Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

. 1993. június 2., szerda HAZAI TÜKÖR/SOROZAT \ ) 1 ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Ötezer kérdőív a bűnözésről Örök dilemma, vajon csökkenthető-e a bűnözés száma a szigorú börtönbüntetéssel Pályázati felhívás XII. Országos fazekaspályázat A pályázat célja, hogy olyan népművészeti fazekasalkotások készüljenek, amelyek a különböző tájegységek hagyományait őrzik, és azt korszerű, új formában dolgozzák fel. A pályázat nyilvános, azon bárki részt vehet, aki ezt a célkitűzést elfogadja. Pályázni csak új alkotásokkal lehet, maximum 5 tárggyal (a készletek egy alkotásnak számítanak). Azokat a munkákat, amelyek más pályázaton vagy zsűri előtt már szerepeltek, a bíráló bizottság nem veszi figyelembe. A pályaműveken fel kell tüntetni a pályázó nevét. Ha a formakészítő nem azonos a díszítővel, mindkét alkotó nevét jelöljék meg, ebben az esetben a bíráló bizottság a pályadíjat megosztja. A pályázathoz pontos jegyzéket kell mellékelni, a tárgyak adataival (megnevezés, tájegység, méret). A pályamun­kákat 1993. július 9-éíg kell beküldeni a Siklósi Városi Művelő­dési Központ címére (7800 Siklós, Kossuth tér 15.). A személyes átvétel 1993. július 9—10—11-én reggel 8 órától 16 óráig lesz, ugyancsak az előbbi címen. A határidőn túl beérkezett alkotásokat a bíráló bizottság nem veszi figyelembe. Eredményhirdetés 1993. július 31-én lesz Siklóson, a vár kiállítótermében. Pályadíjak: nagydíj 25 ezer forint; első díj 15 ezer forint; második díj 10 ezer forint; harmadik díj 8 ezer forint; különdíjak. A pályázat anyagából a pályázatot kiíró intézmények kiállítást rendeznek a siklósi várban. A kiállítás 1993. július 31 -étől 1993. október 17-éig tart nyitva. A pályázattal kapcsolatos további felvilágosítást a Magyar Művelődési Intézet Népi Iparművészeti Osztálya (1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6. Tel.: 201-8734 és a Siklósi Városi Művelődési Központ, 7800 Siklós, Kossuth tér 15. Tel.: 72/51-308) ad. Püspöki konferencia Befektetési kedvezmény kárpótlási jegyekre Az Állami Vagyonügynökség szeretné elérni, hogy a kárpót­lási jegyért részvényt jegyzők, illetve cserélők is részesülhes­senek befektetési kedvez­ményben a személyi jövede­lemadó keretében. A jelenlegi szabályok sze­rint a kárpótlási jegyek után nem kell személyi jövedelem- adót fizetni, hiszen a kárpótlás nem számít bevételnek. Igaz ugyan, hogy ha kárpótlási je­gyért szerez valaki valamilyen vagyontárgyat és azt értékesí­ti, akkor az ellenérték már jö­vedelemnek számít. így példá­ul személyi jövedelemadó kö­teles a kárpótlási jegyért szer­zett részvény árfolyamának emelkedéséből származó nye­reség is. Ez volt az indoka ed­dig annak, hogy a befektetési kedvezmény nem vonatkozott a kárpótlási jeggyel szerzett részvényekre. Ugyanakkor az ÁVÜ szerint a kárpótlási jeggyel részvényt szerzők in­dokolatlan hátrányba kerülnek emiatt a készpénzes vásárlók­kal szemben, s ez csökkenti a kárpótlási jegyek tulajdonosai között az érdeklődést a rész­vényjegyzések iránt. Somlyó Zoltán novelláskötete Somlyó Zoltán Aranykanál cí­mű, eddig kiadatlan novellái­nak gyűjteményét kedden mu­tatta be az Auktor könyvkiadó a New York kávéházban. A helyszínnel az itt mindig ott­honra találó költőre, és a most már novellistaként is megis­merhető Somlyóra kívánt em­lékezni a kiadó. A néhány