Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-05 / 154. szám

1993. július 5., hétfő MEGYEI KÖRKÉP rí BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Lemondott az igazgató Lemondott tisztségéről július 31-ével a battonyai román ál­talános iskola igazgatója, Ale­xandra Blaga. A jó nevű aradi pedagógus Takács Dezső pol­gármesterhez eljuttatott leve­lében indokként családi okok­ra, illetve a határon való átke­lés nehézségeire hivatkozott. A hírek szerint azonban Blaga úr döntésében az is közreját­szott, hogy nézetkülönbségek támadtak közte és a tantestület egyes tagjai között. Nyugdíjasok versengése Nagyszénáson a Czabán Samu Művelődési Házban a közel­múltban rendezték meg a X. Nyugdíjas Ki Mit Tud-ot. Bár a program csak 9 órakor kez- .dődött, már a kora reggeli órákban sorra gördültek be az autóbuszok a művelődési ház környéki utcákba. A zsúfolásig megtelt nagy­teremben Jávorcsik Béla igaz­gató köszöntötte az egybe­gyűlteket, méltatva az immár hagyományos versengés je­lentőségét. A 445 résztvevő produkció­ját, alkotását külön zsűri érté­kelte. Szokás.szerint komoly fejtörést okozott a sorrend fel­állítása. Az idősek nemcsak szívvel-lélekkel, de tehetséges hozzáértéssel készítették el fa­ragásaikat, a hímzéseket, ad­ták elő produkciójukat. Hogyan érettségiztek az adysok? Az Ady Endre Kísérleti Kö­zépiskolában az idén 40 posta- forgalmi szakközépiskolás és 79 gimnáziumi tanuló érettsé­gizett. A szakközépiskolások közül négy, a gimnazisták közül két tanuló nem felelt meg az érettségi követelmé­nyeinek. A postaforgalmisok közül (25 tantárgyból) 13 ta­nuló kapott dicséretet, míg a gimnazisták esetében (53 tan­tárgyból) 31-en mehettek haza dicsérettel. Kitűnő ered­ménnyel öt tanuló érettségi­zett. Az iskolából összesen 42 tanuló (11 postaforgalmis és 31 gimnazista) jelentkezett to­vábbtanulni. Értesítjük Tisztelt Megbízóinkat, hogy gyűjtőáru-fuvarozási (darabáru háztól házig) tevékenységünket a Közlekedési Közlemények 1993. január 17-ei számában meghirdetett általános szerződési feltételekkel, de 1993. július 1-jétől új díjtételekkel végezzük. KÉSZSÉGGEL ADUNK FELVILÁGOSÍTÁST A (66) 324-350-ES TELEFONON. KÖRÖSTRANS KFT. Békéscsaba, Szabolcs u. 2. Pajzs alakú érem ezüst láncon... Az Asia lovagja A hír szenzációs: Békés megye első lovagja Gyulán, az „Asia” indonéz kisvendéglőben talál­ható. Az étterem hangulatos kerthelyiségében beszélgetünk a lovag úrral. —Lovag úr, árulja el nekünk, hogyan lesz valaki manapság lovag? — A „Chaine Des Rôti­sseurs” (ejtsd: sem dö rotiször) elnevezésű gasztronómiai vi­lágszervezet az elmúlt hét vé­gén vett fel tagjai sorába, és ekkor ütöttek lovaggá. — Ezek után elárulhatom, hogy ki is a lovag. Jalecz Lajos, a gyulai indonéz kisvendéglő tulajdonosa. Ön pedig árulja el nekünk, mi is az a „Chaine Des Rôtisseurs” ? — 1248-ban Szent Lajos, Franciaország királya alapította meg a Pecsenyesütők (Rôti­sseurs) céhét. Az e céhjelvényt kiérdemlő vendéglősök mindig kiváltságot élveztek. Ehhez a testülethez az idők folyamán egyre több ország csatlakozott. A második világháború alatt megszűnt működni, de 1950- ben újjászerveződött. Pillanat­nyilag 106 ország a tagja. Célja: a gasztronómia színvonalának emelése és az étkezési kultúrák megismertetése. A tagok részé­re szakmai ismeret fejlesztése, külföldi tanulmányutak finan­szírozása. A tagok kötelezettsé­gei: magas szakmai színvonal megkövetelése, felszolgálók modora, ápoltsága, a konyhától a toalettig a tisztaság ellenőrzé­se, az egység külső és belső állagának megőrzése, fejleszté­se. A tagság a gasztronómiával hivatásszerűen foglalkozó sze­mélyekből áll. Jalecz Lajos: ezt a rangot nagyon meg kell becsülni FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER —Hogyan fedezték fel önt és az éttermét? Hogyan lehet vala­ki tag? — A szervezetnek minden országban vannak misszionári­usai, s ha valahol olyan helyre akadnak, ami az előírt, nagyon szigorú mércét eléri, akkor azt továbbítják az illető ország el­nökének. Nálunk is jártak több ízben (titokban), egyszer csak a magyarországi szervezet kan­cellárja és elnöke tette tisztele­tét. Bemutatkoztak, vacsoráz­tak. Vacsora utáni beszélge­tésünk végeztével közölték, hogy az éttermet előterjesztik tagfelvételre a párizsi központ­ba. A világszervezet főkancel­lárja május végén jóváhagyta. — Magyarországon hány ilyen étterem büszkélkedhet ez­zel a címmel? — Az „Asia” a huszonhár­madig A legtöbb a fővárosban található, az Alföldön ez a má­sodik. — Mondana valamit a beik­tatásról? — Keszthelyen, a Festetich- kastély tükörtermében került sor az ünnepségre. Az esemé­nyen mintegy 160-an vettek részt. Tizenkét országból érkez­tek meghívott vendégek, nyolc ország „egyesületi elnök” szin­ten és díszvendégként a szinga­púri egyesület elnöke. Az oszt­rák tévé összefoglalót készített az eseményről. Pontosan déli 12 órakor a három nyelven elhang­zó megnyitóbeszéddel kezdő­dött, majd az eskütétel követke­zett. Ezután a világszervezet kancellárja átadta a jelvényt, ami egy pajzs alakú érem ezüst láncon, lila szalagon, ami a „vendéglős mester” rendfoko­zatot jelenti. Ezt követte a nagy pillanat, amikor a főkancellár úr egy középkori karddal lovaggá ütött. —Milyen érzés ilyen „neme­si” rangot viselni? — Mindenekelőtt szeretném megjegyezni, hogy ez közössé­gi munka eredménye. Ebben a sikerben pedig Eiler László séf úr főszerepet játszott, akinek lelkiismeretes munkája és mes­teri szaktudása külön köszöne­tét érdemel. Ami a kitüntetést illeti? Ez a rang a gasztronómiá­ban annyit jelent, mint a színé­szeknek egy Oscar-díj. Örülök, hogy a megyében először en­gem és az éttermemet tartották erre méltónak. Ezt a rangot na­gyon meg kell becsülni, és azon fáradozni, hogy az elért szintet minél magasabb fokra fejleszt­hessük mind szakmailag, mind erkölcsileg. — Végül hadd kérdezzem meg, mi az étterem legújabb specialitása? — A cápa mellett most a kengurufarok-leves és -pecse­nye, ami valami csodálatos és hamarosan struccból készült ínyencségekkel is szolgálha­tunk. A harmadik újdonság egyelőre titok, legyen meglepe­tés. c Alkotóházzá érik a kétsopronyi Guzsalyos? Festeni jó... Felvételünk az alkotóház előtt készült FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Kétsopronyban az orvosi ren­delőből kialakított, Guzsa- lyosnak keresztelt házban 3 napos képzőművészeti tábort szerveztek nemrégiben. A Gu­zsalyos a télen volt először a helyben nagy érdeklődéssel kísért kézműves napok színhe­lye, s ugyancsak először mű­ködött itt nyári alkotóközös­ség. A munkába mindennap egyre többen kapcsolódtak be: az óvodásoktól a középiskolá­sokig mintegy 60-an agyagoz- tak, faragtak, szőttek, festet­tek. Együtt lenni, alkotni és tanulni egymástól — ez volt a fő cél, hiszen év közben nem­igen van minderre mód. Az ifjú kézműveseket a Gu­zsalyos vezetője, Szák Kocsis Pétemé mellett fafaragásban Gerlai Ferencné, a bőrözés tudnivalóiban Pálos Lehelné, kerámiában Sasné Nagy Éva, festészetben Laurinyecz Zol­tán és Tóth Mihály segítette^ A tábor családias légkörben telt reggeltől estig. Az ebédet a szülők főzték az idősek napkö­zi otthonának konyháján, de mások is hozzájárultak a jó hangulathoz. Majemyik Ist­vánná nyugdíjas tanárnő pél­dául a falu történetéről, szoká­sairól mesélt, Laurinyecz Já- nosék tanyájukon látták ven­dégül a gyerekeket. Kemencé­ben sült tésztával kínálták őket és a tanya körül élő állatok is jó témát adtak. Nyomban nekiül­tek rajzolásuknak. Az önkormányzat által biz­tosított épületben folyó munka iránt egyre nagyobb az érdek­lődés, igyekeznek is megte­remteni hozzá a feltételeket. Tudják, szép munkát szőreha- gyott ecsetekkel nem lehet vé­gezni. Pénzbe kerül az anyag, az égetőkemence is, ezért hoz­ták létre a Guzsalyos Képző- művészeti Alapítványt. (Az OTP kezeli Békéscsabán, számlaszáma: OTP 619­006679-0.) Több pályázatot nyújtottak be, s támogatást kértek például művészettörté­neti, néprajzi szakkönyvtár ki­alakításához, nevezetes alko­tásokat bemutató diasorozat­hoz, a szeptembertől induló művészeti előadásokhoz. Bi­zonyára a nyár emlékezetes ese­ménye marad a mecseki tábor, ahová július 5-én indulnak 24- en: festeni, múzeumokat és fa­zekasműhelyeket látni. Sz.M. Olvasóink írják ■ ■ .................................................... A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztó'- ségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Fél évszázad múltán Megható és felemelő érzés rohanó világunkban megállni egy jeles évfordulónál. I lyen volt az orosházi volt polgári leányiskola 1943-ban végzett A és B osztályos növendékeinek 50 éves iskolai találkozója, melyet nemrég tartottunk régi iskolánkban. A nagyszámú részvétel igazolta Kállay Istvánné, Idus néni osztályfőnök jellemzését — melyet levélben küldött el hozzánk: „Kedves, vidám, fegyelmezett, összetartó együttes volt, akikre mindig lehetett támaszkodni, akik nagyon tudtak örülni, ha valami újat, szépet hallottak a tanítási órákon, és akik egymás iránt is megértőek voltak, nyílt, szorgalmas magatartásúak.” Köszöntöttük a személyesen megjelent Olga néni tanárnőt, aki részvételével megtisztelte találkozónkat. Az eltelt hosszú idő alatt nem felejtettük el egymást, az arcok ismerősek voltak és az üdvözlések örömkönnyeit felváltotta a névsorolvasás, az élet- utakról szóló,,beszámoló”. Az egyéni sorsok különböztek ugyan, de a sok munka, a gond, tragédia nem került el senkit. Emlegettük a tanárok hivatásszeretetből fakadó türelmét, mely nélkül nem kaphattunk volna olyan sok jót és hasznosat az iskolától, hogy megálljuk helyünket az életben, a munkában. Sajnos már sokan nem érhették meg a fél évszázados eseményt. Róluk egy néma perccel emlékeztünk meg és egy csokor virágot helyeztünk el a kopjafánál. Hosszan beszélgettünk, a nagymamák feledve min­denfáradságot, nehézséget, csillogó szemmel, büszkén meséltek unokáikról. Készült közös fénykép és úgy váltunk el, hogy öt év múlva ismét találkozunk. T Visszhang A taps nemcsak Erkel Ferencnek szólt A június 21-én megjelent „A taps Erkel Ferencnek szólt” című cikk azt hiszem, túl erős kritikát ad a Békés-Tarhosi Zenei Napok megnyitóestjéről. Véleményem szerint a közönség nem a, fuvola­szólamok széthúzását és a bizonytalankodó fúvós- és ütőskart" figyelte, hanem áhítattal és mély csenddel hallgatta a hangver­senyt, amely az egész nézőteret hatalmába kerítette és magával ragadta. A taps pedig úgy vélem nemcsak Erkel Ferencnek szólt, bár ezzel nem akarom őt egyáltalán lebecsülni, de azt hiszem, a közönség a Debreceni Filharmonikus Zenekarnak, Pándi Anná­nak és nem utolsósorban Daróczi Tamásnak is tapsolt. Ennyivel talán azért ki lehetett volna egészíteni a megjelent cikket. Gy. M., Vésztő A kormánynak nem volt programja A gazdaság talpra állításánál a kormány 1990-ben száz variáció közül választhatott legalább. Jellemző módon a 101. módozatot választotta. De nem az övét, mert neki nem is volt (!?), hanem az IMF-féle 101. megoldást. Sajnos. Bármelyik jó lett volna, de ehelyett betette az ország fejét a csapdába, az adósságcsapdába. Ugyanis szerte a világon aki aránytalan adósságterhek alatt nyög, az láthatóan sohasem előre halad, hanem esetleg a ,,csú­szós talajon" nem értékelhetően keményen dolgozva is csak egy helyben jár. A végső elszámolásnál nem pozitívum, hogy kérem mi dolgoztunk, csak az adósságszolgálat...(?) Tehát... Az egyenkénti eladogatás helyett—aminek pénzbevé­telét a kormány felélte, feléli, egy út van: a teljes adósságszolgá­lat „0"-ra írása. Hogyan? Cserébe fel kellett volna vagy fel kell ajánlani, de hangsúlyozom nem pénzért, hanem az adósság teljes leírásáért cserébe vállalatokat, termőföldeket, koncessziókat stb. Tömegesen és egyszerre. Azért egyszerre, egy időben, mert legfontosabb faktor az idő. Minél tovább tart, annál elviselhetet­lenebb, rosszabb. Csökkentésről szó sem lehet, csak teljes adós­ságleírásról. A továbbiakban már az IMF gondja a működtetés, ha nem akarja veszni hagyni a pénzét. Ez biztos munkahelyeket jelent, mert a szükséges piacot foggal-körömmel is megszerzik, mert veszíteni nem akarnak. így egy kalap alatt megtörténik az adósságleírás és a tömeges privatizálás. Az állam felszabadul a teher alól és ha esze van, többet nem is kezd bele még egyszer egy állam által létrehozott irányíthatatlan eladósodási folyamatba. Tehát ismétlem, a 101-es figura életveszélyes és kiszolgáltatott helyzetet teremt, aminek terhét az állampolgárok nyögik. És a soha meg nem szűnő teher bábbá, prostituálttá degradálja az országot. Azért is sürgős a 101-es helyett a fentebb vázolták figyelembe vétele, mert elsőként talán át tudjuk verekedni magunkat az IMF várható ellenállásán, de később, amikor kinyílik a többi adós szeme is, majd várhatunk a „sorunkra”, mértél lesznekfoglalva a nagyobb falatokkal. Tehát rossz kezdés után nehogy teljesen visszaessünk. Mindig van remény. Jó lenne, ha valóra válthat­nánk őket. De jól jegyezzék meg, hogy a sorban elsők a termelő vállalatok. A föld, a bankok, a koncessziók csak utána jönnek, ha egyszerre is a listán. Drotár János, a Magyar Út Körök első békéscsabai szervezete tagja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents