Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30-05-02 / 100. szám
1993. április 30-május 2., péntek-vasárnap Q A tSMÉS MEGYEI HÍRLÁP hétvégi magazinja Édesanyám í. Ha lesz dicsőség, mely fejemre fonja A martíromság büszke pálmaágát, Ha ünnepelnek, s megszeret az élet. Míg a nem ismert mámor üdve jár át: Fölvillanó szemekkel én csupán csak Téged kereslek, szenvedő madonna. Bús özvegységnek áldott hordozója, Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ráncait találom. És fölteszem rá büszke áhítattal Ujjongó dalia! minden szál virágom!". 2. A lelke: lelkem. Mélázó, borongó — És benne sok dal él, titokba zsongó. El nem dalolja, rejtegeti mélyen, De én szeméből valahogy kinézem. A telke: bánat! Annyi minden érte. Nehéz özvegység rászakadt fejére, Sjníg én betegen, búsan tovább éltem, O imádkozott és szenvedett értem! A lelke: lelkem! O mind nékem adta. Mi benne szín, fény. Én áldom miatta, És el nem sírt könnyűit dalba sírom. És el nem mondott bánatát megírom! 1905 (Juhász Gyula verse — részletek) Halló! Beszélgessünk! r Mondták... Mégiscsak vicc, hogy az államelnök és a miniszterelnök egy épületben, egy emeleten, egy folyosón él, és nem beszélnek egymással rendszeresen. Angliában vagy Németországban ez elképzelhetetlen lenne. (Kasza László, a Szabad Európa Rádió munkatársa) Ami a magyar kommunista kormányzatnak nyújtott hiteleket illeti, nos azok meghatározó részét olyan kereskedelmi bankok folyósították, amelyek elsősorban a betétesek pénzéért felelnek, és azért adták ezeket a hiteleket, hogy kamatra tegyenek szert. A szóban forgó pénzintézetek semmiféle politikai, pláne világpolitikai felelősséget nem éreztek a kelet-európai átalakulást illetően. (Bőd Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke) A gyerekek soha nem akkor mondják el a fontos dolgokat, amikor valaki — egy hónapban egyszer — melléjük ül és megkérdezi, hogy: Na, mi újság? A gyerekek maguk választják meg a pillanatokat, és én ott akarok lenni mindig, vagy legalábbis majdnem mindig. Es nagyon résen kell lennem, mert elmúlnak a pillanatok, jönnek a barátok, a haverok, és elveszik tőlem. Lehet, hogy ez önzés részemről, de én azt akarom, hogy amíg lehet, addig nekem legyen. És később is. Es egyébként is. Azt akarom, hogy megmaradjunk egymásnak. Hát kihez forduljon, ha valami baja van vagy öröme, ha nem hozzám? Azt akarom, hogy a fiamnak — amíg élek—mindig legyen biztonságérzete. (Udvaros Dorottya színésznő) Békési tallózó A művész szamaras kordéban ül, fejébe fantasztikusnál fan- tasztikusabb fövegeket csap, barátait, ismerőseit is bevonja a játékba. A nagy játékosnak szerencséje volt: 1978-ban Dér László (azóta távozott az élő „játékosok” sorából) segítségével kezdték Békéscsabán szervezni az úgynevezett „meseházat”. Megvásárolt a város két parasztházat (közös az udvaruk), idehozhatta Schéner Mihály az alkotásait, ötleteit, művészbarátait; kiállításokat szervez... ÜNNEPEL. (Magyarok Világlapja) Fürkésző A Vésztő melletti Mágor valóságos régészeti csoda. Sokan ismerik, de kevesebben talán a róla keringő mondákat. Kettőt kifürkésztünk. A Mágoron lévő két domb egyikében Fásra vezető alagút kezdődik. A szájhagyomány szerint Bátho- ri lányát a törökök elrabolták és itt tartották fogva. A lány egy ott szolgáló cigányasszonyt arra kért, vigye el a gyűrűjét az apjának. Báthori. megkapva a gyűrűt, seregével eljött és kiszabadította a lányt. Más