évvel ezelőtti prog­nózis túlságosan derűlátónak bizonyult: a 2000-re előrejel- zett 377 ezer bűncselekményt már tavalyelőtt sikerült „túl­teljesíteni.” A rendőrség tudo­mására jutott bűnesetek száma már 1991-ben elérte a 400 ez­ret. A tavalyi statisztika még nem készült el, a további emel­kedés azonban nagy bizton­sággal valószínűsíthető. És akkor hol vannak még azok az élet- és vagyonbiztonság ellen elkövetett cselekmények, amelyek nem jutottak az ille­tékesek tudomására? A fel nem fedett, szakmai berkek­ben látensnek nevezett bűnö­zésről felmérést készítenek a szakemberek. A kutatócsoport vezetője dr. Déri Pál, a jogtu­dományok kandidátusa, tőle érdeklődtünk: hányán vesznek részt a felmérésekben? — Ötezer kérdőívet küldtünk szét az országban. Egyebek között megkér­deztük, hogy az illető ellen követtek-e el valamilyen bűn- cselekményt? Mikor és hol történt például zsebmetszés, erőszak, autólopás? Jelentet­te-e azt a rendőrségen vagy nem? A címzetteket számító­gép választotta ki, a népesség- nyilvántartásból a 18 éven felüliek közül minden 1650. állampolgár címére postáztuk a kérdéseket. —Tehát a véletlen döntött? — Igen. A válaszokat név nélkül kértük visszaküldeni, elsősorban azért, hogy senki se gondolhasson arra, hogy az el­szenvedett, a tudomására ju­tott vagy csak éppen elhallga­tott bűncselekményért esetleg felelősségre vonhatják. —Csak ezért kell névtelenül válaszolni? — Elképzelhető, hogy az áldozatokat megfenyegették: hallgassanak, s ezért is nem tettek följelentést. Ez az egyik ok, amiért általában nem jut a rendőrség tudomására egy be­töréses lopás, nemi erőszak. Az emberek másik része pedig azért nem tesz följelentést, mert kilátástalannak látja, hogy megtaláljanak például egy zsebtolvajt. —Mi a felmérés célja? — A közbiztonság javítása, a személyiség jogvédelme. El­sősorban a törvényhozók és az igazságszolgáltatás figyelmét hívjuk fel arra, hogy mely területeken és milyen jogsza­bályokkal kell erősíteni a köz- biztonságot. Hogy nyugodtan végig lehessen sétálni az ut­cán, azt az államnak kell bizto­sítania. Vannak feladatai az ál­lampolgároknak is: vigyázza­nak testi épségükre, biztonsá­gosan védjék ingó- és ingatlan vagyonukat. — Véletlen, hogy most kerül sor erre a felmérésre? — A közép-európai vál­tozások, a határok könnyebb átjárhatósága miatt nálunk is mind gyakrabban tűnnek fel a maffiák. A szervezett alvilág a fejlett országok egy részében második hatalomként „műkö­dik”. Ezek a külső hatások, belső ellentmondásaink, a rosszabbodó életkörülmények is a bűnözés emelkedésének „kedveznek”. Ennek megaka­dályozásához szeretnénk se­gítséget nyújtani. sz. m.-FEB II. János Pál pápa május 30-án a magyar püspökökhöz intézett bullájával jelentős szervezeti változásokat léptetett életbe a Magyar Katolikus Egyházban. A katolikus egyházfő rendel­kezése szerint az eddig meglévő három magyarországi érsekség számát (Esztergom, Kalocsa, Eger) növelve, új érsekséggé és metropolitai székhellyé emelte az eddigi Veszprémi Püspöksé­get. A pápa érsek-metropolitá- vá Szendi Józsefet, az eddigi veszprémi megyéspüspököt ne­vezte ki. A szentatya döntése nyomán a Dunántúlon a Veszp­rémi Egyházmegyéből kiválik a Kaposvári Egyházmegye, a Ti­szántúlon pedig Szabolcs-Szat- már-Bereg és Hajdú-Bihar me­gyéket magában foglalva meg­alakult a Debrecen—Nyíregy­házi Egyházmegye. II. János Pál kaposvári megyéspüspökké Balás Béla eddigi veszprémi se­gédpüspököt, debrecen—nyí­regyházi megyéspüspökké pe­dig Bosák Nándort, az egri Hit- tudományi Főiskola rektorát .nevezte ki. A jövőben Budapest egész területe — a Csepel-szi- get kivételével, amely továbbra is a Székesfehérvári egyházme­gyéhez tartozik — az esztergo­mi főegyházmegyéhez tartozik majd. A terület új elnevezése: Esztergom—Budapesti Főegy­házmegye lesz. A pápai döntés alapján a kalocsai főegyházme­gye elnevezése Kalocsa— Kecskeméti Főegyházmegye lesz, az érsekség átveszi a váci egyházmegyétől egész Bács- Kiskun megyét, beleértve Kecskemétet is. (MTI) Szántó Egy éjszaka a piros lámpás házban I. fejezet — Margó története 2. Pontos volt, mint mindig. Üd­vözöltük egymást, talán a szo­kásosnál kicsit melegebben is. Nem volt nagy forgalom, így két felszolgálás között is be­szélgethettünk. Úgy éreztem, nem olyan laza, mint máskor. Kicsit feszélyezett volt, a sza­vakat keresgette, pedig jól be­szél magyarul. Ez valamire készül. — Mondd már ki, mit kerül­geted? — szegeztem neki a kérdést. — Mit... mit mondjak ki...? — Hát azt, ami egész este benned volt, csak nem tudtad vagy nem merted kimondani. Halljuk! — Margó! Nagyon helyes vagy — kezdte akadozva, majd egyre jobban belemele­gedett. — Mióta megismerte­lek, csak rád gondolok. Nem találom a helyem otthon. Lát­hatod, alig telt el pár nap, és megint itt vagyok. Kimon­dom: szeretném, ha nemcsak barátok lennénk, szeretném, ha.... — Hagyd abba! Kár, hogy ezt a pár mondatot is kimond- tad. A te korosztályodban an­nak, aki időben kezdte a sze­relmet, akkora lánya van, mint én. Mikor néztél utoljára tükörbe? Minek nézel te en­gem? Mit szabad hozni az úr­nak? — mondtam befejezésül, szinte durván. Nem annyira sértődöttnek, mint inkább meglepettnek lát­szott. Elnézést kért, felállt, majd visszaült. Rendelt magá­nak és megkérdezte, mit fo­gyasztok. Visszautasítottam. Akkor este nem beszélgettünk többet. Én kimért voltam, ő pedig magába roskadva kor­tyolgatta a konyakot. Záróra után kitessékeltük a vendége­ket, őt is, majd kasszát zártunk és placcoltunk. Bosszantott, határozottan bosszantott a do­log. Mit képzel magáról ez a majom? Másnap nem jelentkezett és később sem. Nem hiányzott és mégis hagyott maga után egy kis űrt. Napokkal később összefutottam közös isme­rősünkkel, Erzsivel. Valóság­gal letámadott. Erre mondják, hogy az ember se köpni, se nyelni nem tud. Kérdőre vont, majdhogynem felelősségre, hogy a barátunkat megsértet­tem. „Önérzetében bántottad meg” — mondta. A fenébe az önérzetével, ahelyett inkább önismerete lenne. Szinte rám parancsolt, hogy engeszteljem ki. Mit képzel ez a vén, kaptás lábú csataló? Csak nem ő hatá­rozza meg, hogy mit csinál­jak? Mielőtt még összeszed­tem volna magam, elviharzott. Dühös voltam, a fenébe is, jól meg kellett volna mondanom ennek az Ibusz-Böskének a magamét. De hát annyi min­den történik az emberrel, egy eseménnyel több vagy keve­sebb — talonba vele. Eltelhetett vagy 8-10 nap, amikor értesítést kaptam, hogy csomagom van. Ki küld­hette és mit? Nem vártam sem­mit, de ha egyszer nekem szól, akkor megnézem, mi az. A csomagra azt írták: szobake­rékpár. Ki idétlenkedhet ve­lem? Igaz, elég formátlan ah­hoz a csomag, hogy tényleg kerékpár legyen. A feladás he­lye: Szeged. Elfogott a kíván­csiság, gyorsan felbontottam. Ez valami csodálatos: tényleg kerékpár. Félig összerakva, fé­lig szétszedve. Nekiesett az egész család. Fél óra alatt szo­bakerékpárt „gyártottunk” be­lőle. Digitális kijelző, állítható ülés, formás kormány, egy ele­gáns fogyasztógép. Égy valódi német fogyasztógép. Kis cé­dula lógott a vázon: „Kérlek, ne haragudj rám! Sanyi”. Tiszta hülye vagyok, tény­leg nem haragszom. Létezhet, hogy ez a figyelmesség át­programozott? Úgy látszik, igen. De hogy kerül a csomag­ra feladóállomásnak Szeged? Hamarosan kiderült. — Megkaptad a csomagot? — kérdezte a telefonban egy női hang. — Igen, de kivel beszélek? — Ne bolondozz, nem is­mersz meg? Erzsi vagyok. — Szent Isten! Most már értem, te adtad fel a csomagot! — Igen, de Sanyi megbízá­sából. A napokban ittjárt és megkért, hogy adjam fel a bringát. Örülsz? — Nagyon, de honnan tud­ta, hogy nekem pont erre van szükségem? Vagy inkább látta rajtam? — kérdeztem, most már kedélyesen. — Nagyon szenved ez a sze­gény fiú. Megbántottad, pedig ő nem akart tőled semmi rosszat. Remélem, ezek után elhiszed. — Tudom, hogy nem akart semmi rosszak sőt inkább ta­lán jót. Már nem haragszom rá. — Ez azt jelenti, hogy fel­hívhat? — Azt hiszem, igen. Szia. — Szia. Honnan tudhatta ez a kis „átkeresztelkedett” magyar, hogy pont erre van szüksé­gem? Persze, egy alkalommal beszélgettünk, és a sportsze­rek közül — fogyasztó sport­szerekről volt szó — én a szo­bakerékpár mellett voksoltam. Nem felejtette el. Ez határo­zottan jól esett. Szinte már vártam, hogy felhívjon. Nem váratott soká­ig, másnap este keresett. Úgy látszik, Erzsók asszony gyor­san bonyolít. Nem sokat be­szélgettünk. Ismét elnézést kért és engedélyt, hogy meglá­togathasson otthon. Nem talál­tam ellenszenvesnek, jöjjön. Szombaton délután befutott. Lassan, méltóságteljesen gördült a kapubejáróba a BMW. Szédületesen jól nézett ki a kocsi. „Ezzel hozzám jöt­tek” — határozottan hízelgő­nek találtam a dolgot. Bejött, megismerkedett a családommal, beszélgettünk, ettünk, ittunk és ami a legfon­tosabb: lezártuk a történteket. Azt hiszem, kölcsönösen fel­engedtünk, elégedettek vol­tunk egymással. Megbe­széltük, hogy este találkozunk a Patában. Úgy történt. Megállapítottam, hogy van egy nagyon rossz tulajdonsá­gom. A kezdeti szimpátia után kezdem bonckés alá venni az ismerőseimet. Képes vagyok rövid idő alatt a tiszta jelest is megbuktatni. Nem kell hozzá hosszabb ismeretség, elegen­dő egyetlen találkozás. Most Sanyit is bonckés alá tettem. Észrevettem, hogy amikor fel­állt az asztaltól, majdnem fel­lökte. És nem tolta ki a széket maga alól amikor felállt. Különben is, olyan görbén csoszog ki az asztal mögül, mint egy hasas vaíjú. Sánta ez vagy mi a fene, a bal lábát kicsit húzza, azt, amelyiken elfelejtette a cipőjét kipucolni. Egyik tiszta, a másik poros. Kész téboly, és én itt ülök ez­zel a májbeteg hadirokkanttal, és még csak nem is haragszom rá. Még vicces is egy kicsit, ahogy visszajár a gombafrizu­rájával, mosolyog rám, és néz a gúvadt szemeivel. Kis bár­gyú, gyere ülj le — gondoltam —, így legalább kevesebbet látok belőled. Röhejes sor­rend: szimpatikus, ellenszen­ves, gyűlöletes, közömbös, is­mét szimpatikus, nevetséges... és ki tudja, mi következik még. A kislányom és az öcsém nagyon elégedettek voltak ve­le. Ennek oka nyilván az a négy kilogrammnyi csokoládé és az autózgatás lehetett, ami­be ők pluszként részesültek. ( Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents