Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-28 / 148. szám
1993. június 28., hétfő o Fordulj balra diliverseny Egy nő a férfiak cirkuszában Egy korty tej a díj Egy korty tej a győztes hagyományos jutalma. No meg egymillió dollár. Egy hónapig tartanak az edzések, és még az egykori Forma-1 -es világbajnokoknak is részt kell venniük a kezdők tanfolyamán. A döntő futamon harminchármán indulhatnak, lélegzetelállító száguldásukat 300 000 néző kíséri figyelemmel a helyszínen és másfél milliárd- nál többen a világ sok országában, a tévéképernyők előtt. Igen, Indianapolisról van szó, a híres-hírhedt 500 mérföldes autóversenyről. A legendák legendájáról, a legnagyobb sikerek és a legborzalmasabb tragédiák futamáról. — Soha többet Indianapo- list! — mondta Jochen Rindt 1967-ben. És a következő esztendőben megint ott volt! A lehetőség, hogy három óra alatt dollármilíiomos lehet, nem hagyta nyugodni. Jackie Stewartot viszont nem fogta meg a „Nagy Robogás”: 1966- ban indult, hatodik lett, nyert egy kalap pénzt. „Számomra az Indy nem az autósport Mont Everest-je!” Engem nem izgat ez a „fordulj balra diliverseny” —mondta ennek ellenére. Az „Indy 500” nem bonyolult vonalvezetése miatt lett az, ami. A téglalap alakú pálya négy, nagyjából hasonló, derékszögű kanyarból és az azokat összekötő egyenesekből áll. Éppen egyszerűsége miatt veszélyes. Iszonyatos sebességgel száguldanak a pilóták, és bátorságuk a vakmerőséggel határos. Rick Mears, az 1991. évi győztes kevéssel a célbafutás előtt 354 km/óra átlagsebességgel (!) teljesítette legjobb körét! A négykilométeres versenypálya alapkőletételére 1908-ban került sor, egy Carl Fischer nevű úr jóvoltából. Aztán 1909. február 9-én megnyitotta az „Indianapolis Motor Speedway”-t, de az első 500 mérföldes versenyre 1911-ig kellett várni. A győztest Ray Harrounnak hívták, és 119,3 km/óra átlagot futott. 1945. november 14-én Tony Hulman vette meg a pályát és ő tette az 500 mérföldest a világ legnagyobb, leglátványosabb autóversenyévé. Az ő szavait ismétli minden évben az indítóbíró, amikor rajthoz szólítja a résztvevőket: „Gentleman, start your engines !”—magyarul: Uraim, indítsák be motorjaikat! Az akkori 90 925 dollár pénzdíj ma már jóval meghaladja a másfél milliót, és nemcsak a győztes részesül belőle, hanem mind az a harminchárom pilóta, aki ott lehet a rajtnál, ám díjazzák a leggyorsabb kört és minden körben az élen robogót is. Néhány európai volánművész is nyert Indy 500-ast, de a verseny általában az amerikaiak „belügye”. A Forma-1 hajnalán tizenegy indianapolisi verseny is világbajnoki fût am volt, de még pontot szerezni sem sikerült egyetlen nem amerikainak. A jenkik győzelmi sorozatát igyekszik most megszakítani két egykori Forma-1 -es világsztár, a brazil Piquet és a brit Mansell. Nelson Piquet már tavaly is próbálkozott. Irtózatosan nagyot bukott az edzésen, és majdnem egy évig tartott a felépülése. Őt, ellentétben a szintén háromszoros világbajnok Stewarttal, nagyon is izgatja Indianapolis! Nigel Mansellt is kemény fából faragták. A roppant népszerű tavalyi Forma-1 világbajnok néhány hete Phoenix- ben rohant a betonfalnak, ám ő szerencsésebb volt, csak könnyebben sérült meg. A két világbajnok a kezdők között gyakorol és elméletet is tanul. Ám, hogy megnyeri-e egyikük az idei Indy 500-ast, azt természetesen most még nem lehet megjósolni. Hogy üde színfoltot jelentenek az idei robogásban — az kétségtelen... Roóz Péter (FEB) Az 1974. évi Indy 500-as győztese: Johnny Rutherford és remek McLarenje / Újabb Forma-1 helyszín Beszáll Berlin is? A Forma-1 Napóleonjaként is emlegetett Bemie Ecclestone villámlátogatást tett Berlinben. Ottjártakor megtekintett egy területet Massow mellett, ahol autóverseny-pályát szeretne építtettni a Berlin környéki Brandenburg tartományi kormányzata. Sőt, a tervek sokkal nagyratörőbbek: egy hatalmas szórakoztató és kulturális parkot alakítanak ki, aminek csak egy része lesz a pálya. A rendező a Berlin-brandenburgi Autóklub lenne, a hasznosító Ecclestone és az értékesítésben részt vállal Boris Becker román származású menedzsere, Ion Tiriac is. A környezetvédők máris tiltakoznak, az érdekeltek pedig már az 1995-ös Forma-1 versenyre gondolnak. Carmennek nincsenek előjogai Nemcsak az autó- és motorsport megszállott zsurnalisztái ismerik (és kedvelik) Agnès Carlier-t, a Marlboro szuper sajtófőnök asszonyát vagy Ann Brasshow-t a Williams- től. Sokunk barátja Vanessa Gorgen, a szendvicsgyártók királynője, s még sorolhatnánk a méltatlanul gyengébbnek nevezett nem kiváló képviselőit a Forma-1 világából. Mert sokan és egyre többen forognak a benzingőzös sportág berkeiben. Tavaly, igaz csak néhány tréning erejéig, még hölgyversenyzője is volt ennek az ízig-vérig huszadik századi sportnak. Ám, hogy női csapatvezetője lett volna egy Forma-1 teamnek? Ilyenre még a legöregebb Forma-1 rókák sem emlékeznek. így aztán az elsőség dicsősége ezen a poszton Carmen Ziegleré, a Sauber csapat team-manageréé. Â kedves mosolyú ifjú hölgy véletlenül került a férfiak benzingőzös világába. Tizenhat évesen, rögtön az iskola után a Mercedesnél kapott állást, de se teste, se lelke nem kívánta az autósportot. Szívesebben dolgozott volna a konszern golf- vagy teniszügyeivel foglalkozó részlegeiben, ám ott már minden hely foglalt Agnès Carlier volt. Szerencséjére (?) a sportmarketing volt a szakterülete és véletlenül éppen abban az időben újította fel a csillagos márka az autósport tevékenységét... A Gruppe C-ben, éppen a Peter Sauber vezette csapattal igyekezett a Mercedes a szakág csúcsaira kapaszkodni. Sikerrel. Világbajnokságot nyertek, nem is egyet! S Carmen megkedvelte az autósportot. Csapattársai pedig megkedvelték őt. Ráadásul megtanulták respektálni a szorgalmát, a rátermettségét. Soha nem igényelte, hogy „női előjogokkal” illessék, ugyanúgy dolgozott, mint bármelyik férfikollégája, csak olykor eredményesebben. Nem csoda hát, ha a Forma- 1-be is magával hozta Peter Sauber, aki kimondva vagy kimondatlanul a Mercedes szál- láscsinálója az autósport legmagasabb osztályában. A státusszimbólum luxuskocsigyár nem kockáztathatja nimbuszát, egy esetleges kudarc csúnya árnyékot vetne a stuttgartiakra. Ezért úgy döntöttek, hogy ha már biztos a aiker, csak akkor tűzik ki a csillagos emblémát, csak akkor adják a nevüket is a versenyhez. Addig Sauber úr és Carmen kisasszony a „fedőszervük”. Carmen szerint semmi különös nincs abban, hogy a Forma-1-ben dolgozik. Ugyanúgy rendel repülőjegyet, szállást vagy alkatrészt, mintha bárhol máshol lenne a munkahelye. A technikai dolgok nem rá tartoznak, s mint mindennek, női mivoltának is megvannak a jó és rossz következményei. Ám ő igyekszik csak az előnyökre figyelni. Közben akaratlanul és észrevétlenül — megteremti a következő csapatvezetőnők karrierlehetőségeit is. (ROÓZ) Stewart óta Kennek nem megy Csak csipegetnek a sikerekből Rakétarajtot vett Ken Tyrrell csapata a Forma- 1-ben! Első fellépésüket pole positionnai ünnepelték, és bár Jackie Stewart 1970. szeptember 20-án, a kanadai Mont-Tremblant pályán a 31. körben az élre állt, nem sikerült pontot érő helyen végeznie. Ám az idény még két hátralévő versenyén az első sorból indulhatott. Aztán az 1971-es szezonnyitón Dél-Afrikában másodikként futott célba. Az év végén pedig majdnem kétszer annyi vb-pontja volt, mint a második helyezett svéd Petersonnak. Egy évre rá a repülő skót sokat bajlódott gyomorfekélyével és a brazil Fittipaldi nyerte a világbajnokságot, de 1973. megint a Tyrrell és Stewart éve volt. A roppant céltudatos versenyző száz világbajnoki futamot tervezett, ám egy elmaradt verseny miatt meg kellett elégednie 99 vb-részvétellel. Visszavonulásával megkezdődött a Tyrrel team hanyatlása. Még kétszer dobogós helyen végeztek a csapatok versenyében, ám elszürkültek és rendre a „futottak még” mezőnyben végeztek. A legutóbbi tíz évben összesen nem szereztek annyi világbajnoki pontot, mint Stewart két világbajnoki győzelmének évében. A sikerek elmaradtak, ám mégis volt miről írnia a világsajtónak Ken mester csapatáról. Kisebb-nagyobb botrányok robbantak ki körülöttük, csaltak az üzemanyaggal és egyéb turpisságaikra is fény derült. Még olyan is volt, hogy kitiltották őket a versenyekről, ám ezt bírósági procedúra keretében visszavonatták. A mindig szemfüles Tyrrell-konstruktőrök nemcsak a szabálykönyv kiskapuit fedezték fel, ők találták ki a mai modem aerodinamikát is. Első fellépésüket a furcsa orr-résszel még megmosolyogták, annál is inkább, mert a gyengécske motorteljesítmények miatt az eredmények elmaradtak. De a Tyrrellek jól feküdtek a kanyarokban, és ma már a Williamstől a cápa orrú Benettonokig ezt a technikát alkalmazzák a menők. Ken Tyrrel, a szikár angol úr, aki volt már fakereskedő, autóversenyző és csapatvezető, az idei monacói vb-futamon bemutatkozott tévékommentátorként is A motorral pedig azóta sincs szerencséje Ken Tyrrellnek. Bár kocsijainak erőművei éppúgy tízhengeres V elrendezésűek, mint a legjobbnak tartott Renault-ké, a teljesítményük messze elmarad a francia motorétól. Pedig Japánból származnak, onnan, ahonnan a tavaly visszavonult és sikert sikerre halmozó Honda is érkezett. A Yamahák hengerfejében ötven (!) szelep dolgozik szorgalmasan, de, mint említettük, nem túl eredményesen. Az olasz Andrea de Cesaria és a japán Ukyo Katayama legjobb esetben is csak néhány, a nagyobbak által elhul- lajtott vb-pontocska begyűjtésére esélyes idén. R.P.
