Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-09 / 158. szám
a ! 1993. július 9., péntek MEGYEI KÖRKÉP ÆPEl Régen várt útépítés A reformátuskovácsházi településrész főutcájának burkolata már régóta megérett egy kiadós felújításra. A mezőkovácsházi önkormányzat kétévi kényszerű várakozás után saját beruházásként a Hódút Kft. kivitelezésében a napokban végre hozzáfoghatott a Táncsics utca útburkolatának felújításához. Mérlegen a költségvetés A sarkadi önkormányzat ez évi bevétele 380 millió 275 ezer, forint, amelyből 55.millió forint a saját bevétel. Emellett az épületek, földterületek és járművek értékesítéséből 3 millió 200 ezer forint folyt be. Az állami támogatás valamivel több, mint 230 millió forint. A kiadási oldalon ugyancsak 380 millió 275 ezer forint szerepel. Ebből 299 millió a polgármesteri hivatal és az önkormányzathoz tartozó intézmények működési, fenntartási kiadása. Több mint 50 millió forint a fejlesztésekre és a felújításokra kiadott pénz, 8 millió a támogatás jellegű kiadás, míg az általános és céltartalék összege csaknem 6 millió forintot tesz ki. — Azzal vezette be előadását, hogy az egészségügyi dolgozók bérhelyzete botrányos. Nem tudom, szerencsés volt-e az összehasonlítás a pedagógusok bérével, mert ha valami botrányos, inkább az! — Azt gondolom, nem lehet inkább ezt vagy inkább azt venni. Ittrtöbb évtizedes elmaradásokról van szó az egészségügyben is, az oktatásügyben is. Ha az egészségügyről szó van, mindenki az orvos bérére gondol. A nyugati országokhoz viszonyítva ez is nagyon alacsony, de az igazán nagy gond a szakdolgozói réteg rendkívül alacsony bérezése. —Szó esett a fórumon a bevezetendő pontrendszerről. Elég sok az ellenérzés az orvosok körében. — Most a reform egy újabb lépésében vezetjük be a járóbeteg-ellátásban a pontrendszert. Ekörül nagyon sok a félreértés. Ezek a pontok mérőszámot adnak és nem értékrendet mérnek ! A pontok nem a szellemi tevékenység tartalmáról szólnak, hanem az egyes tevékenységekhez szükséges költségelo-ől: az energia- és bérköltségekről. Ezt értik félre, ezért sok az ellenérzés és a kritika. Nagyon nehéz egyik napról a másikra jól működő pontrendszert alkotni, hiszen ennek Magyarországon nem volt előzménye. Mi a németországi pontrendszerhez Dr. Pusztai Erzsébet: ezeknek a reformoknak soha nem lesz végük hasonlítottuk a mienket: ott évtizedek óta működik, mégis minden évben igazítanak rajta. — Említette az egészségügy nehéz anyagi helyzetét. Mégis azt állította, hogy ez orvos— egészségügy emberi tényezőkön múlik. — Az egészségügyi ellátás színvonala egyfelől a személyzet tudásából, másfelől a műszerezettségtől függ. A beteg szempontjából azonban sokszor ennél lényegesen fontosabb az orvos embersége. Sok esetben előfordul, hogy egy rosszabbul felszerelt kórházat választanak a betegek, mert ott emberibb módon bánnak velük, fontosnak tartják őket, odafigyelnek rájuk. —Azt is mondta, hogy a magyar egészségügy csodákat művel. — Ha az egészségügyre fordított költségeket arányaiban összehasonlítjuk például az Egyesült Államokéval, akkor megállapíthatjuk, hogy nálunk az egy főre jutó összeg mélyen alatta marad az USA-énak. Ugyanakkor az egészségügyi munka színvonala nincs ennyire alatta. Ezért állítottam, hogy az erre fordítható összeggel az egészségügy csodákat művel. —Előadása szerint Magyar- országon az egészségügy reformja sokkal gyorsabban halad, mint másutt. Mikor fogja ezt a beteg is érezni? —Azt gondolom, hogy a beteg a háziorvosi ellátásban már valamit érez, hiszen a kártyájával kiválaszthatja a megfelelő orvost. Most, hogy a járóbetegellátásban és a fekvőbeteg-ellátásban a kórházakban is elindul a teljesítményarányos finanszírozás, azt jelenti, hogy a beteg kórházat is választhat. Természetesen csak akkor, ha a kórház fogadni tudja. Mód tehát van a választásra, hiszen az az egyik célja a reformnak, hogy a kórházak között versenyhelyzetet teremtsen. Természetes, hogy ebben a helyzetben a kórházak számára nagyon fontos a beteg. — Önök elkezdtek egy reformot. Látják-e a végét? — Most 5—10 éven keresztül intenzív reformfolyamatban lesz az egészségügy, de ezeknek a reformoknak soha nem lesz végük. Ha a nyugati országokra tekintünk, azt láthatjuk, hogy ott is egészségügyi reformok zajlanak. Kutas Ferenc Reformok - mindhalálig? Dr. Pusztai Erzsébet, az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára részt vett a szarvasi Semmelweis- ünnepségen. Előadása fóT»b téziseire kérdeztünk. Ezek mindegyike az egészségügyet érinti. A létminimum értéke Békéscsabán Hazánkban regionális létminimum-számítás 1988-tól ez év elejéig történt, melyet az Újpesti Családsegítő Központ (ÚJ- CSAKÖ) végzett. E számítási módszer alkalmazásával öt város (Békéscsaba, Eger, Kazincbarcika, Kiskőrös és Tatabánya) létminimum-értékeit számítjuk. A módszer lényege tételes fogyasztói kosár készítése. Ezt fejlesztették tovább az ÚJ- CSAKÖ szakemberei 1988- ban. A kosár tartalmát öt összetevőre bontottuk. Az élelmiszer-minimum az optimális élelmiszer-mennyiségen túl az élvezeti cikkek minimális mennyiségét is tartalmazza. A lakásminimumban a lakástípusok fenntartási költségei mellett a fűtési-főzési kiadások, a lakbérek, a lakáskarbantartási összegek és az energiahordozók árai is szerepelnek. A lakberendezési költségek tartalmazzák a tartós fogyasztási cikkekre és javításukra fordított összegeken túl a bútorok vásárlására kiadott pénzmennyiséget is. A ruházkodási kiadás értékében életkori és nemi megoszlás szerinti ruha- és cipővásárlási összegek szerepelnek. Végül az egyéb költségek között a gyógyszerek, konyhafelszerelési cikkek árai, a kulturális és oktatási, közlekedési, társas kapcsolatok kiadásai szerepelnek. A vizsgálatban 11 családtípus minimumértékeit tüntettük fel. Ezek a következők: aktív háztartások keretében egyedülálló férfi, egyedülálló nő, házaspárok, házaspár egy gyerekkel, házaspár két gyerekkel, házaspár három gyerekkel, egyedülálló nő egy gyerekkel, egyedülálló nő két gyerekkel. Inaktív (nyugdíjas) háztartások keretében egyedülálló férfi, egyedülálló nő, házaspárok. A „házaspár három gyerekkel” és az „egyedülálló nő két gyerekkel” családtípusoknál az egyik gyerek minimumánál a csecsemőminimumot alkalmaztuk. Gyereknek a 3 és 15 év közöttieket tekintettük, míg a csecsemőnek a három év alatti gyermeket. Az élelmiszer-minimumnál náluk 0,8- as, illetve 0,4-es szorzóval számoltunk. Az inaktív (nyugdíjas) népességnél szintén az élelmiszer-minimumnál és a ruhaminimumnál alkalmaztunk 0,8-as szorzót. Árfelmérést a módszernek megfelelően nem a legolcsóbb boltokban