Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-13 / 188. szám
1993. augusztus 13., pentek HAZAI TÜKÖR /SOROZAT £-*r Tankönyvvásár Tankönyvi konferenciát szervez a Tankönyvesek Országos Szövetsége (TANOSZ) augusztus 23—24-én a Fővárosi Pedagógiai Intézetben. A résztvevők az alakuló, gazdagodó tankönyvpiacról, annak jövőjéről, a Tankönyvvilág című, megjelenésre váró folyó iratról tanácskoznak. A konferenciával egy időben négynapos tankönyvvásár és -kiállítás nyílik. A pedagógusok, a szülők és a diákok 80 kiadó több mint ezer újdonságából válogathatnak. Külföldi tankönyvszerkesztők is bemutatják legújabb kiadványaikat. A vásár augusztus utolsó napjaiban és szeptember első felében a Vajdahunyad-várban, a Petőfi Csarnokban és a megyei pedagógiai intézetekben folytatódik. Királynői adomány A brit nagykövet, Sir John Birch a budapesti Dankó utcai menhely számára 280 ezer forintról szóló csekket nyújtott át csütörtökön az Oltalom Karitatív Egyesületnek. Az angol királynő májusi látogatása során kereste fel a Dankó utcai menhelyet, amely 50 hajléktalannak nyújt éjszakai szállást. Az uralkodónő „és az edinburghi herceg magyarországi látogatása alkalmából a Brit Nagykövetség kiállítást rendezett. A kiállított képek és szobrok eladásából befolyt összeg egy részét a művészek a Dankó utcai jótékonysági alapnak ajánlották fel. Az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke elmondta: novemberre elkészül a 20 ágyas kórházi osztály. Az egyesület vállalta, hogy a használatba kapott épületet 10 éven belül felújítja. Itt kap majd helyet a Wesley János Lelkészképző Főiskola. Új útlevéltörvény készül Megszűnik a kivándorlás fogalma A tárcaközi egyeztetésen is túl van már az új útlevéltörvény tervezete. A legfontosabb változás az, hogy a jelenlegi 5 évvel szemben Ï0 éves időtartamra szól majd az okmány. Mivel az Alkotmány állampolgári jognak tekinti a szabad lakhelyválasztást, megszűnik a „kivándorlás” fogalma, s mindenki abban azországban telepszik le, amelyikben akar. Természetesen az olyan „technikai jellegű” kérdéseket, mint például az esetleges társadalombiztosítási vagy vámtartozások, a honvédelmi kötelezettség, továbbra is rendezni kell, mielőtt hosszabb időre távozik valaki az országból. A több éves vagy évtizedes külföldi tartózkodás után akár útlevél nélkül is hazatérhetnek a magyar állampolgárok. Szükség esetén ehhez úgynevezett hazatérési igazolványt állít ki számukra a helyi külképviselet. Ugyanilyen igazolvánnyal jöhetnek haza azok a turisták is, akik külföldön elveszítik az útlevelüket. A külképviseletek azonban akár új útlevelet is kiállíthatnak azoknak, akik folytatni akarják útjukat más országok felé. Mivel a legutóbbi útlevél-törvényből véletlenül kimaradt a leánykori név kötelező feltüntetése, az új törvény pótolni kívánja ezt a hiányosságot. Nem eldöntött még, hogy visszaállítják-e a szolgálati útlevelet: bizonyos kétoldalú államközi megállapodások ugyanis csak kifejezetten a szolgálati útlevéllel rendelkezőknek adnak vízummentességet, a turistáknak nem. Az útlevéltől függően különböző bánásmódban részesítik a beutazókat néhány ázsiai országban is. Ezért a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma a szolgálati útlevél visszaállítását szorgalmazza a magyar gazdaság érdekében. Az útlevélilleték — az előzményeknek megfelelően — valószínűleg változni fog, hiszen a jelenlegi ezer forint már most sem fedezi a kiállítás költségeit. A BM 5—7 ezer forintot tartana elfogadhatónak, de tekintettel arra, hogy a törvénymódosítás az 1994-es választások előtt aligha kerülhet az országgyűlés elé, ez az összeg a törvény elfogadásáig még változhat. Domi Zsuzsa Ferenczy-Europress Finnugor írótalálkozó Ötnapos finnugor írótalálkozó kezdődik augusztus 23-án Egerben. Az eseményen mintegy száz hazai, finn és az egykori Szovjetunió területéről érkező író és költő vesz részt. Résztvevői eszmét cserélnek többek között a Volga környéki, a szibériai finnugor népek, valamint a balti-finn népek és a kisebbségek helyzetéről. Az írótalálkozó ad alkalmat a Finnugor írók Társasága közgyűlésére is. A rendezvényre határon túli magyar írók is meghívást kaptak. A találkozó alkalmából megjelent egy antológia is, amely ízelítőt ad a manysi, hanti, nyenyec, komi, udmurt, mari, mordvin, inkeri, vót, vepsze, lív, lapp, karjalai, finn, észt és magyar költészetből. Sajátos Ki mit tud? 6. Randé Jenő: Nagykövet voltam Egyiptomban Időtlen háború 3. Kairóba indulva — hogy ne hajnalban érkezzünk a menet- rendszerű MALÉV-géppel — egy napot Görögországban töltöttünk. Ez a nap amolyan búcsúféle volt Európától. Az Akropoliszról letekintve Athén vakítóan fehér villanegyedeire arra gonoltam, hogy azokat a nasszeri forradalmat követően Egyiptomból visszatelepült kereskedők építették. Sunionban csodálva a naplementét úgy néztem a tengert, mely elnyelte a napkorongot, mint azt a vízi utat, amely évezredek óta összeköti Afrika és Európa partjait. Mükéné romjai közt járva a Hérodotosz megénekelte „százkapus Thé- bai”-ra gondoltam, melynek története már mesébe illő múlt volt a görög kultúra kibontakozásának kezdetén. Reciná- nak nevezett gyantás bort kóstolgatva egy vendéglő árnyas fái alatt arcomba meleg szél csapott a sivatag leheletét hozva a tengeren át. A SWISSAIR gépe akkor ereszkedett le a kairói repülőtérre, amikor a sivatag homoktengerébe bukott a napkorong, vörösebb aranyfénybe, mint ahogy előző este elmerült az Égei-tenger vizében. Magyar üdvözlés fogad, feleségemet egyiptomi virágcsokor. Az udvarias beszélgetés megszokott sablonjai nem tartanak sokáig. Szinte fellélegzem, ahogy a protokollváró légkondicionált hűvösségéből kijutok a szabadba. Pedig most érzem csak igazán, milyen forró egy júliusi este Afrika északi peremén. Az athéni vendéglő udvarába becsapó szél csak ízelítő volt. Nem rajtam múlt, hogy július közepén, nagyköveti váltásra meglehetősen alkalmatlan időpontban érkeztem Kairóba. Az illetékes miniszterhelyettes, korábban maga fs kairói nagykövet ragaszkodott hozzá, hogy minél hamarabb utazzam ki. Augusztus végén esedékes az Elnöki Tanács elnökének hivatalos látogatása, addig át kell adnom a megbízólevelem, meg kell ismerkednem vezető politikusokkal, minél több kapcsolatot kell szereznem, egyszóval be kell illeszkednem. „Egyébként nem is olyan veszélyes a júliusi meleg” — nyugtatott meg. Széles, négysávos út, kétoldalt elszórtan épült, majd szabályos rendben sorakozó villák, pálmafák, minél közelebb érünk a városközponthoz, annál nagyobb a forgalom. Hosszú, fehér köntösbe, galab- béjjába öltözött férfiak, sok katona, a belvárosban egyre több az európai ruhát, azaz jobbára rövidujjú fehér inget és könnyű vászonnadrágot viselő férfi. Mindezt már csak a lámpák fényénél látom, mert Kairóra leszállt az afrikai éjszaka. Reggel a szigeten ébredek, amit az Egyiptomban 1801- ben partraszállt angolok a magukénak tekintettek. Az öt kilométer hosszú, nyolcszáz méter széles sziget, a Gezíra, teljes nevén Gezíra Buláq nem lakóházaiban, hanem létesítményeiben angolos. Lóversenypálya, tágas klubok kitűnő uszodákkal, tenisz-, croquet- és hokipályákkal, üde parkok, ez valamikor mind az angolok kényelmét és szórakozását szolgálta. Mint a múlt kísértete érkezett reggelenként — abban az időben, amikor a sziget lakója lettem — egy ősöreg, aszott fejű angol a Gezíra sporttelepére, mindenkire mosolygott, mindenkinek barátságosan köszönt, mintha állandóan bocsánatot kért volna a több mint másfél évszázados angol jelenlétért. O itt maradt öregkorára Egyiptomban, mint nyugdíjas angol ezredesek az indiai Szimla-hegységben, reggelenként alaposan megtomáz- tatta fagyökérszerűre sová- nyodott testét, nagyot úszott a medencében, s azután eldöcögött kocsijával, mintha visszaindult volna a múltba, amikor, talán a harmincas évek elején az öreg Austin még nagyon modernnek számíthatott. A klubokban az angolok helyét egyiptomiak foglalták el, a villákat javarészt diplomaták vették át. Az egykori angol sziget a nemzetközi élet viszonylag nyugodt szigete lett, mert jobbára csak a Gezírát is átszelő, a Faruk király lemondásának napjáról elnevezett Július 26. sugárúton zajlott a főváros jellegzetes mindennapi életet, a piramisokba rakott gyümölcsöket, nyúzott birkákat kínáló üzletekben, a zsúfolt kávéházakban. A sugárúttól kétoldalt elterülő Zamálek negyedben fekete egyenruhás vagy civilbe öltözött rendőrök vigyáztak a nagykövetségekre. Itt volt akkor a magyar nagykövetség, melynek épületét a Nasszer-korszak államosításainak idején vettük bérbe egy vagyonos építészmérnöktől, aki jobbnak látta, ha házának diplomáciai mentességet biztosít. A Nílusra néző ablakok alatt vetik ki merítőhálójukat bárkáikból a halászok, a túloldalon dél felé emelkedik a televíziós székház épülettömbje, feljebb sorakoznak a Nílus-parti szállodák. A mecseteken túl ködpára ül a Moqattan-hegyen, a távolban halványan rajzolódnak ki Gíza s még messzebb Szakkára piramisai. A sziget, mint a sok milliós nagyváros kertje zölded a kő- és vályogházak rengetegében. Déli végében van egy kis kastély, amit még Faruk király építtetett, s ahol 1952-ben a Forradalmi Parancsnoki Tanács székelt. Nem szerepel semmiféle útikönyven, 1970 szeptemberében mégis ráfigyelt a világ. De erről valamivel később. (Folytatjuk) Számvevőszék előtt a jövő évi költségvetés Ellenőrzik az alapítványok működését Kezdetben volt az Állami Számvevőszék. Néhány hónapja dolgozik az Országgyűlés Számvevőszéki Bizottsága, és hamarosan létrejön a Központi Számvevőségi Hivatal is. Nem lesz egy kicsit sok az ellenőrzésből? — kérdeztük az ÁSZ elnöki titkárságának igazgatóját, dr. Lévai Jánost. — A fejlett demokráciákban a lehető legtermészetesebb, hogy több oldalról figyelemmel kisérik a gazdasági pénzügyi és jogi folyamatokat. Nálunk a rendszerváltást követően átfogó vizsgálatok folytatására csak az Állami Számvevőszék kapott jogosítványt. A Központi Számvevőségi Hivatal feladata a Pénzügyminisztérium szakmai felügyeletével a költség- vetésből juttatott pénzek fel- használásának vizsgálata lesz. Vagyis azt ellenőrzik majd, hogy az egyes minisztériumok és kormányzati intézmények megfelelően gazdálkodnak-e a rendelkezésükre álló pénzzel. — Az Állami Számvevőszék is folytat hasonló vizsgálódásokat. Ezentúl kétszer ellen- őzik ugyanazt? — Szó sincs erről, bár elkerülhetetlenül lesznek átfedések. Ettől függetlenül nincs ellentmondás a számvevőségi hivatal és a számvevőszék hatásköre között. Az ÁSZ általában vizsgálja az egyes intézmények működését, működő- képességét, a számvevőség viszont a részletekre is kíváncsi lesz, például azt ellenőrzi, hogy az egyes feladatok végrehajtására miért költöttek éppen annyit, amennyit. —És mi lesz a számvevőszéki bizottság dolga? — Mielőtt a plenáris ülés elé kerülne az ÁSZ jelentése, azt részletesen megvitatják a számvevőszéki bizottság tagjai. Ez a fajta zsiliprendszer arra is lehetőséget nyújt, hogy az egyes szakmai kérdéseket hozzáértően tisztázzák, és amennyiben szükséges, arról is gondoskodnak, hogy a honatyák ismét napirendre tűzzék a vitatott anyagokat. — Most milyen témákon dolgozik az ÁSZ? — A három vaskos kötetbe foglalt 1994. évi költségvetési előterjesztést tanulmányozzák szakembereink. A másik komoly feladunk az alapítványok működésének ellenőrzése. Az ÁSZ természetesen nem szólhat bele az egyes kuratóriumok munkájába, de arra mindenképpen fényt kívánunk deríteni, hogy valójában milyen pénzekből tartják fenn magukat. Hazánkban — tudomásom szerint — mintegy hétezer alapítványt jegyeztek be, és ezek csekkszámlájára nemcsak magánszemélyek fizetnek be pénzt, hanem komoly támogatást kapnak köz- intézményektől is. sz. M. Ferenczy Europress Ady Akadémia Debrecenben Az idén — augusztus 16-ától — már negyedik alkalommal rendezik meg a Debreceni Nyári Egyetemből kivált, s a kisebbségi magyarságot szolgáló Ady Akadémiát —jelentették be a szervezők. Nagy Zoltán professzor, az akadémiának otthont adó Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora elmondta: az Ady Akadémia immár a határainkon túli magyar értelmiség legjelentősebb szakmai továbbképző fóruma. Reményét fejezte ki, hogy Ukrajnához hasonlóan más környékbeli országok is elismerik hivatalos tanári továbbképzőként. Orosz István történészprofesszor, az akadémia elnöke a visszajelzéseket értékelve örömmel nyugtázta, hogy az Ady Akadémiának igen jó híre van a határainkon kívül. Áz akadémiát 1989-ben azért hívták életre, hogy a határainkon túl élő magyar értelmiség ne áttételekkel, hanem közvetlenül tájékozódhasson a magyar tudományosság eredményeiről, s torzítások nélkül értesülhessen a legújabb magyar irodalmi, történelmi, néprajzi kutatásokról. Szeptembertől béremelés a felsőoktatásban A felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók szeptember 1- jétől kapják meg bérkorrekciójukat — jelentették be a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Felső- oktatási Dolgozók Szakszervezetének képviselői. A minisztérium részéről Kubovics Imre helyettes államtitkár ismertette a kompromisszumokra épülő megállapodás legfontosabb elemeit. E szerint nem július, illetve augusztus, hanem szeptember 1- jétől valósítják meg a béremelést, ami nagyobb összeg elosztását teszi lehetővé. A bérkorrekcióra szánt összeg 75 százalékát bértömegará- nyosan, 25 százalékát — az oktatói béralapot növelve — a hallgatói létszám alapján osztják szét. Az államtitkár-helyettes kiemelte: ez az első olyan lépés, amely a bérezés során a hallgatói létszámot és annak növekedését is figyelembe veszi. Ugyanakkor ez az elem további finomításra szorul, hiszen a főiskolákon, illetve a humán egyetemeken egészen más az oktatókra jutó hallgatói létszám, mint a műszaki egyetemeken. A tárcák és a szakszervezetek megállapodtak annak az 1 milliárd forintnak a felosztásáról, amit az 1993-as költségvetési törvény a felsőoktatásban oktatók és kutatók bérfejlesztésére fordított. Az összeg egy részét, 165 milló forintot, kiegészítő források biztosítására használják. Részesül belőle az a 16 intézmény, ahol a bérek az átlagtól elmaradtak, támogatni kívánják az egyházi és magán felsőoktatási intézményeket, az egyetemi szövetségeket és azokat a felsőoktatási intézményeket, ahol a legtöbb hallgatót vették fel az idei tanévre. Rendezni kívánják az intézmények első számú vezetőinek bérezését, és az esetleges korrekciókra is tartalékolnak. A fennmaradó 835 millió forintot az említett arányban osztják fel.
