Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-14 / 162. szám
1993. július 14., szerda BOTRÁNYKÖVEK Bonyodalmak egy, azaz két biharugrai lucernakaszálás körül Földön járó gondolatok BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A polgármester bírósági végrehajtást, a testület felülvizsgálatot kér „Lopás az, ha megfogom ezt a könyvet és elviszem” — illusztrálja álláspontját Tóth Csaba, a Biharug- ra—Körösnagyharsányi Földkiadó Bizottság elnöke. Azért kényszerült e fogalommeghatározásra, mert felmerült a gyanúja annak, hogy öt biharugrai férfi — akadt köztük, aki nem is tulajdonosként — a téeszkáltal művelt és részükre még át nem adott földről kétszer is lekaszálta és hazavitte a lucernát. Márpedig a lucerna valóban nem könyv, még ha ez utóbbiban is bőven akadnak zöldségek. Az „ötök” egyikének portáján csinos szénakazlat találtunk, úgy hírlik, hogy a téesz lucernájából „hizlalták” ilyen szép kövérre. A bal oldali kis képen Buka Lajos téesz-elnök, a jobboldalin Tóth Csaba, a földkiadó bizottság elnöke látható FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A közelmúltban adtunk hírt arról a tényről, hogy hatályos ítélet zárta le a mezőkovácsházi polgármester körül több éve húzódó vitát, amely a képviselő-testület tagjai, illetve dr. Szarvas Attila választott polgármester között zajlott egy korábban felmerült összeférhetetlenségi perben. A gyulai bíróság másodfokon is jogerősen visszahelyezte munkaviszonyába a polgármestert. Valójában a munkába lépés mégsem történt meg. Hol tart az ügy most? — kérdeztük meg az érintetteket. — A téesz egyetlen területet sem akart átadni — mondja Tóth Csaba. — Mégis vagy hatvanan megkapták tőlük művelésre a földjüket. Öten ott kértek földet — másokkal egyetemben —, ahol a szóban forgó lucematábla van. A bizottság kérte a téeszt, hogy közölje a zöldleltár értékét, de a válaszukban erre nem tértek ki. — Úgy tudom, hogy a törvény alapján azt válaszolták önöknek, hogy a tulajdonjog átruházása miatt haszonbérlőként a gazdasági év végéig birtokolják a földet, majd ekkor a birtoklást is átadják a tulajdonosoknak. Amit az öt ember elvitt, a téeszé volt. — Igen, van olyan, hogy aki vet, az arat. Szerintem a törvény másként is érthető. Ha a felek nem egyeznek meg, akkor a bírósághoz lehet fordulniuk. Önkéntes földmérők — A törvény nem ezt mondja, hanem úgy rendelkezik: ha nem tudtak egyezségre jutni, akkor q téesznek a gazdasági év végén kell átadnia a földet. Tudta ön előre, hogy ők öten önkényesen szolgáltatnak „igazságot” önmaguknak? — Ez köztudott volt. — Ki mérte ki részükre a földterületeket? — Hát ők. — Nem a földhivatal dolga és joga lenne ez? — Eddig az összes föld így lett kimérve nálunk. — Akkor megeshet, hogy mind érvénytelen? — Ezt tudjuk, mégis több ezer aranykorona kimérésre talált. — Nem lenne feladata önnek fellépni a törvénytelenség ellen? — Tudták ők ezt. A téesz aranykoronánként 12—15 kilogramm búza bérleti díjat ad. Nagy ellentmondás van e között és a föld hozama között. — Az érintett öt személy előtt és után még senki nem kapott határozatot a földkiadó bizottságtól. Március óta miért éppen ők jutottak hozzá? — A Földművelésügyi Minisztérium megyei képviselői, Kasza Pál és Szabó Imre azt mondta: a jegyzőkönyv már elkészült, és ez a lényeg. — Összefügg-e a gyors határozatkiadás azzal, hogy a rendőrség nyomozást folytat az ügyben? — Természetesen, ez