Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-27 / 199. szám

a ! 1993. augusztus 27., péntek MEGYEI KÖRKÉP Könyvtári alapítvány „Battonya város könyvtáráért” 60 ezer forintos induló vagyon­nal alapítványt hozott létre a helyi önkormányzat és az Öreg­diákok Mikes Kelemen Köre. Az alapítványi célok között sze­repel a könyvtári rendezvények finanszírozása, technikai esz­közök, könyvek, „hangzó anya­gok” beszerzése, továbbá pályá­zatok kiírása és azok díjazása. Téstületi ülés Mezőberény Város Önkor­mányzati Képviselő-testülete és Csárdaszállás Község Ön- kormányzati Képviselő-testü­lete augusztus 27-én, ma dél­után két órakor Mezőberény- ben, a városháza dísztermében együttes ülést tart. Napirenden szerepel az idei költségvetés módosítása, s beszámoló hang­zik el az önkormányzat első fé­lévi gazdálkodásáról, majd a már folyó, s az előkészítés alatt lévő beruházások, felújítások kerülnek megvitatásra. <* Táncossiker Makón Szép sikert értek el a Szeghalmi Társastánc Klub fiatal verseny­zői, Kincses András és Kónya Bernadett, amikor a Makón megrendezett D. junior I. kate­góriában harmadik helyezést vívtak ki. A tehetséges párosnak most már csak két pontja hiány­zik a C osztály eléréséhez. Nemzetközi mozgalom: Kolping-barátság Bár hazánkban maga Adolph Kolping, a nemzetközi mozgalom létrehozója alapította meg 1856-ban az első egyesületet, s 1945-ig majd minden községben, város­ban virágoztak a Katolikus Legényegyletek, az elmúlt évtizedekben szinte semmit sem hallottunk a Kolping- családokról. Ma azonban sorra feltűnnek, így Békéscsa­bán is, ahol már két Kolping-család közösségébe tartoz­nak az egymás életét segíteni vágyók. A több felekezet tagjait is magába foglaló csabai Kolping-család nyolc­fős küldöttsége Marton József titkár vezetésével márci­usban a németországi Schwabmünchenben járt, s a héten viszontlátogatáson fogadhatták akkori házigaz­dáik ifjúsági csoportját. A kapcsolatok elmélyítése céljából három napot Békés­csabán és Gyulán töltő csoport egyházi vezetőjétől, Frank Faulhaber káplántól először arról érdeklődtünk, hogy az azonosságok mellett milyen különbséget lát a német és ma­gyar Kolping-családok kö­zött. — Nálunk a családi együtt- lét, a közös időtöltés, egymás megismerése került hangsú­lyozottan előtérbe, míg önök­nél azt látom, hogy nagy hang­súlyt fektetnek például a szak­képzésre, a szegény családok megsegítésére. — Milyen hibák elkövetésé­től óvná meg a most formálódó magyar Kolping-családokat? — Azt hiszem, hogy nem vezet jóra a családon belül kis csoportok létrehozása, és arra is vigyázni kell, hogy a hitélet ne szoruljon háttérbe az egyéb te­vékenységek között. A Kol­ping-család hívő emberek kö­zössége, amelyet a keresztény hit és a cselekvés tart össze. Az egyházközségekben szerve­ződünk, s együttléteinket lelki tartalommal is megtöltjük. Ép­pen ezért a segítségadás mellett nyüvános vitákat tartunk külön­böző kérdésekben, mint leg­utóbb például az idegengyűlö­letről. Békéscsaba elég nagy vá­ros, biztosan itt is élnek egymás mellett olyan emberek, akik kö­zött nincs kapcsolat. A mi mos­tani látogatásunk is azt bizo­nyítja, hogy egész nagy távol­ságból is lehet kapcsolatot léte­síteni. Azt