Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám

«BüÉlitS MEGYEI HÍRÜP O Ami a tudósításokból kimaradt Mielőtt dr. Pocsay Gábor polgármester leleplezte Bay Zoltán emlékművét, Nagy László esperes emlékezett meg a nagy fizikusról A sorok szűkössége okán megkísérelni sem lehetett ama szép gondolatok sokaságának visszaadását, melyek Bay Zoltán hazatérésének napján hangzottak el. Kocsis Elemér püspök említette, hogy „Olyan emberről emlékezünk meg, akiről az igék fényesen visszaverődnek ránk.” Csoóri Sándor szerint „Bay Zoltán ter­mészettudósként is költő volt, a személyiség fölötti mozgékony világok költője”. Marx György meg azt remélte, hogy az égitestet először „megérintő” tudósról egykor hegyet neveznek el a Holdon. Pungor Ernő arra emlé­keztetett: „ A legtöbb, amit egy tudós megkap­hat: az, hogy tanítványaiban tovább él”. S az sem elvetendő dolog, ha — miként ez Bay Zoltán sírjánál történt — a pöttömnyi déduno­kák saját (ez esetben angolul íródott) verssel búcsúznak el az embertől... Simon Imre pedig -— ne vegyék szentségtörésnek, alighanem ép­pen ennek ellenkezője lehetett a szándéka vele — arra biztatta a Bay Zoltán nevét felvett középiskola diákjait: nyugodtan játszadozza­nak el a a tudós tanár nevével—ez által emberibb lesz a hozzá fűződő viszonyuk, hiszen a humor humanizál. Hej, ha ezt mindenki megértené, ke­vesebb lenne a baj — s jóval több a Bay... A helyi érték törvénye Névtelen levelet nem tesz közzé az em­ber. A nevek azonban — ha megadják -bevonulhatnak az újságíró titkainak birodalmába. (A sajtótörvény terveze­te változtatna ezen, ugyanis a kormányzatot gutaütés kerülgeti hétpecsétes titkainak napvilágra kerülése miatt.) Háború dúl Gyulán a ,,KGST-piac” kiűzetése miatt. A névtelenségbe burkolózók lényegében azt üzenik a képvi­selő-testület tagjainak: nem azért választották meg őket, hogy megkérdezésük nélkül döntsenek ilyen fontos kérdé­sekben. Tény, hogy a vállalkozók egylete csikarta ki a kockázatos döntést. Az is tény, hogy a zugpiac nem fizet adót, többnyire vámot meg egyéb sarcokat sem, rontja a közbiztonságot és a városképet. Más kérdés, hogy ezrével élnek gyulaiak, akik számára egyedül az itt kialakult árak fizethetők meg. A külföldi csórókra persze a zsibin is rátelepednek a hazai hiénák — könnyen lehet, hogy a vállalkozók egyletének főként velük van bajuk. Mindenkinek igaza van. A „városfalon" túlra kiebru- dalt piacon me gforduló vásárlók többségének keze a jövő­ben sem koptatja majd átlátszóvá a butikok rézkilincseit. Inkább az a kérdés: egy magára valamit is adó város képes-e emberhez — eladóhoz és vásárlóhoz — méltó körülményeket teremteni, mégha „csupán” a város legele­settebbjeinek érdekeiről van is szó? Tisztaságra, rendre, szabályozottságra volna szükség. Olyan ez, akár a közélet. S természetesen mindenkifizesse meg a helypénzt a piacon és a butikban egyaránt — a helyi értgjc törvénye szerint. Egy ilyen döntés talán elvinne a kiegyezéshez is. ^ | V-v~ A. Aj--—7 Kolbász Lökösházán GYULA ES KORNYÉKÉ 1993. április 21., szerda Az oldalt írta és szerkesztette: Kiss A. János. A fotókat Kovács Erzsébet és Lehoczky Péter készítette. Telefon: (66) 450-450 Hírverés Gyulának Gyula. — A gyulai polgár- mesteri hivatal a Gyulai Nyár, az Erkel Emlékév, a várszín­ház és a Várexpo idei prog­ramfüzeteit Gyula vala­mennyi partnervárosába, a Budapesti Tavaszi Fesztivál­ra, továbbá az írott és elektro­nikus sajtó jelentősebb képvi­selőihez eljuttatta. Ezzel is igyekeztek megalapozni a vá­ros sikeres idegenforgalmi idényét. Rés a határon Elek.—Április 18-án és 19-én reggel 7-től este 7-ig megnyi­tották a határt Eleknél. Az ele- ki és az ottlakai polgármester kis ünnepség keretében „húzta fel a sorompókat”. Ezen az át­járón érkezett a településre a borossebesiek küldöttsége is —egy kis együttműködésre. A román kérésre megnyitott ha­táron már az első napon 1200- an keltek át kerékpárral, autó­val. Várható, hogy május ele­jén, majd azt követően máskor is átjárható lesz az eleki határ. (A határ megnyitása nem került pénzébe a helyi önkor­mányzatnak.) Tábor Dobogókon Gyula. — A közelmúltban lé­péseket tettek a város dobogó­kői táborának hasznosítása ér­dekében. Miután a helyszíni bejárás megtörtént, Nemes Ro­land megbízást kapott a tervek elkészítésére. Város lesz Elek? Elek. — A képviselő-testület felhatalmazta a polgármestert, hogy a település várossá nyil­vánítása érdekében készítsen el egy pályázatot. A polgár- mester megtudta, hogy a leg­közelebbi leadási határidő áp­rilis utolsó napja lenne. Ahhoz azonban, hogy eséllyel pá­lyázzanak, alapos tanulmány­nak kell készülnie. így várha­tó, hogy a testület a pályázat októberi leadása mellett dönt majd. • Csecsemők új helyen Gyula. — A város képviselői március végén megbeszélést folytattak egy kialakítandó anyás csecsemőotthon szak­mai elképzeléseiről, illetve a jelenleg a kastélyban működő megyei csecsemőotthon jö­vendő elhelyezéséről. A me­gyei egészségügyi bizottság várhatóan arra kéri majd Gyu­la városát, hogy a csecsemő- otthon átköltözhessen a Mun­kácsy utcába. Erre megfelelő megállapodások megkötése után kerülhetne sor. A lakosságnak a kiflitől a színes televízióig történő ellá­tására vállalkozó lökösházi fő­utcai bolt kedvelt célpontja az éjszakai betörőknek. A tolva­jok különös „megbecsülés­ként” főleg jeles napok éjsza­káin teszik tiszteletüket a kis áruházban. így volt ez szil­veszter éjjelén, s így alakult a húsvéthétfői sötétedés után is. — Kedden reggel vettük észre a behatolást — mondta A szeretet az Univerzum össze­tartó ereje — hirdeti a gyulai Univerzum Klüb tagsági iga­zolványa. A reiki módszerét al­kalmazzák, ha egyáltalán be­gyömöszölhető e japán elneve­zés a „módszer” fogalmába. A „reiki” a kozmikusnak vagy egyetemesnek mondott ener­gia, továbbá az ennek hirdetett alkalmazásával folytatott gyógymód, személyiségfej­lesztésjelölésére egyaránt hasz­nálatos. Azt mondják a tagok, hogy a reiki a szeretet energiája is, mely képes megváltoztatni bennünket. — Alkalmassá tesszük az embereket, hogy ismerői bár­mikor felfogják ezt az energiát, s akár gyógyítsanak is vele — mondja egyikük. — Akár ön­magunkat is gyógyíthatjuk. — Hogyan? — buggyan ki belőlem a tolakodó kérdés. Még március utolsó napján tör­tént, de hiba volna megfeled­kezni róla: A Gyulai 5-ös Szá­mú Általános Iskolában fordí­tott napot tartottak — április elseje tiszteletére. Az előző nap délutánján Kozma Antal igazga­tó egy napra átadta az iskola kulcsát Paróczi Péternek, a di­ákönkormányzat vezetőjének. A diákönkormányzat többi tag­ja pedig átvette az osztályfőnöki hatalmat. Mi több, a fordított napon az órákat is a gyerekek László Lászlóné, az üzlet veze­tője. —Ruhákat, cipőket, élel­miszert vittek el a kirakat üve1 gén át „közlekedő” betörők. A sorozatosan előforduló betö­rések azzal járnak, hogy a ve­vőknek az 1-2 napos leltározá­sok miatt bosszankodniuk kell, nekünk forgalomkiesé­sünk keletkezik. Most még 200 kilogramm kenyér is ránk száradt, s 80 liter tejünk meg- savanyodott. Ez a leltár 30 em­— Titok — „avatnak be” a részletekbe. Rátérünk a gyakorlatra. A „behangolás” zenés relaxáció. Sajnos, közben kikapcsolják a Mogyoróssy könyvtárban a vil­lanyt — alighanem megfeled­keztek esti programunkról. Ze­ne nélkül próbáljuk elérni, hogy fejtetőnkön rejtélyes energiák zúduljanak belénk. Néhányun- kat kiültetnek a többiek elé. Rám kerül a sor, azt mondják, most valamennyien nekem kül­denek az imént beszivattyúzott energiájukból. Azt sem titkol­ják, nagy szükségem van rá. Igaz, ami igaz: jót tesz az ellazu­lás. Nem udvariaskodnak: sze­rintük úgy hörpintem a szeretet energiáját, mint egy lemerült akkumulátor. Aztán rákérdez­nek: milyen volt? (Mint kedve­sek egymástól egy kiadós sze­retkezés után...) Idétlenkedem: tartották meg. Ha valaki általá­nos Iinkeskedést gyanítana, sú­lyosan csalatkoznia kell: itt bi­zony komoly munka folyt. Pa­róczi Péter még az igazgatói irodába is beköltözött. Más kérdés, hogy ezen a na­pon a szünetekben zene áradt az iskolai hangszórókból (va­jon miért csak ekkor?), nem kellett kimenni az udvarra (rossz döntésre nem csak fel­nőttek juthatnak). A nagy nap végén értékelték a tapasztala­ber három napi munkáját veszi igénybe. De rövidesen igen hatékony tolvajfogó, betörőri­asztó berendezést szerelnek fel nálunk is. S akkor már csak rossz viccnek tűnik majd az a lát­vány, mely az ominózus éj­szakán esetleg a Lökösházára lepillantó ufók elé tárulkozha­tott volna: ugyanis az áruval meglépett tolvajok nem csak utcaszerte szórták el a külön­féle kolbászokat, jutott belőle még a községháza portájá­ra is. ez meg az én titkom, s végtére is az a dolgom, leírjam, nem pe­dig, hogy beszéljek róla. Most éppen 24-en vannak a gyulaiak. Az igazi bázis: Oros­háza. A klub vezetője Tokár Ferencné mestertanár, rajta kívül ilyen címe Gyulán egye­lőre csak Fürjesi Józsefnek van. Elmondják, hogy az ősi reikit Mikao Usui, egy keresztény egyetemen végzett japán pap­professzor fedezte fel — újra— , még századunk elején. Kijövet az autó belső tükré­ben megnézem: eltűntek-e sze­memből a reggel, borotválko­zás közben felfedezett vérerek? El bizony. Felismerésemet gyorsan megosztom valamely bizalmasommal. Reggel irány a tükör! A vérerek -— illa berek, nádak, erek—nincsenek sehol. Egészen addig, míg meg nem mosom a hajam. A délutáni „vi­zitre” ismét eltűnnek. Jó lenne okosnak lenni. Vagy legalább hinni a reikiben. tokát. Átadták a „Legdiákabb tanár” címet Szabadosné Bécsi Katalinnak, „Ellenőrzős ta­nár” — rá fogadták Lékó Ilona tanárnőt, aki — komolyan gondolva a fordítottságot — ragaszkodott a saját ellenőrző füzethez. Volt azután a testi és a szellemi ügyességet próbára tevő verseny, vidámság, kacaj, csak egy nem volt: bohócko­dás, durvaság. Külön elemzést érdemelne, hogy e napon va­jon a tanárok kerültek-e köze­lebb a diákokhoz, vagy fordít­va. Persze, egy fordított napon minden nézőpont kérdése... Lemondott képviselői jövedelméről Tóth Kálmán, a gyulai 9. szá­mú egyéni választókerület képviselője a testületi tagok tiszteletdíjáról és költségtérí­téséről folytatott vitában beje­lentette: teljes képviselői jö­vedelmét felajánlja egy ala­pítványnak. Azóta döntésre jutott: a je­lenleg évi 196 ezer forintot kitevő tiszteletdíját és költ­ségtérítését a „Gyula Közbiz­tonságáért” Alapítvány szám­lájára kívánja befizetni. Ezzel is eleget kíván tenni választási ígéretei egyikének: képvise­lői munkájáért egyetlen fillért sem fogad el. Nem egy hegedűs, s nem is a háztetőn „temette” a munkát, hanem valamely vidám épí­tőmunkás a gyulai buszpálya­udvar melletti építkezésen. Az ott dolgozók könnyen vic­celnek, hiszen van munkájuk. Ha azonban Gyulára is „be­Hiimimmr A lökösházi tejeskocsi túszdrá­májából okulva a tejfelvásárló cégek egyöntetűen úgy határoz­tak, hogy a jövőben az adott hónapban leadandó tej vétel­árát egy összegben, kamatmen­tesen megelőlegezik a gazdák­nak. „Nem tartanak-e attól, hogy a termelők—zsebükben a pénzzel—elmulasztják majd a tej megállapodás szerinti határ­időre történő leszállítását?" — kérdeztük. Megnyugtató választ kaptunk: ,Az ilyesmi tisztesség­telen lenne és azt jelentené, hogy a gazdák visszaélnek mo­nopolhelyzetükkel. Ha az eset mégis előfordulna, az illető ter­melőt túszul ejtenénk, s addig nem engednénk útjára, míg meg nem ígérné, hogy fölösen le nem tejel”. gyűrűzik” az országos vagy megyei átlagnak megfelelő munkanélküliségi arány, ak­kor e kis „kompozíció” — könnyen lehet—nem csupán a munka, hanem a munka- nélküliség szomorú mementó- ja is lesz. Az „elhantoltat”—biztonság kedvéért—üveg alatt tartják... Kóstoló a szeretetből Fejre állt világ a lila iskolában Temetném a munkát?

Next

/
Thumbnails
Contents