végeztünk, hanem a város általunk legforgalmasabbnak vélt egységeiben. Az élelmiszer-minimumban szereplő tételeket a 100-as ABC- ben, a húsáruházban és a piacon néztük meg. A ruházati cikkek árait az Univerzál áruházban, a bútorok árait a bútoráruházban vettük fel. A háztartási cikkek zömét az Andrássy úti háztartási boltban vizsgáltuk. A konyhafelszerelési cikkek árait a vasedény boltban és az Amforánál vettük fel. A javítási költségek között a Gelka és a Generál árai szerepelnek. Néhány cikk esetében, amit ezekben az egységekben nem javítanak, kisiparosok áraival kalkuláltunk. Ezúton szeretnénk megköszönni mindazok segítségét, akik az árfelmérésben segítették munkánkat. Az élelmiszerre fordított rész a létminimumból 25,6% és 37,7% között mozog. Értelemszerűen családnagyságtól erősen függően, minél nagyobb létszámú a család, annál többet költenek erre az összetevőre. Az inaktív (nyugdíjas) férfiaknál és nőknél a legalacsonyabb ez a hányad (25,6% és 26,1%), a gyerekes családoknál a legmagasabb (1 gyerekeseknél 37,2%, 2 gyerekeseknél 37,7%). A lakásra fordított arány 20,5% és 42,9% között alakul. Itt fordított helyzet tapasztalható, mint fentebb. À családnagyság csökkenésével nő ennek az összetevőnek a részaránya a létminimumon belül. Az egyedülállóknak magasan ez a legnagyobb részarány (38,9% és 42,9%). Legkevesebb, az összkiadás egyötöde a több- gyerekes házaspároknál (kétgyerekeseknél 21,4%, három- gyerekeseknél 20,5%). Meg kell azonban jegyezni, hogy ez csak az arányok között a legkevesebb, ténylegesen ezek a legmagasabb összegek. A lak- berendezési hányád az összértéknek a legkevesebb részét teszi ki minden családtípusnál. Az egyedülálló nő két gyerekkel és a háromgyerekes családtípusoknál haladja meg az 5%- ot (5,9% és 5,8%), elsősorban a drágább csecsemőbútorok miatt. A másik véglet az egyedülálló nő, ahol ez az arány csak 3,2%; A ruházati minimum értékeinél ott magas az arány, ahol az egyik gyereknek csecsemőminimumot számoltunk. Házaspár három gyerekkel 16,9%, egyedülálló nő két gyerekkel 16,7%. Nem éri el vagy éppen meghaladja a 10%- ot az egyedülállóknál és a gyermek nélküli házaspároknál (7,3%-tól 10,9%-ig). Az egyéb fogyasztás részaránya általában az összkiadás ötödé. A két végpont az egyedülálló férfi 17,3%-os részesedéssel és az inaktív (nyugdíjas) házaspárok 24,8%-kal. Ebben az utóbbi 'esetben a magasabb gyógyszer- fogyasztás is szerepet játszhat. Éelvetődhet ezek után, hogy milyen célból végeztük el ezt a vizsgálatot. Elsősorban az újpestiek által készített kosár tesztelését szerettük volna elvégezni, megvizsgálni azt, hogy az ország különböző területein lévő és különböző adottsággal rendelkező városaiban van-e és ha igen, milyen nagyságú eltérés a létminimumértékek között. Természetesen a város szociálpolitikájában is felhasználhatóak ezek az adatok. Annak tudomásulvételével, hogy ezek a számok csak viszony számok lehetnek, hiszen így fogyasztó háztartás nem létezik. Ézenkívül ez a fogyasztói kosár nem tételez fel önálló fogyasztást. Szabó István Békéscsaba létminimumértékei családtípusonként (1993. június) Családtípus Összérték Egy főre jutó érték egyedülálló férfi 17 668 Ft 17 668 Ft egyedülálló nó' 17 920 Ft 17 920 Ft házaspár 29459 Ft 14 730 Ft házaspár egy gyerekkel 38 265 Ft 12 752 Ft házaspár két gyerekkel 47 265 Ft 11816 Ft házaspár három gyerekkel 54 453 Ft 10 891 Ft egyedülálló nő egy gyerekkel 26 534 Ft 13 267 Ft egyedülálló nő két gyerekkel 33 699 Ft 11233 Ft inaktív (nyugdíjas) férfi 16 266 Ft 16 266 Ft inaktív (nyugdíjas) nő 16556 Ft 16 556 Ft inaktív (nyugdíjas) házaspár 26693 Ft 13347 Ft Olvasóink írják ............................. ■ A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang Tisztelt Papp János! Amennyiben eretnek gondolataival az volt a célja, hogy a megye háziorvosai az Ón nevét emlegessék, úgy sikert ért el, ha azonban— ahogy jó újságíróhoz illik—a valóságról akarta tájékoztatni olvasóit, úgy hibázott, mert cikke nem sok objektivitást tükröz, sőt tájékozatlanságból és rosszindulatból fakadva a lakosságot félreinformálta, és a házirovos—beteg viszonyt destruktív módon veszélyeztette. A Békéscsabai Háziorvosok Egyesülete által megfogalmazottakkal egyetértünk, de írásra késztet bennünket az a tény és mód, ahogyan kollégái fik észrevételeire reagált. A jó ízlést sérti, ahogy a visszhang alatt azonnal pengeváltás történt; az orvosok gondolatait nem fogadhatta be szabadon az olvasó, mert rögtön Papp úr újabb glosszáját kellett olvasnia. (Ráadásul vastagon szedve.) Ha az újságíró nem mutatta meg az érintett háziorvosok képviselőinek(egyesület, megyei szakfelügyelőfőorvos) előre a cikket, úgy nem etikus a választ már megjelenésekor támadni. Reagáljon rá szintén hat nappal később! Nemcsak sajtószabadság, sajtótisztesség is létezik! A tisztelt olvasók tisztánlátását csak objektív tájékoztatás segítheti elő! Több mint egy éve szorgalmazza a népjóléti tárca az alapellátás privatizációját, amely bátortalanul és nehézkesen indult a múlt évben. Ez év május 31 -éig kellett minden háziorvosnak írásban jeleznie az önkormányzat felé, hogy a későbbiekben közalkalmazottként vagy vállalkozó háziorvosként kívánja-e folytatni praxisát, így hát: 1. Az „eretnek gondolatok" bevezetése már megjelenésekor elvesztette aktualitását. 2. A lakosság egészségügyi alapellátásáért—a törvény szerint — az önkormányzat felelős, bármelyik szektort választotta a házirovos. 3. Az önkormányzati törvényt kollégáink idézték. 4. A minimális felszereltségen túl minden műszer és berendezés megvásárlása a vállalkozót terheli. 5. A berendezés és a műszerek állagmegóvásáról is a vállalkozó háziorvos köteles gondoskodni (amortizáció). 6. A felmerülő közüzemi díjakat is a vállalkozó viseli. 7. Az ügy eletek díja a mindenkori jogszabályban van rögzítve (még a 40 forintos órabért sem éri el). Az ügyeletek után pedig jutalomból következik a rendes, szokásos munkanap, amikor is elvárnák tőlünk, hogy felelősségteljes döntéseket hozzunk—ráadásul mosolyogva és szellemilegfrissen. 8. Ez nem profitorientált vállalkozás! Mi fizetnivalója marad akkor az orvosnak? A rezsi, a működéshez szükséges nyomtatványok, a gyógyszerek, afecskendők, a tisztítószerek, a takarítónő, sterilizálás, a veszélyes hulladékok megsemmisítése, a mosatás, a posta, a telefon, a telefonkezelő, az irodaszerek, a folyóiratok, a továbbképzés, a munkaruha, a gépkocsi (megvétele, fenntartása, javíttatása), a kötelező praxisfelelősség-biztosítás, az ügyvédi költségek, a könyvelői díjak, az alkalmazottak bérei, annak minden vonzatával, a helyettesítések stb. Az újságíró által említett átlagos Békés megyei körzet 1500 lakosa utánifinanszírozás nem biztosítja a működőképességet ( lásd a június 10-ei szám 7. oldalán, a hunyai háziorvos kalkulációját). 