Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-13 / 161. szám

1993. július 13., kedd A fékezett öregedésről Közismert, hogy az öregedés tempója rendkívül eltérő. El­sősorban az öröklődés, az al­kat, az életmód, az életvitel, a társadalmi és környezeti hatá­sok különbözősége miatt. Sok a naptárilag öreg ember, aki korát meghazudtoló fiatalos­sággal alkot, dolgozik. De sok a „vén fiatal”, az idő előtt ki­égett, tehetetlen fiatal is. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a testi-lelki frisses­ség megőrzéséért legtöbbet önmagunk tehetünk. A jó ér­telmű fontosságtudat, a hasz­nos elfoglaltság sokáig el torla­szolja a biológiai öregedés út­ját. Egészségünk és a stressz Stressznek nevezzük azokat a környezeti behatásokat, meg­terheléseket, amelyeknek többsége szervezetünk épsé­gét vagy egyensúlyát fenyege­ti. Vannak fizikai, biológiai, lelki stresszek. A lelki stressz érzelmeket, feszültségeket kelt bennünk és sajátos viselkedésmódra sar­kall. Legtöbbször az emberi kapcsolatok feszültségeiből ered, s erőssége az értelmezés­től, az egyéni érzékenységtől függ. Okozhat tartós idegessé­get, szorongásos félelmet, de kiválthat magasvémyomást, gyomor-, illetve nyombélfe- kélyt, sőt szívinfarktust is. A többség létminimum alatt Ez év márciusában 10 890 fo­rint volt hazánkban a nyugdíj­átlag, s ez az MSZOSZ nyug­díjasválasztmánya szerint azt jelentette, hogy 2,4 millió nyugdíjasból 1,5 millió él a létminimum alatt, s ebből 463 ezernek a nyugdíja nem éri el a 8 ezer forintot. Tehát nemcsak szabadon elkölthető jöve­delmük nincs, hanem gyakran alapvető szükségletekre nem futja. Ma a gyógyszertárakban már általános, hogy a patikus megkérdezi az idős emberek­től, van-e elegendő pénzük a kiváltáshoz. A helyzet tovább romolhat az új áfa-törvény miatt, mert akkor már 1,9 millió nyugdíjas kerül a megélhetési szint alá. Sztár az egészség Az Egészségügyi Világszer­vezet alkotmányában határoz­ta meg az egészség fogalmát. E szerint az egészség még nem a betegség hiánya, hanem a teljes testi-, szellemi és szociá­lis jólét állapota. Az egészség- védelem szerves része a neve­lés, főleg az egészséges élet­módra vonatkozóan. Ennek is­meretében tudnak az emberek cselekvőén részt venni egész­ségük megtartásában. Az oldalt írta Vass Márta, szerkesztette Béla Vali. Fotó: Lehoczky Péter NYUGDÍJASOLDAL Hogy érzi magát? Szabad Olga — Mindig azt mondom, így most is, hogy jól, pedig ezer okom lenne az ellenkezőjére — feleli Szabad Olga nyugdí­jas könyvtáros, akivel a békés­csabai Belvárosi Iskolában be­szélgetünk. Természetesen a könyvtárban. — Mégis dolgozik, vagy ép­pen az adja az erőt? — Nehéz lett volna munka nélkül, könyvek nélkül, hisz egy életet töltöttem el a me­gyei könyvtárban. 1—S hol folytatta? — Először a 10-es iskolá­ban, aztán a 2-esben, itt a bel­városiban pedig az iskola kez­detétől. S mint egy anya a gyermekét, úgy nézem ezt a 25 ezer kötetet. — Mi van a bibliográfiával, amivel szintén foglalkozott? — Épp az éjjel álmodtam róla. Tiszta véletlen, de jel­lemzi mennyire szerettem. A Békéscsaba monográfiához, már ameddig meglett, a reper­tóriumot az általam vezetett munkaközösség készítette. De sok mást is osináltam, például évekig a Békés megyére vo­natkozó cikklista összeállítá­sát 21 újságból kigyűjtve a Bé­kési Élet számára. — Könyvek, könyvek, köny­vek... Bezártságnak tűnik... — Egyáltalán nem az! Hisz az olvasószolgálattá kölcsön­zés eleven kapcsolat a közön­séggel, az olvasókkal, mint a megyei könyvtárbanns volt. Itt meg a tanulókkal, pedagógu­sokkal. A tanácsadás, segítés is együtt jár ezzel a munkával, például ha vizsgázik valaki vagy a diplomamunkáját ké­szíti. — Mi az a három könyv, amit egy lakatlan szigetre ma­gával vinne? — A Hét évszázad magyar verseit, Tolsztoj Háború és bé­kéjét, továbbá Shakespeare-t. Persze nem egy kötetet, hanem az egész életművet. Ennyi csa­lás megbocsátható, ugye? Egy kicsi településen Lélekszámra legalábbis Új- szalonta nagyon kicsiny, 150- 160 körül mozog a rendszer- váltással újra önállóvá lett fa­luban. Itt volt tanácselnök Gyenge Mihály 1971-ig. Ak­kor három év korkedvez­ménnyel nyugdíjba mehetett. — Összefüggött ez a Köte- gyánhoz csatolással? — Össze, hiszen akár a köz­ség népe, én se értettem egyet azzal, hogy odalesz a függet­lenségünk. Jól megvoltunk mi magunkban. — Pár éve azonban vissza­szerezték, pedig kevesebben lakják, mint akkor... — Akkor 564-en voltunk. Azóta főleg a fiatalok mentek el, legtöbben Gyulára, de Sar­kadra és Csabára is. Maradtak Gyepge Mihály az öreg szülők, egy kevés fiatal és egy kevés menekült, aki ide nősült és önkormányzati segít­séggel házat vett. De legalább ők itt maradtak. — És Gyenge Mihályék hogy élnek? — Mint akik fölött jócskán elszállt az idő, de még dolgoz­gatnak a ház körül. Nekünk jó nagy, 700 négyszögöles a kertünk, van benne mit csinál­ni. Az egyik lányomék itt állí­tottak föl négy fóliasátrat, ab­ban is segítünk. És a gyümölcsfák is sok munkát adnak. Nincs idő az unatko­zásra. —A gyermekek, unokák? — Az egyik lányunk Méh­keréken, a másik Lökösházán lakik családostól. Négy uno­kánk van, három fiú és egy leány. Bennük van minden örömünk. Hunyáéknál Hunyán Éppen törött lábbal, „röghöz kötve” található otthon Hunya Tibor nyugdíjas pedagógus. —Hogy történt a baleset? — Szinte nevetségesen, ugyanis gyanútlanul mentem az udvaron, megcsúsztam és kész. Ne is beszéljünk róla. —Mióta nyugdíjas? — Öt esztendeje és már ez is régnek tűnik, hát még a pálya­kezdésem! —Mikor és hol tanított elő­ször? — Érden 1943-ban a Kálót Népfőiskolán, utána Püspökná- dasdon, majd az endrődi Kalot- nál, ebből lett aztán az állami általános iskola. Vagyis ötven éve kezdtem és ebből öt kivéte­lével Hunyán tanítottam. — Sokat változott azóta a falu? — Rengeteget. Akkor pél­dául a tanyasiakkal együtt több mint háromezer lakosa volt, ma 850 körüli számban élünk itt. Ősztől már csak hét osztály lesz az iskolában, első osztály nem indul, nincs hozzá gyermek. — Annyira kevesen van­nak? — Annyira elvándoroltak innen az emberek. Képzelheti mi a helyzet, ha összesen né­gyen ballagtak most. — Úgy tudom idegenveze- tősködni is szokott. — Régóta dolgozom az IBUSZ-nak, s mondhatni Ve­lencétől a Kaukázusig vezet­tem csoportokat. — Akkor szereti a világot járni... — Nagyon. Járni, kalauzol­Hunya Tibor ni, mozogni, ez valahogy ne­kem való. — S hány nyelven „mo­zog"? — Oroszul és németül be­szélek, s e kettővel a fél világ még mindig átfogható. íRF.KKS MM HÍRLAP Agymosás Az állampolgár áll és csodálkozik. Már legalább egy fél éve azt hallja, olvassa, hogy miként is lesz majd a következő parlamenti képviselő-vá­lasztáson. Melyik pártnak milyen esélye van aszerint, hogy miként áll a népszerűségi listán. S a jóslás fo­lyamatos. Aszály, sertéspestis, or­kán, pótköltségvetés és a még azon kívüli adóemelési kísérlet, továbbá annyi más és más sem tudják kiszorítani a médiákból. A politikusok először ódzkodtak, kínos volt nekik több mint jó előre nyilatkozgatni, mára már természetesnek veszik, s ők is úgy tesznek, mintha csak egy-két hónappal lenhénk a szavazás előtt. Noha alapjában véve gusztusta­lan az egész... Ráerőszakolni az emberekre, hogy komolyan vegyék a különböző felméréseket rokonszenvről, ellen­szenvről a különböző pártok iránt, holott egy év alatt még sok minden változtathat a megítélésen. A közvélemény kutatásának eredménye időben nagyon behatárolt, hosszú távra nem irányadó. Am ha valamit sokszor hall vagy olvas valaki, megragad az agyában és megszokja, természetesnek veszi. Nehezen változtat rajta, vagyis akarva-akaratlan befolyása alá kerül. Ha ez tovább is így megy szakadatlanul, akár a kampánypénzt is megspó­rolhatják a pártok. A sikeresek azért, mert anélkül is jól állnak, a sikerteleneknek meg kár kidobni az ablakon. Vass Márta Aki akart, dolgozhatott — Voltam én kereskedő s vol­tam kézimunkázó háziiparos az akkori szövetkezetnél, de dolgoztam a Szirénben is —, mondja a szarvasi Klimaj Pál- né. — Meg feleség, anya és há­ziasszony, mint mi nők mind­annyian... — Igen. Két gyermeket ne­veltünk föl, s négy unokánk van. Két fiú, két lány. — Akkor elégedettek lehet­nek. A nyugdíjával is meg van elégedve? —- Hogy lennék, mikor na­gyon alacsony! Igaz keveset is kerestem, s azért lett annak idején kicsi a nyugdíjalapom. Az jó volt, hogy Szarvason volt munkaalkalom a sokféle szövetkezetben, de az már nem, hogy alacsony bért fizet­tek. Ha ezzel a kicsi nyugdíjjal egyedül lennék, nem tudom mit csinálnék. — A kárpótlással hogy áll­nak, volt mire kérelmet be­nyújtóm? — Igen, a szüleim után öt hektárra licitáltunk, de sajnos mi már nem tudjuk megmű­velni. — Akkor milyen megoldást választottak? —Egyelőre a téesznél hagy­tuk a földet és majd bérleti díjat fognak fizetni utána ter­mészetben. — Ugye, az Ön férje volt az egyik nyugdíjasklub vezetője? Miért mondott le? — Mert megunta, hogy egyesek gyanúsítgatják a különböző akciók, mint a cukor, alma, burgonya kap­csán. — Azt hitték talán, hogy ke­res rajta? — Igen, pedig ez nem igaz. Az viszont igen, hogy sok volt vele a munka és az utánjárás, így aztán elege lett a vezetés­ből, csinálja más. Posta Tisztelt Nyugdíjas oldal, gondolom másoknak sem tetszik, hogy sokan úgy repesztenek a városban, mintha az országúton lenné­nek. Mit nekik a sebesség korlátozása, mit nekik az 50 km-es belterületi szabály. Tisztelet a kivételnek, mert az is van nem is kevés, ezek a fenegyerekek még azzal sem törődnek, hogy pont a rendőrség Szabadság téri oldalán rohannak. Ez a békéscsabai tapasztalat, ami közel sem korlátozódik csak erre a városrészre. De még ez sem elég. A minap olyat láttam, amilyet még soha. A Luther utcai járdán vígan motorkerékpározott egy fiatal nő. Nem elég, hogy a kis biciklikkel úgy hajtanak a gyalogjárdákon, mintha úttest nem is lenne és a sétálónak csúfolt főutcán csak tekergeti a fejét az ember, hogy az elütést kikerülje. Dehogy még motorral is a gyalogjárók közé tolakodjanak, az több mint szemtelenség. Az a közrend gyengesége! Tisztelettel: Varga Pálné, Békéscsaba, Szabadság tér 24. Divattanácsok nagyiknak, dédiknek 1. Tessék kerülni, főként arc­közeiben a fekete színt. 2. A blúz mindig pasztell árnyalatú legyen; kivált, ha a kosztüm szürke vagy barna. 3. A fiatalkori ruhákat kissé átalakítva közelíthetünk az ak­tuális divathoz. Most a 70-es évek módija megy, csak a váll nem olyan csapott, az ujj és a karöltő kényelmes. 4. Örök érvényű szabály: otthon, a családtagok előtt se mutatkozzunk lomposan, ápo­latlanul. 5. A fárasztó házimunkához jól bevált a vászoncipő, ami lehet magasszárú is.

Next

/
Thumbnails
Contents