Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-31 / 202. szám
^ 1993. augusztus 31., kedd KÖRKÉP r tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A bécsi ideírja: Gyulai levél A magyar—román határ mellett fekvő város arra vár, hogy az osztrákok is felfedezzék. Az idelátogatók aggályai nem válnak valóra. Irta: Georg Berenyi (Berényi György) „Ott lent már erősen érezni a Balkán szagát” — csattantál fel egy pillantást vetve a térképre, kedves bécsi barátom, s fintorogtál a gyulai meghívás hallatán. „Ott lent”, Budapesttől délkeleti irányban 220 kilométerre, a román határtól pedig autóval mindössze öt percre, a valóságban egészen más dolgokat érezhetsz a levegőben: Akác- és tölgyfalombok illatoznak az utak mentén, mert Magyarország legnaposabb csücskében csaknem mediterrán az éghajlat. Az egykori Wenckheim-kastély parkjában termálvíz szaga érezhető. A 20 — felerészben fedett—medencében a reumatikus és nőgyógyászati panaszoktól szenvedő betegek egész éven át kúrálhatják magukat, az egészségesek pedig jókat lubickolhatnak. A víz 25—38 fokos. A szomszédos gyógyszállóban iszappakolásokat készítenek és gyógymasszázst végeznek, s a 25 hektáros parkban, amelyet famatuzsálemei miatt természetvédelmi területté nyilvánítottak, gulyás, lángos és más magyaros ételek illatát érezni. Gyula ugyanis Közép- és Kelet-Európa egyedülálló fürdőparadicsoma. A fürdővel szemközt erősen középkori hangulat érződik, bár a téglavár helyreállított falai között ma már csak Shakespeare-darabokat és jazz- koncerteket rendeznek, a várárokban pedig csónakázni lehet. Ezek egykor a keresztény világ keleti védőbástyái voltak. Ezt ne feledd! Ha akarod, felfedezheted a „puszta szelét”, amely a városon kívülre csábít. Például egy múzeumnak berendezett kis tanyára, ahol bájos-egzotikus hétköznapi használati tárgyakat találsz. Vagy lehetőség van a testedzésre, s a lelki felüdülésre is. Lehet itt lovagolni vagy hintón utazni, vadászni, s utána egy preparátorműhelyt felkeresni, hogy az elejtett fácánt vagy nyulat élethűen kitömve haza is vihesd. Gyulán tényleg nagyon nemzetközi a légkör. A déltengerek illata érezhető a Dzsakartából hazatért, ügyes pincér Indonéz éttermében. A fejlett észak-amerikai technikával találkozhatunk a testkultúra szalonban, ahol egy párocska kilenc géppel garantálja a túlsúlytól és a stressztől való megszabadulást, az izomzat erősítését és a teljesítőképesség fokozását. Az utcákon, az emléktáblával ellátott házfalak előtt az osztrák—magyar történelem egy sötétebb korszakának fuvallata csap meg. Itt töltött néhány napot az 1848-as szabadságharc 13 tábornoka a Bécsből elrendelt kivégzésük előtt. Újra fellélegezni és a lelkiismeretfurdalást elfeledni csak a „100 éves cukrászda” biedermeier szalonjában lehet. Míg kalóriabombákkal tömöd magad, felcsendül az 1819-ben, Bécsben készült fujtatós orgona zenéje is. Mily romantikus, édeskés k. u. k. nosztalgia! A német vendégeket Gyulán a hotelekben és az olcsó magánszállásokon találhatod meg. Hevesebben ver a szívük, amikor felfedezik Albrecht Dürer mellszobrát, emléktábláját és képtárát. Tudtad egyáltalán, hogy a világhírű festő és grafikus apját Albertnek hívták és hogy magyar volt? Az ötvösinas innen indult 500 évvel ezelőtt vándorútra, s végül Nümbergben telepedett le. Gyula tehát egyáltalán nem a világ végén van. Ezt a franciák és az angolok már régóta tudják. Csak Ti, osztrákok vagytok még mindig szkeptikusok és fintorogtok, mert azt hiszitek, hogy Magyarország ezen szegletében már a Balkán szaga érződik. „Odaátról” nem jönnek turisták, mert más gondjuk is van, és mert nem engedhetik meg maguknak. A térképre vetett pillantásod, kedves barátom, alaposan megtévesztett. Fordította: Balogh Kati A kormányzó az 1925. évi Békés megyei árvizeknél Békés megye területét 1925- ben két vízfolyás mellett érte árvízkatasztrófa. December 23-án éjjel fél egykor a Sebes- Körös bal oldali töltésén — a mai Nagytóti gátőrtelep mellett átömlés keletkezett. Hiába állt rendelkezésre anyag, és hiába védekeztek 30 fővel, éjjel két órakor átszakadt a töltés. A megfeszített munka ellenére víz alá került Vésztő határában 14 ezer, Szeghalomnál 1221, Okány határában 4500 kataszteri hold terület. Ezen elöntések közel kétezer földtulajdonost és bérlőt érintettek. Vésztőn 224 tanyát és 380 belterületi lakóházat is elborított az árvíz. Ugyancsak december 23-án és egy nappal később a Fehér- Körös jobb oldali és a Tőz- patak bal oldali védőtöltésén, országon kívüli szakaszán keletkeztek töltésszakadások. Ennek következtében 200 millió köbméter víz folyt ki a mentesített területre. Az elöntések Gyulavári, Gyulavarsánd (országhatáron kívül) és Gyula területén nagy felületű, átlag 9 kilométer széles és 25 kilométer hosszú, 1—3 méter magas víztükröt alkotott. Gyulán 230, Gyulaváriban 41 tanya lett az árvíz martaléka. E két településen 1028, illetve 850 földtulajdonost, illetve bérlőt érintett az árvíz. Az árvízsújtotta vidéket meglátogatta Horthy Miklós kormányzó és kísérete. A kormányzó 1926. január 2-án kora reggel érkezett Békéscsabára, innen Vésztőre utaztak. Ezeken a napokon volt a település belső területe a legnagyobb veszedelemben. Itt a műszaki vezetést Horémusz István, a Gyulai Folyammérnöki Hivatal vezetője irányította. Horthy Miklós kormányzó és kísérete a református templom tornyából szemlélte meg a sík tengerré vált határt. Innen Okányba utazva Komlédi József lakóházába menekült 40 fős csoporttal találkozott a kormányzó. A Fehér-Körös által árvízsújtotta vidéket is ezen a napon szemlélte meg a kormányzó és kísérete. A szemle résztvevői a Fehér-Körös gyulai közúti hiújánál — a vízfolyás szerinti jobb oldal hídfőjétől — szemlélték meg az árvíz pusztításának nagyságát. Innen Gyulaváriba utazva tekintették meg az árvíz rettenetes csapását és a védekezés módját. Az árvíz alatt nagyszabású országos segélyakció indult az árvízkárosultak megsegítésére. Ennek bevezetéséül a kormányzó az alábbiakat írta: „Meggyőződésem, hogy amit a romboló ár elpusztított, felépíteni segít a magyar szívek megértő jósága.” Erre az árvízre és Horthy Miklós kormányzó látogatására most azért emlékezünk, mert szeptember 4-én kerülnek hamvasi végső nyugvóhelyre, a kenderesi családi sírboltba. Góg Imre ,florthy Miklós, a katona” címmel jelent meg Magyari Barna cikke a Békés Megyei Hírlap augusztus 12-ei számában. Az egyik kép alatt az aláírás: ,,Horthy Miklós egy köztéri rendezvényen”. A cikk 1919 eseményeivel végződik, így azt lehet gondolni, hogy a képnek ezen időhöz van köze. Nem így van. A kép 1938. november 6-án, Rév-Komáromban készült a kormányzó ünnepélyes fogadásán, a városháza előtti Klapka téren. Háttérben a híres Klapka-szobor. Komárom a november 2-ai I. bécsi döntéssel került az anyaországhoz. A honvédség 6-án, reggel óta folyamatosan vonult át a Duna-hídon. Dél felé érekezett a kormányzó ugyancsak a hídon át, fehér lovon, ellentengernagy i egyenruhában. Útvonala a Kishíd utca—Nádor utca—Klapka tér volt. Azt hiszem, Imrédy Béla miniszterelnök köszöntötte; a , főcserkész” TelekyPál—akkor vallás- és közoktatásügyi miniszter — az emelvényen állt, ott kell lennie Kánya Kálmán külügyminiszternek is; mindkettő tagja volt a döntés előtti tárgyalások magyar delegációjának. Magam—14 éves harmadikos gimnazista, bencés diák— közvetlenül a tribün mellett állottam, többedmagammal. A kormányzó egészen a tribün elé lovagolt, ott szállt le róla. Egy honvéd vezette el a paripát, talán ha ötven méterre onnan, a Király püspök utcába. Néhányon a lovat kísértük. Ott simogattuk, paskoltuk, még cukor is előkerült valahonnan. Nem láttam — más sem — gorillákat, biztosítókat a tribün körül (biztosan lehettek páran), az ablakokat sem szállták meg a biztonsági szolgálat emberei, hisz a lakók ott nyüzsögtek egymás hegyén- hátán. A honvéd sem gyanakodott; nem látott bennünk diver- zánsokat. Még a cukrot sem nekünk kellett megennünk, magunk adtuk oda a fehér csodalónak. Maga a kormányzó nem csak a város notabilitása- ival váltott szót, hanem a közvetlen közelében lévőkkel is (apám a ,,szekeresgazdák" gyalogbandériumában volt ott). Ma minden üzem portáját, minden bank bejáratát fegyveres őrök védik és tökéletes biztonsági berendezés. Hát még az államfőket! Igaz, közben eltelt több, mintfél évszázad—a világ meg fejlődött. Úgy ám! Petőcz Károly Századunk élő történelme Aki Trianon tiltása ellenére visszalőtt A kilencvenegy esztendős gyulai lakos, Gyarmathy Gergely, századunk magyarságának élő történelme. Az idős férfi testközelben, a megpróbáltatások kereszttüzében élte meg nemzetünk utóbbi több mint kilenc évtizedének minden megmérettetését, kudarcát, szenvedését. A magyarság huszadik századi történelmét az idők folyamán a történészek többször átértékelték, de az ember által megélt valóságon semmit sem változtatnak az ideológiák. Aki személyesen érzékelte az eseményeket, az nem a halott, hanem a tapasztalt dolgokról mesél. A múltról Gyarmathy úr emlékezetében is őszinte és természetes kép él. A hatvan-hetven éve történtekről is tisztán beszél, Trianon következményeire is olyan frissen emlékezik, mintha ez az önkényes nagyhatalmi döntés a tegnapi ebéd után úgy öt perccel született volna. Gyarmathy Gergely a Szeben megyei Porcsesd faluban, székely szülők gyermekeként 1902-ben látta meg a napvilágot. A Déli-Kárpátoknak azon a vidékén abban az időben a román a magyarral még egyetértésben, békében élt. A kis településen a román gyerekek voltak többségben, akikkel a kis székely fiú is főleg románul társalgón. Ennek következtében olyan jól elsajátította az akkor még kisebbségi nyelvnek számító románt, hogy a mai napig nem felejtette el. Gyermekkora nyugalomban telt; aztán alig hogy betöltötte tizennyolcadik életévét, nem csupán a felnőtté válás kihívásaival, hanem a trianoni békeszerződés szomorú kihatásaival is szemben találta magát. Egy sztrájk kapcsán 1920 őszén tizenhárom magyart (köztük a fiatal Gyar- mathyt) tartóztatott le a román államhatóság. Gyarmathy Gergely kiváló román nyelvismeretének köszönhette, hogy már decemberben szabadon bocsátották. Horthy honvédségének szolgálatában Mivel a Gyarmathy család nem volt hajlandó letenni a román hűségesküt, 1921 februárjában a család az erdélyi szülőföld elhagyására kényszerült. Tehát muszájból jöttek Magyarországra, ahol Gyarmathy Gergely már 1921 áprilisában belépett Horthy hivatásos hadseregébe. A trianoni diktátum előírta, hogy hazánk abban az időben csak harmincezer katonát tarthat. Ám a magyar vezetés tudta, a fenyegetőző szomszédok közelében ez még a megcsonkított ország területének megvédésére is kevés, ezért az antanthatalmak szigorú felügyeletét átjász- va pénzügyőr, rendőr és csendőr ruhába is bújtattak katonai alakulatokat. Hétéves hivatásos katonáskodásának többségét Gyarmathy Gergely is pénzügyőr ruhában töltötte. A székely fiatalember a magyar—román országhatárnál, Gyula körzetében kezdte meg szolgálatát. Még 1921-et írtak, amikor Gyulavári határában a szolgálatukat teljesítő magyar határőrökre a túloldalról rálőttek a románok. Gyarmathy Gergely nem tudta, hogy Trianonban az antanthatalmak szigorúan megtiltották a magyar katonáknak még az önvédelmi fegyverhasználatot is. Mint mindenre elszánt, kezdő honvéd fogta a fegyverét, s szétlőtte a túloldali őrházat; a román katonák fejvesztve a kukoricásba menekültek. Ezért a tettéért Gyarmathy Gergelyt áthelyezték a SzomA rábízott fiatalokban mindig a gyermeket látta bathelyi Védőkerületi Parancsnoksághoz, ahol előbb a magyar—jugoszláv, majd a magyar—osztrák határ mentén szolgált. Ekkorra már megtanulta, az oldalán lévő fegyvernek tulajdonképpen csak jelképes ereje van. Viszont ezeken a határszakaszokon is rengeteg határsértést tapasztalt. Akkortájt a disznókat, szarvasmarhákat csordástól hajtották át a határon, a szerbek pedig még nőket is loptak. Gyarmathy Gergely később bizalmas szolgálatot kapott. Antanthatalmak katonai ellenőrző bizottságainak útvonalait kellett felderítenie, és mindig időben értesítenie az illetékes honvédségi parancsnokságokat. Majd 1927-ben elvégezte a Magyar Királyi Vámőrségi Számvivő Altiszti Iskolát, s attól kezdve 1928-ban bekövetkezett leszereléséig (ami tüdejének betegeskedése miatt történt) Lentiben katonai számvivőként tevékenykedett. Hivatalnokoskodás Gyulán Visszatérve szüleihez Gyulára, Gyarmathy Gergely 1929. április 1-jén városi szolgálatba lépett, s egy évtizeden keresztül az adóhivatalban dolgozott. Magyarországon a Népmozgalmi Nyilvántartó Hivatalt — amely a VI. hadtest parancsnoksága alá tartozott —- 1939-ben hozták létre. Mivel abban az időben a közeledő világháború szelét már érzékelni lehetett, ez a hivatal országmozgósítási ügyekkel foglalkozott, valamint a háborús személyi szükségletek biztosításáról kellett gondoskodnia. A hivatal gyulai vezetője Gyarmathy Gergely lett, aki hat beosztottal végezte a munkát. Többek között feladatuk volt minden környékbeli 12—60 év közötti férfi és 18— 40 év közötti nő személyi nyilvántartása. A magyar honvédségnek a visszacsatolt területekre való bevonulásakor Gyarmathy Gergelyt katonai szolgálatra szólították, ám általában nem vonult minden vidéken végig Horthy honvédéivel, mert időközben a hivatal halaszthatatlan ügyei miatt hazahívták. Gyarmathy úr a második világháború idején is azért nem került frontszolgálatra, mert a háborús személyi szükségletek nem tűrtek halasztást, az ország folyamatos ellátása érdekében ezt a munkát végezni kellett. A hivatali munkák délután kettőig tartottak, ezért Gyarmathy Gergely mint leventeoktató, délutánra megbízást kapott a zsidó leventék foglalkoztatására. A rábízott fiatalokban — mint gyakorló apa — mindig a gyermeket látta, ezért nagyon emberségesen bánt velük. Ezt a tényt bizonyítja az az igazolás is, amit 1947-ben két egykori zsidó levente (Lusztig Gábor és Vajda Péter) fogalmazott Gyarmathy Gergely részére. A Népmozgalmi Nyilvántartó Hivatal Gyulán egészen 1944 őszéig, az oroszok megjelenéséig működött. Ekkor az a felsőbb utasítás érkezett, hogy a front elől Jászberénybe kell áthelyezni a hivatalt. Gyarmathy Gergely, mint erdélyi származású ember tudta, ha az oroszok a Kárpátokon áttörtek, erre a közelben nem lehet feltartóztatni őket, ezért feleslegesnek tartotta Gyula elhagyását. A város polgár- mestere és főjegyzője egy vöröskeresztes gépkocsival elmenekült, ám Gyarmathy úr hivatalával helyben maradt. Az orosz csapatok 1944. október 6-án érkeztek Gyulára. Gyarmathy Gergelyt Bagi polgármester-helyettes október 8- án a városháza épületébe hívatta. Ekkor már szinte az egész város orosz hadikórházként működött, s Gyarmathy úr azt a parancsot kapta, hogy négy-öt napi váltással 800—1000 embert állítson a kórház szolgálatába. Emellett a németek elleni harcra katonákat gyűjtöttek, s megkezdték a sorozást. Megfigyelés alatt Gyarmathy Gergely a világháború befejeződése után is Gyula városának szolgálatában maradt, a mezőgazdasági osztályon, ahonnan 1952-ben mint a régi rendszer hivatalnokát, bizalmatlansági okokból bocsátották el. Ettől kezdve több helyen dolgozott (egy időben távol a családjától, Debrecenben kapott állást), végül 1965-ben a gyulai gyermekkórház raktárosaként vonult nyugdíjba. Aktív dolgozóként munkáját mindenhol elismerték, többször előléptették, ennek ellenére — ambivalens módon — állandóan kételyeket támasztottak személyével szemben. Az 1956-os forradalom idején lehetősége nyílt betekinteni a róla készített korábbi jelentésekbe (ezek jó pár példányát ma is otthon őrzi), melyekben a legképtelenebb rágalmak sorozatát találta. Odaadó tevékenységéért Gyarmathy Gergely Horthy idejében egy tucatnyi kitüntetést kapott, később a kommunista rendszer is elismerte munkáját, ugyanakkor múltja miatt minden lépését gyanakvással fogadta. Ám a magyarságnak dedikált hosszú és eredményes élete végül a közelmúltban elnyerte méltó jutalmát. Idén március 15-én a honvédelmi miniszter Gyarmathy Gergelyt a Független Demokratikus Magyarországért emlékéremmel tüntette ki. Gyarmathy úr életének 1944- től napjainkig terjedő fejezetét önéletírásba fektette. Megkérdeztem, a ’44 előtti dolgokról miért nem ír. Azt felelte: arra vonatkozóan nincsenek bizonyítékai, márpedig a szavaknak akkor van igazán hitelük, ha a tartalom bizonyítva van. (Amíg hallgattam visszaemlékezéseit, a történtekhez kapcsolódóan mindig iratokat, dokumentumokat rakott elém.) Néhány hónapja Gyarmathy Gergely a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetséghez (melynek tagjai sorába tartozik) is küldött egy csomagot az új magyar honvédség 1944-45-ös megalakulásával kapcsolatos iratokból. A szövetség a hadtörténeti intézet és múzeum levéltárába továbbította a több dossziényi anyagot. Az idős férfi az utóbbi években a Békés Megyei Levéltárnak is már több kilónyi dokumentumcsomót adott le megőrzésre. O úgy gondolja, ahhoz, hogy a múlt igazi valóságát a fiatalabbak is megismerhessék, nem pusztán mondatok, hanem konkrét bizonyítékok szükségeltetnek. Gyarmathy Gergely századunk magyarságának egyik „élő történelemkönyve”, s mindannyian köszönettel tartozunk neki, hogy előttünk föltárt történeteit megismerve, bepillanthattunk ebbe a felbecsülhetetlen értékű „könyvbe”. Magyari Barna