felgyorsította az egészet. — Ón viszont nem szólt arról a rendőrségen sem, hogy ők öten már megkapták volna a határozatot a birtokbavétel jogáról és lehetőségéről. — A jegyzőkönyv másolatát mutattam be. —-Tehát június 25-én, az ön meghallgatásakor még nem készültek el a határozatok. — Csak a jegyzőkönyv volt meg. Millió más munkánk van, ez társadalmi munka. Négyszáz körüli határozatot kellene meghozni. Aláírás, meg elírás — A határozatokon viszont az szerepel, hogy az ön meghallgatása előtti napon, június 24- én készült. Rajta ott szerepel az ön aláírása. — Kasza Pál azt mondta: a jegyzőkönyv alapján kiadhatjuk. — De -azt bizonyára nem mondta, hogy június 24-ei dátummal. — Elírás lehet. Az biztos, hogy rendőrségi meghallgatásom után készült, s akkor írtam alá. — Vannak rokonai az ötök között? — Egy rokonom van, Tóth Jenő, aki unokatestvérem. De a két dolog nem függ össze. —Ilyen név nincs a határozatot kézhez kapók között. Csak a földfoglalóknál találkoztunk Tóth Jenő nevével. — Nem olyan egyszerű a dolog. Az ő földterületének kiadásához a környezetvédelmi hatóság engedélye is ^szükséges lenne. — Hogyan ítéli meg a helyzetet így utólag? — Ha a törvényre várnánk, hiába várnánk. Mondja a jog, a tisztesség, mi több, az igazságosság feletti őrködésre kiválasztott földkiadó bizottság elnöke. S hogy még vitatható érvényességű határozata sem volt a kaszáló kedvű rokonnak? Mindegy, azért kaszálnia neki is csak kellett... Kiket takar vajon a rejtélyes „ötök” elnevezés? A'már említett Tóth Jenőt, Bertalan Tibort, Boros Sándort, Oláh Csabát és Oláh Imrét. Nyolc hektár lucernát vágtak le, először május elején, majd júniusban még egyszer. Azóta, a rendőrségi eljárás hatására valamennyien befizették az elvitt lucerna árát: összesen 90 700 forintot. A kazlak maradtak az udvarokon. (Annyit kért a téesz a lucernáért, mint saját tagjaitól.) Ahogy hallottuk, Boros Sándor és Bertalan Tibor még a rendőrségi idézésekre is fittyet hányt. — A földkiadó bizottság egyes tagjai mindent elkövetnek, hogy a rokonoknak és a barátoknak a legjobb földeket biztosítsák — mondja Buka Lajos, a körösnagyharsányi földeken is gazdálkodó biharugrai téesz elnöke. —..Ezek az emberek is azért nyúltak a földhöz, hogy biztosan azt kapják meg, amit szeretnének. Errefelé a fő gond: a földek minősége. A téesz szántójának felét, 1500 hektárt már régen kiadta kárpótlásra, 380 hektárt pedig átadtunk a részarány-tulajdonosoknak. Mindenki a jobb földet akarja. A földkiadó bizottság pedig visszaél a helyzetével. Az ilyen földfoglalásokat semmi nem indokolja. Ha nem egyszerre döntenek, hanem ötösével adományozzák a földet, a falu kétharmada ki lesz rekesztve a jó földhöz jutásból. Süketek párbeszéde — Hogyan kellene ezt törvényesen csinálni? — Mindenekelőtt el kellene készíteni az igénylők összesítését. Nézze: a téeszt a 3000 hektár szántójából 800 hektár tartotta el. Akinek a 2200 jut, az tönkremegy. Mondtam a földkiadó bizottság ülésén is: addig nem lehet határozatokat gyártani, amíg az igényeket nem összesítik. •—Miért csak a gazdasági év végén adják birtokba a földeket? — Szükségünk van a terményre. Az öt embert pedig azért kellett feljelentenünk a második kaszálás után, mert félő volt, hogy a példa ragadós lesz: belearathatnak a búzába is. Oláh Csaba, az ötök egyike, egyben a földkiadó bizottság tagja. — Nem ismertük el, hogy jogtalanul vittük haza a lucernát — mondja. — Az árát viszont a rendőrségi meghallgatás után befizettük a téesznek. — Akkor meg miért fizették be? — A zöldleltárt akartuk rendezni. — Ezzel ugyan nem rendezték. — A lopást nem ismerjük el. Egyszerűen nem tudtunk megegyezni a téesszel a bérlet összegében. A dolgot bonyolítja, hogy az általa kimért, birtokba vett föld nem is az övé, két másik személytől béreli. Kasza Pált, a Békés Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetőjét arról kérdeztük, hogy a határozatok valóban az ő biztatásukra születtek-e? —Törvénytelenségre soha, senkit nem biztattunk. Az adott esetben fontos lenne tudni, hogy a földterületen három évnél régebben termelnek-e lucernát vagy sem. Ha nem, akkor a téesz jogosan él a törvényben foglaltakkal. A tábla- törzskönyveknek tükrözniük kell az előzményeket. Ami a föld kimérését illeti: úgy tűnik, hogy a megye földmérő kapacitása kevés a feladat nagyságához képest. Ugyanakkor a téesznek is eleget kellene tennie adatszolgáltatási kötelezettségének. Biharug- rán az a fő baj, hogy „süketek párbeszéde” folyik. A jogállamiság még kivételként sem nagyon tűri az önkényeskedést. Egy ilyen írásnak nem az egyik vagy a másik fél igazának alátámasztása a feladata. Mindössze arra akar rávilágítani, hogy a törvények tisztelete nélkül mindkét fél — egyszerűbben: minden biharugrai — csak veszíthet. Kiss A. János ítélet után — A megyei munkaügyi bíróságon született első fokú ítélet keresetemnek helyt adott, amely ellen a testület fellebbezést nyújtott be — mondja dr. Szarvas Attila. A másodfokú ítélet ez év május 13-án született, amikor a megyei bíróság azonnali hatállyal visszahelyezett a munkaviszonyomba. Most—eltérően az előzőtől — már én egy esküt tett és munka- viszonyból eltávolított polgár- mester vagyok. Ez azt jelenti, hogy nem fűződik semmilyen teljesítési kötelezettség ehhez a visszahelyezéshez. Megítélésem szerint a szóbeli kihirdetést követően már munkába állhattam volna. Azonban nem akartam feszültséget és a testület álláspontját ismerve megvártam, hogy a bíróság megküldje a határozatot. Ezt minden testületi tagnak elküldtem azzal a kiegészítéssel, hogy a munkakör átadásának előkészületéig, illetve az első ülésig rendes éves szabadságom töltöm. Levélváltások — Az alpolgármester úrnak és a jegyzőnek is megküldtem az írást és felkértem őket, hogy június 25- éig készítsék elő a polgármesteri munkakör átadását. —Mi történt ezután ? — A határidő letelte napján kaptam egy levelet, amelynek melléklete a munkaügyi bírósághoz címzett ítéletkiegészítési kérelem volt. Ezt az önkormányzatjogi képviselője, a kisgazdapárt megyei főügyésze, dr. Mátray Mihály írta meg a testület nevében. Lényege, hogy szerintük a bíróságok a teljesítési határidőről nem ren: delkeztek és nem helyezték hatályon kívül a testület 2 korábbi, törvénysértő határozatát. Ehhez képest tettem meg a szükséges lépéseket. — Konkrétan mit lehetett tenni? — Kértem a megyei bíróságtól az ítélet végrehajtását és egyben a köztársasági megbízott figyelmét is felhívtam: kértem a testület törvénysértő döntéseinek megsemmisítését, ellenben éljen a jogszabályban biztosított lehetőségével, azaz oszlassa fel a testületet. Ugyanis levelük megírásakor nem voltak tekintettel arra, hogy jogerősen és azonnali hatállyal lettem visszahelyezve oly módon, mintha a törvénysértő eljárásuk nem létezvén a munkaviszony meg sem szűnt volna. A köztársasági megbízottnak, a bírósági ítélet megszületését követően — amennyiben a testület önként nem helyezné hatályon kívül—azonnal intézkedni kellett volna, hogy a törvényes működés helyreállhasson. Amikor Boross belügyminiszter úr itt járt a városban külön kihangsúlyozta: csak abban az esetben lépnek az ügyben, ha jogerős döntés születik. Ez megtörtént — úgy gondolom —, most Farkas úron a sor. — Lát-e esélyt a zavartalan együttműködésre ? — Egyértelműen látszik, hogy a testületnél nincs meg az együttműködés szándéka, de feltételezhető, hogy elsősorban működésük során a pénzügyi területen végzett munkájukba nem szívesen engednek betekintést. Mást nem tehettem, minthogy bírósági végrehajtást kértem. Kiegészítés és felülvizsgálat —r Június 22-én kaptam meg ezt az értesítést, mint képviselő — mutatja a levelet Nagy András alpolgármester. Ezzel egy időben a jogi képviselőnktől is jött egy levél az ítélettel, 2 nap múlva pedig egy ítéletkiegészítés iránti kérelem. Mit tartalmaz? A másodfokú ítélet helyben hagyja az első fokút, de se határidőt, se mást nem tartalmazott. A Szarvas Attila által küldött levél viszont június 25-ei határidőt szab. Kérdem én, 3 nap elég az elintézésre? Ezt is tartalmazza az észrevételünk, valamint kértük a bíróság határozza meg a szükséges teendőket. Vagyis mi legyen azokkal a határozatokkal, ami alapján úgy tűnt, hogy összeférhetetlenség áll fenn? Nem kaptunk ugyanis érdemi választ a Gepárd Bt. létéről a cégbíróságtól sem. Most erre a kiegészítő ítéletre várunk. —Hogyan látja az együttműködés esélyét? — A költségvetési szerveknek féléves mérleget kell készíteni, ami tartalmazza a gazdálkodást és a pénzügyi teljesítéseket. Az átadáshoz is mérleg, illetve leltár kell. Ha tehát a bíróság későbbi időpontot ad, újra elő kell az egészet venni. Az év végi mérleg tartalmazza egyébként a vagyonleltárt is. Az együttműködésre egyfajta válasz lehet, éppen Szarvas úr nemrégen tett nyilatkozata, melynek a hangneme is árulkodik. Nyilván az ítéletet végre kell hajtanunk, amennyiben akadálya nincs. Ez megint egyfajta állásfoglalás kérdése. Nyilvánvaló azonban, hogy a másik fél nyilatkozatában benne van egyfajta gyanúsítás irányunkban és olyan állítások halmaza, ami sértő. Az önkormányzat szűkös pénzből, de igenis felelősségteljes vitákban dönt a város érdekében. Hatalmi szóval soha nem intéztünk semmit. Ez az üzengető stílus, ezek a célozgatások nem a mi stílusunk. Boross miniszter úr és a köztársasági megbízott is jó véleménnyel volt a településről. Számunkra ez a mérvadó. — A határidő megküldése után végleg lezárulhat az ügy? — A testület egy részének az a véleménye, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz felülvizsgálati kérelmet kell írni. Úgy tűnik meg is lépjük, amiről azonban tudni kell, hogy nincs halasztó hatálya az ítéletre. A vizsgálat maga azonban hosszadalmas is lehet. Mégis meg kell tennünk, mert a józanul gondolkodó állampolgárok értetlenül állnak a jelenségek előtt, hisz azt tapasztalják, hogy a város Szarvas Attila nélkül is működik. Érthetetlen, hogy ennyi idő után sem vonta le a következtetést, pedig ha úgy tetszik, az ítélet erkölcsi elégtételt is jelenthet számára. Az elmúlt idő egyértelműen bebizonyította, hogy nincs kőtáblára vésve az, hogy Mezőkovácsháza csak Szarvas Attila polgármesterségével létezhet Halasi Mária