kívánom, hogy az azonos felfogású emberek itt is találjanak egymásra, mert az életnek így van igazán értelme. Molnár György tiszte sze­rint már sarkadi plébános, de még békéscsabai lakos, a csa­bai Kolping-család egyházi irányítója is hangsúlyozta a hitélet gyakorlásának fontos­ságát a közösségen belül, de a mozgalom egy másik lényeges feladatát is kiemelte: — Magyarországon nagyon sok a széteső család. A közös­ségbe tartozás a családban is összetartó erő lehet. A Kol­ping-családok ugyanakkor meghitt baráti körök kialaku­lásának is ideális alapjai. Az együtt töltött kellemes napok után a német vendégek kettős ígérettel utaztak haza: tudják, hogy nem ez volt az utolsó találkozás, és támoga­tást kívánnak nyújtani a leen­dő békéscsabai Kolping- otthon kialakításához. L. M. Drámatanítási tanmenet Angliából A magyar tanárképző főiskolá­kon még csak néhány helyen foglalkoznak drámapedagógiá­val, Nyugat-Európában viszont már általános a tanárok felké­szítése arra, hogy a gyermeki világhoz legközelebb álló játé­kos módszerekkel legyenek ké­pesek a diákokkal elsajátíttatni a legszárazabb tantárgyakat is, s eközben még tanítványaik sze­mélyiségét is tudatosan fejlesz­tik. A drámapedagógia gyöke­rei Angliában találhatók, nem csoda, ha ők rendelkeznek a leg­jobb szakirodalommal, dráma­tanítási tanmenettel. Mivel a Körös vidéki Drámapedagógiai Társaság évek óta sikeresen szervez a megye pedagógusai részére drámakurzusokat, egy­re nagyobb igény jelentkezett a megszerzett ismeretek alkal­mazásához szükséges segéd­anyagokra. Lefordíttatták tehát a Nagy-Britanniában használa­tos Nemzeti Drámatanítási Tanmenetet, amely szeptem­bertől kapható lesz Békéscsa­bán, a megyei művelődési köz­pontban Fabulya Lászlónénál, a Körösvidéki Drámapedagógiai Társaság titkáránál. Olvasóink írják ...—...........■ Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. „Ilyeneknek találták ki a Hyde Parkot” Nem tudom, hogy ki ez az iff Salamon, de annak ellenére, hogy 50 éves már elmúltam, én még ennyi marhaságot leírva nem láttam. Hogy miért gyötrik a Békés Megyei Hírlap olvasóit ennek az embernek közhelyektől hemzsegő rettenetéivel, azt csak Önök tudják! Angliában az ilyeneknek találták ki a Hyde Parkot, ott az hallgatja meg, aki akarja, de Önök nyomtatásban kényszerítik az olvasókra „sziporkáit". Metlicsák I. rémtettei dettó! Javaslatom : a jövetben inkább hagyják üresen a két úr iromá­nyainak szánt helyet, Önök is, mi is jobban járnánk. Mihály László, Békéscsaba * ¥ ¥ Meglehet, ifj. Salamon Györgynek és Metlicsák Istvánnak hasonló lenne a véleménye Mihály László nézeteiről. Végül is nagy baj lenne, ha mindenki mindenkivel egyetértene, vagy ha a szerkesztőség csak azoknak a leveleknek a közlésére vállalkoz­na, amelyek szellemiségével maradéktalanul egyetért. Szerkesztőség Visszhang „Még jó, hogy nem lűttek le!” Nagy figyelemmel és felháborodással kísértem Béla Valinak a Még jó, hogy nem lűttek le című írásában összefoglaltakat. Egy rendőrtiszt minden különösebb indok nélkül parancsot ad egy idős, büntetlen előéletű ember verésére. Ráadásul maga is élen jár a pofonok osztogatásában. Igazából oka nem volt erre a tettre, hiszen a biharugrai ember nem állt