Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14-15 / 189. szám
:mi\ f ® / TÍÉÍP A Í&RÉKÉS MEGYF f A HAZA MINDEN ELŐTT ^ ^ ^ ^ ^ :i HÍRLAP hétvégi magazmj a O-Körös Molnár Antal festőművész alkotása Halló! Beszélgessünk! Mondták... A feleségem irtózik minden nyilvános szerepléstől. A kampány során komoly nehézségeim lesznek, hogy miként tudom majd rávenni néhány fontosabb esemény, fogadás meglátogatására. Szereti a társaságot, de nem az olyasfélét, ahol az érdeklődést nem az ő személye váltja ki, hanem a férj politikus mivolta. Egyébként a nevemet sem használja, nem is hajlandó így bemutatkozni. Ügyvéd, s még az egyetemi időkből jó néhány olyan jogász ismerősünk akad, aki mindmáig nem tudja, hogy férj és feleség vagyunk. (Orbán Viktor, a Fidesz elnöke) A termelő típusú szövetkezeteknek nincs jövőjük, függetlenül attól, hányán döntöttek a tagok közül mellettük. Nem tudnak versenytársai lenni a magántulajdonon alapuló termelőegységeknek, amelyek előbb-utóbb kialakulnak majd. A szövetkezetek élettartama attól függ, mennyire tudja őket az állam támogatni. (Bogárdi Zoltán ország- gyűlési képviselő, MDF) Békési tallózó Stephen Frater, a kecskeméti Petőfi Nyomda és a Kner Nyomda többségi tulajdonosának, a Cofinec S. A.-nak a vezérigazgatója: — Az elképzelésünk az, hogy a közeljövőben mi lássuk el az egész keleteurópai piacot csomagolóanyaggal. Figyelő: — Ebbe a tervbe illeszkedik a Petőfi és a Kner — amely utóbbinak ’92 októbere óta szintén a Cofinec a fő tulajdonosa — összevonása is? Stephen Frater: — Valóban. De egyelőre a fúziót elhalasztjuk. Ennek egyszerűen adómegtakarítási oka van. A külföldi befektetésekről szóló törvény szerint mind a Petőfi, mind a Kner a privatizációtól számított első 5 évben 100 százalékos adómentességet élvez — azaz a Petőfi Nyomda ’95- ig, a Kner pedig ’97-ig. Ha most összevonnánk a két nyomdát, akkor a Kner kétévi adókedvezménytől esne el — ami a mai 4-5 millió dolláros nyereségével, illetve 40 százalékos adóteherrel számolva mintegy 3 millió dolláros veszteséget jelentene nekünk. (Figyelő) Fürkésző' Báró Eötvös József otthonosan mozgott Pusztaszenttomyán, ahol Justh Zsigmond vendégeként időzött gyakran és a csa- bacsűdi pusztán, ahol apósának volt birtoka. Az egyszerű emberek itt is, ott is szeretettel vették körül. A pusztaszent- tomyaiak alacsony termete és gyenge testalkata miatt „hitvány”, de jó bárónak tartották. A csabacsűdiek pedig — miként költői lelkületű kortársa, Győry Vilmos lelkész lejegyezte — fáradhatatlan gyaloglónak tartották, akinek teste erejét talán csak lelkének érdeklődése múlta felül. 375... így kezdődik minden sarkadi telefonszám. Tovább tárcsázok. Három csengetés után felveszik. A vonal végén Borbély Ferenc né beszél. — Jó napot kívánok! Magyar Mária vagyok a Megyei Hírlaptól — mutatkozom be. -— Szeretném, ha Ön lenne a szombati „Halló” sorozatunk legújabb riportalanya. Örülnék, ha vállalkozna rá. Borbély Ferencné készséges. — Tessék kérdezni! — biztat. —Beszélgessünk a virágokról—javaslom.—Kertes házban lakik? — Igen, kertes házban lakunk, és sok a virág a ház körül. Van gyöngyvirág, jácint, török szegfű, színváltós rózsa, petúnia és őszi rózsa. Csak sajnos nincsenek úgy rendbe hozva, ahogy szeretném. Korábban igazgatóhelyettes voltam a gimnáziumban, de a nyugdíj után még négy évig bejártam matematikát tanítani, és bizony a virágokra maradt a legkevesebb időm. Igaz, a férjem és édesanyám otthon voltak, de Ferenc a szőlőkkel és a gyümölcsössel volt elfoglalva, a 81 éves édesanyám reszortja pedig inkább az utcai virágok rendezgetése volt. De most augusztus elsejétől már én is teljes értékű nyugdíjas lettem, így minden bizonnyal jóval több időm lesz a kerti virágokra. — Vannak konkrét tervei ném kezdeni. Mindenekelőtt oda fogok virágokat telepíteni. Futómuskátlit vagy valamilyen egyéb futót. — Szeret virágot kapni? — A vágott virágokat nagyon sajnálom. Szerintem egyetlen szál virágot sem szabadna megfosztani a földtől. A férjem ismeri ezt a heppem, úgyhogy már udvarló korában is cserepes virágot kaptam tőle. Ezzel tudott meghódítani. — Fia sok pénze lenne, hogyan alakítaná a ház körüli környezetét? — Hát az a veszély nem fenyeget, hogy sok pénzem legyen, de ha mégis megszállna a szerencse, egy nagy parkot alakítanék ki a házunk körül sok-sok virággal. Szeretem a természetet. is? — Az ablakokkal szeret„Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán: / Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán! — (Petőfi S.) — Szeretettel Szersén Gyula” E sorokat Szersén Gyula Jászai Mari-díjas színművész, a Nemzeti Színház tagja írta olvasóink emlékkönyvébe. A színművész, aki a Gyulai Várszínházban Sütő András Az ugató madár című történelmi drámájában a református lelkész szerepét játszotta, 1971-ben elnyerte a Várszínházért díjat. 1993. augusztus 14-15., szombat-vasárnap Hatvanöt éves Juhász Ferenc Bián, 1928. augusztus 16-án született Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő. Első kötete 1949-ben jelent meg. Látomásaiban a magány, a lét problémáival foglalkozik. Stílusát a vizuális és nyelvi fantázia jellemzi. „írás egy jövendő őskoponyán” című kötetéből való a következő, „A föltámadás előtti pillanat gyötrelmei” című írásrészlet: „A halottak királya én vagyok. Mint ahogy minden versem: én vagyok. Törvény szerint. De a halottak királya az a király is, az a rejtelmes, titkos, kemény, magát-vesztett és magát-megtaláló, országát- vesztett és népét-megtaláló, halottait-sirató és halottait- rettegő, hulló és fölemelkedő király is a történelmi időben, a századokkal-ezelőtti történelmünkben, véres és vérvesztes középkorunk hajnalán, aki egy nagy és lehetetlennek tűnő pillanatban, történelmünk egy végzet-pillanatában választás elé került: IV. Béla király. A választás: a halál, vagy az élet, a jövő, vagy az enyészet, a dacos fölemelkedés, vagy az önfeladó szét- foszlás, az omlás, vagy a megmaradás, az elemésztődés lángjai, vagy a tiszta szolgálat. A szolgálat: amely több minden emberi feladatnál. A szolgálat: amely a legszebb emberi küldetés! Persze: a hasznos szolgálat. Persze: a jó szolgálat. Persze: a humánusabb jövő IWBS fehéren j Béke porainkra? Nem panaszkodhatom mostanában a postámra. Érkezik levelezőlap, levél bőven. Ám annyira megrázó, annyira velőig ható levelet régen kaptam, mint a minap. A Bihar peremén élő, pártjához és eszméihez máig hű — negyven éven keresztül is hű — parasztpárti politikus, volt ország- gyűlési képviselő írta. Levelét intő üzenetnek szánta. Magam is annak tekintem, azért adom közre itt. „Kedves Barátaim! Veres Péter, de Hegyesi János is mindig arra biztattak, hogy ne adjam fel; ne mondjam ki a »netovábbot«. Most mégis ezt kell tennem? Nyolcvanéves vagyok, egész életemet a parasztság szolgálatában töltöttem el, de ilyen szomorú és kiábrándult még sose voltam. A parasztságnak nincs pártja, érdekképviselete. A föld ebek harmincadján, azé, aki — akik — erővel, huncutsággal elfoglalják, megszerzik maguknak. S ebben az aki bírja-marja világban mi is, a szenvedők is hibásak vagyunk. Ä Parlament kárpótlási törvényeire hivatkozva egymásnak esünk, ha lehet egymást csapjuk be. Ilyen »földfoglalás« csak 1945—46 fordulóján volt, amikor is a meghagyott középbirtokokat törvénytelenül szétszedték a nagyszájú »proletárok«. De nem folytatom... Olvastam a Népszabadságban egy cikket a szövetkezetek régi-új neveiről. A parasztság gyilkosaként ismert Szamuely nevét ma is meghagyták, de sorolhatnám a többi »hazaárulók« neveit is szekérszám. Ellenben Veres Péter, Váci Mihály nevét sehol sem őrzik. Talán még Dózsa, Budai Nagy Antal is lekerült táblástól a cégérről. A választott Parlament kollektiven ítélte meg a téesz-moz- galmat, mint Benesék a felvidéki magyarságot, mint Ráko- siék a csendőrséget, a középosztályt, az egyházakat. Nem a rossz téeszeket számolták fel, hanem kimondták a halálos ítéletet a legjobbakra is, a legnagyszerűbb vezetőkre, de az agrárszakemberekre is, akik korszerű gazdálkodást teremtettek. Most már nem csak a »zöldbárók« maradtak talaj nélkül, de az igazak, a becsületes szakemberek is, mert diplomájukkal mehetnek segélyre, vagy városszéli lumpennek. Hatvanezren lehetnek? Százezren vannak? Nem tudom. Ok is hibásak, hogy ide jutottunk. De mi is azok vagyunk. Kevés volt köztünk a Piros Góz, sok volt a Sunyi Kiss Varga, meg a Török kulcsár. Ezt a csatát elvesztettük! Hát elég volt? Hát elég. Csak nyaljátok a gazda talpát agrár szélkakasok: Mi, vagyonúnkból kiforgatottak csalódásainkat, kiábrándultságunkat, tragikus megkopasztásunkat csak a sírba vihetjük, mert nincs Isten, aki meghallgatná panaszunkat. Nem szólok már egy szót sem, nem írok már egy mondatot sem a parasztság védelmében, mert minden hiába. Isten veletek!” Eddig az üzenet. Meghallására van-e még fül, érzékeny politikai erő a mai Magyarországon? Félő, hogy nincs. Béke porainkra! Béke porainkra? Árpási Zoltán szolgálata. Persze: az egyetemes öröm szolgálata. Versem: két vereség és veszteség jajgatása, versem két végzet jajon- gásának és vágyakozásának összefonódása, versem: két akarat együtt-sírása, versem: két indulat együtt-vágyakozá- sa. A magamé, a költőé, aki jelen-korának hűtelen és mégis hűséges gyermeke, s azé a középkori királyé a virágzó végtelen múlt-időben, aki a tengerre futván, a tatárok elől a tengerre rohanván véres karcsú lovon, a tengeren várta meg, gyötrődve, töprengve és önmagát-gyalázva: választása pillanatát, döntése idejét, a halál helyett a kezdés, a lét-kezdés, történelem-kezdés, jövőkezdés mámorát és gyönyörét. És nekem is ki kellett másznom önvesztésem véres odújából, a történelem üszkös odújából, holtakkal-tömött erjedő gödréből, szívem és hitem füstös, elszenesedett halmazaiból, rom kúszadék-kazlaiból.
