Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-28 / 148. szám
1993. június 28., hétfő Japán csapat piros-fehér-zöldben Árnyékból a nyilak Hogy szép-e ez a hófehér, piros csíkos kocsi, azon lehet vitatkozni, ám megdobogtatja szívünket, hogy a harmadik §zín a BP zöldje rajta. Ez az egyetlen Forma-1 csapat, amelyik hazánk színeiben indul az idei futamokon. Pedig a Fottwork messziről származik: Japánból. A tipikusan angolos név ellenére a cég a felkelő nap országának egyik vezető szállítmányozó vállalata, ami ráadásul fejlesztéssel és szolgáltatásokkal is foglalkozik. Különösen szimpatikus, hogy a vállalat „nemzet- köziesítésére” az autósport csúcsát választották vezetői. A cég és a csapat tulajdonosa, Wataru Chashi úr jól döntött, hiszen nem múlik el egyetlen hét sem, hogy ne kerülne csapata révén vállalatának neve a nemzetközi sajtó hasábjaira. A Forma-1 -es gárda múltja a ködös kezdetekbe vész. Volt egykor egy kis csapat, a Shadow. Neve árnyékot jelent magyarul, és valóban csak az árnyékban szerepeltek. A nyilvánosság figyelme akkor fordult feléjük, amikor kivált belőlük az Arrows (nyilak) csapata. Ez 1977 végén volt, és a két alapító, Jackie Oliver és Alan Rees ma is vezetője a gárdának. Zavaros és vádaskodásokkal terhes volt a válás, de az Arrows ma is megvan, a Shadow pedig eltűnt a Forma-1 süllyesztőjében. Sőt olyan ügyesen keverték kártyáikat, hogy 1989-től már Footwork néven robognak az egykori nyilak. A japán gazda hozta magával a Honda leány- vállalatát, a Mugent, s ezzel a jövőbeni sikerek ígéretét. Két versenyzőjük közül egy szintén a távolkeleti ország szülötte. Neve Aguri Suzuki. A 10-es rajtszámú autó az övé, s a 32 éves tokiói pilóta nagyon igyekszik, bár nem mondható el róla, hogy a jövő embere. Eddigi legjobb eredményét hazai földön, Suzujában érte el, harmadik lett Lolával. Akkor még abban a csapatban hajtott. Csapattársa, a brit Derek Warwick hat évvel idősebb nála, és Forma-1-es tapasztalatok dolgában is sokkal jobban áll. Eddig 137 futamon állt rajthoz és bár győznie nem sikerült, két második helyet szerzett és kétszer ő teljesítette a leggyorsabb kört egy-egy versenyen. Huszonkétszer keveredett kisebb-nagyobb karambolokba és 67 vb-pontot szerzett. Eddig. St. Johnban él, két lánya van, Marie és Kerry, állítólag nem hasonlítanak anyjukra, akinek neve Rhonda. Visszatérve a csapatra, egyelőre csak reményeik vannak, ám ismerve a japánok szívós természetét és munkaszeretetét, nem kétséges, hogy a Footwork jövője szebb lesz, mint a múltja volt. Derek Warwick a legújabb Footwork kormányánál Emerson pünkösdi királysága A három Fittipaldi A három Fittipaldi valójában négy. A negyediknek köszönhető, hogy újra felmerült egy valójában sohasem feledett név a Fomra-1 forgatagában. Ha Wilsonnak nincs egy briliáns tehetségű fia, Christian, aki tavaly debütált az autósport legmagasabb osztályában, akkor nem fordul a figyelem erre a benzingőzös dinasztiára. A papa nem tartozott a vi- lágkalsszisok közé. Talán ezért nem is jutott neki egy igazi jó kocsi. Tíz évvel fia előtt állt először rajthoz, Brabham Forddal Spanyolországban, és 36 versenye során egy ötödik és egy hatodik helyet szerzett. Ha testvére, az első Fittipladi, Emerson nem lett volna autóversenyző, senki sem emlékezne erre a névre. Pedig — pestiesen — még ma is azt mondják: „úgy vezet, mint Fittipaldi”. Emerson ugyanis a nagy bajnokok közül való. Tizenegy szezont nyomott le a Forma-1- ben, 144 versenyen indult, ezek közül tizennégyet megnyert, 1972-ben és 1974-ben ő volt a világbajnok, kétszer második lett. A szuperpilóta a nagy lesipuskások közül való, sok világbajnoki pontot szerzett úgy, hogy kipotyogtak az előtte robogók. Ám amikor kellett, mindig a megfelelő helyen volt. 1984-ben például az amerikai Indy Car bajnokságban, s ezzel eltűnt a szemünk elől. Abban áz időben nemigen figyelt erre a versenyágra a magyar autósportrajongó. És ez a második Fittipaldi! Az, aki képes volt egy merőben új szakágat megtanulni, és ott is a legjobbak közé küzdeni magát. Az Indy Car-kocsik ugyan megtévesztésig hasonlítanak a Forma-1-esekhez, ám csak külsőre és csak a laikus számára. A versenyek pedig egészen másfélék! S Emerson a nagy vízen túl is bevezette Brazíliát az autós nagyhatalmak közé. 1989-ben megnyerte az Indy 500-at, és ő volt az első autóversenyző, aki 2 millió dollárnál többet keresett. Összesen 18 győzelmet szerzett, és ma már jóval tízmillió fölött van nyereményeinek összege. Ebben már benne van az a summa is, amit az idei, pünkösdi vasárnapi Indianapolis 500 megnyeréséért - vehetett fel. A ma 47 éves száguldó brazil kétlaki életet él. Sohasem hagyta el Sao Paulo környéki otthonát, ám a floridai Miamiben is van háztartása. Példás családapa és Teresa, a felesége öt gyermekkel ajándékozta meg, lányai, Juliana, Titiana és Joana aligha követik a versenypályákon, de a két fiú, Jayson és Luca biztosan megpróbálkozik vele. Emerson öt nyelven beszél, protugál anyanyelvén kívül angolul, franciául, spanyolul és olaszul. Maga irányítja egymillió hektáros narancsültetvénye dolgait, az exportját is. Mercedes dealer, hogy az autós brancsból se maradjon ki, de van érdekeltsége a brazíliai Hugo Boss divatcégben is. Ám főképp autóversenyző és példakép. Méltó példaképe a harmadik Fittipaldinak, Christian- nak. A huszonkét éves fiatalember mozgalmas és sikerdús autósportmúlt után jutott el a Forma-1-be. A nem túl sikeres Minardi—Lamborghini csapatban debütált tavaly Dél-Af- rikában, s idén még mindig a Minardinál, de már Ford motorral megkezdte a vb-pont gyűjtését. Legutóbb Monacóban ötödik lett. Okos, higgadt versenyzéssel, kivárásra autózva, lesipuskásként várva a lehetőségre. Mint egy leendő világbajnok... Roóz PÉTER (FEB) Notre Dame és Forma-l Kanadában mindig kék az ég? Keke Rosberg és Niki Lauda Notre Dame és Forma-1? Ugyan már, mi köze lehetne a párizsi gótikus székesegyháznak ehhez az ízig-vérig huszadik századi sporthoz? S bár a világ úgy kerek, ha minden mindennel összefügg, lehetséges, hogy nincs közvetlen kapcsolat a két dolog között. Ám Notre Dame a neve annak a szigetnek, amely Montrealban évente otthont ad a Forma-l Kanada Nagydíjnak. Az idei versenyt június 13- án'tartották. Úgy látszik, nem babonásak a juharleveles rendezők. Olyannyira nem, hogy a tüneményes tehetségű és tragikus véget ért honfitársukról nevezték el a pályát: Gilles Villeneuve, a villámgyors volánművészek között is a leggyorsabb volt. Mindig megalkuvás nélkül tört célja felé, s az nem volt más, mint a győzelem. A szurkolók szerették és már életében klubokat alakítottak rajongói. S bár már tizenegy éve az égi versenypályákon köröz, legendája nem veszít varázsából! A tűzpiros Ferrarik az ő tiszteletére tartották meg a 27-es rajtszámot. A montreali pályákról más is eszébe jut az embernek. Az égett fejű Lauda az 1979-es Kanada Grand Prix tréningjén egyszer csak begurult a boxba, kiszállt Brabham Alfájából és kijelentette: — Vannak fontosabb dolgok az életben, mint a jól ismert pályákon körözni! — Szögre akasztotta sisakját és hátat fordított a Forma-1- nek. Aztán az 1982-es idénynyitó újra versenyautóban találta Niki Laudát, hogy négy év múlva, egy újabb világbajnoki címmel tarsolyában, végleg visszavonuljon. De csak az aktív versenyzéstől! Mert a Ferrari első hívó szavára ott volt, hogy a Forma-1 legpatinásabb csapata válságstábjának élére álljon. S aki ismeri tudja, ebben a szerepkörben sem lesz sikertelenebb, mint Forma-l-es pilótaként volt. A Monaco Grand Prix már az ágaskodó lovas Ferrari gyógyulását ígérte. Jól mentek az edzéseken és Alesi, a szicíliai francia fel is kapaszkodott a győzelmi dobogóra. Berger balszerencsésen és talán ügyetlenül versenyzett. Egy teljesen felelesleges előzési kísérletének esett áldozatul. Pedig ő nem a felelőtlen karambolozok köréből való és vezetni is nagyon tud! Tavaly például megnyerte a kanadai versenyt. Mögötte robogott célba az ifjú német szupertehetség, Michael Schumacher, aki a legutóbbi versenyen kis híján győzött. Ha nem hagyja cserben motorja, Monaco idei bajnoka lehetett volna az utóbbi idők legnagyobb ígérete. Ám rosszkor született! A legjobb autóban az idén visszatért aprótermetű francia, Alain Prost szinte verhetetlen. Ha nem hibázik a háromszoros világbajnok, aligha nyerhet más. Ha pedig nagy ritkán mégis elront valamit, akkor ott van Senna, a valaha volt (talán) legnagyobb autóversenyző egyéniség. Nagyszerű volt és verhetetlen, amíg övé volt a legjobb kocsi a mezőnyben. És sokan nem szerették. Ám ma azok is tisztelik, akik korábban fanyalogtak, ha szóba került a neve. Ayrton Senna ugyanis sok lóerő hátrányban is egyenlő ellenfél! S ha leesik egy kis eső a pályára, kiegyenlítődik a lóerőkülönbség. Á tehetség, a finom érzékek, a gyors helyzetfelismerő képesség és a bátorság dönt. Sennát pedig régen nem győzték le nedves aszfaton. Hogy mit hoz a budapesti világbajnoki verseny? Ki tudhatná! Ám idén minden eddigi szezonnál több volt az esős verseny, annyiszor esett máris az eső, ahányszor még egyetlen szezonban sem... Lehet, hogy megint Senna mellé szegődik a szerencse csalfa istenasszonya és eső képében diadalra segíti a brazil volánművészt? Roóz PÉTER (FEB) Todt a Ferrarinál Niki Lauda legújabb szerzeménye Az autósportban jártasabbak számára nem ismeretlen a francia Jean Todt neve. A ma negyvenhét éves fiatalember raliversenyzőként ismerkedett meg az autósporttal. Navigátorként világbajnoki címhez segítette (Guy Fréquelin oldalán) a Talbot márkát. Ez 1981- ben történt és még abban az évben rájött, hogy hasznosabban tud egy csapatot irányítani, mint egyetlen versenyző. Átvette a Peugeot Talbot sportrészlegének vezetését, és azóta pályafutása olyan, mint egy diadalmenet. Az ő irányításával fejlesztették ki a Peugeot 205 turbo 16 jelű kocsit, amivel 1985-ben és ’86-ban rali világbajnokságot nyertek, majd 1987 és 1990 között előbb a 205-össel, aztán az azt követő 405-őssel fölényesen nyerték a Párizs—Dakar ralikat. Ezután a hosszú távú pályaversenyek felé fordult figyelme, és a Peugeot 905-ös- sel megnyerték a sportautók világbajnokságát és a híres Le Mans-i 24 órás versenyt is. Sportvezetői karrierjét a legnagyobbak is megirigyelhetnék, ám Niki Lauda, a háromszoros Forma-l világbajnok, a Ferrari főtanácsadója nem az irigykedők fajtájából való. O megnyerte Todtot a gyengélkedő itáliai csapat számára. S Todt nem sokat kért. Csupán teljhatalmat. A pénz ezekben a régiókban nem téma, és a derék francia nem is azért vállalta az egykor szebb napokat megélt, ma is legendás gárda vezetését. „A Ferrari talpraállítása akkora kihívás, hogy nem tudtam nemet mondani” —- nyilatkozta. Ebben alighanem benne van az is, hogy a korábbi híresztelések ellenére a Peugeot nem készül a Forma-1-be. Ami pedig a Ferrarit illeti? A karosszéria szépen alakul John Barnard keze alatt, a fő probléma már évek óta a motor. A jelenlegi gyenge és nem megbízható. A bennfentesek nem lepődnének meg, ha Claudio Lombardi, a motorrészleg vezetője hamarosan venné a kalapját. Hogy ki jön a helyére, az ma még titok, ám abban csak kevesen kételkednek, Jean Todt sikerre vezeti az ágaskodó lovas emblémájú csapatot.
