Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-14 / 162. szám
& TÉNY-KÉPEK 1993. julius 14., szerda O Először jött a gondolat, aztán az üvegház „Tamaya” titka Kóstoltak már valaha virágszirmot? Láttak már egyetlen tőn több ezer kiwit? Vagy pálmát, amelyik reggelente könnyezik? Hallottak már a „csodagumóról”, amelyik gondol egyet, és teljesen váratlanul más és másféle virággal, levéllel lepi meg a gazdáját egyik napról a másikra? Hibiscusról, amelyik július közepétől a fagyok beálltáig 30-35 centiméteres lila, piros, fehér és sárga virágokkal kápráztatja el a környezetét? Zergeszarv- ról, margarétafáról és mohába ültetett virágkompozícióról? Lombikba vagy kancsóba zárt örökzöldekről? Nem folytatom, hiszen több újságoldal sem lenne elegendő annak a sok érdekességnek a leírásához, amelyet a napokban a sarkadi Oláh Sán- dorné üvegházában láttam. Julika, ahogyan a környékbeliek szólítják, több mint egy éve lett munkanélküli. Eredetileg virágkertésznek tanult, később aztán gépjármű-ügyintéző lett, majd átképezte magát, és könyvelőként dolgozott tovább. Egy ideig műszaki rajzolóként is kereste a kenyerét, minthogy erről a hivatásról is megszerezte az oklevelet. Ennyi szakmával a kezében sem menekült meg azonban napjaink „járványától”, a munkanélküliségtől. Szerencsére nem olyan alkat, aki egyből kétségbe esik. Megálmodta az Oláh Kertészetet. Az üvegházat, benne a sok-sok csodálatos növényt, a zöld al- gás medencét és az egzotikus vásárokat. A kivitelezésben a családja segítette. És mára már mindez valóság. Boldogan mutogatta az Oláh-stílusban készített kerámiatálakat, íróasztali kelyheket, s kedvencét, a „Földreszállt Istennőt”. — Sokan kémek meg, hogy állítsak össze számukra egy- egy virágkompozíciót. Meny- nyezetre akaszthatót, asztali díszt vagy éppen szabadba valót — mondta. — Még egyszer sem fordult elő. hogy két egyformát csináltam volna. Még ha ugyanolyan növényekből is állt az a kehely, akkor is teljesen más sorrendben ültettem őket egymás mellé. Szeretek alkotni. Arra sem volt példa, hogy a vevőt ne látta volna el tanácsokkal. Mint mondta, sajnos elég sok virágüzletben szokás, hogy minden utasítás nélkül adják el a virágokat, amelyeknek a földje nem egyszer különböző serkentő szerekkel van teledugdosva, és a virág az új gazdánál hamarosan tönkremegy. Nála ez nem fordulhat elő. — Egy medencében zöld algát termelek, amely 24 óra alatt többszörösére képes megsokszorozni önmagát — magyarázta. — Ezzel locsolok. így nem kell használnom azt a millióféle tápszert, amivel manapság szokás pumpálni a növényeket. A zöld alga természetes tápanyag, amely mind a gyökérzetet, mind a levélzetet egészségesen táplálja. Eladáskor pedig mindenre figyelmeztetem a vevőt, ami az adott növénnyel kapcsolatos, így vagyok nyugodt, hogy a virágaimban nem csalódhatnak a hozzám betérők. Más kérdés, hogy az üzlet ennek ellenére nem a megál- modottak szerint megy. — Az embereknek sajnos egyre kevesebb a pénzük a lakásuk, a környezetük díszítésére — mondta ezután. — Inkább egy-egy névnap, ballagás vagy egyéb ünnepek körül szállnak meg a vevők bennünket, aztán hetekig semmi. Vagyis rapszodikus a kereslet. Pedig amikor indultunk, számításba vettük, hogy Sarkadon csupán egyetlen virágüzlet van, és úgy véltük, bizonyára jó befektetés lesz egy másik üzlet megjelenése is a piacon. Csakhogy velünk párhuzamosan ez még négy vállalkozónak eszébe jutott, s mire felépült az üvegház, már egyáltalán nem az volt a helyzet, mint az induláskor. Nincs más választásom, ha meg akarok élni, ki kell találnom valami mást, mint a többiek. Az egyik ilyen ötletem az volt, hogy évente néhány alkalommal egzotikus virágvásárt tartok, ahol tényleg nem mindennapi trópusi különlegességeket árulok. A növényeket Dunántúlról szállítom ide egy barátnőmtől, aki egy hegybe vájt üvegházban termeszti ezeket. A másik ötletem ennél prózaibb. Járnom kell a falvakat, és ahol még nincs túl nagy piaca a virágozásnak, ott vásárokat kell tartanom. Sajnos, a sarkadi piac nem a legideálisabb hely virágvásár tartására, mert oda kell menni fél 6-ra, hogy legyen hely, és ha láthatóan nem megy a virág, akkor is ott kell állnom 11-ig, mert korábban képtelenség kocsival kihajtani. Ilyenkor bizony feleslegesen van kitéve a növény a szélnek vagy a tűző napnak. — Szerencsére nagyon szeretem a növényeket, így néha megfeledkezem róla, hogy nekem ebből kell megélnem — mondta befejezésül a riportalanyom. — Órákig benn szöszmötölök az üvegházban, és olyankor úgy érzem, szanatóriumban vagyok. Távol a világtól, a virágaim között... Hosszúkás medencében víz csordogált a lábunk alatt, ahogyan még egyszer végigmentünk az üvegház örökzöldekkel övezett ösvényein. Páradús levegő, kellemes növényillat mindenfelé. Valóban olyan, mintha szanatóriumban lettünk volna. Utolsó pillantásom a Tamayára esett, amit errefelé csak úgy hívnak: „Földreszállt Istennő”. Oláh- né kedvence. Talán nem véletlenül, hiszen ő maga (a sarkadi „Tamaya”) is a semmiből teremtette a földre ezt a paradicsomot. Magyar Mária A juliális bevételéből az Újligetet hozzák rendbe Kondoroson Megmozdult valami... Az unokák tapsoltak a pávakörös nagymamáknak, aztán néhány óra múlva a nagymamák csapták össze a tenyerüket a tensinges, a néptáncos és a színjátszó unokák produkciója láttán. Kiderült, kik a legerősebb férfiak Kondoroson, kié a legszebb kutya, ki tudja meginni a legtöbb sört adott idő alatt, és ki eszi meg a legtöbb krémest. Vagyis olyan népünnepély helyszíne volt vasárnap egész nap a kondorosi Újliget, amilyenre régen vágytak az emberek, és amely nagyon hiányzott már. A helyi Faluszépítő Baráti Kör szervezésében, a vállalkozók támogatásával jött létre a juliális, amiből hagyományt kívánnak teremteni. A rendezvényre mintegy 2 ezren látogattak ki, tehát a falu lakosainak egyharmadát sikerült megmozgatni, de érkeztek a környező településekről, Kardosról, Hunyáról, Kétsop- ronyból, Örménykútról, Szarvasról és Békéscsabáról is. Bebizonyosodott: hamis az a hiedelem, hogy az emberek tespedtek, és nem mozdulnak ki otthonról, hiszen nekik tetsző, jól megszervezett programokra igenis vevők. A szakaszosan el-eleredő eső, az esti időnkénti áramkimaradás sem tántorította el a többséget. Nem elhanyagolandó az sem, hogy a település kulturális csoportjai bemutatkozhattak nagyobb közönség előtt. A Polly Juice Ifjúsági Klub Lázár Ervin Bárányfelhő bodorí- tó című mesejátékát adta elő, a Kővágó Anita és Sztojanovics András vezette féléves Tensing énekegyüttes népszerű slágereket énekelt, de volt néptáncbemutató, táncház és Tátika is. Két helyszínen végig különféle játékok szórakoztat^ ták a gyerekeket, felnőtteket, idézve a régi majálisokat. Fellépett a kondorosi és az öcsödi pávakör, Bach Szilvia humorista, játszott tűzoltózenekar, egy „összeverbuválódott” békéscsabai együttes két órán át LGT-, Omega-, Illés-számokat adott elő, majd nosztalgiadiszkó zárta a programot. A versenyek néhány konkrét eredményéről annyit, hogy a jelentkezők közül Kondoros legerősebb embere hármas holtversenyben Szmka Mihály, Szmka András és Szpis- jak László lett. A próbákban egyébként kétszer tízkilós krumpliszsák, egymás mellé rakott téglák kitartása és farönkkel futás is szerepelt. A legtöbb krémest, negyed óra alatt tízet, Kasnyik Viktor fogyasztotta el, és ugyanennyi idő alatt hat korsó sört ivott és Még mondja valaki, hogy a kondorosiak nem mozdulnak ki otthonról... A mosolyra minden ok megvolt hat pár virslit evett meg az a versenyző, aki e szakágban győzött. A legszebb kutyának a zsűri a Ribárszki család do- bermanját választotta. A kondorosi mozgalmas hétvégéhez hozzátartozik az is, hogy szombaton a Verker Kft. péksége hívott meg gyo- maendrődi és szarvasi kollégákat. Összemérték focitudásukat, majd itt is bulival zárult a „pékfoci”. Ez a rendezvény azért érdemelt szót, mert alulról jövő kezdeményezésként találkoztak egy szakma képviselői és ezt a jövőben bővíteni, még inkább „megyésíteni” is szeretnék. Závogyán Magdolnától, a Faluszépítő Baráti Kör vezetőjétől megtudtuk, hogy a juliális nyereségéből és a felajánlásokból befolyt összeget az Újliget rendbehozatalára fordítják. Fajátékokkal játszóteret alakítanak ki, padokat helyeznek el, és a tervekben egy székelykapu felállítása, valamint parkoló kiépítése *is szerepel. Nyemcsok László A Gojdár család kutyája is díjat nyert íme Oláhné „szanatóriuma”
