Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19-20 / 141. szám

— j í±ÉW » A *®Mkés megye y A HAZA MINDEN ELŐTT ^ J ^ 0 0 g [HÍRLAP hétvégi magazinja Világmindenség Jelinek Lajos tusrajza Halló! Beszélgessünk! Mondták... Az ország olyan súlyos gazda­sági és társadalmi bajokkal küszködik a kapkodó, átgon­dolatlan kormányzati munka folytán, de az MDF krízise egyáltalán nem nemzeti tragé­dia. Csupán egyetlen párté. Hatásosan és tragikusan cseng Für Lajos ügyvezető elnöki le­mondólevelének befejező mondata: „Az Isten legyen ir­galmas mihozzánk! Hozzánk, szegény magyarokhoz.” Pon­tosabban fogalmazott volna, ha csupán a pártjára érti. (Vár- konyi Tibor újságíró) Az Antall-kormány gazda­ságpolitikájának az volt az alapvető hibája, hogy nem volt. Egyetlen egy vezérlő elve maradt fenn mindmáig, ezt is örökölte. Az országot megtar­tani az IMF függőségében, pe­dánsan fizetni a kamatokat és törleszteni a tőkét, és közben a hitelgaranciákkal újabb hite­leket felvenni, s ezzel fenntar­tani a Magyar Nemzeti Bank likviditását. (Csurka István író, politikus) * Ismeri-e azt a találóskér­dést, hogy mikor lesz egyenjo­gúság? Ha ugyanazt képes véghezvinni hat nő, amit hat férfi. __ o * Hat férfi képes egyszerre egy bilibe pisilni. No de hat nő? (Szép Zsuzsa újságíró — Reform) A királynő a Parlamentben. Áll a koronás fő a szentkoro­nás címer alatt és Kossuth sza­vait idézi a demokráciáról. Vajon mit mondana, ha három évvel ezelőtt másképp dönt a Parlament, és most a Kossuth- címer alatt beszélne? Beszédí­rójának valószínűleg akkor se jutott volna eszébe, hogy a ki­rálynő elődjének kormánya még fogadni se volt hajlandó Kossuth követét. „Lázadókkal nem tárgyalok” — mondta Palmerston. (Élet és Iroda­lom) Békési tallózó —„Beceneve” Búza Géza. Mit szól hozzá? — Örülök neki, remélem, még egy darabig így is hívnak... Van egy másik is: Józan Gézá­nak is hívnak. Feleségem „sörissza”, én meg a paradi­csomlé-pusztítók közé tarto­zom. Munkamegosztás is kell egy családban, nem? (A Reg­geli Délvilág interjúja Zsíros Gézával) Fürkésző Békés vármegye 19. századi történetének jeles alakja volt Bonyhay Benjamin, akiről e helyütt csak annyit említsünk meg, hogy Petőfi nagy barátja volt, verselgető, írogató em­ber. Talán legjelesebb munká­ja az 1848-ban megjelent és számos kiadást megért Népis­kolai jutalomkönyv. Nagysze­rű mondásokat találunk benne. Néhányat kifürkésztünk: Lé­lek tisztasága, erkölcs szelíd- sége/Halandó embernek leg­szebb ékessége; Nagy bűnt kö­vet el a másokat ámító,/A bé­kén levőket összeháborító; Szabálynak kell lenni minden jó embernél,/Hogy „sovány egyezség jobb a kövér pernél”. — Halló, Kondoros, Valas- tyán-lakás? Jó napot kívánok, Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. — Tessék, Valastyán János- né vagyok. — Szeretném felkérni egy kis beszélgetésre, ha nem tar­tom fel. — Ó, én már nyugdíjas va­gyok, negyven évet dolgoz­tam, mint védőnő. Nem va­gyunk kondorosi születésűek, de megszerettük a falut, itt éltük le az életünket. Három gyereket neveltünk fel, ketten már önállóak, a legkisebb lá­nyunk meg most negyedéves az orvosi egyetemen. — Nem lehetett könnyű ta­nári és védőnői fizetésből fenntartani a családot, netán taníttatni mindhárom gyere­ket! — Az