mondák a hajdanában ott álló kolostorokhoz és papjaikhoz kötik a történetet. Eszerint a fehérpapok rabolták el a lányt. Báthori e monda szerint őket győzte le, s felkoncolta valamennyit lánya kolostorban született gyermekével együtt. — Jó napot kívánok. Szőke Margit vagyok a Békés Megyei Hírlaptól. Nem zavarom? Beszélgetne egy kicsit velem? — Endrédi Károlyné vagyok Kötegyánban. Nem zavar, tessék... — Az idő ugyan nyárias, a naptár szerint azonban tavasz van, s ha tavasz, akkor... Májust a szerelem havának tartják. — Nem akarok közhelyeket mondani, de így igaz! Emlékszem, mikor polgári iskolás voltam, májusban az egész osztály szerelmes volt! A lógások, a szekundák, az éjjeli zenék, a szép májusfaállítások időszaka volt ez. Mi, lányok nagy izgalommal vártuk, kinek tűznek virágot a kapujára, ki kap szerenádot. Szép dolog volt ez! Emlékszem, alig vártam, hogy nagy legyek... 16— 17 éves lehettem, amikor az első éjjeli zenét kaptam. Azt nem lehet elmondani, mit éreztem! Nagyapám is boldogan hozta be reggel a virágokat... Még 1955-ben nagy divat volt ez: egy fiú 8—10 lányhoz is elment éjszaka. Kár, hogy elmúlt ez a szép szokás! —Sokféleképpen megfogalmazták már, mi a szerelem. A vélemények abban megegyeznek, hogy a szerelmes ember másmilyen lesz... — Megfigyeltem: ha egy nő kivirul, szinte biztos, hogy szerelmes. A fiúk? Öntudato- sabbak és képtelenségekre készek. Például képesek órákat várni az esőben is... Igen, a szerelem nagy dolgokat művel! A költők nagyon szépen megfogalmazták mindezt. Kedvencemet, Juhász Gyulát emlékezetből mondom: Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha boldogság, ha tévedés legyen, ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem... —Sokszor sokan kihasználták már a szerelmes embert. — Sajnos... Úgy látom azonban, az érdekszerelemnek, az érdekházasságoknak vége. A fiatalok önállóbbak lettek, nem csábítja el őket a „jó parti” lehetősége. Tartsák is magukat, mert borzasztó lehet szerelem, szeretet nélküli házasságban élni! — Ön mit tenne az élet kincsesládájába? — Jó szülőket, családot: ez mindig elkíséri az embert. Azután igazi szeretetet, barátságot, utána a szerelmet. Lehet, másnál nem ilyen a sorrend, én így látom. „Végre tavasz van!!! Sok szeretettel üdvözlök minden olvasót Malek Andrea'” Ezeket a sorokat Malek Andrea, a Rock Színház művészneje írta olvasóink emlékkönyvébe Kilencvenhárom éve ment el Munkácsy Mihály Munkácson, 1844 február 20-án született, és Endenichben (Svájc) 1900 május elsején hunyt el a magyar nemzeti művészet korszakos jelentőségű mestere, Munkácsy Mihály. Szüleit korán elvesztette, ezért egy ideig nagybátyja házában nevelkedett, majd tízéves korában a fiút gyámja asztalosinasnak adta Békéscsabán. Később egy csabai festő műtermében ismerkedett meg Sza- mossy Elek festővel, aki maga mellé vette Munkácsyt. A művész 1871-ben költözött Párizsba. Életének ezen szakaszáról szól az alábbi részlet Dallos Sándor Aranyecset című regényes Munkácsy-életrajzából. Végre május tizenhetedike lett, eljött a nagy nap! Fényben érkezett, egy felhő sem volt az égen. Miskáék már reggel hét órakor átjöttek, s bizony jól tették, mert alig-alig tudtak volna másként bejutni. Sedelmeyer nagyon is tudta, mit csinál, s nagyon sok látogatóra számított. De azt a hintó- és emberözönt, amely már reggel kilencre elöntötte az utcát, maga sem várta. Most látta csak, mit jelent Párizsban