugdíjam. A társamnak meg három gyereke van, akik velünk élnek. Ha én a legol­csóbb csapot veszem meg a pia­con, azt sem úszom meg 3000 forint alatt, s akkor még nem fizettem ki a munkadíjat. Tes­sék modani miből éljünk meg? Neki menjek a falnak vagy a Körösnek, mert nincs aki segít­sen? Elzárták a vizünket, nem tudunk mosakodni, a vízdíjat meg fizetjük, akár fürdünk, akár nem. És senki sincs aki segít­sen? Nem tudom, hogy kire tarto­zik ilyen esetben segíteni! Csak reménykedhetek abban, hogy lesz egy vállalat, aki segíteni akar Fehér Györgyéknek! Jó lenne, ha hírt adhatnánk erről! Csöndben, minden felhajtás nélkül nyitotta meg kapuit a szanazugi kemping és kompház... Szanazugban „elindult” a kompház Huszonötmillió kellene utakra Csöpög a csap, ki javítja meg?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents