Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-26 / 121. szám

1 1 KÖRKÉP 1993. május 26.,' szerda | O Für Lajos avat emlékművet A kondorosi polgári olvasókör tavaly vetette fel, hogy a te­lepülésen állítsanak emléket a második világháborúban el­esetteknek. A kezdeménye­zést a képviselő-testület 80 ezer forinttal támogatta, és ön­kéntes felajánlásokból 57 sze­mélytől — főként az elhuny­tak hozzátartozóitól — 62 ezer forint gyűlt össze. Az adatok pontosítása során 167 háború­ban elesett kondorosira derült fény. Ennyi név szerepel a mű­kő keretbe foglalt két már­ványtáblán, az első világhábo­rús emlékmű két oldalán, a polgármesteri hivatal előtt. Az avatóünnepséget május 31-én, pünkösdhétfőn 16 óra­kor tartják és az emlékművet Für Lajos honvédelmi minisz­ter avatja fel. Az ünnepségre a kondorosiakon kívül a te­lepülésről elszármazottakat is várja a képviselő-testület. A vásárhelyi őszi tárlatok 40 éve Ma kétnapos tudományos ülésszak kezdődik Hódmező­vásárhelyen a megyei jogú vá­ros önkormányzata és a Tor­nyai János Múzeum rendezé­sében, A vásárhelyi őszi tárla­tok 40 éve címmel. Többek között dr. Lukács Antal esztéta, Szuromi Pál művészeti író, Csete György építész, dr. Dömötör János nyugalmazott múzeumigaz­gató tart előadást. Banner Zol­tán Békéscsabán élő művé­szettörténész (szombati la­punk Szorító rovatának rend­szeres szerzője) előadásának témája: Az alföldi és a székely festőiskola (Egy elhanyagolt művészettörténeti párhuzam­ról). Dr. Supka Magdolna Tóth Menyhért festőművészről, dr. Pogány Gábor Figuralitás és korszerűség címmel, Rideg Gábor A vásárhelyi őszi tárla­tok történetéről beszél. A duplájára nőttek Az eleki Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző Inté­zet tanulólétszáma az elmúlt három év alatt a duplájára nőtt. Jelenleg 300 diákja van az in­tézetnek. Szeptembertől álta­lános állattenyésztő szakra 36, lótenyésztőre 20, gazd- asszonyképzésre 34, nőiruha- készítő szakmára 32 és ko­vácstanulónak három jelent­kezőt várnak. Húskombináti majális A Gyulai Húskombinát — idei részvénytársasággá alakulása alkalmából — május 30-án, a hagyományteremtés szándé­kával majálisra hívja dolgozó­it. Élnek az alkalommal: a nemzetközi csillagtúra és a Gilde sörfesztivál óriási sátrá­ban látják vendégül — család­tagjaikkal együtt — a dolgo­zóikat. (A csillagtúra jelentő­sebb szponzorai között ott ta­láljuk a húskombinátot is.) „A LEGNEMESEBB LÉLEK IS KÜLÖNLE­GESEN ROSSZÁ VÁ­LIK, HA ROSSZ NEVE­LÉSBEN RÉSZESÜL.” (Platón) Ma okosabbak leszünk! (Folytatás az 1. oldalról) Igen ám, de az ÁVÜ igazga­tótanácsa szerda (ma) délelőtt 10 órakor ülésezik, s ha addig nincs megegyezés az érdekel­tek között, akkor május 28-án Gyulán megtartják a gabonafor­galmi vállalat jelzáloggal terhelt 22 ingatlanának az árverését Végül egy apróság, amely persze jelentőségét viharos gyorsasággal veszíti el, de a tör­ténet hitelességéhez hozzátar­tozik. A dolgozók megbízták Mencel Tibort, az ágazati szak- szervezet titkárát, Engelhardt Ferencet, a vállalat szb-titkárát és Lenhart Pál főmolnárt, hogy Zsíros Gézával tartsák a kap­csolatot, döntés előtt képvisel­jék a dolgozók érdekeit. Addig is fel a fejjel, olva­sók, aludjunk nyugodtan, az­zal a jóleső érzéssel, hogy ma reggel már sokkal okosabbak leszünk a gabonaforgalmi vál­lalat lényegében 2 és fél milli­árd forintos privatizációjának útvesztőiben (is). *** Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy tegnap délután dr. Zsí­ros Géza megkapta az első cégszerűen aláírt szerződés- ajánlatot. Lovász Sándor vallalat — bar jelentősen csökkentette adossagat—likvidi tási válságba került. Az Állami Vagyonügynökség hónapok óta keresi a hitelező' bankokkal a megoldást e válság felol­dására. A legkézenfekvőbb a pénzügyi reorganizáció lenne, de erre forrás nincs. Második megoldásként az ÁVÜ garan­ciavállalást indított el a többszereplős gabonaipar megte­remtésére, a munkavállalói és termelői tulajdonlás biztosí­tására, a monopoljellegű szerkezet oldására. Ehhez a PM nem járult hozzá. Két lehetőség maradt: elfogadni az aján­latok közül a legjobbat, ezzel tudomásul véve, a privatizá­ció nem segítette a tulajdonosi koncentráció csökkentését, vagy elfogadni a végrehajtási árverés nyilvános, de kiszá­míthatatlan eredményét. A döntést szerda délelőtt az ÁVÜ igazgatótanácsa hozza meg. Egyébként—fűzte hozzá—az ÁVÜ nem hagyta magára a céget, csak pénzügyi források híján nem tudta segíteni. Mi lesz a Békés Megyei Gabonaforgalmi es Malomipari Vállalat sorsa? címmel tegnap dr. Sarkadiné dr. Lukovics Éva kérdést intézett a parlamentben dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszterhez. Végül kérdése a következő volt: — Szándékozik-e az ÁVÜ garanciát vállalni a GMV milliárdos tartozásaiért, ha igen, mik a konkrét okai, hogy pont most? Miért hagyta az ÁVÜ mind a mai napig sorsára a vállalatot? Ha megtörté­nik a garanciavállalás, biztosít-e pénzt az állam a gabona- felvásárlásra, a forgótőkére, a dolgozók munkabérére? Az Agrimpex és a Kiskunság Kft. ajánlatáról mi a véleménye? Sok idő nincs a döntésre, mert csütörtökön tíz óráig dönteni kell az esetleges adásvételről. Dr. Szabó Tamás válaszában arról szólt, hogy minden érdekelt fél által támogatott szakmai koncepcióval folyik a gabonaipar privatizációja. A Békés megyei gabonaipari Sátorverők Gyulán Hüledeznek a gyulaiak: hétfőn reggel még üresen állt a vízto­rony melletti tisztás, tegnap délre viszont nem csupán „szárba szökkent”, hanem fe­hér „szirmokat” is bontott egy 40,5-szer 60 méteres alap- területű sátoróriás. A nagy precizitással előkészített épí­tést két német — Harald Schmidtke és az öt éve Német­országban élő Gerg Meliopu- los — irányította. Mindketten elismeréssel szóltak segítőik­ről, az orosházi tűzoltókról. — Heinbronnból, a Losber- ger nevű cégtől jöttünk — mondta Harald Schmidtke. — Hetente 3-4 sátrat állítunk fel. Hatszázan dolgozunk a cég­nél, most készült el a legújabb telepünk. A Gyulán alkalma­zott sátorborító anyag még Né­metországban is újnak számít. Ezeket a sátrakat — de az 50 méter széleseket is — akár több száz méter hosszúságban is megépíthetjük. Persze ki­sebb sátraink is vannak. Ha az összes sátrunkat egymás mel­lett felállítanánk, közel 800 ezer (!) négyzetméternyi A német sátorépítők ma ha­zautaznak, várja őket egy újabb feladat. Keddre visszajönnek lebontani a sá­tort. Képünkön: Harald Sch­midtke területet boríthatnánk be velük. —A sátrakat a cégük gyárt­ja? —- Igen. Sőt, ha kérik, a sát­rakat padlózottan, szilárd ol­dalfalakkal és ajtókkal ellátva is leszállítjuk. K. A.J. Csak egy temetői kút Rövid időn belül több szeghal­mi lakos is panaszkodott, hogy az epreskerti temetőben egy­szerűen nem lehet vízhez jutni, rossz a nyomóskút. Mi is jártunk a helyszínen, a kút valóban rossz. Ezenkívül láthatóan elha­nyagolt a temető, méteres gaz csúfítja a környéket. Megpró­báltunk utánajárni az ügynek, ám a helyi önkormányzat mossa kezeit — no nem abban a víz­ben, amit ebből a kútból nyert — hiszen ők a megyei temetke­zési vállalatnak tisztességes összeget fizetnek a temető fenn­tartásáért. Az illető cég szeghal­mi kirendeltsége nem érhető el telefonon, egyébként is most vannak átalakulóban, ilyen piti üggyel nem foglalkoznak. Ez­zel véget is érhetne a temetői kútról szóló kis történet, de mégsem. Értesülve a történtek­ről, Szeghalom alpolgármeste­re, Erdei István református lel­kész úgy döntött, ezt az ügyet rendezni kell. Két napon belül a kutat megjavíttatja vagy ideig­lenesen a sajátját teszi a helyére, így talán nem kell majd a közel egy kilométerre levő városból odáig cipelni a kanna vizet a sír megöntözésére. GILA Kisplasztikák a szerétéiről A Jókai Színház előcsarnoká­ban tegnap este nyílt meg az a daganatos betegségben szen­vedő gyermekek javára rende­zett kiállítás, amelyen kis­plasztikáival először lépett a nyilvánosság elé Budai Gyulá- né Gombos Ildikó. A sok száz gyereket szeretettel nevelő ta­nítónő most új arcát mutatta meg a Fischer Katalinnal foly­tatott megnyitó-beszélgeté­sen. A korábban festéssel, gra­fikával foglalkozó Gombos Il­dikó a kiállításon bemutatott szobrait az elmúlt egy eszten­dő alatt készítette. Mint mond­ta, a szeretetet, az anyaságot és édesanyjának emlékét kívánta megformálni munkáiban. A szegedi főiskola rajzsza­kán végzett tanárnő az önkife­jezést hosszú folyamatnak ne­vezte, s azt az utat is, amit eddig bejárt. Az új úton vi­szont támogatókra lenne szük­sége. Ahogyan ő máris azzal kezdte, mert a plasztikáiból származó bevétele egy részét a daganatos gyerekek javára ajánlotta fel. B.S.E. Munkái az anyaság szépségéről és a szerétéiről szólnak. A megnyitón a 2-es számú általános iskola igazgatónője, Fischer Katalin beszélget az alkotóval, Budainé Gombos Ildikóval (jobb szélről) fotó: kovács Erzsébet Gyoralálást a bírói függetlenségért? Mi csalogatja a befektetőket Békésbe? Tegnap Kádár Péter gyulai képviselő kérdést intézett a pénzügyi és a környezetvédelmi tárca felelőséhez. Többek között ezt mondta: — Az elmaradott térségek felzárkóztatása általánosan elismert kormányzati feladat. E feladat elismerését jelzik a kormány által támogatott térségfejlesztő programok, pályázati célok, egyes régiók kedvezményezett térségi státusának meghatározása. Az aggasztó térségszerkezeti gazdasági mutatók azonban figyel­meztetőjelzéssel szolgálnak: TÖBBRE VAN SZÜKSÉG. Ilyen jelzés­ként fogható fel az, hogy például a külföldi befektetések részaránya továbbra is kettészeli az országot a Bécs—Budapest földrajzi tengely mentén, s az ország többi térségében 2 százalék alatt marad vagy az, hogy munkanélküliségi mutatók szerint hátrányos megyéknek nem sikerült csökkenteniük lemaradásukat. Milyen kedvezmények és juttatások csalogatják a befektetőket például Békésbe? Milyen kedvezmények megállapítását fogja java­solni a PM a ’93-as adótörvényekben a hátrányos térségekben befek­tetők számára? Milyen vámpolitikai eszközök mozgósíthatók a területfejlesztés érdekében? Biztosít-e majd a költségvetés további kedvezményeket a szegény térségek szegény önkormányzatainak, azoknak, amelyek a gyakorlatban aligha élhetnek a helyi adókedvezmények lehetőségé­vel, s amelyek önerő hiányában nem tudják kihasználni a céltámoga­tási rendszer előnyeit? (Folytatás az 1. oldalról) A benyújtott törvényjavaslat alapján Balsai István érezhető­en szeretne tovább menni az általa megkezdett úton. Néhány kérdést ugyan a bírói szervezeti törvényben kíván rendezni, de a többi esetben általános felhatal­mazással kívánja saját mozgás- lehetőségét kitágítani. A fiatal­demokraták szerint éppen ezért mind a törvényjavaslatból, mind a törvényből ki kell „gyomlálni” azokat az eleme­ket, amelyek alkalmasak a bírói függetlenség csorbítására. Balsai István igazságügy­miniszter válaszában cáfolta Áder János „vádbeszédét”, arra hívta fel a fiataldemokrata poli­tikus figyelmét, hogy az előter­jesztést a törvény szerint illeté­kes bírói testület—azaz az Orszá­gos Bírói T anács—támogatja. A T. Ház kedden folytatta a szakképzésről szóló törvényja­vaslat általános vitáját. A fel­szólaló szabaddemokrata kép­viselők kifogásolták, hogy a szakoktatási törvényben nem kap kellő hangsúlyt a testi neve­lés fontossága, s ez azzal fenye­get, hogy a szakmunkásképző­be járó fiatalokat nem készítik fel kellően a rájuk váró fizikai megterhelésre. Véleményük szerint a hadikiadások növelése helyett inkább az oktatást kelle­ne finanszírozni, mert a fizikai és a szellemi struktúra elmara­dottsága egyszersmind a gazda­sági fejlődést akadályozza. Ezt követően a T. Ház foly­tatta a közoktatásról rendelkező törvényjavaslat- általános vitá­ját. A felszólaló szabaddemok­rata képviselők úgy ítélték meg: az előterjesztés nincs összhang­ban a gyermekek jogairól szóló, hazánk által is aláírt nemzetközi egyezménnyel, mivel a tör­vényjavaslat az iskolai nevelés­oktatás tárgyaként, nem pedig alanyaként kezeli a tanulókat. A 6 millió dolláros húsimport ellen Dr. Futaki Géza szabaddemokrata országgyűlési képviselő az Országgyűlés tegnapi ülésén napirend előtt felszólalt, megvilágítva a hazai húspiac egyre súlyosbodó körülményeinek összefüggéseit. Elmondta: Magyarországra az első negyedévben olyan mennyiségű sertéshúst hoztak be és hoznak be, ami alapjaiban megváltoztatja az itthoni húskínálatot. Ezzel az amúgy is túlter­melési válsággal küzdő hazai sertéstenyésztés helyzetét tovább nehezítették, méginkábh fokozzák a túlkínálatot. Ráadásul az importhús „lefölözés" nélkül érkezik az országba, holott a magyar hatóságoknak joga lenne importnehezí­tő százalékokat alkalmazni a hazai termelők védelmében. A számokból megállapítható az is, hogy a behozott sertéshúsnál mintegy háromszor annyi marhahús importjára ugyancsak sor került. Az első negyedévben összesen több, mint 6 millió USA-dollár értékű hús jutott az országba! Délután Futaki Géza Pelcsinszki Boleszláv képviselőtársával egyes te­lepülési önkormányzatok hátrányos megkülönböztetése miatt interpellált. Törvény szerint az önkormányzatok igényelhetnek kiegészítő támogatást az infrastruktúra fejlesztéséhez. Az alacsonyabb szintű kormányrendelet mel­léklete ugyanakkor foglalkoztatási körzeteket jelöl meg. így fordulhat elő, hogy az országos munkanélküliségi rátát kétszeresen meghaladó önkor­mányzatok a törvény szerint igényelhetnek támogatást, mégis több Békés megyei település kimaradt a támogatható önkormányzatok felsorolásából. Tarján Lászlóné államtitkár elismerte az ellentmondást és ígéretet tett a kormányrendelet jövő évi megváltoztatására. A szabaddemokrata képvise­lők azonban kevesellték ezt a választ, ugyanis a hátrányt szenvedett önkor­mányzatok nem kapnak visszamenőleges hatállyal támogatást. A képviselők kezdeményezik, hogy az önkormányzatok az Alkotmánybírósághoz fordul­•ianak Sz. M. Sarakba szárítva En, a naccsága Néhány évszázaddal ezeló'tt, akinek elegendő vagyona volt, akár rangot is vásárolhatott magának. Lehetett vala­kiből gróf Nagyratörő Richárd vagy báró Idenézzetek Ignác. A címvásárlás ma újra felvirágzott, csak hál’ istennek sokkal olcsóbban megúszható műfajjá lett, mint hajdan. A békéscsabai Sallai utcai piacon például már 22 forintért kapható a ,,naccsága" cím. Persze nem csak úgy odarontunk, hogy ,,címet vennék”. Nem. A dolognak szer­tartása van. Először is kérnünk kell az új pavilonsor legszélső fabódéjában egy pohár rostos sárgabarack­üdítőt. Ha szerencsénk van, akkor a kiszolgáló hölgy (megérezvén a rang utáni vágyódásunkat) azonnal rúzsos pohárban méri ki számunkra a nedűt. És akkor jövünk mi! Óvatosan, de azért kellő hangerővel méltatlankodni kezdünk, mire a pincérhölgy felajánlja, hogy ugyanazt az üdítőt átönti egy másik pohárba. Mi persze tovább tiltako­zunk, és EKKÓR... megkapjuk a,,naccsága” címet. Ugyanitt feltehetően méltóságos és kegyelmes címeket is mérnek, de hogy ki érdemes rá, arra valószínűleg egészen más jeleket alkalmaznak. Például poharat kolbászzsíros ujjlenyomattal vagy sâçgabarack-dzsùzt léggyel. __

Next

/
Thumbnails
Contents