Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-10-11 / 159. szám
CSALÁD - OTTHON 1993. július 10-11., szombat-vasárnap Morzsák a gyógyászat történetéből Fürdők 2. A fürdőkultusz hazánkban a török hódoltság idején fokozottabb fellendülést mutatott. Az óbudai hévizeknél használatban volt régi fürdő helyére a törökök pompás márványpalotát építettek Véli bég alatt, melynek medencéjét a bevezetett természetes melegforrás vizévé töltötték meg. A fürdő minden követelménynek megfelelt, mivel a meleg vizű nagymedencén kívül hideg vizű medencék is állottak rendelkezésre. Öltözködő- és vet- kőzőcsamokok is voltak építve, ahol szolgák segédkeztek és az akkor szokásban volt fürdőkötényt adták át a fürdőzők- nek. Hátránya ezeknek a fürdőknek csak az volt, hogy a török építkezésnek megfelelően alig voltak ablakaik, csak felül volt szellőzésük és így rossz szagúak voltak, amin a fürdőzők úgy segítettek, hogy illatos vizet, szagosító szereket, esetleg rózsacsokrot vittek magukkal. A Korán tanításai alapján nem volt megengedve a közös fürdőzés, ezért egyes fürdő csak férfiaké volt, mint a Császárfürdő, a zöld oszlopokon nyugvó márvánnyal bélelt Rudasfürdő, míg a Sárosfürdő, valamint a Lőpormalom fürdőjét a török nők látogatták. A Lőpormalom fürdőjéről az a hiedelem volt elterjedve, hogy férjhez megy az a nő, aki negyvenszer fürdik meg benne. A törökök az elfoglalt városokban kibővítették a régi fürdőket, sőt sok helyen maguk létesítettek új, hatalmas épületeket, melyek méreteiről elképzelést nyújthat a gyulai, amely magasan emelkedett ki Gyula város házai közül, kihangsúlyozva, hogy a templommal együtt a lelkiekre és a tisztaságra helyeztek fontosságot. A fürdők többségében úszásra alkalmas medence is volt, így a gyulai fürdőben is. A középkori ember szórakozásának zömét — mint azt az előbbiekben már leírtuk — a fürdőben kapta meg, ahol (a török időktől eltekintve) az asszonyok és férfiak, szegények és gazdagok együtt fürödtek, ettek-ittak, úgyhogy „a fürdő csak alkalom volt az evésre”. A fürdők népszerűsége sokoldalú élvezet nyújtása miatt határtalan volt. Később az erkölcsök elfajulásával a féktelenség melegágyai lettek. Az 1300—1500 közötti időkben minden nagyobb összejövetel, ünnepély vagy esküvő előtt divatban volt fürdőmulatságot rendezni, amelyekben az erkölcsök nagyon kifogásolhatóak voltak. Talán ezekre a viszonyokra vonatkozott Hyppolitus Guarinonenus steyer-i fizikus és erénycsősz következő írása. „Na most idefigyeljetek város bírók és polgármester úr! Hát nem szúrja a szemeteket, hogy a tisztességes polgárok és nejeik otthon vetkeznek le, s a nyílt utcákon a járókelők szemei előtt mezítelenül mennek a fürdő, helyesebben botrányházba?” Euró- pa-szerte szokásban volt ebben az időben a fürdőkbe meztelenül menni és fürdeni, ami kétségkívül rámutat a szemérem hiányára, illetve a vele kapcsolatos erkölcstelenségre. Dr. Jakubecz Sándor Az újra felfedezett egyház 8. Mindenki részesülhet egyházi temetésben? Ütolsó ítélet. Az esslingeni Boldogasszony-templom kapujának domborműve a 15. sz. elejéről Két hónappal ezelőtt olvasói levelek nyomán sorozatot indítottunk a szentségekről. A visszajelzések azt bizonyítják, hogy valóban szükség van hitélettel kapcsolatos ismereteink bővítésére. Többen javasolták, hogy a szentségek ismertetése mellett vállalkozzunk egyéb kérdések feldolgozására is, mint például a temetés. Mielőtt folytatnánk tehát sorozatunkat a többi történelmi egyház szentségei nek megismerésével, Réthy István gyulai katolikus plébánostól az egyházi temetéssel kapcsolatos tudnivalókról érdeklődtünk. — Napjainkban egyre többen kérnek egyházi temetést valamely családtagjuk elvesztésekor, s a gyász állapotában szinte elviselhetetlen hogy kérésük bizonyos feltételek hiánya miatt nem teljesíthető. — Az égy- házfegyelmi előírások szerint a temetéshez minden megkeresztelt, az egyház közösségében élt embernek joga van. Attól vonták meg ezt a jogot már az ősegyházban is, aki valamilyen formában kizárta magát áz egyház közösségéből. Néhány év múlva valószínűleg komoly problémát fog jelenteni az egyházi temetésben való részesedés azok számára; akik nincsenek megkeresztelve. A szülők mulasztását természetesen lehet pótolni. A kéresztelkedni szándékozót már el lehet temetni egyházi szertartásban, vagy ha egy gyennek úgy hal meg, hogy nem volt megkeresztelve, de szülei készültek rá, akkor nincs akadálya, az egyházi szertartásnak. Akik viszont nyilvánosan elszakadtak az egyháztól, nem élnek annak közösségében, azok nem részesíthetők egyházi temetésben. — A második világháború előtt az emberek többsége tagja volt valamelyik egyháznak, s az állami adót együttfizették be az egyházi adóval. Így természetes volt az egyházi szolgáltatásokból való automatikus részesedés. — Szeretném ezt a kérdést másként megközelíteni. Az egyházi közösséghez tartozás nem adó, hanem lelkiismeret, a közösséggel való együttélés kérdése. A közösséghez tartozás azzal jár, hogy a közösség gondja az én gondom, fájdalma az én fájdalmam, feladata az én feladatom. A közös feladat ellátásának anyagi háttere is van, s az egyház fenntartásához való hozzájárulás az együttműködésből adódik. A templom fenntartása, a temető gondozása, a különböző intézmények működtetése pénzbe kerül. Az egyházi adó befizetésének elmulasztása nem jelenti a közösségből való kirekesztést. A szegényeket például az előírás szerint teljesen ingyen kell eltemetni. . —Mi jellemzi a katolikus egyházi temetést? — A temetés szertartása már a IV. században három részből állott. A holttestet imák és zsoltárok éneklése közben körmenet kísérte a templomba. A templomban elmondták a halotti zsolozsmát és a szentmisét, majd a -temetőben el- hantolták az elhunytat. A ra- vatalozóból való temetéssel ez némileg módosult. A keresztényeket megáldott helyen kell eltemetni. Éppen ezért a temető ugyanolyan szent hely, mint a templom. A temetés szertartásának középpontjában kezdettől fogva a szentmise áll. Újabban vannak olyan helyek, ahol csak a család legszűkebb tagjai vesznek részt a temetésen, és a gyászmisére hívják meg a közösség tagjait. Nem az elföldelést tartják fontosnak, hanem a közös imát az elhunytért. —A katolikus temetésben nem szokás dicsőítő beszédet mondani az elhunytról. — Sok helyen valóban ez a temetés központja, nálunk azonban a legfőbb hangsúly a halottért bemutatott szentmisén van. Az emberek figyelmét a gyászmisében és a temetésen is a föltámadás felé kívánjuk fordítani. A test visszatér a porba, de ez nem jelenti az élet elpusztulását. Az örök életbe vetett hitet fejezi ki a temetési szertartás, s az imádságban föl akarunk emelkedni ennek a misztériumnak a magaslatára. Elsősorban az a szándékunk, hogy imádkozzunk az elhunytért Istenhez. Az örökké élő lélek a feltámadást várja, amikor Isten megítéli őt. Ennek az ítéletnek az enyhítéséért imádkozunk. A mai világban protokollprogramot csinálnak az emberek a temetésből. Formális jelenlétükkel éppen a lényegből kapcsolják ki magukat. (Folytatjuk.) Lenthár Márta A homeopátia „szelíd gyógymódja” Az érvágás II. Lipóton klasszikus műhiba volt A „felmentő” ítélet — évtizedek csendje után — 1990-ben született: „A homeopata gyógymód magyarországi alkalmazásának tiltása nem indokolt.” Mit is jelent ez a napjainkban mind többet szereplő idegen kifejezés? — kérdeztük dr. Takács Györgyit, a Magyar Homeopata Orvosok Egyesületének titkárát. — A homoion—hasonló és a pathos — szenvedés szavak összevonásából származik, és magyarra így lehetne fordítani: hasonlót a hasonlóval kezelni. A paciens részletes kikérdezése, vizsgálata után a megállapított betegséget nagy hígítású növényi, ásványi, állati anyagokkal gyógyítják. Vagyis aktivizálják a szervezet saját védekező erőit, hogy azok győzzék le a betegséget. — Mióta ismeri az orvostudomány ezt a szelíd gyógymódot? — Nagyjából két évszázada. Hahnemann német orvos- gyógyszerész-vegyész jött rá, hogy korának orvostudománya tévúton jár. Akkoriban az érvágást, a köpölyözést, az iz- zasztást és a hashajtást tartották a leghatékonyabb gyógymódnak. Máig is emlegetett klasszikus műhiba volt II. Li- pót német-római császár és magyar király halálos végki- fejletű gyógyítása: az uralkodót érvágással próbálták megszabadítani a reumás láztól. Hahnemann sajátos kísérletekbe kezdett, először magán, majd családtagjain próbálta ki az addigi gyakorlattól teljesen eltérő gyógymódját: egészséges embereknek adott gyógyszereket. A hatás meglepő volt: az úgynevezett kínakéreg éppen olyan tüneteket idézett elő, mint a malária, aminek gyógyítására használták. — Hogyan dolgozik a homeopata orvos? — Először is alaposan kikérdezi betegét a családi háttérről, az előfordult betegségekről, megfigyeli a páciens személyiségjegyeit, részeltes diagnosztikai vizsgálatok birtokában állítja fel az anamné- zist és dönti el, milyen összetételű, hígítású gyógyszert kell szednie. Természetesen arról szó sem lehet, hogy egy műtétre váró daganatos beteget vagy egy szilánkos bokatörtést csak homeopátiás kezeléssel rendbe lehessen hozni. Ez a szelíd gyógymód a klasszikus orvoslás kiegészítője. — Külföldön nagyon kedvelt a homeopátia, vajon miért? — Egyrészt azért, mert a gyógyszerek főleg gyógynövényekből, ásványokból készülnek, másrészt azért, mert nincs mellékhatásuk és rendkívül kis dózisban kerülnek a szervezetbe. — Nálunk is alkalmazták már ezt a gyógymódot? — A múlt század hatvanashetvenes éveiben Európában hazánkat tartották a homeopátia fellegvárának. Almási Balogh Pál, aki Kossuth és Széchenyi háziorvosa is volt, népszerűsítette ezt a gyógymódot. A két világháború között az orvosegyetemen homeopata tanszék működött, és hazánkban is voltak homeopata gyógyszergyárak. —Ma mi a helyzet? — Megalakult a Magyar Homeopata Orvosok Egyesülete. Ennek csak azok az általános-, fog- vagy állatorvosi, illetve gyógyszerész diplomával rendelkezők lehetnek a tagjai, akik megfelelő szintű homeopátiás képzésben részesültek. Sajnos a felírt gyógyszereket egyelőre csak külföldről tudják a betegek beszerezni, pedig a homeopata készítmények jóval kevesebbe kerülnek, mint a hagyományos úton előállítottak. Szabó Margit, Ferenczy Europress Beküldendő: a nyíllal jelölt sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1993. július 19. Cím: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, pf.: 111. A megfejtéseket csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A helyes megfejtők között 5 darab 500 forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki, amit postán elküldünk. Az 1993. június 26—27-ei rejtvény megfejtése: Kapcsoljunk vissza kettesbe, éles balkanyarra számíthatunk. Nyertesek: Papp László, Szeghalom, Varga B. Zoltánná, Békés, Szombati Jánosné, Békéscsaba, Kmetykó Mihály, Tótkomlós, Sztricskó János, Szarvas.
