Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-28 / 174. szám
© 1993. július 28., szerda BUNBE(L)ESES » ___________________________ ___ N em verték a romániai szenátort” Válaszol: dr. Komáromi István ezredes, Pest megye rendőr-főkapitánya Egyáltalán nem a véletlen hozta, hogy dr. Komáromi István, Pest megye rendőr-főkapitánya a közelmúltban néhány napot Gyulán töltött. Szereti ezt a várost, szívesen pihen a fürdőzők paradicsomában. A 38 esztendős főkapitány 1991-ben került beosztásába, előtte tíz évig gazdaságvédelmi területen dolgozott Borsodban. Később Budapesten a tudományszervezési osztály munkatársa lett. Komáromi István a hadtudományok egyetemi doktora, mérnöki tudását pedig a rendőrök munkáját segítő számítógépek körében hasznosítja. A több mint 2 ezer fős Pest megyei főkapitányság vezetője gyulai pihenője végén készséggel állt lapunk rendelkezésére. Több témakörben is kifejtette véleményét, amelyeket egy-egy kérdésre bontva hétről hétre megosztunk olvasóinkkal. — Feltehetően sokak érdeklődését felkeltette az a nemrégiben elhangzott rádióhír, amely szerint hazánkban romániai szenátort vertek meg magyar rendőrök. Mit lehet tudni az esetről, mi volt ez egyáltalán? — Mielőtt a részletekről beszélnék — válaszolta Komáromi István —, le kell szögezni a lényeget: soha nem szabad hangulati alapon intézkedni, legyen az nagy költő, etnikai vezér, vagy képviselő barátja. Aki az autópályán szabálytalanul előz, gyorsan hajt, ki kell venni a sorból. Ezért harcol a rendszer, ezért emlegetjük a törvény előtti egyenlőséget. Igen, vigye el a balhét, aki elkövette! Ezek a szerencsétlen kis rendőrök nem tudták, kivel áHnak szemben, egyszerűen látták, hogy a gépkocsi- vezető szabálytalankodik. Kikapták a sorból. Ez a dolog lényege. — A szenátor azt mondja, megverték. — Azt mond, amit akar. Nem verték meg, mert nem is volt rá szükség. Az ilyesmit bizonyítani kellene látlelettel és sok más egyébbel. — Magyarán az úr megsértődött? Volt-e tanúja? — Nem. Ez egy bonyolult helyzet, és most a politikát szándékosan kihagyom, hiszen vannak más, fontos összefüggések. A lényeg, hogy a rendőrség aktív, és a jogsértőket egyre jobban tetten éri, ami egyébként folyamatos konfliktushelyzetet teremt. Általában az a gyakorlat, hogy egyesek „majd én kiöltöztetlek", „majd én megmutatom”, meg „mit műveltél velem??” jelszóval fogadják az intézkedést. A múltkor az egyik rendőrömet azért jelentették fel az ügyészségen, mert szétfeszítette az illető száját és beleköpött. Nos, ez annyira valószínűtlen, és ismerve a rendőrt, tudom, hogy nem csinált ilyet. Természetesen kivizsgálom az • ügyet, és nem hagyom annyiban a dolgot. Velem még nem fordult elő, hogy kivizsgáltam valamit és fellélegeztem: „jaj de jó, nem úgy volt!” Nyilván az ügyészség is dolgozik, hiszen a szabályok előírják, mely szervezeteknek kell részt vennie a vizsgálatban. De ha kiderült, hogy hazudott az állampolgár, és be akarta sározni a rendőrt, akkor azonnal feljelentem hamis vád, hatóság megsértése, rágalmazás, becsületsértés miatt. És ez mindig így lesz! Bárki beküld- het egy panaszlevelet, és arról panaszkodik, akiről akar. De ha kiderül, hogy nem igaz, azt kellene vele csinálni, amit nemrég Velencében hallottam egy előadáson. A példa szerint ugyanis azt adták a hamis feljelentőnek, amit a feljelentettnek kellett volna kapnia, ha az állítás igaz. Demokrácia van, de mindenkinek tudnia kell a felelősségét. Nos, ezt egy hazai állampolgárral szemben meg tudjuk csinálni. A másik oldal is igaz egyben : a rendőrség hitelét, becsületét az állítja helyre, ha azoktól a kollégáktól megszabadulunk, akik nem a szervezetbe valók. Ha tehát igaz a vád, elviszem a balhét, s erről tájékoztatom az állampolgárt. Remélem, végre elhiszik nekem, hogy ettől polgárbarát a rendőrség, s beszélni merek erről, és elhatárolódunk ezektől az emberektől. Viszont azt a kis rendőrt, aki intézkedik, konfliktushelyzetbe kerül, és törvényes körülmények között fellép, nem szabad magára hagyni. Oda kell állni mellé, mert különben nem fog intézkedni! A konkrét esetre visszatérve, egyszerű közúti ellenőrzés volt. Vajon miért nem arról beszél a szenátor, hogy szabálytalanul előzött? Miért nem mondja el, hogy Magyarországon törvények vannak, s ezeket be kell tartani? Sőt, neki még inkább be kell tartani. K. A. J.—L. E. A betörő halálra ítélte magát A családtagok, az ismerősök ma sem értik, mi történt egy tarhosi nyugdíjas emberrel. A férfi — aki valaha köztiszteletben álló, felelősségteljes hivatalt töltött be Tarhoson — szembe került a törvénnyel. K. I. járatlan, ingoványos útra tévedt, ahonnan nem tudott visszatérni.-----------------------SBÉSmegyei hírlap T alán éppen a rutintalansága miatt bukott le először K. 1. Június 10-én, Békésen a Malomkertben tetten érték, amint egy lakatpántot elvágva láncfűrészt igyekezett eltulajdonítani. Az ügy egyszerűnek tűnt, s gyorsított eljárás, szaknyelven szólva bíróság elé állítás során egy év próbára bocsátásra ítélték. A történet ezzel véget is érhetett volna, ha a békési rendőrök nem figyelnek fel arra, hogy az eset előtt öt nappal Murony alatt, egy murvahelyi tanyabetörésnél hasonló vágási nyomokra bukkantak, mint a Malomkertben. A murvahelyi tanyáról fiegesztőtrafót, pisztolyfúrógépet, marmonkan- nát, házilag készített terménydarálót, gumicsövet és nyomáscsökkentőt vitt el az ismeretlen tettes. A rendőrök ismét felkeresték K. I.-t, és kérdőre vonták. Az idős férfi tagadott. Nem tudta megmutatni azt a vágószerszámot, amivel a malomkerti lakatpántot eltávolította, mert mint mondta: a lyukas zsebébe csúsztatta, s elhagyta valahol. „Beszédesebb” volt azonban a házkutatás, ahol megtalálták a hegesztőtrafót és a termény darálót. Mind a két berendezés olyan egyedi sajátosságokkal rendelkezett, hogy kétséget kizáróan bebizonyosodott, a murvahelyi tanyából származnak. K. I. tovább tagadott. Azt mondta, a piacon vette a holmit, ismeretlen emberektől. A kör tovább szűkült, érezhette is ezt K. I. Július 17-én összetalálkozott a piacon a murvahelyi tanyagazdával és felajánlott neki 30 ezer forintot. A pénzért azt kérte, hogy a tanyagazda burkolózzék tagadásba, amikor a rendőrségen bemutatják előtte az ellopott tárgyait. Mondja azt, hogy nem az övé, s nem tudja, honnan származnak. A sértett azonban nem fogadta el az ajánlatot. K. I. aznap tett még egy kísérletet Murvahelyen. Újból felajánlotta a 30 ezer forintot. Sikertelenül. Utólag nem lehet tudni, hogy K. I.-t igazából mi kergette a halálba; a murvahelyi kudarc, a félelem, a szégyenérzet, a bűntudat vagy a kilá- tástalanság? Nem mondta el még a legközelebbi hozzátartozóinak sem. A felesége a múlt héten keddre virradóra talált rá a kertben. A férfi felakasztotta magát. Hagyott ugyan egy búcsúlevelet, amiben a cukorbetegségére hivatkozott, ami azután a halálba kergette. Akárhogy is volt, K. I. kegyetlenül megbüntette magát kései botladozásaiért. Tekintse mea árukészletünket Békéscsabán ■OOD-INVEST a Food-lnvest Házépítők Áruházában. Isolit paplan, 10 cm-es, alufóliás, Isolit paplan, 10 cm-es, natúr, Isolit paplan, 3 cm-es, natúr, LB Knauf csemperagasztó. Dekton belső falfesték, Dekton külső falfesték, Dryvit-rendszer. Gázfűtés- és vízvezetékcsövek, szerelvények, csaptelepek, kazánok és radiátorok, harmonika- és belsőtéri ajtók, villamossági anyagok. Nyitva tartás: hétfőtől csütörtökig 8—16.30 óráig, pénteken 8—12, 12.45—16.30 óráig, szombaton 8—12 óráig. FELHÍVÁS a Békés megyében külkereskedelmi tevékenységet folytatók részére. Az MNB Békés Megyei Igazgatósága felhívja külkereskedelmi tevékenységet folytató ügyfelei figyelmét, hogy a 47/1991. (III. 27.) Kormányrendeletben foglaltak alapján az 1993. első félévének adatait tartalmazó kimutatások beküldési határideje 1993. július 31-én lejár. Saját érdekükben kérjük az érintetteket, hogy a rendeletben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségnek — a megjelölt határidőig — tegyenek eleget. Cím: Magyar Nemzeti Bank Békés Megyei Igazgatósága, 5600 Békéscsaba, Dózsa György út 1. sz. Adatszolgáltatásra (nemleges közlésre) a forgalmat nem bonyolító külkereskedők is kötelezettek. További információk a (66) 447-344-es telefonon kérhetők. Magyar Nemzeti Bank Békés Megyei Igazgatósága
