Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-18 / 114. szám
O Köröstarcsa címere A község önkormányzati kép- viselő-testülete elfogadta és visszaállította a település régi, 1891-ben megalkotott címerét. Az egymással szemben úszó két hal, a nádas, a Kettős- Körös-parti halászfalura emlékeztet. Az oldalt írta és szerkesztette: Szekeres András Telefon: 66/450-450 Közgyűlés Csárdaszállás. — A Gyoma- endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet május 22-én 9 órakor tartja közgyűlését Csárdaszálláson a kultúrotthonban. Napirenden szerepel a takarékszövetkezet tavalyi gazdálkodásáról szóló beszámoló elfogadása, majd az idei üzleti célkitűzések megvitatása, ezt követően a közgyűlés dönt az 1992. év eredményeinek felosztásáról. Kelendő a Megyei Hírlap Mezőberény. — A városban a legkelendőbb napilap a Békés Megyei Hírlap. Az előfizetők száma 1015, s emellett naponta 50—60 árus példány kel el a lapból. A hetilapok közül a Szabad Földnek ezer előfizetője van, a színes képesújságok sorában a Kiskegyed a legnépszerűbb, az előfizetői és áruspéldány együttesen hetente közelíti a 350-et. Útfelújítás Mezőberény. — A Rákóczi út már az elmúlt években is fontos szerepet töltött be Gyoma- endrőd irányába a városköz-, ponttól átmenő forgalom átvezetésében. A napokban befejeződött a 900 méter hosszú útszakasz aszfaltburkolatának megerősítése és felújítása. A munkálatok több mint 3,5 millió forintba kerültek. Versenytárgyalás Mezőberény. — A városközpontban, a Fő utca 11. szám alatti mintegy 300 négyzetméternyi „foghíj” beépítésére és hasznosítására az önkormányzat versenytárgyalást írt ki. Hat pályázó vásárolta meg a 15 ezerforintos tervcsomagot. A pályázatok beadási határideje tegnap járt le, az eredményhirdetésre május 21-én kerül sor. Testületi ülés Mezőberény. — A város ön- kormányzati testületé május 26-án délután 2 órakor a városháza dísztermében tartja soron következő ülését. Napirenden szerepel egyebek között a vagyonnal való gazdálkodás szabályairól szóló önkormányzati rendelet megalkotása és az ön- kormányzati vagyon számbavétele, a testület megvitatja a városban a kereskedelmi szolgálat helyzetét is. A fotókat Fazekas Ferenc készítette MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE 1993. május 18., kedd / Téglagyár az Okertben Az egyik legősibb építőanyagunk az égetett tégla. A századfordulón Mezőberényben több téglagyár is működött, az 1910-es években a mai város ókerti részén három is volt belőlük. Az egyik helyén ma is folytatják a gyártást. Igaz, más technológiával, más termék készül az ősi agyagból. — A háború után itt, az akkor elhagyatott gyárban ’52ben indult újra a termelés, kisméretű égetett agyagtéglát gyártottak. Aztán a hatvanas években egy nagyobb arányú korszerűsítés eredményeként megkezdődhetett a magasított és a kettős méretű falazóanyag előállítása, majd újabb termékek kerültek piacra. így a kő- szivacslappal és válaszfallappal bővült a gyár kínálata — emlékszik vissza Bátori László, az egykori II. számú, ma a Mezőberényi Téglagyártó Kft. ügyvezető igazgatója. A gyár a TCS V „gyermekeként” több rekonstrukciót élt meg, a termelést automatizálták, a korszerű gépsorok kiszorították a hagyományos módszereket. A gyárat privatizációra is meghirdették, de jelentkező híján nem kelt el. Állítólag túl magas az 50 embert foglalkozató üzem vételi ára. Pedig termékei — közülük is a legkelendőbb a Berény 30, a B—- 30-as, a 6 és 10 centiméter vastag válaszfallapok — keresettek. Havonta 1,3 millió darab kisméretű téglának megfelelő mennyiségű, különféle falazóelemet gyártanak, a midig is nyereséges gyárban. — Főként Békés és a szomszédos megyékbe, de az ország távolabbi szegletébe is eljutnak termékeink, noha van több konkurensünk is. Az árakkal és a minőséggel álljuk a versenyt, a piac kihívását, s időnként szezonális árakat alkalmazunk — folytatja az igazgató. Közben az iroda előtt megrakott autó erőlködik terhével. Helyben is értékesíti a gyár termékeit. Az élet ugyanis megköveteli. Raklapokon szállítják a téglát A fotóalbum Olykor hosszadalmason kell várakoznia az újságírónak egy-egy riportalanyra. Ott, ahol az ember az esztendők során gyakorta megfordult, már szinte otthonosan mozog, a hivatalokban félig-med- dig családtagnak tekintik. A minap egy előszobázás perceiben a kezembe került egy fotóalbum. Színes képek tucatja pihent benne, valamennyi még az „átkosban” készült, a munka ünnepén. Akkor, amikor még volt munkájuk a linkeknek is. Vidáman menetelnek, büszkén emelve a magasba a nagyok félasztal- nyi fotóját, az időközben betiltott önkényuralmi jelképeket. A felvonulók között látni melóst, téeszparasztot, tanárt, időset és fiatalt, úttörőt és munkásőrt. Lapozgatva az albumot több ismerőst vélek felfedezni. Olyanokat, akik az éveken át viselt vörös köpönyeget divatosabb színre cserélték, s az akkori uralkodó pártból egy másik uralkodó pártba igazoltak át. Most azt szidják, amit akkortájt éltettek, dicsértek. Pozíciót pozícióra váltottak, pártból pártba lépdeltek, elveket cseréltek. Érdekből. Részükről feledve a múlt. A fényképek viszont tanúskodnak. A vörös csillagos mun-, kásőrök Lenin-sapka helyett most más jelvényt viselnek zakójukon. Meggyőződésből? Érdekből? Ezt csak ők tudják... Eljátszottam a gondolattal: a fotókon szembe nézve önmagukkal vajon mit is mondanának arról az 5—6 évvel ezelőtti május elsejéről? Valószínű, hogy többük hebegne vagy azt mondaná, hogy muszáj volt. Lassan ismét választásokhoz készülődünk. Egy esztendő múlva lehet köpönyeget váltani, s lehet, hogy az idén készült fotók évek múltán már másról árulkodnak. _ /----M ünsingen—Mezőberény Testvérvárosi kapcsolatfelvétel A hónap végén, május 28—31. között csaknem száztagú mün- singeni delegáció érkezik Me- zőberénybe. Mint már korábban beszámoltunk róla, a németországi kisvárossal a település testvérvárosi kapcsolatot létesít, s az erről szóló dokumentumokat Mezőberényben írják alá. Ez alkalomból Mezőberény önkormányzati képviselőtestülete május 30-án, vasárnap este 6 órakor a Petőfi Művelődési Központban ünnepi testületi ülést tart, amikor is aláírják a testvérvárosi kapcsolatokat rögzítő megállapodást. A testületi ülés után a mün- singeni és a helyi kultúrcso- portok lépnek színpadra. Csevegés a lucernásban Boldisháton egy lendületesen kaszáló, korosodó férfire figyeltünk fel fotós kollégámmal. Egyenletesen húzta a kaszát, mely nyomán szép rend maradt. A 68 esztendős Be- reczki Sándor magángazdálkodó vágta a herét. Mondom neki: szép a rend. Mire ő: volt kitől megtanulnom, paraszt családból származom, szüleimmel 31 holdon gazdálkodtunk. Aztán szó szót követett, s megtudtam, hogy a Dégáz nyugdíjasa, s öt éve újra próbálkozik a gazdálkodással. A téeszesítés elől az iparba menekült, ott kereste a megélhetést, a boldogulást. S most, hogy feleségével visszakaptak a szülői jussból hathektárnyit, hát nem hagyják parlagon veszni. A területből egyhektárnyi a lucerna, melyet hat fele osztott. Egyrészt megtartott magának, a többit az öt gyereknek egyformán szétosztotta. A többi területen búzát, árpát és kukoricát termesztenek. — Szóval nem unatkoznak —jegyzem meg csendben. — Amióta nyugdíjas vagyok, nem ültem a kispadon, nem mondhatják rám, hogy de lusta ember ez a Bereczki Sándor. Pedig pihenhetne. Ugyanis négy esztendeje túl van egy infarktuson. — Azóta csak komótosan dolgozom — mondja. Büszkén kihúzza magát, amikor azt mondom neki, hogy korából nyugodtan letagadhatna tizenöt évet, s huncutkásan figyel. Váratlanul odaszól: — Cseréljünk — s máris nyúlt a jegyzetfüzetem, a toliam után, miközben nyújtja a kaszát. Nincs mese, meg kell próbálkoznom. Egy, kettő, három... s levágom az utolsó öt-hat méternyi sávot. Kritikus szemmel méregeti, s csak annyit mond hunyorogva: ebbe is bele lehet jönni, de maradjunk meg mindketten annál, amihez értünk — nyújtja kérges jobbját. Múzeum a folyóparton A Kettős-Körös jobb partján, Mezőberény határában, a hosszúfoki gátőrház szomszédságában található Magyarország egyik ipartörténeti ritkaságának számító Bodoky Károly Vízügyi Múzeum. Az egykori szivattyútelepből kialakított múzeum felöleli, bemutatja a vidék vízügyi emlékeit, a Körösök vízivilágát, a folyószabályozásokat, s nem utolsósorban a Bodoky családnak a vízrendezésben vállalt szerepét. Mi tagadás: sokat köszönhet a táj az Erdélyből ide települt családnak. A családfő, vagyis Bodoky Mihály 1812- ben lett Békés vármegye főmérnöke, a megkezdett vízszabályozás halála után fiára, Károlyra maradt, aki először a megye mérnökeként, majd a Körös-Szabályozó Társulat főmérnökeként végezte a munkálatokat. Halála után Lajos öccse folytatta, s elképzelései alapján készült a környék belvízmentesítése, 1898-ban megépült a Hosszúfoki I. Számú Gőzüzemi Belvíz-szivattyútelep, mely napjainkban is üzemképes, több mint 100 esztendős berendezései vészhelyzetben akár munkába is állíthatók. A múzeum egyik szivattyúja 1898-ban készült Földárverés Napirenden az építéshatósági munka Köröstarcsa. — Június 8-án 9 órakor a művelődési házban a helyi Petőfi Tsz területéből több mint 180 hektár kerül árverésre. Köröstarcsa. — A helyi képviselő-testület május 25-én a községháza házasságkötő termében a 13 órakor kezdődő ülésén tájékoztatót hallgat meg az építéshatósági munkáról, majd a szociális törvény helyi végrehajtásáról szóló rendeletet alkotja meg a testület. Gázbekötés Bővül a teniszcentrum Köröstarcsa. — A községben többéves elképzelés valósul meg ezekben a napokban. A művelődési házban folyik a gázvezeték építése, a konvek- toros fűtés kialakítása, melynek költségei meghaladják a 200 ezer forintot. Mezóljerény. — A teniszsportnak régi hagyományai vannak a városban, a DSE teniszszakosztálya tömöríti a sportág híveit, akik összefogásukkal bővítik a sportbázist. Még az idén elkészül két öltöző a hozzájuk tartozó vizesblokkokkal, s mindez úgy épül, hogy „falazni” is lehet. A jövő év elején két pályát építenek, ami azt jelenti, hogy hat pálya kínál sportolási lehetőséget. Bereczki Sándor: „Volt kitói tanulnom...”
