Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-22 / 143. szám
^BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE Nem fizet a szomszéd — Se villany nincs, se gáz „Összkomfort” négy téglából Az oldalt írta és szerkesztette: Ménesi György. Levélcím: 5830 Battonya, Hunyadi u. 110/A Telefon, telefax: Battonya, 310 Pályáztak, nyertek! Dombegyház. — Az önkormányzat 2,1 millió forintot nyert a Népjóléti Minisztérium pályázatán. A pénzből 1,1 milliót a korábban bezárt bölcsőde idősek klubjává való átalakítására fordítanak. A fennmaradó 1 millió forintból közcélú gépjármű beszerzését tervezik. A helyi fuvarok lebonyolítására megtartják az elöregedett Barkast is. Nagy siker volt Kevermes. — Június 20-án, vasárnap nagy sikerű táncvizsgát és versenytánc-bemutatót tartottak a helyi művelődési házban. / Átszervezéssel Battonya. — A többszöri meghirdetés ellenére sem sikerült külső pályázóval betölteni a polgármesteri hivatal szociális ügyintézői állását. Az egyre növekvő szociális feszültségek miatt további pályázat kiírására nem kerül sor: a kérdést belső átszervezéssel oldják meg. Öntöznek Kisdombegyház, Dombegyház. — A Petőfi Mezőgazda- sági Szövetkezetnek mintegy 100 hektár termőföld öntözésére nyújt lehetőséget a kis- dombegyházi homokbánya vízkészlete. Jelenleg 96 hektár burgonyát, illetve paprikát öntöznek a két település határában. Dologi kiadásra Kevermes. — A házi szociális gondozásra benyújtott pályázaton 527 ezer forintot nyert az önkormányzat. A pénzt a mosókonyha felújítására, mosógépek, vasalók vásárlására fordítják. Csak szerződéssel! Dombegyház. — A Gyulai Húskombinát a közelmúltban mintegy 800 sertést szállított el a településről. Csak azoknak a gazdáknak az állatait vásárolták fel, akik korábban szerződést kötöttek a vállalattal. Helytálltak Kevermes. — Az önkormányzat és a Keve-Coop Rt. támogatásával 36 helyi fiatal vett részt a Békésen megrendezett cigány sportnapon. Az ifjak jól érezték magukat, a tornán becsülettel helytálltak. Ingyen művelhetik Battonya. — A Dankó utcában az önkormányzat elegyen- gettette a tulajdonosok által lebontott vagy sorsára hagyott épületek helyét. A rendbe tett területeket az arra lakók megművelhetik, földhasználati díjat nem kell fizetniük. Battonya. — Simon Zoltánt a helyi önkormányzat alkalmazza közhasznú munkásként. A 28 éves fiatalember élettársával, Lukácsi Zsuzsannával és kétéves kislányával a városközpontban lakik, a Fő utca 85. szám alatt. — Nézze meg, hogyan élünk az összkomfortban! — állít meg az utcán. — Az ételt az udvaron főzzük négy téglán, fürdéshez és mosáshoz ott melegítjük a vizet. — Simon Zoltán a kapubejáróban megmutatja a gázóra helyét és a „kibelezett” villanyórát, majd elsiet a meccsre. Battonya játszik a Békéscsabai Előre-Ja- minával. — Tavaly költöztünk ide — meséli Lukácsi Zsuzsa. — Az idén februárig nem is volt nekünk semmi bajunk, akkor az önkormányzat idetette a szomszéd lakásba Rostás Gyu- láékat. Tudni kell, hogy a két lakásnak közösek a fogyasztásmérő órái. Nos, Rostásék már az első hónap után sem fizettek, pedig jócskán fogyasztottak. Villanyrezsóval főztek, ami pörgeti ám az órát! —Nem próbálták őket jobb belátásra bírni? — Jaj, dehogynem. Zoli átküldött, hogy kérjem el tőlük a rájuk eső részt. Gyula azt mondta, hogy a nyugdíjából megadja a 2400 Ft-ot. Na, jó, fizettünk helyettük is. Hát ahogy maga nem látott egy fillért sem abból a nyugdíjból, úgy mi sem. Zoli kérdőre vonta, vitatkoztak, de semmi. Utána jött a gázszámla, a felét mi ki is fizettük volna, de a díjbeszedő nem vette el tőlünk a pénzt, mondván, hogy neki a számla teljes összege kell. Az egésznek az lett a vége, hogy mindent kikapcsoltak: azóta se villany, se gáz. Dombegyház. — A kormány területfejlesztési programja keretében megyénk 350 millió forint állami támogatásra számíthat. A pénz elosztása és felhasználása kistérségi keretek között történik. A megye egyik legsúlyosabb helyzetben lévő régiója a dél-békési térség, melybe Szabadkígyóstól Mezőhegyesig mintegy 20 település tartozik. — Mennyi jut Dél-Békésnek ebből a 350 millióból? — kér- deztükDombegyházpolgármeste- rétől, Gyarmati Jánosnétól. Kevermes. — A nagyközség önkormányzata immár harmadszor próbál pályázati úton pénzt szerezni tornaterem-építésre. — A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerében sftrepél ugyan az általános iskolai tornaterem, de meglehetősen hátul — mondja Domsik Jánosné polgármester. — Én elismerem, hogy országosan rangsorolni kell a feladatokat, nekünk azonban most ez az egyik legégetőbb gondunk. A gyermekeink elkerülnek városi középiskolákba, és—némi túlzással mondva — megbuknak tornából. Ráadásul létezik a dolognak egy másik aspektusa is. Hál’ istennek van egy viszonylagosan jól felszerelt és jól működő otthonházunk, amellett az idősek házi szociális gondozását is egyre színvonalasabA fiatalasszony megmutatja az egykor jobb napokat látott kétszobás, „összkomfortos” lakást. — Lassanként minden bútort eladogatunk — mondja. — Ma éppen a tévét vitték el 500-ért, pedig nagyon szerettük nézni a kislánnyal. — De hát nem élhetünk csak zsíroskenyéren. — Mennyi a havi jövedelmük és mennyi a kifizetetlen számlák összege? — Zoli keres kilencezret, de abból levonnak ezerötöt. Ivettre kapjuk a családi pótlékot, no, meg háromhavonta kétezer forint segélyt az önkormányzattól. A tartozás? Olyan huszonötezer lehet. Amíg ezek a Rostá—Mivel az egyik legelmaradottabb, területileg pedig a legnagyobb térségről van szó, igen jelentős összeget, 49 millió forintot kapunk. — Vannak-e már elképzeléseik a pénzfelhasználásáról? — Ebben az ügyben június 22-én Medgyesegyházán ismételten találkoznak a dél-békési önkormányzatok polgármesterei. Azt tervezzük, hogy a 49 millió forintot a munkanélküliség kezelésére fordítjuk. Alapítványt kívánunk belőle létrehozban tudjuk megoldani. Az idősek érdekében benyújtott pályázataink ugyanis eddig szinte kivétel nélkül nyertek. A tornateremé viszont nem. Meg is kaptuk már a fiatal korosztályhoz tartozók némelyikétől, hogy „mi mindent az öregekre költünk!” Hát most nagyon elhatároztuk, hogy kibillentjük a holtpontról a tornaterem ügyét. Pályázunk rendületlenül, és számítunk minden helybeli segítségére. A képviselő-testület százezer forint induló tőkével létrehozta a Tornateremért Alapítványt, ehhez a szülői munka- közösség máris 67 ezer forinttal csatlakozott, sokan a munkájukat ajánlották fel. Hamarosan bejegyzik az alapítványt, s azután aki segíteni akar és segíteni tud, az befizetheti adományát az e célra megnyitott számlára. sék ide nem jöttek, bírtuk a rezsit. Télen gázra kétezerötszáz- háromezret, villanyra kétszáz forintot fizettünk. A víz átalány- díjas, az se volt sok. Most viszont alaposan megugrottak a „közös költségek”. Még ennek is kinyögtük volna a felét, de a szomszéd egy fillért sem hajlandó fizetni. Megértek émninden- kit, még azokat is, akik az órákat leszerelték. Csak azt tessék megmondani, hogy velünk mi lesz!? Természetesen a szomszédokkal is szerettem volna beszélni. Éppen válófélben vannak, az asszony a gyermekkel állítólag már el is költözött Battonyáról. Rostás Gyulának pedig se híre, se hamva... ni, hogy — pályázat útján — biztosítva legyen a saját erő az önkormányzatok munkahelyteremtő beruházásaihoz. Amennyiben egy-egy ilyen beruházás sikeres lesz, a felvett pénzt az önkormányzatok visszafizetik. így tulajdonképpen hosszú távon is rendelkezésre áll majd egy jelentős tőke munkahelyteremtésre. Hangsúlyozom, ezek elképzelések, végső döntés kedden, a med- gyesegyházi tanácskozásunkon várható. Kiváltságosak? Kevermes.—Dr. Cs. TóthZol- tánnét, az otthonház vezetőjét arról kérdeztük, hogy valóban kivételezett helyzetben vannak-e az idősek Kevermesen. —Nézőpont kérdése—válaszolta. —Jogos igény az, hogy az ember 70 év felett nyugalomban és viszonylagos kényelemben éljen. Ezt semmiképpen nem nevezném kiváltságnak. Egy végigdolgozott élet után ennyi kijár mindenkinek. Nálunk kisnyugdíjasok laknak, a gondozási díj befizetése után jó, ha 1000-1500 forintjuk marad. Ebből a „zsebpénzből” veszik meg a gyógyszert, és— uram bocsá’ — néha egy kólát vagy egy süteményt is megengednek maguknak. Kár lenne ezt a „luxust” elirigyelni tőlük. Gazdasági bajainkról, a még mindig növekvő munkanélküliségről pedig nem ők tehetnek... „Most azt játsszuk, kislányom, hogy kempingezőnk!” FOTÓ: FAZEKAS FERENC Új munkahelyekre fordítják Alapítvány tornateremért 1993. június 22., kedd Megtartó iskola A kisdombegyházi önkormányzat egyik első tette az volt, hogy kívülről tataroztatta a községi iskola épületét. Battonyán a román és a szerb közösség szintén élni tudott a rendszerváltozás nyújtotta lehetőséggel: a korábbi „összvér” iskolát megszüntették, kialakították saját önálló intézményüket. Időközben mindkét nemzetiség kulturális célú alapítványt hozott létre, elsősorban az anyanyelvi oktatás feltételeinek javítására, az iskolai munka színvonalának emelésére. Hasonló példákkal bárki tudna szolgálni. A kistelepülések és a néhány száz fős közösségek mindent megtesznek iskolájuk életben tartásáért vagy éppen újraélesztéséért. Az ősi,,juss” -hoz való ragaszkodás meghatóan szép példáját tapasztaltuk a múlt hét végén Dombiratoson: az iskola alapításának 150. évfordulóját ünnepelte a falu apraja-nagyja, együtt az elszármazottakkal, az egykori tanítókkal, tanárokkal. Vajon újabb 150 év múlva is lesz mit ünnepelniük a dombiratosiaknak? És a többieknek! ? h v yW— Tűzoltó szaktábor Kevermes. — A Mezőkovácsházi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóparancsnokság tűzoltó szaktábort szervez Békés-Dán- fokon felső tagozatos általános iskolai tanulóknak. A július 25- étől 31-éig tartó táborban a gyermekek elmélyítik tűzvédelmi ismereteiket, részt vesznek számos játékos versenyen és vetélkedőn, sőt egy budapesti múzeumlátogatást is szerveznek részükre. A különböző programoknak, így a múzeum- látogatásnak a költségeit is a mezőkovácsházi parancsnokság fedezi. A tanulóknak mindössze 2650 forintot kell(ene) fizetniük. Kevermesről 8 diák jelentkezett a táborba, az önkormányzat valamennyiük részvételi díját átvállalta. — Ezek a gyermekek megyei, országrészi, sőt országos versenyeken is első, illetve második helyezést értek el. Úgy véljük, igazán megérdemlik a támogatást — mondotta Domsik Jánosné polgármester. Évadnyitó horgászverseny Kevermes. — A helyi horgászegyesület tagjai hosszú évek kitartó munkájával igazi horgászparadicsommá varázsolták a sóderbánya művelésből kivont területeit. Arra jártunkkor, június 19-én, szombaton déltájban egy igazi juni- álisba csöppentünk: az árnyas fák alatt kisebb-nagyobb csoportok (családi, baráti társaságok) múlatták az időt. — Most tartjuk évadnyitó horgászversenyünket — tudtuk meg dr. Harmadi Páltól, az egyesület elnökétől. — A versenyen ötvenheten indultak, a felnőttek közül idáig ifj. Balogh Ferenc bizonyult a legeredményesebbnek: az általa kifogott halak (nagyobb részben pontyok) együttes súlya 15,8 kg. Ot követi Ráday Péter 8,65 kg-mal. A felnőttek átlagos teljesítménye egyébként 3-4 kg. Az ifjúságiak versenyét Kotroczó Zoltán vezeti 2 kg-mal, a második helyen Lakatos Zoltán áll. Hamarosan befejezzük a mérlegelést, eredményt hirdetünk, és kiosztjuk a díjakat. Ezek összértéke több mint 10 ezer forint. A díjkiosztás után ebéd következik, a menü filézett halból készült halászlé. Utána? Szabadprogram családi, baráti körben egészen estig. Dr. Harmadi Pál elnök egy használaton kívüli csecsemőmérleggel hajszálpontosan megméri a kifogott halak súlyát FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET
