Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-22 / 143. szám
y 1993. június 22., kedd GYULAI VÁRSZÍNHÁZ ’93 rWA ■IKES MEGYEI HÍRLAP Az áldozatok sorsa érdekel A munka az egyetlen lehetőség a túlélésre — mondja Dehel Gábor rendező elkezdtem, az idei bemutatón bizonyos értelemben sikerül tovább folytatni, s a két előadás hasonló stílusjegyeket visel. A köztudatban a Branko- vics György című opera a hit- szegés drámája. Én viszont úgy tapasztalom, hogy napjaink politikai életében az adott szó megtagadása nem drámai vétség, sokkal inkább napi gyakorlat, esetleg taktikai fegyver. így aztán jelen munkám során is főként az áldozatok sorsa izgat. Hiszen a főhős, Brankovics György hadvezér, katona, aki mesterségéből adódóan bármikor meghalhat. De mi van akkor, ha a politikusok döntése nyomán ártatlan emberek sokasága pusztul el? Sorsukért ki felelős? E színpadi mű életrekeltésekor a két megvakított gyerek és Brankovics lánya az áldozat, őket mély együttérzéssel ábrázolom. — Amikor megérkeztünk Gyulára, itteni barátaim sorra kérdezték, mi újság Kolozsvárott? Azt feleltem, hogy dolgozunk, mert ez az egyetlen lehetőségünk a túlélésre. Ha az ember átlép egy országhatárt, néha azonnal honvágya támad. Gyulán nagyon jól érzem magam. Szeretem a várost, a tisztaságot, a színház hangulatát. Öröm itt dolgozni. Romániában nincsenek rokonaim. A párom, Marton Melinda, a társulat szólistája itt van velem. Mindketten kaphatnánk munkát Magyarországon, de ez a lehetőség fel sem merül bennünk. Nyár van, otthon várnak a barátaink. A város mellett van egy kis szerencsétlen sárházam, az visszavár. AndódyTibor A Gyulai Várszínház a harmincadik, a jubileumi évad műsorával a város nagy szülöttére, a nemzeti opera megteremtőjére, Erkel Ferencre emlékezik a zeneszerző halálának századik évfordulóján. Gyula és Kolozsvár sokban hasonlít egymásra, és most közösen tiszteleg a nagy zeneszerző emléke előtt. Erkel ugyanis fiatal muzsikusként Kolozsvárott bontogatta tehetségét, ott ismerkedett meg a kor jellemző zenei stílusaival. A haladó erdélyi szellemiség képviselőihez fűződő kapcsolata rádöbbentette, hogy a magyar zenének meg kell találnia saját hangját, nemzeti nyelvét A két város nem maradt adósa. Gyula szülötte, Erkel Ferenc fiatal korában — mint színtársulati karmester — Kolozsvárott dolgozott és sokat tett a kincses város zenei életének fellendítéséért. Jelen korunkban a Kolozsvári Opera törleszti a hajdani kölcsönt, amikor a Gyulai Várszínházban viszi közönség elé a nagy zeneköltő operáit. Ebben az évadban Bánk bán és a Brankovics György című darabok vannak műsoron. Mindkét produkciót Dehel Gábor rendezi. — Társulatunk számára nagy megtiszteltetés, hogy felkértek bennünket, minden évben mutassunk be a Gyulai Várszínházban egy-egy Erkel- operát -— mondja Dehel Gábor. — Két évvel ezelőtt a Hunyadi László című zenedrámával mutatkoztunk be, tavaly a Bánk bánt hoztuk Gyulára, idén a Brankovics György című operát. Míg a Bánk bán évtizedek óta állandóan műsoron van a Kolozsvári Operában, a Brankovics György erdélyi ősbemutató. Komoly megmérettetés számunkra minden gyulai vendégjáték, s egyben kitűnő alkalom is, hogy bekapcsolódjunk az anyaország szellemi áramköreibe. Művészeink hallatlan önfegyelemmel készülnek, valóságos karanténban élnek itt, Gyulán, hogy semmi másra ne figyeljenek^ csak a produkció minőségére. Szólistáink négy napon át, minden este fellépnek, vigyázni kell ezért a hangjukra, a jó testi-lelki kondícióra. — Sajátos körülményeink között, a mi munkánk nem Komoly megmérettetés itt számunkra minden előadás csupán mesterség vagy hivatás, de nemes küldetés immár. Rendezéseim alkalmával nagyon vigyázok arra, hogy a bemutatott művek ne süllyedjenek a napi politizálás színvonalára, hanem általános emberi érzéseket tükrözzenek. Engem az áldozatok sorsa foglalkoztat, ezért a Bánk bán bemutatásakor Melinda alakját helyeztem előtérbe. Ő egy politikai cselszövés áldozata, meg kellett alázni^ s általa Bánk lett megalázva. Őrülete akkor kezdődött, amikor nem szabadulhatott a palotából. Nyájas porkolábok állják útját, mindenki udvarias, nem szól ellene, csak egyszerűen nem lehet kitömi a rabságból. Jól ismerjük ezt az életérzést, hiszen soha senki nem utasította vissza az útlevélkérelmünket, éppen csak nem kaptuk meg. — Örülök, hogy most Gyulán két rendezésem is közönség elé kerül. Úgy érzem, azt a vonalat, amit a Bánk bánban A Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka gyár nemzeti hagyományok, a nemzeti kultúra ápolása, az anyanyelv tisztaságának megtartása. Erkel Brankovics-operája nem a legismertebbek közé tartozik. Az 1874-es bemutató nem aratott osztatlan sikert. Olyannyira nem, hogy a korabeli kritika véleménye szerint Erkel korábbi művei „dallamosabbak és magyarabbak”. „Nem látta, és nem is láthatta ez a kritika, hogy Erkel a megkezdett új úton halad, zenéje a realista zene felé mutat, a tömegek pozitív, cselekvő szellemű, komolyan vett ábrázolása felé” — írja László Zsig- mond az operáról. A sikertelenség másik oka pusztán politikainak tekinthető. A kiegyezés korában az opera törökellenes témát tárgyal, a kormány törökbarát politikája idején. De ennél is merészebbnek hatott zenei megszólalása, mely a mai napig átértékelésre vár. Mindezeket figyelembe véve tehát nem kis feladatra vállalkozott a kolozsvári társulat. Dehel Gábor rendezése azonban magáért beszél. Az opera adta rendezési elvek keretében rendkívül otthonosan mozog. A szándék nyilvánvaló. Brankovics György szerb despota emberi gyengeségből, vezetői alkalmatlanságból, a történelmi távlatokban való gondolkodás hiányából fakadóan olyan döntést hoz — alkut köt a törökkel a Hunyadiakkal való szövetség felbontásának árán —, mely egyértelművé teszi bukását. A címszerepet alakító Molnár János tragikusan szép szólói — az első felvonásbeli meditálása, valamint a harmadik felvonásvégi szólója — igazi drámai helyzetet képes teremteni. Mara, Marton Melinda (tavaly a Bánk bánban Melindát játszotta) játéka kiemelkedő teljesítménye az estének. Az opera talán legnehezebb szólói csendültek fel a legszebben, legkiegyensúlyozottabban tolmácsolásában. Brankovics két fia, István és Gerő közül a fiút alakító Háry Judit nyújtott figyelemre méltó alakítást. Tiszta, erőteljes, de érzelemmel telített hangja szép színfoltja volt az előadásnak. Szabó Péter Murátja egy kicsit visszafogottnak tűnt. Játékának időnkénti erőtlensége következtében inkább a cselekményekkel sodródó ember, mint a történelmet, emberi sorsokat formáló vezető képe jelent meg. Az epizódszerepek közül a Hunyadi Lászlót alakító Tőkés Ferenc és a Cselebi agát játszó Szeibert István karaktere tűnt ki. Külön említést érdemel a rendező és a koreográfus, Val- kay Ferenc munkája. A várszínpad kicsiny területén rutinosan mozgatják az időnként több mint 60-70 főből álló szereplőgárdát. Az előadás látványát tekintve ezek a legmarkánsabb, legszínházibb pillanatok. Ilyenkor igazi harmóniát alkotnak a címszereplők, a zenekar — Háry Béla vezényletével — és a kórus. A balettkar igazi profi tánctudásáról tesz tanúságot. Az ötletes jelmezek, az opera hangulatát, tartalmát hűen tükröző díszlet Wittlinger Margit munkáját dicséri. (A kettős szereposztásból adódóan hétfőn B. Konrád Erzsébet (Mara), Kiss B. Attila (Gerő), Kiss Domokos (Marát), Georgescu Mária (Fruzsina) előadásában láthatták az operát.) Muzslai Katalin Erkel Ferenc halálának 100. évfordulóját hogyan is ünnepelhetné meg méltóbban a Gyulai Várszínház, mint hogy vendégszerepelni hívta a Kolozsvári Magyar Opera társulatát. Azt a társulatot, amelyet az itteni közönség már jól ismerhet, hiszen negyedszer lép a gyulai színpadra. S melyik színház tolmácsolhatná hűebben Erkel egyetemes zenei és emberi gondolkodását, mint egy olyan társulat, melynek feladata nem csupán jó előadá- A két szerelmes ifjú, Mara (Marton Melinda) és Marát (Szabó Péter) sok létrehozása, hanem a maA megvakított kisebbik fiú (Háry Judit) és a lelkileg összetört apa, Brankovics György (Molnár János) , A történet a XV. század első felében, a török hódoltság idején játszódik Magyarországon. Az opera főszereplője, Brankovics György szerb despota, aki emberi gyengeségből, történelmi távlatok nélküli gondolkodásmódjából adódóan Hunyadi Jánossal való szövetségét felbontva , két fiát túszul adva, békét köt a törökkel. Ez az alku, s Hunyadi elárulása megelőlegezi bukását. Hit- szegésére a Hunyadi László című operában történik hivatkozás, a róla elnevezett operában a maga és a török hitszegésének áldozata: leányát elrabolják, mindkét fiát megvakítják. Bukását csak megerősíti az utolsó pillanatban vállalt török elleni támadása..." A Gyulai Várszínház ’93 oldalt Niedzielsky Katalin szerkesztette, a fotókat Kovács Erzsébet készítette. Brankovics-bemutató Gyulán
