Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30-05-02 / 100. szám
1993. április 30-május 2., péntek-vasárnap \hazai tükör/sorozat EKÉS MEGYEI HÍRLAP Tüdőgyógyászok tanácskozása A Délkelet-Magyarországi Tüdőgyógyász Decentrum ma tudományos ülést rendez Gyulán, a Békés Megyei Képviselő-testület Pulmanológiai és Rehabilitációs Szakkórházában. A kilenc, igen érdekes előadás dr. Kovács Pál orvosigazgató, dr. Páncél Gyula és dr. Vince Árpád üléselnöklete mellett hangzott el. F oly óirat-bemutató Ismét érdekes irodalmi est színhelye volt tegnap este a mezőkovácsházi városi könyvtár olvasóterme. Cs. Tóth János és Kántor Zsolt a Bárka című irodalmi és művészeti folyóiratot mutatták be a mezőkovácsháziaknak. Mint megtudtuk, a folyóirat a békéscsabai Tevan Kiadó gondozásában jelenik meg, és az országos szellemi folyamatok mellett figyelemmel kíséri a helyi művészeti élet eseményeit Ahhoz azonban, hogy a lap sokak számára hozzáférhető legyen, feltétlen szükséges a vidéki könyvtárak közreműködése. Peckes kincsei Dr. Szabó Ferenc, a Békés Megyei Múzeumok igazgatója múzeumi sétára invitálta a sar- kadi képviselő-testületet. Mint a meghívásból kiderült, az igazgató a sarkadi Peckes dombon végzett ásatások leleteit kívánja közelebbről is bemutatni a városatyáknak, akik tavaly több mint 100 ezer forintot szavaztak meg a határban folyó feltáró munkára. A múzeumi sétát május 6-án 14 órára tervezték a helytörténeti gyűjteménybe, ahol jelenleg a leletek kiállítás^ látható. „Nem nyilatkozom! Értette?” Az enyéim nem feledkeznek el május első vasárnapjáról / Anyák napja Göncz Arpádéknál (Folytatás azl. oldalról) Kértek, nézzünk utána. Mondják, hogy ebből a visszaélésből jelentős összeg érinti a mentőalapítványt. Nem semmi! A gazdasági igazgató, aki alaposan gyanúsítható a visszaéléssel, állítólag a kuratórium titkára volt... Bumbera főorvos pedig az elnöke. A szóbeszédet szerettem volna tisztázni a főorvossal. Nem jött össze. *** Hitemre mondom, hogy nagyon sokra becsülöm a mentősök munkáját. Gondolom, milyen feszített tempóban élik napjaikat. Tudom, hogy nehéz anyagi helyzetben élnek, rosszak a munkakörülményeik. Kevés a pénz bérre, felszerelésre, hadd ne soroljam még mire... Csalódottnak és becsapottnak érzik magukat, ha arról hallanak, hogy valamelyik felettes — miként is fogalmazzak, hogy finom legyek — hozzányúl ahhoz a kevéshez. Miután Bumbera főorvossal nem voltunk egy hullámhosszon, ahhoz, hogy korrekt tájékoztatást adhassak, kénytelen voltam az Országos Mentőszolgálat főigazgatójához, dr. Göbl Gáborhoz fordulni. Arra kértem választ, tudnak-e odafönn a visszaélésről, intézkedtek-e az ügyben, milyen volt a belső ellen- őzés, ha ennyi pénzhez feltűnés nélkül hozzá lehetett jutni? Dicséretére legyen mondva, a főigazgató úr—négy nap múlva ugyan, de — nyilatkozott: „A Békés Megyei Mentő- szervezetnél anyagi jellegű visszaélés alapos gyanúja miatt fegyelmi eljárás lefolytatását rendeltem el, egyidejűleg az érintett mentődolgozót állásából felfüggesztettem. Tekintettel arra, hogy a fegyelmi vizsgálat még nem zárult le, továbbá arra, hogy az ügyben büntető feljelentés is született, a cselekményt büntetőjogilag nem kívánom minősíteni, mert az a büntetőbíróság hatásköre...” *** Ezek után Önökben nem merülne fel egy két kérdés? Bumbera főorvos talán megváltoztatja véleményét és válaszol az olvasóink érdeklődésére számot tartó, ma még nyitott kérdésekre. Béla Vali Zsuzsa asszony családpárti Ahány ház, annyi szokás — ahány család, annyiféle anyák napi köszöntés, megemlékezés... Milyen ez a nem hivatalos, mégis jeles, szép ünnep a köztársaság elnökének famíliájában? — kérdeztük Göncz Árpádnét, Zsuzsa asszonyt. — Kedves és... kötetlen — mosolyodik el az államfő-feleség. — Amióta megnőttek a gyerekek, s hétre nőtt az unokák száma, nemigen férünk el még a mostani tágas lakásban sem. Ezért nem is próbáljuk egyidejűleg, egyszerre összehozni az egész családot. S azért sem, mert mindenkinek megvan a maga élete, programja, sokféle dolga. Olyan bokros teendője persze egyi- kőjüknek sincs, hogy megfeledkeznének május első vasárnapjáról. Az előtte való napokban sűrűn csöng a telefon — hívnak kicsik is, nagyok is és egyeztetjük az időpontokat, hogy ki mikor jön. —Mi szokott lenni az anyák napi „meglepetés” ? — „Csak” virág. Nálunk íratlan szabály, hogy ezen a tavaszi ünnepen ez a legszebb, az alkalomhoz leginkább illő ajándék. Különben is: a szeretet — pár szál virággal kifejezve — a legtöbb, amit gyerektől, unokától kaphatunk. —Milyen emléket őriz édesanyjáról? — Fájóan közelit, hiszen alig egy éve, 90 éves korában ment el közülünk. Hiányába nem lehet belenyugodni, pedig mindannyiunknak tudomásul kell vennünk, hogy egyszer eljön a szülőktők való búcsú ideje. Nincs már velünk Árpád édesanyja sem -— őt is nagyon szerettem, becsültem. Nehéz időket éltünk át, míg Árpád börtönben volt — s azokban az években két biztos támaszom volt: az édesanyám és az anyósom. — Milyennek látja az anyai hivatást? —Semmi nem lehet szebb és felemelőbb. mint új életet adni... Ezt megéltem magam is, hiszen kilenc év alatt négy gyermeket szültem: Kingát, Benedeket, Annamáriát és Dánielt. Feledhetetlenül szép volt — még akkor is, ha úgy hozta a sors, hogy a család legkisebbje pár hónapos volt, mikor elvitték az édesapját és már tudott olvasni, amikor viszontlátta... Szabó Margit, Ferenczy Europress BÉTA Az ingatlan helve: Békéscsaba. Őszi u. 1.: — irodaépület, raktár, szociális épület — telep: 6—7000 m2 — irodaépület: 450 m2 (két szinten 18 helyiség, szintenként megosztva is); (két telefonvonal- és telefaxhasználattal) — szociális épület: 120 m2 — garázs: 20 m2 — raktárak: 182 m2. Szövetkezetünk profiltisztítás miatt eladásra ajánlja az északi ipartelepen és Gádoroson lévő alábbi ingatlanjait. Gádoros. Kossuth u. 34.: — asztalosüzem üzlethelyiséggel — telephely: 2548 m2 — műhely: 420 m2 — üzlet: 60 m2 (telefonvonallal) — energia: 3 x 35 A. ♦ Az épülethez tartozó telek további építkezésre alkalmas. Érdeklődni: Békéscsaba, Őszi u. 1. Uhrin Mátyás szövetkezeti elnök. Telefon: 06 (66) 441-095. Cipruson az IBUSZ-szal Barangolások Aphrodite szigetén 1. Ha az elefántok repülni tudnának... Az utazásról sok minden eszünkbe juthat mostanság, de két dolog bizonyosan. Az például sokaknak mindenképp, hogy az idén aligha jut rá pénz... Szép kis biztatás világot látó kedvünket emelni, jegyezhetné meg a kedves olvasó, miután fentebb sejtetni engedtük: aki Ciprust választja, jól választ! Amúgy nem túl erős gyanakvásaimat végképp eloszlatta a pesti, Weiner Leó utcai Szív ruhaszalon szabászhölgye. Megtudván, hogy Aphrodite szigetére készülök az IBUSZ és a Ciprusi Idegenforgalmi Hivatal jóvoltából, a felső combközép táján öltönyömbe szánt gombostű igencsak célt téveszt, én felszisszenek, ő szinte felkiált: — Ciprus? Isteni! Tavaly augusztusban ott nyaraltunk és mondhatom, alig drágább, mint az agyonzsúfolt Costa Brava vagy olasz tengerpart. Mert minden utazó úgyis tudja, sose annyi az, mint amit az ,fp.” (értsd: félpanzió) alatt olvas az ember. Megnyugodva várom hát, amint a Schwehatról nekirugaszkodó Airbuszról éjfél felé feltűnnek Lamaca fényei. Ráadásul némi büszkeség is vegyül a várakozásba, hiszen úgy hozta a sors, hogy „aranygépen” utazhattunk. Az innsbrucki téli speciális olimpia ciprusi hősei is most térnek haza, s mit mondjak, egyszerre torokszorító és derűs a kép. A jelentős késés miatt a riporterek órákat töltöttek már a váróteremben, mégis fantasztikus érdeklődéssel várják sportolóikat. Lám, olykor rá sem kell lépni egy ország földjére, hogy elénk siessen a humánum, érzékelhessük: a Föld eme picinyke szögletét, ahová érkezünk, emberszerető, derék emberek lakják. Pedig lehetne okuk duzzogni, a világtól sértődötten visszavonulni. 