Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-02 / 126. szám
. 1993. június 2., szerda HAZAI TÜKÖR/SOROZAT \ ) 1 ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Ötezer kérdőív a bűnözésről Örök dilemma, vajon csökkenthető-e a bűnözés száma a szigorú börtönbüntetéssel Pályázati felhívás XII. Országos fazekaspályázat A pályázat célja, hogy olyan népművészeti fazekasalkotások készüljenek, amelyek a különböző tájegységek hagyományait őrzik, és azt korszerű, új formában dolgozzák fel. A pályázat nyilvános, azon bárki részt vehet, aki ezt a célkitűzést elfogadja. Pályázni csak új alkotásokkal lehet, maximum 5 tárggyal (a készletek egy alkotásnak számítanak). Azokat a munkákat, amelyek más pályázaton vagy zsűri előtt már szerepeltek, a bíráló bizottság nem veszi figyelembe. A pályaműveken fel kell tüntetni a pályázó nevét. Ha a formakészítő nem azonos a díszítővel, mindkét alkotó nevét jelöljék meg, ebben az esetben a bíráló bizottság a pályadíjat megosztja. A pályázathoz pontos jegyzéket kell mellékelni, a tárgyak adataival (megnevezés, tájegység, méret). A pályamunkákat 1993. július 9-éíg kell beküldeni a Siklósi Városi Művelődési Központ címére (7800 Siklós, Kossuth tér 15.). A személyes átvétel 1993. július 9—10—11-én reggel 8 órától 16 óráig lesz, ugyancsak az előbbi címen. A határidőn túl beérkezett alkotásokat a bíráló bizottság nem veszi figyelembe. Eredményhirdetés 1993. július 31-én lesz Siklóson, a vár kiállítótermében. Pályadíjak: nagydíj 25 ezer forint; első díj 15 ezer forint; második díj 10 ezer forint; harmadik díj 8 ezer forint; különdíjak. A pályázat anyagából a pályázatot kiíró intézmények kiállítást rendeznek a siklósi várban. A kiállítás 1993. július 31 -étől 1993. október 17-éig tart nyitva. A pályázattal kapcsolatos további felvilágosítást a Magyar Művelődési Intézet Népi Iparművészeti Osztálya (1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6. Tel.: 201-8734 és a Siklósi Városi Művelődési Központ, 7800 Siklós, Kossuth tér 15. Tel.: 72/51-308) ad. Püspöki konferencia Befektetési kedvezmény kárpótlási jegyekre Az Állami Vagyonügynökség szeretné elérni, hogy a kárpótlási jegyért részvényt jegyzők, illetve cserélők is részesülhessenek befektetési kedvezményben a személyi jövedelemadó keretében. A jelenlegi szabályok szerint a kárpótlási jegyek után nem kell személyi jövedelem- adót fizetni, hiszen a kárpótlás nem számít bevételnek. Igaz ugyan, hogy ha kárpótlási jegyért szerez valaki valamilyen vagyontárgyat és azt értékesíti, akkor az ellenérték már jövedelemnek számít. így például személyi jövedelemadó köteles a kárpótlási jegyért szerzett részvény árfolyamának emelkedéséből származó nyereség is. Ez volt az indoka eddig annak, hogy a befektetési kedvezmény nem vonatkozott a kárpótlási jeggyel szerzett részvényekre. Ugyanakkor az ÁVÜ szerint a kárpótlási jeggyel részvényt szerzők indokolatlan hátrányba kerülnek emiatt a készpénzes vásárlókkal szemben, s ez csökkenti a kárpótlási jegyek tulajdonosai között az érdeklődést a részvényjegyzések iránt. Somlyó Zoltán novelláskötete Somlyó Zoltán Aranykanál című, eddig kiadatlan novelláinak gyűjteményét kedden mutatta be az Auktor könyvkiadó a New York kávéházban. A helyszínnel az itt mindig otthonra találó költőre, és a most már novellistaként is megismerhető Somlyóra kívánt emlékezni a kiadó. A néhány évvel ezelőtti prognózis túlságosan derűlátónak bizonyult: a 2000-re előrejel- zett 377 ezer bűncselekményt már tavalyelőtt sikerült „túlteljesíteni.” A rendőrség tudomására jutott bűnesetek száma már 1991-ben elérte a 400 ezret. A tavalyi statisztika még nem készült el, a további emelkedés azonban nagy biztonsággal valószínűsíthető. És akkor hol vannak még azok az élet- és vagyonbiztonság ellen elkövetett cselekmények, amelyek nem jutottak az illetékesek tudomására? A fel nem fedett, szakmai berkekben látensnek nevezett bűnözésről felmérést készítenek a szakemberek. A kutatócsoport vezetője dr. Déri Pál, a jogtudományok kandidátusa, tőle érdeklődtünk: hányán vesznek részt a felmérésekben? — Ötezer kérdőívet küldtünk szét az országban. Egyebek között megkérdeztük, hogy az illető ellen követtek-e el valamilyen bűn- cselekményt? Mikor és hol történt például zsebmetszés, erőszak, autólopás? Jelentette-e azt a rendőrségen vagy nem? A címzetteket számítógép választotta ki, a népesség- nyilvántartásból a 18 éven felüliek közül minden 1650. állampolgár címére postáztuk a kérdéseket. —Tehát a véletlen döntött? — Igen. A válaszokat név nélkül kértük visszaküldeni, elsősorban azért, hogy senki se gondolhasson arra, hogy az elszenvedett, a tudomására jutott vagy csak éppen elhallgatott bűncselekményért esetleg felelősségre vonhatják. —Csak ezért kell névtelenül válaszolni? — Elképzelhető, hogy az áldozatokat megfenyegették: hallgassanak, s ezért is nem tettek följelentést. Ez az egyik ok, amiért általában nem jut a rendőrség tudomására egy betöréses lopás, nemi erőszak. Az emberek másik része pedig azért nem tesz följelentést, mert kilátástalannak látja, hogy megtaláljanak például egy zsebtolvajt. —Mi a felmérés célja? — A közbiztonság javítása, a személyiség jogvédelme. Elsősorban a törvényhozók és az igazságszolgáltatás figyelmét hívjuk fel arra, hogy mely területeken és milyen jogszabályokkal kell erősíteni a köz- biztonságot. Hogy nyugodtan végig lehessen sétálni az utcán, azt az államnak kell biztosítania. Vannak feladatai az állampolgároknak is: vigyázzanak testi épségükre, biztonságosan védjék ingó- és ingatlan vagyonukat. — Véletlen, hogy most kerül sor erre a felmérésre? — A közép-európai változások, a határok könnyebb átjárhatósága miatt nálunk is mind gyakrabban tűnnek fel a maffiák. A szervezett alvilág a fejlett országok egy részében második hatalomként „működik”. Ezek a külső hatások, belső ellentmondásaink, a rosszabbodó életkörülmények is a bűnözés emelkedésének „kedveznek”. Ennek megakadályozásához szeretnénk segítséget nyújtani. sz. m.-FEB II. János Pál pápa május 30-án a magyar püspökökhöz intézett bullájával jelentős szervezeti változásokat léptetett életbe a Magyar Katolikus Egyházban. A katolikus egyházfő rendelkezése szerint az eddig meglévő három magyarországi érsekség számát (Esztergom, Kalocsa, Eger) növelve, új érsekséggé és metropolitai székhellyé emelte az eddigi Veszprémi Püspökséget. A pápa érsek-metropolitá- vá Szendi Józsefet, az eddigi veszprémi megyéspüspököt nevezte ki. A szentatya döntése nyomán a Dunántúlon a Veszprémi Egyházmegyéből kiválik a Kaposvári Egyházmegye, a Tiszántúlon pedig Szabolcs-Szat- már-Bereg és Hajdú-Bihar megyéket magában foglalva megalakult a Debrecen—Nyíregyházi Egyházmegye. II. János Pál kaposvári megyéspüspökké Balás Béla eddigi veszprémi segédpüspököt, debrecen—nyíregyházi megyéspüspökké pedig Bosák Nándort, az egri Hit- tudományi Főiskola rektorát .nevezte ki. A jövőben Budapest egész területe — a Csepel-szi- get kivételével, amely továbbra is a Székesfehérvári egyházmegyéhez tartozik — az esztergomi főegyházmegyéhez tartozik majd. A terület új elnevezése: Esztergom—Budapesti Főegyházmegye lesz. A pápai döntés alapján a kalocsai főegyházmegye elnevezése Kalocsa— Kecskeméti Főegyházmegye lesz, az érsekség átveszi a váci egyházmegyétől egész Bács- Kiskun megyét, beleértve Kecskemétet is. (MTI) Szántó Egy éjszaka a piros lámpás házban I. fejezet — Margó története 2. Pontos volt, mint mindig. Üdvözöltük egymást, talán a szokásosnál kicsit melegebben is. Nem volt nagy forgalom, így két felszolgálás között is beszélgethettünk. Úgy éreztem, nem olyan laza, mint máskor. Kicsit feszélyezett volt, a szavakat keresgette, pedig jól beszél magyarul. Ez valamire készül. — Mondd már ki, mit kerülgeted? — szegeztem neki a kérdést. — Mit... mit mondjak ki...? — Hát azt, ami egész este benned volt, csak nem tudtad vagy nem merted kimondani. Halljuk! — Margó! Nagyon helyes vagy — kezdte akadozva, majd egyre jobban belemelegedett. — Mióta megismertelek, csak rád gondolok. Nem találom a helyem otthon. Láthatod, alig telt el pár nap, és megint itt vagyok. Kimondom: szeretném, ha nemcsak barátok lennénk, szeretném, ha.... — Hagyd abba! Kár, hogy ezt a pár mondatot is kimond- tad. A te korosztályodban annak, aki időben kezdte a szerelmet, akkora lánya van, mint én. Mikor néztél utoljára tükörbe? Minek nézel te engem? Mit szabad hozni az úrnak? — mondtam befejezésül, szinte durván. Nem annyira sértődöttnek, mint inkább meglepettnek látszott. Elnézést kért, felállt, majd visszaült. Rendelt magának és megkérdezte, mit fogyasztok. Visszautasítottam. Akkor este nem beszélgettünk többet. Én kimért voltam, ő pedig magába roskadva kortyolgatta a konyakot. Záróra után kitessékeltük a vendégeket, őt is, majd kasszát zártunk és placcoltunk. Bosszantott, határozottan bosszantott a dolog. Mit képzel magáról ez a majom? Másnap nem jelentkezett és később sem. Nem hiányzott és mégis hagyott maga után egy kis űrt. Napokkal később összefutottam közös ismerősünkkel, Erzsivel. Valósággal letámadott. Erre mondják, hogy az ember se köpni, se nyelni nem tud. Kérdőre vont, majdhogynem felelősségre, hogy a barátunkat megsértettem. „Önérzetében bántottad meg” — mondta. A fenébe az önérzetével, ahelyett inkább önismerete lenne. Szinte rám parancsolt, hogy engeszteljem ki. Mit képzel ez a vén, kaptás lábú csataló? Csak nem ő határozza meg, hogy mit csináljak? Mielőtt még összeszedtem volna magam, elviharzott. Dühös voltam, a fenébe is, jól meg kellett volna mondanom ennek az Ibusz-Böskének a magamét. De hát annyi minden történik az emberrel, egy eseménnyel több vagy kevesebb — talonba vele. Eltelhetett vagy 8-10 nap, amikor értesítést kaptam, hogy csomagom van. Ki küldhette és mit? Nem vártam semmit, de ha egyszer nekem szól, akkor megnézem, mi az. A csomagra azt írták: szobakerékpár. Ki idétlenkedhet velem? Igaz, elég formátlan ahhoz a csomag, hogy tényleg kerékpár legyen. A feladás helye: Szeged. Elfogott a kíváncsiság, gyorsan felbontottam. Ez valami csodálatos: tényleg kerékpár. Félig összerakva, félig szétszedve. Nekiesett az egész család. Fél óra alatt szobakerékpárt „gyártottunk” belőle. Digitális kijelző, állítható ülés, formás kormány, egy elegáns fogyasztógép. Égy valódi német fogyasztógép. Kis cédula lógott a vázon: „Kérlek, ne haragudj rám! Sanyi”. Tiszta hülye vagyok, tényleg nem haragszom. Létezhet, hogy ez a figyelmesség átprogramozott? Úgy látszik, igen. De hogy kerül a csomagra feladóállomásnak Szeged? Hamarosan kiderült. — Megkaptad a csomagot? — kérdezte a telefonban egy női hang. — Igen, de kivel beszélek? — Ne bolondozz, nem ismersz meg? Erzsi vagyok. — Szent Isten! Most már értem, te adtad fel a csomagot! — Igen, de Sanyi megbízásából. A napokban ittjárt és megkért, hogy adjam fel a bringát. Örülsz? — Nagyon, de honnan tudta, hogy nekem pont erre van szükségem? Vagy inkább látta rajtam? — kérdeztem, most már kedélyesen. — Nagyon szenved ez a szegény fiú. Megbántottad, pedig ő nem akart tőled semmi rosszat. Remélem, ezek után elhiszed. — Tudom, hogy nem akart semmi rosszak sőt inkább talán jót. Már nem haragszom rá. — Ez azt jelenti, hogy felhívhat? — Azt hiszem, igen. Szia. — Szia. Honnan tudhatta ez a kis „átkeresztelkedett” magyar, hogy pont erre van szükségem? Persze, egy alkalommal beszélgettünk, és a sportszerek közül — fogyasztó sportszerekről volt szó — én a szobakerékpár mellett voksoltam. Nem felejtette el. Ez határozottan jól esett. Szinte már vártam, hogy felhívjon. Nem váratott sokáig, másnap este keresett. Úgy látszik, Erzsók asszony gyorsan bonyolít. Nem sokat beszélgettünk. Ismét elnézést kért és engedélyt, hogy meglátogathasson otthon. Nem találtam ellenszenvesnek, jöjjön. Szombaton délután befutott. Lassan, méltóságteljesen gördült a kapubejáróba a BMW. Szédületesen jól nézett ki a kocsi. „Ezzel hozzám jöttek” — határozottan hízelgőnek találtam a dolgot. Bejött, megismerkedett a családommal, beszélgettünk, ettünk, ittunk és ami a legfontosabb: lezártuk a történteket. Azt hiszem, kölcsönösen felengedtünk, elégedettek voltunk egymással. Megbeszéltük, hogy este találkozunk a Patában. Úgy történt. Megállapítottam, hogy van egy nagyon rossz tulajdonságom. A kezdeti szimpátia után kezdem bonckés alá venni az ismerőseimet. Képes vagyok rövid idő alatt a tiszta jelest is megbuktatni. Nem kell hozzá hosszabb ismeretség, elegendő egyetlen találkozás. Most Sanyit is bonckés alá tettem. Észrevettem, hogy amikor felállt az asztaltól, majdnem fellökte. És nem tolta ki a széket maga alól amikor felállt. Különben is, olyan görbén csoszog ki az asztal mögül, mint egy hasas vaíjú. Sánta ez vagy mi a fene, a bal lábát kicsit húzza, azt, amelyiken elfelejtette a cipőjét kipucolni. Egyik tiszta, a másik poros. Kész téboly, és én itt ülök ezzel a májbeteg hadirokkanttal, és még csak nem is haragszom rá. Még vicces is egy kicsit, ahogy visszajár a gombafrizurájával, mosolyog rám, és néz a gúvadt szemeivel. Kis bárgyú, gyere ülj le — gondoltam —, így legalább kevesebbet látok belőled. Röhejes sorrend: szimpatikus, ellenszenves, gyűlöletes, közömbös, ismét szimpatikus, nevetséges... és ki tudja, mi következik még. A kislányom és az öcsém nagyon elégedettek voltak vele. Ennek oka nyilván az a négy kilogrammnyi csokoládé és az autózgatás lehetett, amibe ők pluszként részesültek. ( Folytatjuk)
