Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-22 / 143. szám

1993. június 22., kedd HAZAI TÜKÖR /SOROZAT Ä1 «is megyei hírlap Tarzan-képző Dánfokon Bár a filmgyári szerződés még bizonytalan, ami az önkéntes Tarzan-jelölteket cseppet sem zavarja a gyakorlásban. A speciálisan magyar Tarzan-stflus elsajátításához elengedhetetlen a csapatmunka: három nézi, miközben egy csinálja. (Azaz egy mindig kötélen lóg, a többi meg CSak lóg!) FOTÓ:FAZEKAS FERENC Az ÁVÜ válaszol (2.) Pilátus és a kárpótlás Jézust keresztre feszítették. Pilátus mosta kezeit. így jelezte, nem őfelelős a történtekért. Magyarországon most zajlik az évszázad legnagyobb földreformja. A parasztság kárpótlása. Vajon ki fogja mosni kezeit a sok helyen előforduló helytelen előkészíté­sért? Már érződött a rendszerváltás szele, mikor néhány szövet­kezetben felgyorsult a földek eladásának folyamata, amit egyes földhivatali vezetők is jó szívvel vettek. A tagság egy része szembe került a vezetéssel, mondván, nem azért vitte be a szövetkezetbe a földjét, hogy eladják és a termelési kiesést így pótolják. A téesz- szövetségek sem ismerték fel idejében, hogy a szövetkezetek átalakulás előtt állnak. Még mindig a régi beidegződés dolgo­zott. A lépéshátrány az agrárszövetséget sújtotta leginkább. Pedig megnyerhették volna legalább a szövetkezeti tagságot. A szövetkezeti egyeztető bizottságok sem mindenhol törekedtek arra, hogy legalább saját tagjaik számára tegyék lehetővé a részaránytulajdon és a kárpótlási igény egy táblában való kimé­rését. Holott számolni kellett volna azzal, hogy a különböző helyen kimért földekfelaprózódáshoz vezetnek, vitákat váltanak ki, s magát a nagyüzemi gazdálkodást is veszélyeztetik. Nagy felelősség hárul a földkiadó és földrendező bizottságokra, s mindazokra a hivatalnokokra, akik ezzel a feladattal foglalkoz­nak. Sajnos, a parlament is késve hozta meg azt a törvényt, amely a tanya körüli földekre vonatkozik. Még sajnálatosabb, hogy ezt a törvényt több helyen félremagyarázták. Ha egységes föld­területeket utak vagy csatornák szakítottak meg, akkor már nem vették figyelembe a jogszabály rendelkezéseit, sőt, a táblák eltérő számozása is megszakította a föld egy tagban történő kimérésé­nek lehetőségét. Megyénkben eddig mintegy 500földárverést tartottak, s leg­alább ugyanennyi van hátra. Végre fel kell ismerni, hogy a magángazdálkodók és a szövetkezetek érdeke egy és ugyanaz. Hogy egy-egy tulajdonos és családjának földje egy tagban legyen kimérve. Ossze-vissza földeken sem nagyüzemi, sem magángazdálkodást nem lehet folytatni. Ha erről megfeledkez­nek, a nehéz helyzetben lévő mezőgazdaság még súlyosabb helyzet elé néz. Nem mindegy tehát, hogyan hajtják végre a kárpótlási törvényt. Ellenkező esetben a gazdálkodás kárára a földviták tovább gyűrűznek. Vajon a törvény félreértelmezéséért, a hiányos előkészítéséért hány Pilátus fogja majd mosni kezét? S.J. Kevesebb a terhességmegszakítás Példátlan temetorongálás Példátlan méretű temetőron­gálást követtek el vasárnapra virradóan Salgótarján Zagy- vapálfalva városrészében: jó­formán az egész temetőt vé­gigdúlták, a sírköveket össze­törték, a virágtartókat szétha- jigálták, sőt, akadt sír, melyről a márvány fedelet is lehúzták. A vasárnap reggeli lakossá­gi bejelentést követően a váro­si és a megyei rendőrkapitány­ság nyomozói nagy erőkkel vonultak a helyszínre, s a forró nyomon még vasárnap délután eljutottak a vandál pusztítással gyanúsíthatókhoz. Fiatalkorú- akról van szó, közülük kettőt a rendőrség őrizetbe is vett — mégpedig az ő védelmükben. A környéken ugyanis óriási a felháborodás. 3. Valaki adjon már választ legalább egyszer: ha tavaly 74 milliárd volt a bevétel és 1993- ban is hasonló ngyságrendű a terv, akkor mitől lesz gyorsabb a privatizáció? Talán a ragyogó­an működőE-hitel lehetőségei­től? E-hitel összesen 4407 da­rab Danubius részvénnyel együtt. Várható, hogy a 100 ez­res nagyságrendet eléri az E- hitel? Még a tömeges privatizá­cióban sem! Miért? Azok a ma­gyar bankok, amelyek egyes he­lyekre úgy adják a milliárdokat, hogy még bóvlikötvényt is elfo­gadnak, itt bizony igencsak sző­rös szívűek! Tánczos Gábor igazgató: — Mitől lesz gyorsabb a privatizá­ció? Attól, hogy a megvásárol­ható vagyon kisebb egységek­ben, szélesebb választékban áll már rendelkezésre, jobban iga­zodik a hazai befektetni szándé­kozó állampolgárok pénztárcá­jához. Egyre több alacsony készpénzigényű vásárlási lehe­tőség nyílik (lízing, részletfize­tés, MRP), mind több befekteté­si lehetőség van a kárpótlási je­gyekkel történő vásárlásra. Mindebből logikusan követke­zik, hogy noha növekszik az értékesítés (a privatizáció gyor­sul), mégis a kiadásokra költhe­tő készpénzbevétel várhatóan csökken, hiszen a gyakorolt pri­vatizációs technikák lényege éppen az, hogy „készpénzkímé­lők”. Az E-hitelre történő érté­kesítés már 1993-ban sem az olvasó által gondolt „100 ezres” mértékű volt, hanem csaknem 10 milliárd forint. Az 1993. év­ben eddig (január—április) igénybe vett E-hitel meghaladta a 4 milliárd forintot és fokozódó érdeklődést tapasztalunk az E- hitel igénybevételére. 4. Pénzügyi-számviteli szak­ember véleményét kérdezem : ha a mérlegben, illetve a hitelfede­zeti mutatóban is csak a folyó évben esedékes hosszú lejáratú hiteltörlesztés összege szerepel mint kötelezettség, hogyan le­het, hogy a bank arra a hitelre kér ma 150 százalékos fedezetet, amiből három évig semmit sem kell visszafizetni (türelmi idő, a törlesztés 15 évig tart és a maxi­mumhitel összesen, a leg­rosszabb pillanatban sem több mint 107 százalék? — a tőke 3 százalék kamat — 4 százalék banki kamat). Nem lehetne olyan módszert kialakítani, amely szerint a bank folyamato­san figyeli az ügyfelet, és kon­szolidált fedezettel beéri? Le­gyen rá ember! A legjobban fi­zetett szférában nem lehet mun­kaerőhiány! A két utolsó kérdésre vála­szol Lajtai György közgazdasá­gi igazgató. Az E-hitel odaítélésének ren­deletben előírt feltétele, hogy az állami vagyon megvásárlásá­hoz abban az esetben lehet igénybe venni, ha a vállalko­zóik) a folyósítást végző pénz­intézetek hitelbírálati követel­ményeinek megfelel(nek) és rendelkez(nek)ik az előírt saját erővel. Az E-hitel folyósítását ma 23 pénzintézet végzi. Hitelbírálati rendszerükről nem áll módunk­ban véleményt alkotni. Azt azonban a vállalkozóknak tudo­másul kell venni, hogy a hitele­zés kockázatát a folyósító ban­kok viselik. A bankok pedig — belföldön és külföldön egyaránt — a felvett hitel mögé garanciát kémek, ennek szokásos mérté­ke ma az E-hitel esetében 150 százalék. A vagyontárgy érté­két könyvszakértői értékelés tá­masztja alá, ennek figyelembe vételével — az eladó az ÁVÜ részéről — alakítják ki az ára­kat. Amennyiben az igényelt hitel összegét (+ kamatát) a va­gyontárgy értéke nem fedezi, a bank további fedezetet kér. te­hát az E-hitel bankoknál kiala­kult bírálati rendje az óvatos banki magatartáson alapul. A hitelgarancia-rendszert éppen azért vezették be, hogy a bankok kockázatát megossza, és segítse a vállalkozót a „kon­szolidált” fedezet prezentálásá­ban. Tehát ha a vállalkozónak az E-hitel felvétele kapcsán fe­dezeti problémája van, fordul­lehet, ezért felöltöztem, hogy átmenjek hozzájuk a másik épületbe. De csak mentem vol­na, mert az udvari bejárat zár­va volt. A parkolóban 5—6 kocsi állt, a kapu nyitva volt. — Kilesték őket és elkapták mindannyiukat — villant át agyamon a szörnyű sejtelem. Szinte futva mentem ki a ka­pun, majd bezörgettem a főbe­járaton. Szerencsémre felis­mert a portás, akivel nagy ne­hezen, kézzel-lábbal sikerült megértetnem, hogy a barátai­mat keresem. Itt kell, hogy le­gyenek a bárban — mondtam —, de mutatta, hogy a bár üres. Kikísért és rámutatott az épület sarkán lévő bejárati lép­csőre, amely egy szolid éjsza­kai kis ivóhelyhez vezetett. Lementem jobbra, utána balra, végül egy terembe értem, ahol egymástól leválasztva aszta­jon a Hitelgarancia Rt.-hez, amely a még hiányzó fedezet (vagy hitel) 80 százaléka mérté­kéig szerény garanciadíj eseté­ben készfizető kezességet vál­lal, ez esetben a bank kockázata csak 20 százalék. 5. Nem szégyen, hogy írásban megjelenik (Privátprofit, ápri­lis), hogy azért találja ki azAVÜ a részletfizetési konstrukciót, hogy ki tudja kerülni a privati- zőr a hazai bankrendszert? Ké­rem, ehhzez képest Rejtő Jenő egy kezdő volt, Kellér Dezsővel, Komlós Jánossal egyetemben. Tudniillik ilyen jót régen röhög­tem. Ki kell kerülni a bankrend­szert, ha részletet szeretnék. Hát akkor—talán be kéne csukni a boltot. A részletfizetési konstrukció egy a létező privatizációs tech­nikák közül. Bevezetésénél az elsődleges szempont nem a bankrendszer kikerülése, ha­nem sokkal inkább az, hogy a vagyon eladója — az ÁVŰ — és a vevő az adásvételben hitel­közvetítő nélkül, közvetlenül vegyen részt. A fentieken túlmenően a kor­mány által elfogadott privatizá­ció gyorsítási stratégiáinak egyik eszközrendszere is. Azért dolgozták ki és vezették be, hogy a már meglévő (E-hitel, lízing stb.) mellett új privatizá­ciós technikák segítsék a vállal­kozók gyorsabb vagyonhoz ju­tását. (Folytatjuk) lók voltak vendégekkel. Min­denhová benéztem, nem érde­kelt, hogy mit gondolnak ró­lam. Nem találtam őket sehol. Vissza az udvarra, onnan pe­dig a szállodába. Bekopogtam a lányok ajtaján, a szívem úgy vert, hogy hallatszott. — Ki az? — szólt ki Margó. Egy mázsa súly esett le ró­lam. — Én vagyok, apu! Engedj be! — ráztam a kilincset. — Mi az, mi történt? — kérdezték szinte egyszerre. — Semmi — feleltem re­megő hangon —, azt hittem eltűntetek, Tamást nem talál­tam a másik ágyon. — Persze, hogy nem talál­tál, mert itt beszélgetünk — mondta nevetve a fiú. — Hála Istennek, de. most már fejezzétek be, és gyerünk aludni, mert reggel korán kelünk. Felmentünk. Szerencsére nem álmodtam többet. Reggel összeszedelődzködtünk és ta­xival megkerestük a kocsin­kat. — Remélem nem törték fel — mondtam nevetve —, ha mégis, megérdemli aki ezt vá­lasztotta. Szombat reggel 7 óra. Még- egyszer megnézzük az útleve­leket, elkérem a lányoktól is az egyszeri hazautazási enge­Módosította az abortuszok számának alakulását a magza­ti élet védelméről szóló ez év január 1-jén hatályba lépett törvény, amely újólag szabá­lyozta a terhesség megszakítá­sának feltételeit — tájékoztat­ta a Központi Statisztikai Hi­vatal az MTI-t. Az adatok tanúsága szerint az év első negyedében az or­szágban csaknem 19 ezer ter­hességet szakítottak meg, ám ez 22 százalékkal kevesebb volt, mint az elmúlt év azonos időszakában. A havonkénti adatok azonban azt mutatják, hogy míg januárban több mint egyharmados csökkenés volt tapasztalható, márciusban már csak 9 százalékkal kevesebb abortusz történt, mint az el­délyt, aztán irány Magyaror­szág. Hamar rátalálunk az au­tópályára. A lányok hátul ké­nyelmesen elnyújtóztak, mi pedig Tamással elöl feszítünk. Szép idő van, az autópályán alig van forgalom. Bezzeg ná­lunk — cseng fülembe az ott­honi szólam —, ha az átkos negyven év nem lett volna, most nálunk is lennének ilyen autópályák. Vagyis mi is meg­mutattuk volna, ahogy a nyu­gat megmutatta. Volna, volna — hangzik el minden valami­revaló programbeszédben odahaza. Erre mondja a pa­raszti bölcsesség a maga nyers, de mégis humoros mód­ján: hát igen, „ha nagyanyám­nak pecse lett volna, akkor nagyapám lett volna”. De hagyjuk ezt, a fő, hogy ebből a remek útból egyre több van mögöttünk. Lassan el­hagyjuk Frankfurtot. A vissza­pillantóból a lányok arcát né­zem. Ok is olvashatták a Frankfurtot jelző táblát, mert nagyon lapítanak. Nehezen kapaszkodunk fel az emelkedőn, fáradt a jó öreg Dacia, de fáradt vagyok én is. Az éjszaka nagyon megviselt. Mindegy, Ausztriáig nincs megállás. Nem érzem magam biztonságban ebben az ország­ban. Túl sok rosszat kaptam tőle egy hét alatt, ahhoz hogy nyugodt legyek. Valahol fél­múlt év azonos hónapjában. Az áprilisi adatok ismét jelen­tősebb — 17 százalékos — visszaesést jeleznek. Életkorra való tekintet nélkül valamennyi korcso­portban csökkent a terhesség­megszakítások száma, a 30 év feletti nőknél azonban a visszaesés jelentősebb volt, mint a fiatalabb korosztályok­nál. A családi állapot szerinti megosztás azt mutatja, hogy tovább csökkent a házasság­ban élő nők részaránya az abortuszon átesett nők között, a családban élő nők közül 25, a nem házasságban élőknél 17,5 százalékkal kevesebben vet­ték igénybe a terhességmeg­szakításnak ezt a drasztikus módját. úton megtankolok, bízva ab­ban, hogy ezzel már átérek a határon. Nem nézem az órát, nem követem az időt, monoton zúgással duruzsol a motor, a lábam rázsibbad a gázra. Vég­re előttünk a határátkelő. Meg sem néznek bennün­ket, mehetünk. Gondolom megkönnyebbülten sóhajta­nak, talán egy telexhírt is szétküldenek: „A Dacia, mely bűnös mulasztás folytán pár napig rontotta a levegőt, el­hagyta Németországot”. Meg­szüntetik a harckészültséget, nem kell tovább szégyenkez­niük miattam.- Megállunk egy kellemes kis parkolóban. Első dolgom, hogy levetem a cipő­met és mezítláb tornáztatom a lábujjaimat. Nem rossz vise­let, csak kicsit szúrja a kő a talpamat. Induláshoz készülődünk. Bepréselem a cipőbe dagadt lábamat, aztán irány haza. Amikor késő éjszaka átérünk a határon, fellélegzem: haza­értünk. Ha nem restellném, ki­szállnék és megcsókolnám ezt az ezerszer elátkozott, de mág­nesként mindig visszahúzó földet. A reflektor fénycsóvá­jánál fellélegezve olvasom: MAGYAR KÖZTÁRSA­SÁG Arcomon végigperegnek a könnyek. (Vége) Szántó László: Egy éjszaka a piros lámpás házban Negyedik fejezet - Az apa újabb története 6. Bementünk a szállodába. Kiültünk a teraszra, pontosab­ban csak én telepedtem ki egy kávéval, hogy közben szem­mel tarthassam az utat. Hirte­len a lélegzetem is elállt: az útkanyarban feltűnt a nagy fe­kete kocsi. Lassan, méltóság- teljesen közeledett. Beállt a parkolóba. Egyforma magas, három gorilla szállt ki belőle. Felnéztek. Mintha felismertek volna. Vagy mégsem? A feljá­rati lépcsőt figyeltem. Hirte­len feltűntek és vad rohanásba kezdve, kettesével vették a lépcsőket. Mit tegyek? Mind­járt ideérnek! Nincs másik le­járat, nem tudom merre me­neküljek. Felugrottam a terasz korlátjára, elkaptam az eső­csatornát és belekapaszkod­tam. Araszolva próbáltam le­ereszkedni. A csatorna lassan lefele hajlott, közben az ujjaim egyre jobban gyengültek. Hiá­ba próbáltam az elhajló csator­nába kapaszkodni, lezuhan­tam. Csak zuhantam, zuhan­tam míg hatalmas huppanással földet nem értem. Felugrottam. Sötét volt. Hol vagyok? A szállodai ágyon ül­tem, szakadt rólam a víz. Meg­könnyebbülten néztem körül a félhomályban. Kezdtem ma­gamhoz térni. Az álom majd­nem kikészített. Átnéztem a másik ágyra, Tamás vajon, hogy viseli el a zajt, amit csap­tam. Az ágy érintetlen volt. Hol lehet? Azt mondta, át­mennek meginni egy-két sört, kicsit beszélgetnek, aztán jön aludni. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy valami bajuk

Next

/
Thumbnails
Contents