1800— 1900 fő az a minimális beteglétszám, amely mellett a vállalkozás egyáltalán önfenntartó lehet. Erre a társadalombiztosítás figyelmeztetett is bennünket. Sok vállalkozó nem tapsolná pirosra a tenyerét, ha hasonló feltételekkel kellene kezdenie vállalkozását. A vállalkozó orvos bevétele nem függ a rendelésen ellátott betegek számától. A vállalkozó háziorvos tehát kvázi vállalkozó egy kvázi privatizációban. A bátrabbak mégis belevágnak, elveszítve ezzel közalkalmazotti jogviszonyukbólfakadó eddigi előnyüket! Ha mi újságírók lennénk, vércseként csapnánk le az egészségügy privatizációjából adódó témákra—de ragyogó riportok formájában —, amikor is megszólaltatva az érintetteket, a valóságot tárnánk olvasóink elé! Ezt nemcsak az újságírás etikája kívánná így, de az Európában legmagasabb társadalombiztosítást fizető magyar nép joggal érdemelné meg, hogy tudja: a munkájának jelentős részét kitevő tb-járulékát nem az alapellátás pazarolja el, sőt annak minél hatékonyabb felhasználását célozza az egészségügy privatizációja. Dr. Pocsay Gábort, Gyula város szintén orvos-polgármesterét idézzük:, fiz egészségügyben bekövetkező rendszerváltás célja—az önkormányzat céljaival egybevágóan — egy betegközpontú, magasabb színvonalú szolgáltatás biztosítása. Gyulán közmegegyezéssel került vissza az egészségügyi alapellátás az önkormányzathoz. Ennek jegyében tettük lehetővé, hogy a háziorvosok vállalkozóként is elláthassák praxisukat. A képviselő-testület indokoltnak tartja — jogszabályban rögzített kötelességével összhangban — a rendelő ingyenes használatba adását, és igyekszik azt egy előírt minimális szintig fejleszteni. Ez lakossági érdek, hiszen egy rendelő működése semmiképpen sem tehető függővé az orvos pillanatnyi anyagi helyzetétől. A vállalkozó orvos munkája egyébként sem hasonlítható össze egy kereskedő, egy iparos vagy egyéb vállalkozó munkájával; az orvost a betegellátásban soha nem gazdasági szempontok irányítják, hanem a humanitás, a hivatástudat és a hippokrateszi eskü. így az önkormányzat az új viszonyok között sem hozhatja a korábbinál nehezebb helyzetbe az orvost.” Az egészségügy közismert alulfinanszírozottsága miatt az újságíró számára igen meglepő lenne, ha az orvosok fizetését összehasonlítaná egyéb diplomásokéval. Ha pedig egészségügyünk a legdrágább kincsünk, az egész életükben ezért dolgozó orvosok nagyobb megbecsülést érdemelnének. Nem célunk parttalan vitát folytatni: úgy érezzük, az objektív tájékoztatásnak eleget tettünk, részünkről ezennel lezártnak tekintjük a polémiát. Gyulai vállalkozó házirovosok Dr. Csomós Imre, Dr. Petróczky István, Dr. Garay Erzsébet, Dr. Kamarás Géza, * * * Szerkesztőségünk sem kíván parttalan vitát folytatni. Különben is munkatársunk már két ízben kifejtette álláspontját a lap hasábjain. Megismételni nem kívánja. A vitából mindenesetre egy fontos következtetés levonható: a vállalkozói háziorvosi rendszert elsietett módon és gazdaságilag kellően végig nem gondolva vezették be. Alighanem ez az egyetlen tétel, amelyben — kimondva, ki nem mondva — mindkét fél egyetért. Szerkesztőség