ellen, nem akart megszökni, csupán megpróbálta bizonygatni ártatlanságát. Tudtommal egy kihallgatásnak is megvannak a maga szabályai és nem lehet valakit csak úgy szórakozásból megverni. A rendőrség szerintem azért jött létre, s azért van ma is, hogy gátat szabjon a törvénytelenségeknek. No persze én is tisztában vagyok azzal, hogy a rendőrök többsége rendes, tisztességes ember és komolyan veszi a hivatását. Azonban az ilyen esetek rossz fényt vetnek az egész testületre és rontják a lakossággal való kapcsolatot. Mert ha az őrnagy valóban ártatlan lenne ebben az ügyben, biztosan megpróbálta volna védeni magát. Az újság mindenesetre lehetőséget adott rá neki. Szerintem ezek után bármit is mondana, az emberek többsége kétkedéssel fogadná szavait. Hacsak nem szólal meg benne a lelkiismeret és bevallja hibáit. Név és cím a szerkesztőségben Szupernagyik kerestetnek Folytatjuk a fényképek közlé­sét. Minden jelöltnek van esé­lye: az első tíz, legtöbb szava­zatot kapott nagymama mel­lett további tíz, sorsolás útján kiválasztott nagyi kapja meg a Szupemagyi címet, hozzá szu- pemagyihoz illő jutalmat és lehetőséget a lapban való be­mutatkozásra. A szavazás módja: a lapból kivágott, a ne­vet is tartalmazó képet levele­zőlapra ragasztva vagy borí­tékba téve be kell küldeni szer­kesztőségünk címére. A sza­vazatokat legkésőbb a megje­lenést követő hetedik napon, tehát egy héten belül adják postára. A sorsoláson minden­ki részt vesz, aki legalább egy szavazatot kapott. Kérjük, ne feledjék el feltüntetni nevüket a borítékon, levelezőlapon, mert a szavazatot beküldők között is jutalmat sorsolunk ki. Ajánló sorok Farkas Józsefnét egyik unoká­ja, Mogyorósi Adrienn versbe szedve mutatja be levelében: „Drága nagymami, az újságban rólad szeretnénk vallani. / Te vagy nekünk a Szupemagyi / aki minket okosra-jóra szeret taní­tani. /A nap téged mindig talpon talál, / tudod, hogy a ház körül a sok munka vár. / Nem vagy rest emellett is szeretni, / ezért vagy a két unokádnak csak te a szu­per-nagyi!” Krizsán Györgyné fényké­pét kisunokája, Krizsán Csabi szintén rímbe szedett köszöntő­jével postázták: „Mamikám mamikám, hogy mit jelentesz nekem, / e pár sorban, ha tud­nám, elmondanám. / Ha baj van velem, mindig fogod a kezem, / a legkedvesebb játszótársam te vagy nekem. / Éhes vagyok, szomjas vagyok, mindig tehoz- zád fordulok, / egy napot nélküled már elképzelni sem tu­dok. /Élj soká mamikám egész­ségben, boldogságban nekem, / mint a csillagok az égen ra­gyogd be életem.” Podina Péterné fotóját egyik unokája, Dézsi Brigitta küldte be, aki levelében többek között azt írja, hogy „A mi ma­mánk szerintem valóban egy szupemagyi. Öt unokája és egy dédunokája van. Mi Mezőko- vácsházán lakunk, ő pedig Me­zőhegyes egyik külterületi he­lyén, a 73. majorban. Van neki hatalmas kertje és mellette por­tája. Mindkettőt egyedül műve­li, mi szoktunk neki segíteni, ha tudunk... Minden nyáron ki­megyünk hozzá nyaralni. Van egy dolog, amiért különösen szeretjük: még egyetlen egy­szer sem verte meg egyikőnket j sem, akármilyen rosszat csinál­tunk.” Szintén Mezőhegyesen él Bakonyi Mihályné, akinek a fényképét kaszaperi unokája, Kocsor Ramóna küldte be, a következő kísérő sorokkal: „Az én nagyim azért a legszuperebb, mert nála mindent szabad, sokat sétálunk és játszunk, rengeteget járunk strandra. Nagyon szere­tem!” A két unoka nevében Boros Vivien adta postára a nagyma­ma, Dobi Lajosné fényképét, csatolva hozzá pár soros, ked­ves levelet is. „Boros Vivien és Horváth Mátyás nevében írom ezt a levelet. A mi nagymamánk a legszuperebb nagyi az egész világon, a főzésben, a szorgos­ságban, a munkában senki sem érheti utol. Nekünk egy sza­vunkba kerül akármi, ő azt egy­ből megteszi, vagy megveszi. Nagyon finoman főz, a sütemé­nyei is remekek. Már 27 éve cukorbeteg, más egyéb betegsé­gei is vannak, mégis mindent megtesz a gyermekeiért és az unokáiért.” A nagynéni segítségével ve­tette papírra szívhez szóló sorait Csikós Szabina, aki Pipó Zsig- mondné fotóját küldte be. „Az én nagymamám azért olyan, mint egy szupemagyi, mert mindent megtesz értem és a csa­lád többi tagjáért. Engem már három éve ő nevel. Ő az én „anyukám”. Szeretnék neki örömet szerezni azzal, hogy be­jusson a pályázatra a többi nagy­mama között. Én tízéves vagyok és az ő jóságát a jó tanulmányi eredményemmel és szeretettel tudom csak viszonozni.” Kituljak Andrásné fényké­pét Rita unokája adta postára, a levelet pedig Kituljak unokák aláírással kaptuk. Ebben olvas­hattuk, hogy „A mi nagyink, Piroska mami már az óvodában is „szupemagyi” volt a gyere­keknek, amíg óvónőként dolgo­zott. Nekünk, az öt unokának pedig különösképpen az. Na­gyon szorgalmas, sokat mesél nekünk, és finomakat süt-főz. Olyan finoman senki sem tudja például a töklevest elkészíteni, mint Ő. Vidám és nagyon szere­ti a gyerekeket, az embereket. Mi rá szavazunk!” „A mi nagymamánk egysze­rűen mindenben szupemagyi — írják Valent Jánosné uno­kái, akik a fotót beküldték: Bob- vos Olga, Bobvos Tamara, Va­lent János, Valent Márta, Rétes Tibor, Rétes Petra. — Ő a leg­szebb, a legaranyosabb, legdrá­gább nagymama. A főztje pedig a legfinomabb a világon.” Farkas Józsefné, Pusztaottlaka Bakonyi Mihályné, Mezőhegyes Krizsán Györgyné, Elek Podina Péterné, Mezőhegyes Dobi Lajosné, Mezőhegyes Pipó Zsigmondné, Szeghalom Kituljak Andrásné, Szarvas Valent Jánosné, Szarvas Krivik Pálné, Szarvas A főnyeremény egy színes tv Szupernagyi versenyünk fődíja egy színes televízió, amelyet lapunk kiadója ajánlott fel a Szupernagyi cím tulajdonosának. Személyét sorsolással választ­juk ki az első' tíz helyezett, valamint a szintén sorso­lással kiválasztott további tíz szerencsés pályázó közül. Több cég is jelezte, különböző' értékű ajándék­kal hozzájárul a verseny sikeréhez: Burek pékség, Békéscsaba; Elektroház, Békéscsa­ba, Exclusive Flowers, Békéscsaba; Färbung Bt., Bé­késcsaba; „Katica” kisáruház, Békéscsaba; Kunság Füszért, Békéscsaba; PIÉRT bolt, Békéscsaba; Ma­gyar király söröző', Békéscsaba. További ajánlatokat szívesen fogadunk! Krivik Pálné fényképét az unoka, Ivanics László Ákos és anyukája küldte be pályáza­tunkra. A kísérő sorok szerint „Anci mama még nagyon fiatal. Elvisz magával lakodalomba meg nyaralni is. Nagyon sokat dolgozik és sokat vigyáz rám, míg anya dolgozik. Nagyon fél­tem őt. Amikor kórházban volt, még sírtam is. Nagyon szeretem Anci mamát.”

Next

/
Thumbnails
Contents