Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

^.RÉKËS MEGYEI HÍRLAP GYULA 1993. június 3., csütörtök A nagyobb képen a brunecki zenekar. A kisebbikhez csak annyit tennénk hozzá: az időjárás bőséges maradt a rendezők elképzeléseihez... Levente Péter ismerősként mutatkozott be a gyulai gyerekeknek Feszti váli körkép Gyuláról A X. Nemzetközi Tűzoltó Csillagtúra napjai Ennek az öreg tűzoltókocsinak — ha hiszik, ha nem — még ma is merészen ágaskodik a létrája Puszi és Ernetto bohócok Az oldalt Kiss A. János írta és szerkesztette. A képeket Kovács Erzsébet és Lehoczky Péter készítette Póz, na! Mondani sem kellene: a május végén Gyulán megrendezett X. Nemzetközi Tűzoltó Csillag­túra sikeréhez nagyban hozzájárult sok-sok gyulai cég segítsége is. Például a gyulai démá- szosok kiváló munkája. A csillagtúra támogatói többnyire nem kértek mást, mint tevékeny­ségük, magatartásuk megemlítését, reklámozá­sát. A Démásznál is csak akkor állt elő „rövid­zárlat”, amikor e reklámtevékenység összekö­tődött a villanyoszlopaival. Ismereteink szerint a helyi Démász nem kifogásolta a transzparen­sek kifeszítését. (Az ilyesmi Gyulán is bevett szokás, akár egy negyedosztályú gombfocicsa- patokból verbuválódott villámtornának is ki­jár.) Korábban nem is volt ebből senkinek sem­mi baja, ám most az.egyik, magas (feszültségű) vezetőjük — egy volt — felvillanyozva közöl­te: le a feliratokkal, mert tönkreteszi az érintett izzókat! Hogy a tűzoltók készek lettek volna újakat venni — s akár tenni — az „agyrázkó­dást” szenvedettek helyére?! Nem, a megfelelő szinten — mit ne mondjak, oszlopnyi magasság­ban — hozott döntés megmásíthatatlan volt. Az ellenkező irányból érkező érveknek pedig meg­álljt parancsolt valami. Akár a félvezetőknél... Mégis tudunk örülni? A gyulaiak — és mások is — sokat megtudhattak a tűzoltóság múltjáról, jelenéről és jövőjéről a május végi gyulai csillagtúra tu­dósításaiból, televíziós helyszíni közvetítéseiből. S arról is képet kaphattak, hogy a szorgalom, a tehetség, egy jó adag vállalkozó kedv olyasmi elvégzésére is al­kalmassá teszi az embert, amit fel sem tételeznénk róla. A gyulai tűzoltók és családtagjaik — néhány barátjukkal ki­egészülve — Gyulára hozták húsz ország 2500 tűzoltóját, a világ egyik legkorszerűbb sátoróriását, s gondoskodtak a vendégeikről. Nem utolsósorban örömet szereztek, szóra­kozást nyújtottak a városbelieknek. (Az öt napból a végső kettő lett volna erre hivatott, ám a gyulaiak minden helyszínen, már az első pillanattól tömegesen vettek részt a külföldieknek szánt programokon is.) Ha panaszko­dunk is egymásnak, hogy örömte- lenebb lett az életünk, az átalaku­lás nél-külözi az önfeledtséget, a vidámságot, s egy pillanatra sem tudunk elszakadni a napi gondok­tól, akkor ennek — sajnos csak néhány napra — a cáfolatával találkozhat­tunk Gyulán. Az emberek igenis szeretnék jól érezni magukat, csak éppen manapság segítségre szorulnak ebben. A gyűlölködés szítása, a szép — de olykor bizony üres — szavak helyett talán mások részéről is több tettrekészségre lenne szükség. i 1^-4.ŰP-, Úgy látszik, Gyula testvérvárosában, Dit- zingenben korán kezdik a tűzoltópalán­ták locsolását (részlet a felvonulásból) Lagzi Lajcsi (Galambos Lajos) nem csak az ólomsú­lyú csomaggal, hanem a 12 órányi műsorával is derekesan megbirkózott A szlovén tűzoltók most először vonulhattak fel önálló ország csapataként A házigazda Antal Imre betegen is (a kép­ből ez nem tűnik ki) vállalta a szereplést Lagzi Lajcsi — kazettái mellett — a kis tűzoltó­babákból is be-bedobott egyet a közönség közé

Next

/
Thumbnails
Contents