Miska neve, hisz az összesereglők nagy részének sejtelme sem volt a képről, ezek pusztán a Munkácsy névre jöttek, ez volt az egyetlen garancia, hogy páratlan élményben lesz részük... — Hihetetlen! — ámult a tömegen Miska. — Mi hihetetlen van ezen, öreg trotyakos? — tréfált vele Sedelmeyer... — Mert — mondta — a franciának első a művészet! És Párizsnak van egy Munkácsyja! Ez az igazság! Aztán egy kicsit odábbhúzta, s azt súgta neki: — De azért mi ketten egy kicsit külön is büszkék lehetünk! Mert maga, az alkotó: magyar! Igaz? Én, aki mindezt aranzsíro- zom: tulajdonképpen német vagyok! Fogjunk hát össze, Mester, és szorítsunk kezet, nous, deux étrangers, mert az a tömeg odakint Párizs! Ért engem?... GYULA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA pályázatot hirdet a Gyulai Hírlap főszerkesztői tisztének betöltésére. Felsőfokú végzettségű, szerkesztői gyakorlattal rendelkező jelöltek írásbeli pályázatát várjuk. Ez tartalmazzon: — közéleti és szakmai önéletrajzot — a legjelentősebbnek gondolt publikációk másolatát — az iskolai végzettséget igazoló okmány másolatát — erkölcsi bizonyítványt — a lap működtetésére, arculatára vonatkozó rövid koncepciót. Bérezés a közalkalmazotti törvény szerint. A pályázat beküldési határideje: 1993. május 31. A pályázat elbírálásának várható ideje: az 1993. június havi testületi ülésen. Cím: Polgármesteri Hivatal, dr. Pocsay Gábor polgármester, 5700 Gyula, Petőfi tér 3. Az állás 1993. július 1-jétől betölthető. Felvilágosítás telefonon: (66) 362-155. Kulturális osztály. lallfeS fehéren j Győz a barbarizmus! Pálffy Albert ellenségnek bizonyult. Az elmúlt hetek valamelyikén — feltehetőleg éjszaka — megtámadták. Az ütés Gyulán, a róla elnevezett utcácskában, a szülőháza helyén felállított domborművön, az orrán érte. Egyszer már útjában volt valakinek, akkor — négy esztendeje lehetett — festékkel öntötték le. Az idő, a jótékony eső idővel segített rajta: lemosta-lekoptatta róla a város szégyenét. De a mostani csapást aligha heveri ki. Nincs, aki betört orrát befoltozza. Marad olyan, amilyenné tették, örök mementóként a hálátlan utókor részéről. Pálffyt életében sem kényeztette el a sors, pedig rászolgált A Tízek Társasága tagjaként egyik szellemi előkészítője volt az 1848-as forradalomnak. Az események hatására nevét is megváltoztatta: a továbbiakban Pálfiként jegyezte magát méltatlannak tartván forradalmi hevületéhez az ssy-t. Március 19-én lapot indított Marczius Tizenötödike címmel. Szellemiségével a korszerű magyar újságírás alapjait vetette meg. Politikai programját a lap fejlécére is odaíratta: „Nem kell táblabíró politika!” Üzenet volt ez, máig ható üzenet: nincs szükség a nemzet érdekei elé tolakodó, erőszakos megyei politikára. A szabadságharc leverése után egy időre internálták, majd az 1848-ban abbahagyott regényírásnak élt. Gyulai Pál nagyobb írónak tartotta, mint Jókait. Ha volt is benne túlzás, élete utolsó éveiben méltatlan közöny vette körül. Elfeledve halt meg 1897-ben. Szülővárosában, Gyulán mindössze egy zug viseli nevét és az említett relief emlékeztet rá. Március 15-én nem jut virág a szerény emlékműre, születésnapján sem gondolnak rá. Pálffy Albert domborművét — mellesleg Zala György alkotását — tönkretették. Holnap utcanévtábláját is leverhetik. A derék patrióta emléke egy szép napon kihullik nemzeti emlékezetünk hézagos rostáján. Győz a barbarizmus! Árpási Zoltán