1964- ben 180 ezer görög cípriótát űztek el hajlékából, többségüket néhány óra alatt s máig csak a remény maradt. Ha már ilyen mértékű az átrendeződés Európában is, hátha rájuk is visszaköszön a teljes élettér-szabadság hajnala. Visszatérhetnek Famagustára, Kyreniára, Lefconicóra, az ősi föld nekik legdrágábbjára. Ahol földjüket művelték vagy éppen reggelihez, ebédhez terítettek naponta picinyke panziójukban. Az azóta fogalommá vált zöld vonal mögé. Nikosz, kihasználva a csendes éjszakai forgalmat térülfordul s már fékez is a négy- csillagos Sandy Beach Hotel márványbejárata előtt. A következő hat napban is boszorkányos kezű kormányos, talán bizonyítani akarja, még jobb, ha sofőröstől bérel autót az ideérkező idegen. Lévén, hogy a szigetre a turisták 99,8 százaléka repülővel érkezik, a lehető legpraktikusabb tehát valamit bérelni s azzal bebarangolni Aphrodite szigetét. Aki eljut idáig, annak napi 12- 15 font már igencsak nem jelent gondot. Lehet, hogy csupán a tenger Makariosz ma is élő jelkép közelsége, lehet, hogy a szimpla kíváncsiság, mindenesetre reggel a 306-os szobából az első „utam” az erkélyre vezet, a következő mozdulat pedig, hogy „letörlöm a hófehér székek valamelyikét”. Ez már inkább csak megrögzött, sztereotip tennivaló. De nicsak, se a szék, se az asztal nem poros, bírja, akár a fehér farmert is. Milyen apróságnak is tud örülni az ember. Káliméra! Jó reggelt, Ciprus! Az erkély amúgy egy másik szállóval szemközti, de az csak félig veszi el a kilátást. Mögötte félmérföldnyi zöld, valami fűféle, a magasabb fajtából. Odébb megint szálló, de a síkság sem biztos, hogy megéri a következő éveket. Miként mindenfelé Cipruson, Lamacában is többnyire kétféle szálló létezik. Vagy éppen befejezték, vagy készülnek átadni. A Sandy Beach a kivételt erősíti. Elegánsan terpeszkedő előcsarnokából minisétával felérő út a roskadozó svédasztalokat elérni. Természetesen az épület vízhez legközelebb eső sarka ez, a tengerszag be-belo- pakodik az enyhén ropogós sült szalonna illata mellé. Még csak néhányan viselnek rövid nadrágot, bár gyanítom, ezek a svédek januárban is sortban reggeliznek. Pompás ez a tavaszelő. De mitől olyan vonzó ez a március végi reggeli napsütés? Hogy odakint most kezdtek a tavaly még nem létező vízparti föA SZERZŐ FELVÉTELE vény építéséhez és kőműves brigád szegélyt épít? Hozzátartozik a látványhoz. A vendégek ezt nem szentségtörésként fogadják, hanem arra gondolnak, ha jövőre visszajönnek, még kényelmesebb lesz a „Sandy”. De visszatérve, mi is juthat még az eszünkbe az utazásról? Azért az is tagadhatatlan, hogy a számunkra is kinyitott világ jórésze tárt karokkal várja honfitársainkat. És sokaknak pusztán választás kérdése egy téli estén a világtérkép, netán színes prospektus fölé hajolva, hol is töltsék szabadságukat? Az idegenek — köztük nem kevés újságíró — sokszor megkísérelték már felfedezni, „lefesteni”, valójában milyen is Ciprus? Nyilván tehetségüknek, ott töltött idejüknek, kommunikációs lehetőségeiknek megfelelően sikerülL Mindenesetre bevallom, a „vajon milyen is lesz?” már a repülőtéri pulton toppanó pecsétnél felvetődik bennem. Eszembe jut, hogy valahol olvastam: a kérdésre, igen bölcsen egyszer emígyen felelt egy idős szigetlakó: „Mondja csak el otthon nyugodtan, ha valahol a kerek világon van egy hely, ahol az elefántok repülni tudnának, hát ez az...” Nem áltathatom magamat azzal, sikerül a gyors felfedezés. A történelem éppúgy benne van ebben, mint az annyiszor és mindenütt hangoztatott „stratégiai pont”. No meg az emberi szenvedély! Azaz nagyon kevés lesz ez a néhány nap a mély igazság felfedezéséhez. Mégis reménykedem, a vége felé majd hajlok rá, hogy elképzelhetőnek tartsam: az elefántok itt tényleg... (Folytatjuk) Fábián István
