Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19-20 / 141. szám

a 1993. június 19-20., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Cg Sertésfelvásárlás az utolsó pillanatban Védelem a láthatatlan fény ellen Tisztítás után kezelőfolyadékba kerül a lencse. Általában két óra alatt ivódik a védóYolyadék a lencse anyagába. A kezelést mindaddig végzik, amíg az ellenőrző jelzés szerint szükséges — tájékoztatott Tuska Jánosné fotó: lehoczky péter Bonus Istvánt díjazták Az Oral History Archívum — amely az 1956-os Magyar For­radalom Történetének Doku­mentációs és Kutató Intézeté­nek része — csütörtökön osz­totta ki önéletrajzi pályázatá­nak díjait. Az archívum még 1991 őszén írta ki a pályázatot a közelmúlt magyarországi történelmének egyéni sorso­kon keresztüli feldolgozására. Összesen mintegy hétszáz munka érkezett a kiírásra. A díjazottak között van Bo­nus István orosházi költő, aki a lapunkban tavaly júliusban folytatásokban közölt, Kistar- csai emlékek című munkájá­val negyedik helyezést ért el. Orosháziaktól szerzett ér- tesülé-sünk szerint Bónus Ist­vánnal a rádió 168 óra című műsorának szerkesztősége felvételt készített. Céltámogatás Bay Zoltán alapítványának A kormány úgy határozott, hogy a kutatási fejlesztési in­tézmények válsághelyzetének megoldása érdekében a Köz­ponti Műszaki Fejlesztési Alapból céltámogatást nyújt a Bay Zoltán Kutatási Alapít­vány, valamint egyes ipari és mezőgazdasági kutatóinté­zetek számára. A támoga­tás összértéke 900 millió fo­rint. Létminimum-ebéd a Parlamentben A szociális problémákra konk­rét megoldásokat kell keresni, hogy ne legyen mód felelőtlen demagógiára — mondta Kato­na Tamás államtitkár rövid megnyitójában azon a sajtó­klub-rendezvényen, és „létmi­nimum-ebéden”, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal Kö­zönségkapcsolati Irodája szer­vezett, szociálpolitikai kérdé­sekről. A tájékoztatón a részt­vevők úgynevezett „létmini­mum-ebédet” kaptak, azaz a létminimum-számítók által megállapított normák szerint készült szerény ebédre hívta meg a jelenlévő politikusokat és újságírókat. (Folytatás a 1. oldalról) belkereskedelmi forgalomban sem értékesíthető teljes mér­tékben, a közel 40%-os terme­lői árcsökkenés ellenére sem. A vállalatunknak értékesí­tésre felkínált vágósertések száma az év elejétől fokozato­san növekedett. Annak ellené­re, hogy erőnket meghaladó mértékben — a megyei feldol­gozó üzemek közül egyedül vállaltuk a készletezés kocká­zatát és költségeit, a piaci igé­nyeknél 30%-kal több sertést vágtunk le. A mai napra a hűtő­házunk megtelt, a húskész­letünk a 4000 tonnát megha­ladja. A nagy készletnövek­mény finanszírozása az állami intervenciós vásárlások elle­nére is olyan nehézségeket je­lentett, amelyek csak a fizetési határidők növelésével voltak áthidalhatók. A választható két lehetőség közül — csak a piaci igények­nek megfelelő mennyiséget vágni és rövid határidőre fizet­ni vagy engedni a nyomásnak, több terhet vállalni és közben a fizetési futamidőt is növelni — mi a második utat választot­tuk. Személyzeti mulasztás követ­keztében teljesítménynöveke­dés állt be a Paksi Atomerőmű Rt.-nél — állapította meg a má­jus 3-án késő délután történt üzemzavarról a kivizsgáló bi­zottság. Az esetet a 7 fokozatú nemzetközi nukleáris skála sze­A kabinet elfogadta az adózási rendszabályok módosítását kezdeményező törvényjavas­latot és azt az Országgyűlés elé terjesztette. Évente 200-500 milliárd fo­rintot titkolnak el az adózók a hatóságok elől. A szankciók szigorításával kockázatosab­bá tennék az adókötelezettség elmulasztását és az adórövidí­tési kísérleteket. Ezek alapján a be sem jelentett vállalkozá­sok adóeltitkolásait oly módon A készletfelhalmozás és az agrárrendtartás keretében vég­rehajtott állami intervenciós támogatások (felvásárlási ár­támogatás; intervenciós kész­letvásárlás) ellenére e hónap elejére a vágásra felkínált ser­tések száma elérte a 60 ezer darabot, amelynek közel két­harmada 120 kilogrammot meghaladó súlyú. Az az állami segítség — amely éppen a nyári meleg mi­att leginkább veszélyeztetett állománynak az állami kész­letre történő levágását célozza — a 24. órában érkezik. A Gyulai Húskombinát által vár­hatóan levágásra kerülő 35 ezer sertés felvásárlása — üze­mek vállalásait is figyelembe véve — néhány hét alatt jelen­tősen enyhíti a feszültségeket. Az állami felvásárlás lehetővé teszi a fizetési feltételek foko­zatos javítását is. Természetesen az igazi mégoldást a megyét sújtó ex­portkorlátozások feloldása je­lentené, amely teljes egészé­ben az illetékes EGK-bizott- ság döntésétől függ. Bízunk abban, hogy az állategész­ségügyi helyzet stabil izálódá­rint 1. szintű rendellenességnek minősítették a szakemberek. A személyzet elmulasztotta a teljesítmény stabilizálását az előírt szinten, s ennek következ­tében a reaktor teljesítménye normál növekedési sebesség mellett 2 százalékos szintre kívánják megszüntetni, hogy a cégbírósági bejegyzéshez elő­feltételül szabnák az adóigaz­gatási szám beszerzését. A számla nélkül az utcán árusító­kat bírsággal sújtanák, ugyan­akkor lefoglalnák az árut, a büntetés kifizetésének biztosí­tására. Bírsággal sújtanák a jo­gosulatlan AFA-visszaigény- lést is. A módosításoknak ez utóbbi passzusa csak 1995 ja­nuárjától lépne életbe. A többi említett változtatás az Ország­sa és az agrárrendtartás szabá­lyozó mechanizmusainak fo­kozatos javulása a későbbiek­ben kizárja az 1991. évihez és az ez év első felében kialakult­hoz hasonló rendkívül szélső­séges, a termelők és a feldol­gozók számára egyaránt káros piaci jelenségeket. A húskombinát által elszen­vedett 100 millió forintos eredménykiesés — a megélhe­tési vagy jobb esetben „csak” tartási nehézségekkel küzdő termelőknek sem jelenthet vi­gasztalást. De szeretnénk, ha partnereink megértenék: a kényszerűen bevezetett ter­meléskorlátozás, a finanszíro­záshoz szükséges készpénz mindennapi előteremtése, az értékesítési lehetőségek feltá­rása és a készletkezeléssel kapcsolatos feladatok milyen többletterhet jelentenek még egy olyan nagyvállalat számá­ra is, mint a Gyulai Húskombi­nát. Véleményem szerint ezért elismerést és nem fenyegetést érdemel a gyár 1600 nagyon tisztességesen dolgozó alkal­mazottja. Dr. Tóthné dr. Baumann Irén VEZÉRIGAZGATÓ emelkedett. A rendellenességet még idejében észlelték, mielőtt a védelmi rendszer leállította volna a reaktort, s visszaterhel­ték a szükséges szintre. Az eset­nek semmiféle biztonsági kö­vetkezménye nem volt — álla­pította meg a bizottság. gyűlés döntése után 30 nappal lenne hatályos. * * * A kabinet az egyes vagyontár­gyak megszerzéséhez kötődő illeték emelését javasolja. Eszerint az öröklés és az aján­dékozás címén történő va­gyonszerzésnél az illetéket a jelenlegi 5,8 és 10 százalékról 10, 14 és 20 százalékra növel­nék. Az e kategóriába eső la­kástulajdon ajándékozása és megvásárlása esetén azonban nem változna az illeték. A gép­járműszerzési illetéket a ja­vaslat egységes köbcentiméte­renkénti 6 forintban határozza meg. Néhány napja nem mindennapi készülékkel gyarapodott Bé­késcsabán, a Luther utcai Kom­puter Optika szaküzlet. A mű­anyag lencséket UV-AC bevo­nattal látják el. Tuska Jánosné optometrista látszerészmester elmondta: a készüléket azért vá­sárolták meg (még egy van az országban, Nagykőrösön), mert bizonyos típusú szembetegsé­gek egyre gyakoribbak. Például a szaruhártya- és a retinakároso­dások okait vizsgálva a szakem­berek megállapították, hogy ezekben nagy szerepe van a nö­vekvő UV, vagyis ultraviola- sugárzásnak. A láthatatlan UV- fény természetes forrása a nap­fény, de mesterséges körülmé­nyek között is keletkezik (szá­mítógépek, videoképemyő, he­gesztőív stb.). Az UV sugárzási tartományának egy részét a lég­kör (az ózonkárosodás miatt egyre kevésbé) kiszűri. A másik tartomány bamít, de hosszan­tartó behatás esetén bőrrákot, hóvakságot, szaruhártya-káro- sodást okozhat. A legártalma­sabb a szemre a harmadik, az úgynevezett UV-A sugár, amely a szem lencséjére hat. Az ismert és közkedvelt UV-napszemüvegek, MON-X lencsék és más fantázianéven forgalmazott sugárzásvédő bevonattal ellátott, műanyag optikai szemüveglencsék kö­zött egyre több a hamisított. A kereskedők többsége nem tud­ja ellenőrizni, milyen minősé­gű terméket forgalmaz. A Lut­her utcai üzletben nemcsak az UV-kezelés hatásosságát el­lenőrzik díjtalanul, hanem bármely optikai műanyaglen­cse sugárvédő, egyben a. felületi keménységet növelő kezelést is elvégzik. Az ellen­őrzött és az űrtechnológia eredményeit alkalmazó „be­vonat” — valójában diffúziós eljárás — színtelen, de színez­hető. Elvégzik a használt, még kifogástalan állapotú színe­zetlen lencsék kezelését is. A színezettek bevonása nem mindig lehetséges, ugyanis először el kell távolítani a szí­nezőanyagot, s utána visszaál­lítani a tónust. Ezt nem minden lencse viseli el károsodás nélkül, így a napszemüvegek sem. Ugyancsak nem megold­ható a kontaktlencsék UV-ke- zelése sem. Sz. M. Személyzeti mulasztás volt az atomerőműben Kormányszóvivői tájékoztató _ Szigorított adózási szabályok László: Egy éjszaka a piros lámpás házban Negyedik fejezet — Az apa újabb története 4. — Beljebb kellene mennünk a centrumba, aztán majd ott tá­jékozódunk. — Jó lesz. Vigyázz, körfor­galom — figyelmeztet Tamás. Besorolok. — Nem félsz, hogy el­szédülünk, már a második kört írod le —jegyzi meg a fiú. — Ne légy cinikus, inkább mondd meg, hogy a francba menjek ki ebből a mókuske­rékből! Azt hiszed, hogy passzióból körözök itt? — vá­laszolom indulatosan. — Na most! Itt hajts ki! — kiált rám Tamás. Valóban, a tábla CENT- RUM-ot mutat. Ingerlékenyek vagyunk már mindketten. Ta­más annyit ült, félő, ha kiszáll, úgy marad. Tágas, rendezett utcák, par­kok, az egész környezet kert­városinak tűnik. Leparkolunk. Sétálgatunk egy keveset a ko­csi mellett. Úgy járkálunk, mintha gólyalábakon közle­kednénk. Szerencsénkre az ut­cába befordul egy taxi és pár házzal előttünk megáll. Kis fe­kete, barátságos török vezeti. Figyelmesen hallgatja min­dent felülmúló idegennyelv­tudásunkat: Ungarn, konzul! Felíratjuk vele, hogy hol va­gyunk, hiszen vissza kell talál­nunk a kocsihoz, aztán irány a követség. Közben magyaráz a kis fekete, de nem sokat értünk belőle. 15—20 perc múlva megállt egy szolid, kisvárosi épület előtt. A kerítésen túl szép, nagy parkosított kert. Leláncolt nagykapu állja el az utunkat. Betűzöm a tábla fel­iratát: semmi kétség, a Magyar Köztársaság Nagykövetsége előtt állunk. Becsengetek. A kaputelefonból magyar nyel­ven szólnak hozzánk: — Tessék, követség. — Jó napot kívánok, Szántó László vagyok Magyarország­ról, Újbékásról. A lányom és a barátnője itt van Önöknél, értük jöttem. — Várjon, azonnal megyek. Középkorú, szakállas úr siet elénk, majd barátságosan üd­vözöl bennünket. Kinyitja a nagykaput. — Mindjárt megy el a nagy­követ úr — mondja magyará­zatként a kapunyitásra. — Hát, kedves uram, az a helyzet, hogy a lányok már nincsenek itt. — Mi történt? Csak nem in­dultak el? — vágok a szavába. — Várjanak, várjanak! — szól mosolyogva. — Semmi baj, csak nem maradhattak itt tovább, ezért elmentek egy szállodába. Mindjárt felhívom őket, hogy itt vannak, aztán nláris mondom a címet. Közben a kapuhoz gördül egy hajónyi kocsi — a nagykö­vet úr —, boldogan köszönök felé, de azt hiszem, nagyon elfoglalt és gondterhelt ember lehet, mert átnéz rajtam. El­szégyellem magam, eszembe juthatott volna, hogy ilyen sza­kadtán, fáradtan illetlenség így viselkedni, elvégre egzisz­tenciálisan úgymond nem va­gyunk egy súlycsoportban. Én szamár, megint csak addig gondolkodtam, hogy én is ma­gyar, ő is magyar. Egyszer pedig már megjár­tam, tanulhattam volna belőle. Pár éve egyik ismerősöm se­gítségét kértem. Abban az idő­ben nagyon egyedül éreztem magam. Hittem, kérésemmel nem okozhatok meglepetést, hiszen — ha kapcsolatunk az utóbbi időben el is laposodott — korábban jó barátságban voltunk. Akkor épp munka- nélküliként morzsoltam a na­pokat, hosszú vezetői beosztá­som már a múlté volt. Kedves volt hozzám és udvarias, de határozott „nem”-mel utasí­tott el. Magyarázatul csak annyit tett hozzá: „tudod, mi már egzisztenciálisan eltávo­lodtunk egymástól”. Lehet, hogy igaza volt, de a barátsá­got én más mércével mérem. Mindegy, túl vagyunk rajta, a lényeg, hogy most itt vagyunk, Bonnban. Közben visszajött a szakállas követségi alkalma­zott. — Nos, uraim, beszéltem a lányokkal, várják már önöket. A szálló neve itt van a papíron, a taxis biztosan tudja az utat. — Köszönjük a jóindulatát — szorítom meg hálásan a ke­zét —, ha bármikor felénk hozza a sors, szívesen látjuk egy baráti szóra. Elköszönünk. Pár perc múlva a szálloda fő­bejáratánál fékez a taxi. Alighogy kiszállunk, jön­nek felénk a lányok. Láttam már nagy találkozásokat és botrányos elválásokat, s nem vagyok híve a nagy érzelmek kimutatásának. De most jól­esett volna ilyennek lenni, egymás nyakába borulva sírni a boldogságtól. Mi meg csak álltunk, egymással szemben, megkövültén, némán. A lá­nyok szeméből patakokban folyt a könny, de nem mozdul­tak, a közénk szorult két lépést már nem tudták legyőzni. Le­bénultak az örömtől, vagy fél­tek érzelmeik ilyen látványos kitörésétől, ki tudja? Mindket­ten felnőttek vagyunk, talán egymásra vártunk. Nekem kellett volna kezdeményezni. Eszembe jutott, amikor kis­lány volt, talán 4. vagy 5. osz­tályos, jutalomból elküldte az iskola egy hétre Sopron mellé. Nem tudom, akart-e menni vagy sem, de igent mondott. Egy hét múlva, jóval a vonat érkezése előtt türelmetlenül vártam az állomáson. Nagyon hiányzott. Amikor megérke­zett, riadtan tekintett széjjel, majd amikor meglátott, sírva szaladt, és a nyakamba borult. Magam is elérzékenyültem, örültem, hogy megjött és örül­tem, hogy hiányoztam neki. Az idő mindent és mindannyi­unkat átformál. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents