Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-13 / 161. szám

SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1993. július 13., kedd Sarkad,gondozóház Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária. A fotókat Fazekas Ferenc és Ungvári Mihály készítették Beérkezettek Sarkad. — !fj. Zanócz István költő a sarkadi gondozóház jú­lius 23-i avatására „Küszö­bök” címmel verset írt. íme ebből egy részlet: „...Mint mikor célbaérni látszik egy fregatt, és talizmános tengerész kémlel messzire,—partokat lát\<a s szétkiabálva a semmibe: célbaértünk; VALAHOGY ÍGYVAGYUNK MI ITT. Felfedezőid Beérkezettek! Kik szerettetek és szerettek! A láthatáron át szép naplementéket vártok, melyben megpihenhet a szem...” Tűzgyújtási tilalom Sarkadkeresztúr. — Mivel a júniusi aszályos időszakban több helyen is veszélyes hely­zeteket idézett elő a tarló- és szemétégetés, ezért az önkor­mányzat elrendelte a faluban a tűzgyújtási tilalmat. Aki ezt a testületi döntést megszegi, pénzbírságot kell fizetnie. Még titok Mezó'gyán. — Az OFA (Or­szágos Foglalkoztatási Alapít­vány) pályázat kiírását tervezi kistérségi érdekeltségű mun­kahelyek létrehozására. Szabó István, Mezőgyán polgármes­tere egyelőre csak annyit árult el, hogy községének már van­nak erre vonatkozó elképzelé­sei, s amennyiben kiírják a pá­lyázatot, Mezőgyán előáll a farbával. Az idősekért Méhkerék. — Az önkor­mányzat megkezdte a volt papiak átalakítását. Az épület­ben egy 15-16 személyes idő­sek klubját szeretnének kiala­kítani, ahol orvosi szoba is vár­ná az idejárókat. Az átalakítás megkezdéséhez szükséges pénzt pályázaton nyerte az ön- kormányzat. Játszótér fából Sarkad. — A Bartók Béla Művelődési és Szervező Köz­pontot övező téren jelenleg vasszerkezetű hintákon, má- szókákon játszhatnak a gyere­kek. Ezeket a játszószereket azonban nemsoká faszerkeze- tűekre cserélik ki. A művelő­dési központ ugyanis augusz­tus 2-ától magyar és romániai fafaragó művészek részvéte­lével tábort szervez, ahol a ját­szótér fajátékai készülnek majd. így nyúzzák a parasztot Sarkad. — Bálint János, a 68 éves sarkadi gazda elégedetlenül csóválta a fejét. „Ami eb­ben az országban megy, az gyalázat” — jelen­tette ki kurtán, majd a szemembe nézett, és így folytatta: „Nagyon kérem az újságírónőt, írja meg, amit most mondok, mert sok szegény ember helyett is beszélek. írja meg, hogy mi a véleményünk erről a rendszerről, amiben na- gyon-nagyon hittünk, mégis arcul csapott bennünket.” Megígértem neki, hogy leírom, amit mond. íme itt van, még akkor is, ha ezt már nagyon sokszor leírtuk: „Tavasszal leadtam a két kis malackámat, aztán pénzt azóta se láttam. Naponta megyek be érdeklődni, gyalogolok megalázottan oda- vissza a sajátomért. Lehet, hogy másnak ez egy heti bére, lehet, hogy másnak ennyi pénz nem is pénz, de nekem sokat jelent. Kínlódtam a tartás­sal, kuporgattam a tápravalót, amit a tápboltban azonnal kértek. Én hiába kérem azonnal a serté­seim árát. Még annak is örülnöm kell, ha elvi­szik egyáltalán. Kamat helyett meg »túrót« adnak. Semmit. Hát nem gondolja a kormány, hogy valami itt nincs rendben!? Ha elveszik a paraszt kedvét a termeléstől, mit fognak enni a 10. emeleten? A gabonafelvásárlók kiszívják a termelők összes életkedvét. Hát miért nem fi­gyel oda ilyesmire ez a kormány? Már csak címet kéne adni annak a tragédiának, ami itt megy. Valami ilyesmit: így nyúzzák a magyar parasztot 1993-ban.” Kripta a falu szélén Geszt. — Oláh Ferenc okányi levelező olva­sónktól kaptuk a következő kis megemlékezőt a geszti Tisza családdal kapcsolatban: „A váradi regestrumban már a XIII. század­ban szerepel Geszt neve. A település az itt földbirtokos Geszti család után kapta a nevét. A Tiszák 1761-ben kerültek Gesztre. A két mi­niszterelnök mellett több Tisza ivadék nevét is jegyzi a történelem. Ilyen volt Tisza Domokos, aki 1851-ben Arany János tanítványa’volt. Vagy gróf Tiszla Lajosné Teleki Julianna, aki a politi­kus Teleki László és a Kufstein várába zárt nőnevelő, Teleki Blanka unokatestvére volt. Arany János halálakor így emlékezett meg róla: »...áldást fog mondani minden ismerőse, az egész vidék, a szegények, kikkel jót tett, a betegek, kiket maga ápolt és mindenki, aki valaha is forgott a nagy míveltségű nemes szívű úrnő közelében.« Geszt lakossága vonzódott a Tisza család tagjaihoz, mert a szegény emberek tisztelőit látták bennük. Ma már sajnos nem így van. Erről tanúskodik a Tisza sírbolt és a környékének gondozatlansága.” *** Szerkesztői megjegyzés: Lapunk már több alkalommal is foglalkozott a Tisza család életével. Az ezzel kapcsolatos találkozások, beszélgetések során kiderült, az Amerikában élő Tisza utódok kifejezetten kérték, a falu ne gondozza a sírhelyet, ennek jogát maguknak tartják fenn. Egyesület a kerti „szarkák” ellen Czeglédi Lajos, nyugdíjas sarkadi lakos 400 négyszögölnyi területen művel szőlőt a tiszti kertben. O is, mint mások, nyugodtan kel-fekszik, amióta csősz őrzi a kertet Sarkad. — Gróf Almássy Dé­nes birtokából szakították ki 1926-ban azt a 30 kataszteri holdnyi területet, amelyen Ko­vács Gábor, a település akkori jegyzője javaslatára 60 darab 800 négyszögöles kis parcellát alakítottak ki. A parcellákat a község közszolgálati alkalma­zottai (iparosok, orvosok, katonatisztek, kereskedők, pe­dagógusok és gyógyszeré­szek) kapták meg. Az 1926- ban létrehozott egyesület (a Közszolgálati Alkalmazottak Kertgazdasága) alapszabálya szerint a parcellákon szőlő- és gyümölcstermesztés, vala­mint veteményezés folyhatott. Az alapszabály szerint a par­cellák végeibe mindenkinek kötelező volt diófát ültetni, így a tisztviselők kertjét egy 10 méter széles diófaút szeli át. Az egykori kertgazdaságot ma csak úgy hívják Sarkadon, hogy a „tiszti kert”. Az eszten­dők során szép lassan feldara­bolódtak a parcellák, és névle­gessé vált az egyesület műkö­dése is. Az elszaporodott kerti tolvajok tették szükségessé a kertgazdák szövetségének új­bóli megerősítését. Erre 1988 februárjában került sor. Az is­mét egymásra talált kertgaz­dák ma már csőszt is tudnak foglalkoztatni a bekerített tisz­ti kert területén. A kerti munka így hasznos igazán, hiszen a beérett gyümölcs biztosan azé marad, aki megdolgozott érte. Otthontalan állatok Sarkad. — Szendrei Eszter, a városi helytörténeti gyűjte­mény vezetője már több alka- lommal is szóvá tette a helyi lapban, hogy a településen na­gyon sok a kóbor állat. Vannak, akik egyszerűen szabadon en­gedik a megunt állataikat, má­sok zsákba dugják, és agyonve­rik vagy éppen felakasztják őket. Szendrei Eszter úgy véli, egy kis fáradsággal elejét lehet­ne venni a felesleges szaporula­toknak, és az otthontalanná vált állatokat sem kellene kitenni az embertelen kínzásoknak. Szí­vesen felajánlja, hogy kórházba szállítja azokat az állatokat, amelyekről gazdája úgy határo­zott, hogy ivartalanítani kíván­ja. Az otthontalan állatokat pe­dig javasolja a békéscsabai ál­latmenhelyre szállítani. Gyuri bácsi Sarkad. — Januárban még vígan lépegettünk egymás mellett Tokai Gyuri bácsival, a város nagy mókameste­rével. Tejfölért indultunk a boltba. Merthogy riport- alanyság ide vagy oda, az evésnél nincs fontosabb. Útközben „ösmerkedtünk”, ahogy Gyuri bácsi monda­ná. Miután jól kifaggatta az újságírót, magáról kezdett beszélni: „No, én meg itt születtem, ezért még a tarka kutya is ösmer Sarkadon.” S hogy vidámnak, jókedvű­nek született, az sem véletlen, hiszen, mint mondta, április 1-jén látta meg a napvilágot. „A koporsóra ez év Hugó napján köllene 75-öt írni” — tréfálkozott, mikor megkérdeztem, hány április 1-jét tud már maga mögött. S bár a 75. születésnapját még megérhette, a koporsójá­ra, amelyet az elmúlt hét közepén engedtek a föld alá a Körösháti temetőben, csakugyan az „Élt 75 évet” került. Gyuri bácsi elment közülünk. Magával vitte azt a sok­sok tréfás dalt és mondókát, amelyekkel mindig mosolyt csalt a környezetében lévők arcára. A legemlékezete­sebb riportalanyom volt. Segítségre várva Lehet, hogy vannak olyanok, akik azt hi­szik, sínen van a magyar mezőgazdaság, engem viszont befejezetlenség-érzet gyö­tör, A kormány azt mondta: vége a tsz- korszaknak, eljött az egyéni gazdálkodók ideje. Beterjesztették az ezzel kapcsolatos törvényeket, aztán kész. Az egyéni vállalkozók hiába várják a további segítséget. A többség nem állami dotációt akar, hanem információkat, ismerkedési lehetőségeket a bankokkal, fel­vásárlókkal, kereskedőkkel, mezőgazdasági gépgyártók­kal. A parasztot röghöz köti a föld, nem ér rá utazgatni, a segítséget házhoz várja. A sarkadi önkormányzat látva a problémát, augusztus 21-éré egy nagyszabású megyei me­zőgazdasági találkozót tervezett. A találkozóra hivatalosak a mezőgazdaság országos és megyei vezetői, valamint a szomszédos Románia mezőgazdasági szakemberei: A ren­dezvény természetesen párt- és szektorsemleges. Nem az a lényeg tehát, hogy kinek mi a véleménye a magyar mezőgaz­daságról, hanem az, hogy aki a földből él ( mindegy, hogy 5 vagy 5000 hektárból), azoknak információkat, partnereket és tapasztalatokat közvetítsenek. Az önkormányzat vállalta a szervezést, bár a törvények szerint ez nem az őfeladata. De vajon feladata ez egyáltalán valakinek? Vagy az egyéni gazdálkodásra való áttérés egyúttal azt is jelenti, hogy itt vannak a törvények, itt van a föld, boldogulj, paraszt, ahogy tudsz!? olui/KÁ. Jószándékból jeles Sarkad. — A városban élő idősek július 23-án vehetik birtokukba a közelmúltban épült gondozóházat. Rajki Tóth Lászlótól, a családsegítő központ vezetőjétől, a gondo­zóház egyik fő „patrónusától” azt is megtudtuk, hogy a bein­duláshoz nagyon sok sarkadi lakos vagy cég nyújtott segít­séget. Pénzben, természetben vagy energiában. Az elmúlt hét végéig a következő támo­gatásokat regisztrálta a család- segítő központ: Szarvas András (5000 fo­rint), Tanárki Ferencné (egy napi takarítás), Bútoripari Szövetkezet (zászlórúd és -tar­tó, virágtartók), Bende Imre asztalos (faliszekrény, bejára­ti kapu, kerítés), Sajti Károly- né (dísznövények), Mitykóné Szabó Zsuzsanna (faliképek, dísznövények), Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége (40 óra társadalmi munka), Bon- dór Sándor képviselő (200 ezer forint a képviselői alapjából), Nagy Károly és Béres Károly- né (takarítás), INTELCOMP Alapítvány ( 60 ezer forint érté­kűfaanyag), Hospitex Terme­lő és Kereskedelmi Bt. (törül­közők, törülgetőkendők, füg­gönyvarrás), Bondár Imre, a helyi középiskola nyomdásza (meghívók, emléklapok elké­szítése), Tobai Lajosné, a kö­zépiskola gazdasági vezetője (az előbbiek jutányos áron va­ló átadása), ifj. Zanócz István költő (vers a gondozóház ava­tására), dr. Szabó László kép­viselő (két platánfa a gondozó­ház elé, plusz pénzbeli támo­gatás a képviselői alapjából), Oláh Mihály (dísztárgyak, fa­liképék). Persze a sor nem tel­jes, hiszen a felajánlások fo­lyamatosak. Legutóbb például a Ceres Alapítvány, a Város­gazdálkodási Iroda és Debre­ceni István jelentkezett, hogy gépeiket a gondozóház körüli földterületek feltöltéséhez köl­csönadják, illetve elvégzik a munkát. Emberből vagyunk Kötegyán. — Sorozatunkban közismert Sarkad térségi sze­mélyiségeket szólaltatunk meg egy-egy emberközeli kérdés kapcsán. Minthogy tudtuk, Ka­tona György, Kötegyán jegyző­je minden reggel vonattal jár be Sarkadról a munkahelyére, így a neki szánt emberközeli kér­désünk a következő volt: — Hogyan viselkedne a vo­naton, ha azt terroristák száll- nák meg? — Az egyetlen jármű, ame­lyen biztonságban érzem ma­gam, az a vonat — mondta. — Kisebb az ütközés veszélye, mint a közúton, a menetidőt is szigorúan betartják, és ha bár­milyen probléma adódik, azonnal vizsgálják a késés okát. Igaz, néhány évvel ez­előtt hallottam, hogy Hollan­diában indonéz származású terroristák eltérítettek egy vo­natot, de azon vagy nagyon sok pénz volt vagy egy rend­kívül fontos személyiség. Na Román táncok Méhkerék. — A községben működő Nyisztor György Ha­gyományőrző Néptáncegyüt­tes egy hónappal ezelőtt sike­resen szerepelt a „Ki mit tud?” országos válogatóján, így az együttes bekerült az elődöntő­mostezen a kötegyáni vonaton egyik se szokott lenni, így nem hiszem, hogy a hírnevükre vala­mit is adó terroristák éppen ide szállnának fel. Ám ha ez mégis megtörténne, a legostobább do­lognak tartanám, ha fegyverte­len utasként bárki is szembe- szállna velük. Harci eszközök híján magam is csak várni tud­nék, és találgatni, hogy vajon lelőnek-e vagy sem. Egyébként pedig bíznék a rendőrségben, a határőrségben, majd csak meg­oldják a helyzetet. be, amelyet július 22-én este közvetít a televízió. Patyi Zol­tán „Román táncok” című ko­reográfiáját adják elő. Mint Berényi György, az együttes vezetője elmondta, a közép­döntőben — ha eljutnak odáig — már egy teljesen új koreog­ráfiával jelentkeznek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents