Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-28 / 174. szám
TÉNY-KÉPEK 1993. július 28., szerda Ha sztrájkolnak a román vámosok... Két kamionnyi adomány a gyermekfalunak Comet úr meghívta őket Németországba A battonyai S. O. S.- Gyermekfalut azért kerestük fel, hogy a gyermekek nyári programjáról érdeklődjünk. — Van egy óriási történetünk! — újságolja boldogan Mádi István faluvezető. — Nemrégiben egy autómentős telefonált nekünk az egyik csabai benzinkúttól. Elmondta, hogy a román vámosok sztrájkja miatt egy holland rendszámú, segélyszállítmánnyal megrakott pótkocsis kamion nem tud átjutni a határon. Ez vasárnap délután volt, s a kamionosoknak szerdára vissza kellett érkezniük Hollandiába. A telefonáló közölte, hogy a hollandok szeretnék valakinek átadni a rakományt, természetesen jótékonysági célra, s erről hivatalos igazolást is kérnek. O ajánlotta nekik a battonyai S. O. S.—Gyermekfalut. Egy óra múlva a falumesterrel már ott is voltunk Békéscsabán. A hollandok négyen voltak, mint megtudtuk tőlük, három hónap alatt gyűjtötték össze, illetve vásárolták a saját pénzükön az adományokat. Később kiderült, hihetetlenül jóke - délyű, vidám emberek valamennyien, de most gyászos hangulatban voltak. Senki nem tudta megmondani nekik, hogy Magyarországon kinek is adhatnák át a segélyt. A többi ka- mionos azt tanácsolta, hogy szórják szét az egészet a szántóföldön, és menjenek haza. Mádi István: „Csodálatos emberek a holland pártfogóink” FOTÓ: MÉNESI GYÖRGY első osztályú vaságy matracokkal, ezekből ötvenet kértünk, számítva arra, hogy előbb-utóbb lesz egy nyári táborhelye a gyermekfalunak. — Sikerült szorosabb kapcsolatot is kialakítaniuk a hollandokkal? — Hogyne! Mind a négyen el voltak ragadtatva az itt látottaktól. Említettem, hogy a kamionnak sürgősen vissza kellett térnie Hollandiába. A négy férfi közül azonban ketten még nálunk töltöttek néhány napot. Egyikőjük, a kis csapat vezetője Johan Cornet cégtuNyáron kiürül a falu, az anyukák kipihenhetik egész évi fáradalmaikat fotó: fazekas ferenc —Említette, hogy vasárnap délután kezdődött a történet. — Igen, s ezért először is arról kellett meggyőznünk őket, hogy legalább hétfőig maradjanak. A vámhivatal ugyanis zárva volt, a portás viszont megengedte, hogy a kamion beálljon a vámudvarra. Ezután eljöttünk Battonyá- ra, a négy holland nálunk éjszakázott. Jólesett nekik a gondoskodásunk, hiszen már napok óta nem voltak ágyban. —Mi történt hétfőn? — Külföldi magánszemélyek vámmentesen csak a Vöröskeresztnek adhatják át adományaikat. Felkerestük a Vöröskereszt megyei szervezetét, s végül is ők kapták meg a két kamionnyi ajándékot. Holland barátaink azonban kikötötték, hogy az elsőbbség joga a gyermekfalut illeti, magyarán azt hozunk el a szállítmányból, amire csak szükségünk van. —És mire volt szükségük? — Természetesen gyermekholmikra, játékokra. Két mikrobuszt dugig megpakoltunk ezekkel a cikkekkel. Volt még a szállítmányban 200 db lajdonos, a másik Randolph Noest menedzser. Az S. O. S.-t fantasztikusnak találták, tudomásuk szerint Hollandiában még nem működik gyermekfalu. Odáig jutottunk, hogy Comet úr felajánlotta: szívesen fogadja gyermekeinket a Németországban, Koblenz mellett lévő 3 hektáros üdülőtelkén. Megígérte, gondoskodik sátrakról, élelemről, sőt pénzgyűjtést is kezdeményez az S.Ó.S. részére. — Úgy tudom, önöknek állandó táborhelyük van az olaszországi Caldonazzóban. — Igen, de ide csak a 14 év alatti gyermekeinket vihetjük. Noest úr viszont a nagyobbakat várja augusztus 16-ától Németországba. Már telefonált is, hogy minden előkészületet megtett a fogadásukra. A terve az, hogy az elkövetkezendő években is biztosítja számukra ezt a lehetőséget. Nyaranta tehát a kisebb gyermekeink Olasz-, a nagyobbak pedig Németországban nyaralhatnak. Ez alatt az idő alatt az anyukák kipihenhetik egy kissé magukat... Ménesi György Pillanatképek a cigányságról A költő szerint a legnagyobb veszély az öngyűlölet Nyolc békési család apraja, nagyja érkezett a táborba Szanazugban az elmúlt héten életmódtábort szervezett a békési Cigány Szabadidő Sportklub. A táborban nyolc békési család apraja-nagyja vett részt. A programok egyike volt az Amaro Drom cigányújság szerkesztőségével való találkozás. Sok mindenről szó esett ezen a szerdai délutánon. A résztvevők például hiányolták, hogy a polgármesteri hivatalokban nincs cigány származású előadó, aki helyzetüket belülről ismémé. Egyikőjük öccse a bőrfejűek miatt félve ment a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahová egyébként azonnal felvették a kitűnő tanulót. A család azt tanácsolta, ne járjon az utcán, majd ők látogatják... Kérdezték a beiskolázási segítséget, mivel a cigánycsaládokban sok a munkanélküli. Válaszként elhangzott: a Cigány Művelődési és Módszertani Központhoz, a nemzeti és etnikai kisebbségi alapítványhoz és más alapítványokhoz nyújthatnak be pályázatokat. Vannak lehetőségek, csak tudatlanok vagyunk — fogalmazták meg a résztvevők, s kérték a tájékoztatásban az újság segítségét. A cigányság századok óta itt él, a bőrfejűek mégis őket ütik, nem más nemzetiségieket — kanyarodtak vissza a témához. A bőrszín miatt bántalmazni semmivel sem különb, mint Hitler rögeszméje a szőke árjákkal — állapították meg. Mekkora a cigány értelmiség, s igaz-e, hogy művészei eltávolodtak a néptől? Balogh Attila szerkesztő, aki egyébként könyves költő, megfogalmazta: a félmilliós cigánysághoz mérten nem kicsi a művészközösség. Igaz, hogy eltávolodtak egymástól, de ugyanígy a magyarok is a rendszerváltás óta. Vannak olyan cigány költők, akik feladatuknak tekintik a néphez szólást. Én nem tudok ezen a nyelven beszélni — mondta. Abban egyetértettek a békésiek és az Amaro Drom szerkesztősége, hogy az iskola- rendszernek a cigányság polgárosodását kell segíteni. Népfőiskoláról, egyetemi tanszékről esett szó, az általános iskolai oktatásról beszélgetve pedig továbbra is nagy kérdés maradt: kell-e külön cigány osztály vagy ez az önelzárás eszköze? A vegyes osztályban más népek kultúrájával találkozik a gyerek, viszont szociálisan hátrányos helyzete miatt a lemorzsolódás veszélye fenyeget. Akárhogy is tanítanak, úgy semmiképp se, mint egy rossz példaként felhozott tanár. Aki olyan szavakkal jött be az osztályba, hogy „nyissatok ablakot, mert cigányszag van!”... Az ilyen magatartás érzékennyé tesz és eltávolít. — A Dunántúlon beolvadtak a cigányok, etnikai problémáik már nincsenek. Véleményem szerint a többnemzetiségű, szegény Tiszántúlon a cigány boldogabb és hangosabb nép lesz — fejtette ki Balogh Attila. * * * A szerkesztő-költő szavait nem mindig kísérte egyetértés. Liberális, radikális — mondták róla. Mi az asszimiláció, integráció témáját boncolgattuk tovább vele. — A totális rendszerek, a mi szocializmusunk is homogenizálta az embereket — mondta. — A rendszer ellenfeleinek, akik a hibákat keresték, mi voltunk a legmegfelelőbb eszköz. A cigányság másságát nem pusztán a rendszerváltás tette nyilvánvalóvá, nem a rendszerváltás kapcsán derült ki, már a hatvanas években is a cigányság beilleszkedésének modellje jó ürügyül szolgált a liberális értelmiségi számára. — A cigány önszerveződések számát százhatvannak mondták. Nem sok ez a félmillió cigánylakoshoz arányosítva? — A cigányság építkezése gazdasági, családi alapú volt és nem etnikumi. Ha megnézzük a cigány törzsek, nemzetségek számát, igenis vannak százhatvanan, sőt sokkal többen. A másik ok, hogy a szervezetek konkrét, helyi problémákat vállalnak fel, nem politikai célokat. Ezért nem veszélyes ellenfelei a magyarországi politikai pártoknak. — Mégis sokan szeretnének valamiféle egységes irányítást, érdekképviseletet. Ragaszkodás — Mégegyszer mondom: a cigányság múltja, tagozódása nem alkalmas arra, hogy politikailag egységes etnikumról beszéljünk. Infantilis illúzió, hogy a félmilliós cigányság egységes politikai akaratot képviseljen! Hozzátenném: mit szólt volna a Magyar Köztársaság, ha az Európa Parlamentbe azért nem veszik fel, mert szocdem pártból, kisgazdapártból, liberális pártokból több is van? — Tehát a százhatvan szervezet megfelelő állapot. — Nem tudom, hogy meg- felelő-e, mindenesetre törvényszerű. — Pillanatnyilag milyen problémák foglalkoztatják a cigányságot? A gazdaságiak vagy a kulturálisak? — Egyik se! Szerintem a cigányság számára a legnagyobb veszélyt nem a bőrfejűek, a bennünket összeuszító politikai erők jelentik. Tapasztalom, a cigányság jelentős részében öngyúlölet él. Nem az a gond, ha valaki magyarnak gondolja magát, annak ellenére, hogy cigány, mert ez önmegítélés kérdése. Hanem amikor a diszkrimináció elől csak úgy menekülhet, ha magyarnak teszi magát, magyar miliőben képzelhető el az élete. Ezért öngyűlöletbe csap át és népét, származását kezdi letagadni. Ezt tartom a legnagyobb problémának, nem az úgynevezett szegénységet, szellemi nívótlanságot. Ami ráadásul nem is biztos, hogy igaz. Nem hiszem, hogy a magyar köznép szellemileg magasabb szinten lenne, mint a cigány köznép. Az ostobaság nem etnikai. —Mit ért az alatt, hogy nem tud népéhez szóló nyelven beszélni? — A művészet nem a származás által inspirált, hanem intim dolog. Fölvállalom, hogy cigány vagyok, de programverseket nem írok. Ha így tennék, ez a művészet halálát jelentené. — Sokan hajlamosak etnikumnak nevezni a cigányságot, itt újabb elnevezést hallottunk. — A cigány szóhoz sok pejoratív dolog társult, ezért nem szeretik a cigány politikusok, értelmiségek. A rom elnevezést gondolták ki, ami férfit, embert jelent. Nem tartom helyesnek, mert a cigány szó ősibb, mint a rom. Az utóbbi, ahogyan én tudom, a keletrómai birodalomban lévő, nem őslakos népekre vonatkozott, tehát nemcsak a cigányokra. A cigány elnevezés valószínűleg Kisázsia keleti részéből való, régebbi keletű... Balogh Attila beszélgetésünk során gyakran hangoztatta, csupán saját véleményét mondja. É sorok írója sem vont le általános következtetéseket a cigányságról. Felvillanó képeknek tekinti egy sajátos világról. Szőke Margit Távol a világ zajától... fotó: kovács Erzsébet
