Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-18 / 114. szám
1993. május 18„ kedd EMLÉKEZÉS S' Horthy Miklós exkormányzó emigrációs évei Ebben az esztendőben — június 18-án van Horthy Miklós születésének 125. évfordulója. Lapunk korábbi számaiban ez alkalomból összefoglaltuk Horthy kormányzói tevékenységét. Most jogkörétől való megfosztásának körülményeit, fogságát, valamint emigrációs éveit tárjuk olvasóink elé. Horthy Miklós békeerőfeszítései főképpen azért mondtak csődöt, mert a magyar vezérkar kulcspozíciókat betöltő, nácibarát főtisztjei a „legfelsőbb hadúrhoz” lojális tábornokok számára kiadott parancsokat elszabotálták. A kormányzó a kiáltvány beolvasása után is a királyi palotában tartózkodott, melynek testőrei október 16-án reggel adták meg magukat a Waffen- SS alakulatoknak. Ezt követően Horthyt Veesenmayer átvitte a Hatvany-palotába — mely akkor SS-székház volt— s elkezdődött német fogsága. Még aznap — előző nap a németek által elrabolt Miklós fia életével zsarolva — aláírattak vele egy újabb kiáltványt, mely a háború folytatására szólít: „Kiáltvány A magyar nemzethez intézett október 15-ei kiáltványomat ezennel semmisnek nyilvánítom és megismétlem a magyar vezérkar főnökének a csapatokhoz intézett parancsát, amely a harc elszánt folytatását rendelte el. A súlyos hadihelyzet megköveteli, hogy a honvédhadsereg dicsőséges hírnevéhez méltóan védje a hazát. A jó Isten vezérelje a honvédséget és Magyarságot a jobb jövendő útjára. Budapest, 1944. október 16. Horthy s. K.” (Pesti hírlap, 1944. október 18., SZERDA, LXVI. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM, 1. OLDAL.) A másik gépelt szöveg, amit szintén kézjegyével kellett ellátnia Horthynak, az a kormányzóságról való lemondási nyilatkozat volt: „A Magyar Törvényhozás két Háza Nagyméltóságú Elnökéhez! A Magyar Országgyűlésnek Kormányzói Üdvözletemet! A magyar történelem súlyos és nehéz órájában ezennel kinyilatkoztatom azt az elhatározásomat, hogy a hadvezetés eredményes folytatása és a Nemzet belső egysége és összefogása érdekében kormányzói tisztségemről lemondok és a kormányzói hatalommal kapcsolatos minden törvényes jogomról. Egyidejűleg Szálasi Ferencet a nemzeti összefogás kormányának megalakításával megbízom. Kelt. Budapesten, 1944. októberhavának 16. napján Horthy S. K.” (Pesti Hírlap, 1944. október 18., SZERDA, LXVI. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM, 1. OLDAL.) Horthy Miklóst és családját a németek október 17-én a kelenföldi pályaudvaron vonatra tették és Bécs érintésével We- ilheimbe vitték. A vonat másnap a délelőtti órákban érkezett a bajoroszági városba, de Horthyékat nem a vasútállomáson, hanem a helységen kívül egy nyílt pályán szállították le. Innen a családot gépkocsival vitték a közeli erdőben lévő Hirschberg-kastély- ba, ahol állandó őrizet alatt tartották. Horthyékat a német fogságból 1945. május 1-jén szabadította ki a 7. amerikai hadsereg 36. hadosztálya. Ám az exkormányzó számára ekkor még nem érkezett el a teljes szabadulás ideje. Újabb és újabb helyekre vitték, s közben többször kihallgatták. Horthy Miklóst ekkor is élénken foglalkoztatta a magyarság és a haza sorsa, ezért a béketárgyalások Magyarországgal kapcsolatos tárgyilagos döntéshozatala végett levelet fogalmazott — többek között — Churchill- nek és VI. György angol királynak is. íme néhány fontosabb mondat így hangzott az 1945. májusában a brit uralkodónak címzett levélben: „...Mivel most nemzedékek sorsáról kell dönteni, és hosszú és igazságos béke mindenki leghőbb vágya, bátorkodom közölni Felségeddel az igazságot, és csakis az igazságot arról, milyen nehéz és szerencsétlen körülményekkel kellett megküzdenie a mi nemzetünknek. Ez, úgy érzem, kötelességem, mivel véleményem szerint az 1919-es béke- szerződésnél Magyarország katasztrófájának oka az volt, hogy helyzetünket megtévesztően ábrázolták, s nem adták meg nekünk a tiltakozás és az igazság bizonyításának lehetőségét... Az exkormányzó az ötvenes évek elején egyetlen jogintézményben sen indult eljárás. Egyedül a Rákosi Mátyás által vezetett magyar kommunisták látták volna őt szívesen a vádlottak padján, de Sztálin visszafogta magyarországi elvtársait. Hosszú „védőőrizet” után .az agg Horthyt 1945. december 17-én bocsátották szabadon. Az exkormányzó családja ekkor már nem a Hirch- berg-kastélyben lakott, hanem az amerikai hadsereg által Weilheimben egy pékmestertől lefoglalt házban. A mindennapok megélhetési problémáit csak nehezen tudták megoldani. Egy ideig sze- retetcsomagokból éltek; később Horthy Istvánné gépírói munkát vállalt a Vöröskeresztnél. Az exkormányzó feleségének szervezete nem bírta a rideg bajor éghajlatot, ezért kénytelenek voltak egy másik országban menedéket keresni. Horthy Miklós legszívesebben Olaszországban telepedett volna le, de politikai okok (a kommunisták ottani megerősödése) miatt elképzeléseit nem lehetett megvalósítani. Svájcba is örömmel ment volna a Horthy-család, ám az ottani hatóságok csak három havi tartózkodási engedély megadását helyezték számukra kilátásba. Végül ifj. Horthy Miklós (aki 1939—42 között hazánk brazíliai követe volt, és így is...Csakis egy igazságos béke lehet tartós. Ezért sürgősen kérem, hallgassanak meg a békekonferencián. Minden kérdésre becsületesen akarunk válaszolni, amint ezt mindig is tettük. Leghőbb vágyunk lenne megszabadulni a német nemzetiségű magyar alattvalóktól, akik a leghálátlanabbul viselkedtek. Ugyancsak magyarokra lehetne kicserélni az összes többi nemzetiséget. Erre sohasem lehetne találni jobb alkalmat, hiszen mindegyik szomszéd állam súlyos veszteségeket szenvedett, és szüksége van a maga embereire. Például 1919-ben 378 000 főnyi szerb kisebbség élt a Magyarországból nekik juttatott területen. Az elmúlt háború alatt a szerbek vesztesége ennek a számnak a többszörösére rúgott. Ez szintén segíthetné a közöttünk lévő baráti viszony megvalósítását, amely mindig őszinte és hivatalosan is gyakran kifejezett kívánságom volt. Trianon után nemcsak azért volt nagy az elkeseredés, mert elvesztettük országunk területének kétharmadát — magyar kultúrájú egyetemekkel, színházakkal rendelkező városokkal, s főleg alacsony szinten élő parasztokból álló kisebbségekkel, de az elkeseredés fő oka az volt, hogy a megmaradt ország életképtelen volt, hiszen elvesztettük minden bányánkat, erdőségeinket, s szem só nélkül maradtunk. Elvesztettük egyetlen kikötőnket, Fiúmét is, és egy nemzet nem élhet úgy, hogy nem tudja elérni a tengert. Ha elvesztett hegyeink minden erdőségét, folyóink forrásait letarolnák (a pusztítást az új tulajdonosok a nemzetközi Duna-Bizottság tilalma ellenére már megkezdték!), semmi más nem maradna, mint szikes dombok, s ennek következményeként a földművelő országunkat évente elborító, ismétlődő árvizek. Ez a nemzet, egyedül hagyva az európai kultúra védelmében, évszázadokon át harcolva a mongolok, tatárok, törökök ellen, mindig meggyengítve és mégis soha le nem mondva kötelességéről, jobb sorsot érdemel. Mindenki, aki ismeri népünket, láthatja, hogy miniszterként egy magyar sem gazdagodott meg. Korrupt emberek nem boldogulhatnak a mi légkörünkben. Amint mi mindig mondani szoktuk, csupán az angol és a magyar az igazi gentleman fajta. Felség, Önben is van magyar vér. Kérem, szenteljen egy kis figyelmet sorsunknak és bocsássa meg hosszú levelemet...” (História, XVI. évfolyam, 1992. 7. szám, 29—30. oldal.) Horthy Miklóst a nürnbergi perben tanúként használták fel, viszont személye ellen merte a berni portugál diplomáciai misszió vezetőjét) ismeretségére alapozva Hor- thyék Portugáliában kértek menedéket. Àntonio de Obviera Salazar, akkori portugál miniszterelnök szívesen fogadta őket. A portugáliai Es- torilban egy villát kapott lakásul a Horthy-família. Megélhetési gondjaikat pedig az Amerikai Egyesült Államok egykori magyarországi követe. J. F. Montgomery oldotta meg, aki 1949-ben egyfajta „Horthy-alapítványt” hozott létre, amihez az exkormányzó tisztelői kisebb-nagyobb pénzösszegekkel csatlakoztak. A legsűrűbben és a legtöbbet adakozók közt találni J. F. Montgomeryn kívül: Chorin Ferencet (zsidó származású magyar nagyiparos volt), Páthy Lászlót (volt alexandriai magyar konzul), gróf Apponyi Antalnét (született Madelene Forest), a jtápát, Weiss Jenő nagyiparost és még sokan másokat. Portugáliában Horthy Miklós sok érdekes emberrel megismerkedett. Emigráns magyarok Habsburg Ottóval is szerveztek egy találkozót részére, hogy Károly király 1921-es hazatérésének vitatott kérdéseit megbeszélhesHorthy a Bajorországot megszálló amerikai csapatok parancsnokaival sék, valamint a kor problémáin keresztül látva, megvitassák Magyarország kommunizmus utáni jövőjének alakulását. Estorilban régi és új barátokra talált a Horty-család, honfitársak egész sora pedig levelekben fejezte ki megható ragaszkodását az idős exkormányzó iránt. De Horthy Miklósnak mindennél jobban hiányzott hazája, Magyarország. Emlékirataiban így írt erről: „Gondolataim az Atlanti-óceán partjáról szüntelenül hazaszállnak a Duna— Tisza partjaira, édes hazámba, melyet számunkra a világ legszebb országa sem pótolhat. Itt naponta láthatom a tengert, eredeti élethivatásom annyira kedvelt életelemét, és gyöngyörködhetem benne. Ám gyakran behunyom a szemem, és gondolatban keletre fordulok. Mély a tenger és végtelen... De mélyebb a szeretetem, mely szülőhazámhoz fűz és végtelenebb a vágyódásom, mely a magyar földre és a magyar nép körébe vonz!” (Horthy Miklós: Emlékirataim — második magyarországi kiadás — 339. oldal.) Horthy Miklós menye, Horthy István kormányzóhelyettes özvegye, aki 1954 óta a Bowden Ilona nevet viseli, és aki az emigrációban végig együtt volt az exkormányzó- val és feleségével, így emlékezik vissza a Horthy házaspár utolsó éveire: „...Estorilben, egy Casa José nevű kis villában élt szerényen Horthy Miklós és felesége; ott ünnepelték 1951. július 22-én aranylakodalmukat, és ott hallgatták végig rádión az 1956-os magyar forradalmi eseményeket. Ekkor még a kormányzó jó egészségnek örvendett, sokszor járt unokájával úszni a tengerbe. Az otthoni rossz hírek azonban kioltották életerejét, és 1957. február 9-én elhunyt, noha semmilyen, orvosilag megállapítható betegségben nem szenvedett. Megható részvétnyilvánítás mellett temették el a gyönyörű, kertszerű, liszaboni angol temetőben. Sírjánál még ma is sokszor lehet maréknyi magyar földet, nemzeti színű szalagot, névjegyeket és leveleket találni. Szerető hitvese hamarosan követte: 1959. január 8-án hunyt el.” (Horthy Miklós: Emlékirataim — második magyarországi kiadásához csatolt jegyzetek, 391. oldal.) Horthy Miklós és felesége még ma is a liszaboni angol temetőben alussza örök álmát, ám nemsokára hazatérnek Magyarországra; a Horthy-család kenderesi kriptájában kapnak végső elhelyezést. Az újratemetés napját 1993. szeptember 4-ére jelölték ki, s több tízezer ember jelenlétére számít a temetési bizottság. Tehát a néhai kormányzó és kormányzóné asszony végül mégiscsak hőn szeretett hazájában kerül végső nyugalomba. Életükkel mindig a magyarság érdekeit szolgálták; hazai szender- gésük legyen áldott, békés és csendes! .. „ Magyari Barna