biztos, hogy sem a pedagógus, sem a védőnő nem volt soha túlfizetve. Hozzá­szoktunk a beosztó életmódhoz, mindig nagyon meg kellett gon­dolni minden forint helyét, a mi életünk spórolásból állt, de megérte. A fiunk üzemmérnök, a nagyobbik lányunk pedagó­gus, ők is sokat segítenek a legkisebbnek. Egyre nehezebb anyagilag bírni az egyetemet, hihetetlenül drágák a tanköny­vek. Spórol ő, amin csak tud. — A szülői példát követve választotta őezt a pályát? — Dehogy! Én nem akar­tam, hogy orvosira menjen, de amikor súlyos beteg volt az édesapja, szilárdan ezt hatá­rozta. Csak ne lenne olyan ki­látástalan a jövője. — Lehet, dehát egy életre választ az ember hivatást. Em­lítette, hogy súlyos betegségen esett át a férje. — Igen, le is százalékolták, de részidőben azért tanít, tud­ja, a gyerekek nélkül élni nem tud. Ez az élete.-— Aki negyven esztendeig járja védőnőként a falut, an­nak se lehetett könnyű átállni a nyugdíjas életre. — Szerettem persze a mun­kámat, két évet rá is dolgoz­tam, de most is megtalálom a helyemet. Kitölti az életünket, értelmet ad a küszködésnek a család, a négy szép unokám, a gyerekeink annyi-annyi örö­möt adnak! „1993 könyvhetére a Békés Megyei Hírlap olvasóinak Emlékkönyvébe: Békés megyét mindig második szülőföldemnek éreztem, kivált annak érzem most, hogy a Tevan Kiadó és a Kner Nyomda életműsorozatom első kötetét párját ritkító szépségesen jelentette meg — minden jót az egész városnak és ne csak emlékükben tartsanak meg, hívjanak később is: ide hazajövök— Lakatos István” A kedves sorok írója Ixikatos István Baumgarten-díjas, József Attila-díjas költő, műfordító, akadémikus, a Nyugat negyedik nemzedékének tagja 1993. június 19-20., szombat-vasárnap Kilencven éve született George Orwell Az Állatfarm című híres ideológiai szatíra, az „1984" című profétisztikus regény és sok más regény, esszé brit szerzője, George Orwell kilencven esztendeje, 1903. június 25-én Mo- tihariban (Bengália) született, és 1950. január 21-én London­ban halt meg. Orwell — eredeti nevén Eric Arthur Blair író, kritikus, újságíró munkásságát két alapélménye határozta meg: a társadalmi egyenlőtlenség és igazságtalanság, vala­mint a antiimperialista meggyőződés. Az alábbiakban az 1945-ben született Állatfarm című szatírájából idézünk: „Az állatok ebben az évben még keményebben gürcöltek, mint az előző évben. A gazda­ság rendes mezei munkái mel­lett iszonyatos munka volt új­jáépíteni a szélmalmot, két­szer olyan vastag falakkal, mint előzőleg, és az építést a kitűzött határidőre befejezni. Az állatok néha úgy érezték, többet dolgoznak, de semmi­vel sem esznek többet, mint Jones idejében. Vasárnap reg­gelenként Süvi csülkei közt tartott hosszú papírszalagról felolvasta nekik azokat a számoszlopokat, amelyek be­bizonyítják, hogy a takar- mányféleség-termelés két­száz, háromszáz vagy ötszáz százalékkal emelkedett, me­lyiké hogy... Mindazonáltal voltak napok, amikor úgy érezték, jobban örülnének ke­vesebb számnak és több enni­valónak. Napóleonról most már so­A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ megvételre ajánl 1 db 2 + 1 kamrás tollosztályozó gépet. Érdeklődni: Erdős László tollüzemvezetőnél, a (66) 441 -556-os telefonon. hasem beszéltek egyszerűen Napóleonként. Szertartásosan mindig csak úgy emlegették, hogy „Vezérünk, Napóleon elvtárs”, és a disznók szívesen találtak ki számára mindenféle titulusokat: ő lett Minden Ál­latok Atyja, az Emberiség Ré­me, a Juhnyáj Védelmezője, a Kiskacsák Barátja, meg még sok efféle... Szokásossá vált, hogy minden sikert, minden szerencsés fordulatot Napóle­onnak tulajdonítsanak. Gyak­ran hallották, amint egy tyúk azt mondta a másiknak: — Ve­zérünk, Napóleon elvtárs irá­nyítása alatt hat nap alatt öt tojást tojtam — vagy két tehén ezt kiabálta az itatónál: — Mi­lyen pompás ez a víz, hála Napóleon elvtárs vezetésének! — A gazdaság' lakóinak közér­zetét kitűnően kifejezte az a „Napóleon elvtárs” című vers, amelyet Minimus köl­tött...” Pénzintézet azonnali belépéssel ügyintéző, adminisztrátori munkakörbe gyakorlott gépírót keres középiskolai végzettséggel. JELENTKEZÉST „GÉPÍRÓ'’ JELIGÉRE A KIADÓBA KÉRJÜK. FITOWERK Kft. 5510 Dévaványa, Tanya 617., telefon: 135., értesíti a termelőket, hogy gyógynövények, fűszerek és zöldségfélék, magvak, termények és gyümölcsök szárítását és aszalását kis és nagy tételben vállalja. VEZETŐSÉGI ARANYFELVÁSÁRLÁSI AKCIÓT TART a békéscsabai Andrássy úti Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. 1993. június 23-án, 10—16 óráig és 24-én, 9—13 óráig. Fazonárat fizetünk. Fekete fehéren Ballagás után A gyerek ült magába roskadva a kerítés kövén és a könnyeit törölgette. Pár perce ért véget a ballagás a közeli iskolában, amelytől ő is most búcsúzott. A termeket négy szál virággal járta végig, egyet az iskolától kapott, hármat pedig egyik osztálytársának a szülei hoztak neki. Hát vége az általánosnak. A bizonyítványokat kiosztot­ták, ő is megkapta, tele kettessel meg hármassal. A jobbak­nak könyvet is adtak. Neki semmit. Azért hiányzik majd ez az iskola. Pedig de sok pofont kapott az osztálytól! Igaz, soha egy rossz szót nem mondtak neki, mégis mindig, mindennel a leikébe gázoltak. Bántották azzal, hogy nem barátkoztak vele, hogy soha nem hiányzott nekik, hogy egyszer sem hívták közös programra a városba, a diszkóba, de bántották azzal is, ahogy a karácsonyról, a húsvétról, a születés- és névnapjukról, a nagymamájukról, az anyuká­jukról és az apukájukról meséltek. A gyerek csak ült a kerítés kövén és sirdogált. Osztálytár­sai ott haladtak el mellette ölnyi virággal, ajándékokkal, felszabadultan. Akik észrevették, egy pillanatra megtor­pantak, aztán mintha nem látták volna, mentek tovább. Igaz, őt még soha nem látták sírni. Mert sírni csak egyedül szokott, villanyoltás után az ágyban. Ott senki nem látja. Elképzelte a többieket. Hazamennek, szépen terített asztaloknál valami finomat esznek, őket ünnepli az anyu meg az apu, lehet, hogy még külföldre is elviszik őket ballagási ajándékként. Ámikor gondolatban idáig ért, el­csodálkozott: de hiszen őt még soha, senki nem ünnepelte, neki még soha senki nem terített asztalt, ő még soha nem lakhatott jól rántott csirkéből, palacsintából vagy süte­ményből, ő még soha nem volt külföldön... A megállóba érkező busz hangja zökkentette vissza a valóságba. Még folytak a könnyei, amikor felszállt. Elővet­te a bérletét és odaszólt a sofőrnek: „A nevelőotthonba megyek”. Árpási Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents