Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-21 / 92. szám
O 1993. április 21., szerda GAZDASÁG A sertések baja és az embargó Ezeknek a magyar sertéseknek csak egyetlen bajuk van, nevezetesen, hogy feldolgozás után nem e sorok írójának mélyhűtóládájába kerülnek... Felvételünk a pusztafoldvári vágóhídon készült FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER 8. Hol tart a program? A decentralizációs privatizáció első ütemében 433 vállalat vesz részt. Az év végén ezek 85 százaléka már szerződést kötött valamelyik tanácsadó céggel. A szerződés megkötése után az érintett vállalatok közül 277 alakult át társasággá. Ezzel elvileg eljutottak arra a pontra, hogy megkezdődhetett a tényleges privatizációjuk. A társaságok közül azonban csak 74 céget értékesítettek 1992. december 31-éig és további 15—20 vállalat pályázati kiírása volt folyamatban ebben az időpontban. A tapasztalatok szerint azoknál a vállalatoknál haladtak jól az események, amelyeket kellő hozzáértéssel és alapossággal készítettek elő. Ugyanakkor, az is tény, hogy ebben a körben is nő a veszteségekkel, kinnlevőségekkel és adósságokkal küszködő cégek száma. Az első önprivatizációs ütembe tartozó vállalatok közül az év végén 37 volt kénytelen csődöt jelenteni, és 51 vállalatnál meg kellett indítani a felszámolási eljárást. A csődhelyzet megoldásánál, az egyezségek létrehozásánál is segítséget nyújtanak a szakértők. A decentralizált privatizáció második ütemében, 1993. január végén 277 vállalatot tartottak számon. Ez a kör, amely az induláskor még akár az „ezresek klubja” nevet is viselhette volna. Mert az akkori elképzelések szerint az 1000 dolgozót foglalkoztató, 1000 millió forint forgalmú és ugyanekkora saját vagyonú cégekből akarták kialakítani a második ütembe tartozók csoportját. De később lazítottak a határokon, és mivel a vállalatok maguk is ajánlkozhattak a második ütembe való felvételre, végül is az eredeti elképzelésekhez képest kisebb cégek adják a vállalatok zömét. A második ütembe tartozó vállalatok átlagos nagysága 400 millió forint körül van. A második ütem 1992 augusztusában indult meg. Az azt követő öt hónap alatt a cégek 53 százaléka indította el a privatizációs folyamatot, vagyis keresett és talált magának olyan tanácsadó céget, amellyel szerződést kötött a privatizáció lebonyolítására. Ezen vállalatok közül 18 százalék társasággá is alakult már. Ténylegesen azonban csak négy társaságot értékesítettek a második ütem keretében. Az ide tartozó vállalatok száma azonban nem végleges. A cégek folyamatosan jelzik részvételi szándékukat a programban, mert sok vállalatnál úgy gondolják, jobb, ha maguk is beleszólhatnak a privatizációs elképzelések kidolgozásába, mintha nélkülük születnek a döntések. Ezért például 1993 januárjától több mint húsz új cég jelentkezett azzal a kéréssel, hogy csatlakozhasson a decentralizált privatizáció második üteméhez. Ami egy japánnak szégyen Vállalkozni veszélyes Az olcsó hitel is lehet drága Mintegy 25 japán cég és intézmény tart fenn képviseleti irodát, vegyes vállalatot, vagy rendelkezik saját céggel Magyar- országon. Ezek a cégek laza baráti, informális szervezetbe tö- römülnek, amelynek az elsődleges feladata a tapasztalatok és információk egyeztetése, illetve cseréje. A japán cégek társaságának a titkári teendőit — rotációs alapon —jelenleg Ogi- vara Hironobu úr, a Marubeni Hungary Ltd. ügyvezető igazgatója látja el, aki összegezte a Magyarországon dolgozó japánok tapasztalatait a melléklet számára. A japán cégek általában nagy várakozással tekintettek a magyarországi gazdasági átalakulásra, azonban azt hosszabbnak tartják, mint amire számítottak. Számos kedvezőtlen jelenséggel azonban aligha számoltak, így azzal sem, hogy a magyar vállalatok sorsa az átalakulás (és a privatizáció) következtében rendkívül váltózó, kiismerhetetlen. Több japán cég vásárlási lehetősége is meghiúsult a magyar cégek csődbe jutása miatt, leginkább a vegyipar és az élelmiszeripar területén. A múlt évi magyar kivitel visszaesése Napjaink mindannyiunk számára fontos kérdése, hogyan zajlik le a mezőgazdaság átalakítása és az is, hogy az érintettek ezt hogyan élik meg. Talán nem érdektelen egy gyakorló szakemberrel szót váltani, véleménye mások számára is megfontolandó. Beszélgetőpartnerem Varjú Ibolya, a Zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Szövetkezet főkönyvelője, aki az Agrárszövetség megyei vezetésének is tagja. — Először talán arról, hogyan is áll az átalakítás Zsa- dányhan? —Nálunk az átalakítás nem a cégtábla átfestését jelentette. Terveink szerint több kisebb társulást szerettünk volna létrehozni, ám ez a vállalkozó kedvű szakemberek hiánya miatt nem sikerült. Végül megalakult a Szilér Kft., melybe a tagok saját tőkével is beszálltak. Ez a kft bérli a szövetkezet eszközeit, a korábbi tsz alaptevékenységét folytatja. Ennek a kft-nek nem részben erre vezethető vissza, és természetesen rontotta néhány japán kereskedőházi képviselet eredményét is. Kedvező viszont a japán cégek tapasztalata a magyar alkalmazottak felkészültségét illetően, még nemzetközi összehasonlításban is. Az is előnyös, hogy a magyar partnervállalatoknál Japánról és az üzleti módszerekről, illetve kívánalmakról figyelemre méltóan tájékozottak. A magyar és japán üzletemberek sohasem vesznek össze tárgyalás közben, mivel mindkét fél higgadt, megértő és együttműködésre kész. Kevésbé előnyös, amit Ogi- vara úr a kereskedelmi bankok ügyintézéséről elmondott. A hosszú bankátutalásból eredő olyan anomáliára is felhívta a figyelmet, mint az áruszállító magyar cégek készpénzfizetésigénye, ami a kereskedelem „primitív” bonyolítási módja, hiszen senki sem visz magával bőröndnyi készpénzt. Ugyanakkor az is legalább egy hetet vesz igénybe, hogy a tokiói központból átutalt pénzhez hozzájussanak a budapesti irodák. A gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének útjálett része a jelenleg leépülés alatt álló juhászat és nem tartozik hozzá a központi igazgatás sem. Önállóan gazdálkodnak, ők döntenek a termelés, értékesítés kérdésében. Komoly feladat a nemrég elkészült ötszáz férőhelyes szarvasmarha-tartó telep felfejlesztése, hiszen ma még csak 300jószág van benne. — Mint gyakorló szakember hogyan ítéli meg a mezőgazdaságállapotát? — Véleményem szerint több gond is van az agrártermelésben. A legnagyobb talán az, hogy a mezőgazdaságban nincs jövedelmezőség, ezért például a bankok számára nem biztonságos a hitelek kihelyezése. Ezt tetézi még az is, hogy a kezdő mezőgazdasági vállalkozók helyzete sok esetben szinte kilátástalan. A termelés beindításához szükséges feltételekkel nem rendelkeznek, saját tőkéjük nincs, nagyon nehezen jutnak hitelhez, ráadásul a hitel- felvételhez szükséges jövedelban áll az információhiány Magyarországról és a japán üzleti körök az egyes kelet-közép-eu- rópai országok piacát önállóan, külön-külön túlságosan kicsinek tartják — mutatott rá a társaság titkára. Ennek ellenére Magyarországon több japán vállalati képviselet és japán érdekeltségű kft. működik mint Ausztriában, ahol ugyanakkor japán ipari beruházás egyáltalán nincs is — hívta fel a figyelmet Ogivara úr. Nagyon megszívlelendő, amit a japán cégek piaci állhatatosságáról mondott el a társaság titkára. Ogivara úr ugyanis hangsúlyozta, hogy habár az üzletek előkészítése tovább tart mint más országbeli cégekkel, de ha a japánok megbízhatónak és alkalmasnak találják partnerüket az üzleti kapcsolatra, és terveiket nagyon gondosan előkészítve úgy döntenek, hogy belevágnak az együttműködésbe, akkor szégyen lenne számukra a kapcsolatok szétrom- bolása. Ezért meg akarják tartani ezeket a kapcsolatokat a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával —tehát a japán partnerekre lehet számítani és építeni — összegezte üzenetét Ogivara úr. mezőségi mutatókat sem tudják produkálni, hiszen még az előállított termék értékesítése sem biztos. Ezért nekem az a véleményem, hogy amíg nincsenek meg a megfelelő feltételek a mezőgazdasági vállalkozások indításához, hagyni kell, hogy aki akar és tud, vállalkozzon, de ne kényszerítsünk bele embereket a valószínű bukással járó vállakózásba. Ez szerintem egy újabb lépés a falu kizsákmányolása felé, hiszen a kezdő vállalkozó erején felüli feladatot vállal és ezt csak önmaga és családja teljes kizsigerelésével tudja esetleg megvalósítani. Itt a faluban az emberek félnek a vállalkozástól, alig néhányan próbálkoznak vele. Ugyanakkor azt is látják, hogy a korábban közösen létrehozott értékek hogyan mennek veszendőbe. Például a több millió forintos költséggel meliorált táblák a karbantartás elhanyagolása miatt pár év alatt tönkremennek. Kárpótlási földárverések Az elmúlt héten megtartott 162 földárverésen összesen 345 749 aranykorona-értékű föld talált gazdára — tájékoztatta az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal illetékese kedden az MTI-t. Az árveréseken megjelent 5410 árverezőből 4283-an távoztak földtulajdonosként. A legtöbb árverést — összesen 18-at — Baranya megyében tartották. A legtöbb aranykorona-értékű földet azonban Jász-Nagykun-Szolnok megyében árverezték el: ott 496- an jutottak összesen mintegy 55 ezer aranykorona-értékű földhöz a kárpótlási jegyük ellenében. Az ármozgások némi emelkedést mutatnak. A legmagasabb licitár 62 200 fo- rint/aranykorona volt, amelyet Zala megyében értek el. Két megyében kelt el az összes elárverezett föld az 500 fo- rint/aranykoronás minimáláron. A megegyezések száma 79 volt. Az elmúlt hét eredményeit is figyelembe véve az elárverezett földek aranykorona-értéke már meghaladja a 6 milliót. Az árverések kezdete óta összesen 65 263 kárpótlásijegy-tulajdo- nos jutott birtokhoz. — Mint az Agrárszövetség megyei vezetésének tagja, hogyan értékeli a Bács megyei választási eredményt, ahol az Agrárszövetség és a Köztársaság párt közös jelöltjeként az Agrárszövetség , frontembere" , Nagy Tamás győzött? — Természetesen örültem neki, azt hiszem, a sikerben fontos része volt Nagy Tamás személyének, de annak is, hogy Palotás János, a Köztársaság- párt elnöke is korteskedett mellette. A két párt tenniakarása hasonló, ez a siker egy hosszabb távú együttműködés kezdete is lehet. Az Agrárszövetség nemcsak bírálja a jelenlegi mezőgazdaságpolitikát, hanem előremutató programmal készül a következő választásra. A kormány korábban nem vette figyelembe az érdekképviseletek véleményét, de mi most mégsem tudunk a mezőgazdaság romjain annak örülni, hogy nekünk volt igazunk. Gila Az E-hitel feltételeit megkönnyítették a közelmúltban. Kamatlábát — a folyósító bank felárával együtt — hét százalékban állapították meg. A kölcsönt 10 éven belül kell visszafizetni, a törlesztés megkezdésére 3 év türelmi időt adnak. Viszonylag alacsonyan állapították meg azt a saját tőkehányadot is, amelyet a hitel megadásának feltételeként elvárnak. Mi az a 7 százalékos kamat a kétszámjegyű infláció világában? Mi lesz az az éves törlesztési teher az új vállalkozás működésének negyedik esztendejében, az akkor már joggal elvárható gazdasági élénkülés közepette? És az akkori árszínvonalon? A kamat ráadásul olyan költség, amely nem képez adóalapot... De a pénz világában óvatosabban kell a számokkal bánni, megeshet, hogy kétszer kettő néha öt. Mert egy szinte csak névleges kamatú hitel is lehet nagyon drága egy olyan tevékenységi ágban, ahol az adózás előtti bruttó nyereség- hányad még ezt a szintet sem éri el. Az alacsony saját tőkehányad a vállalkozás indulásakor előny, „érkezéskor”, amikor törleszteni kell, meg amikor az alapösszeg utáni kamatot meghatározzák — bizony hátránnyá válhat. Várhatóan a gazdasági élénkülés sem minden tevékenységi körre terjed majd ki egyformán, nem tud talpon maradni a jövőben sem minden vállalat, valamennyi üzlet. A jobb vagy rosszabb fekvésű telephely, a nyitvatartási idő, az áruválaszték, a konkurencia nagysága és intenzitása A Mezőkovácsházi Pannonli- ver Rt. felügyelő bizottsága a napokban megtárgyalta és jóváhagyta az igazgatóság 1992. évre vonatkozó üzleti beszámolóját és az 1993. évi tervjavaslatát. A társaság az 1992-es évet eredményesen zárta, mivel a 8380 tonna élő baromfi feldolgozása mellett közel 25 millió forintos nyereség keletkezett. Az 1993. évben 8750 tonna baromfi — ezután is rendet vág majd az egyes vállalkozók között. Ami pedig az árszínvonal emelkedését illeti? Az sem lesz feltétlenül egyenletes. Lehetséges, hogy valamelyik üzletágban a költségelemek ára jobban nő majd, mint a végterméké. Másként alakulhatnak azok az árak is, amelyek a termelők közötti forgalomban érvényesülnek, s másképp a fogyasztói árak. Egyes körökben még inflációs időkben is lefelé tendálhatnak az árcédulán a számok, ez pedig azt jelenti, hogy a hitel kamatköltségeit az árban nem, vagy csak részben sikerül áthárítani a vevőre. Lakásommal szemben egy élelmiszerüzlet, igazából vegyeskereskedés működik, hosszú szünetekkel. Az eredetileg közértet a hetvenes évek végén gebinben működtették, mindig más-más próbált gyorsan meggazdagodni benne. De mindenki elbukott. Most már a második magánvállalkozó kísérletezik: jó az árukínálata, házhoz is szállít — mégsem megy a bolt. Körül van véve nagyobb, bevezetettebb, köz- lekedésközelibb üzletekkel. Mindezzel nem azt akarom sugallni, hogy ne vállalkozzunk, csak attól óvnék minden, a pénzügyek világában kevésbé járatos „idegent”, ne engedjen gondolkodás nélkül az olcsónak tűnő hitel sziréndalának! Gondos piacfelmérés, költségelemzés és szervezés előzze meg a hitelkérelmet. S higgyék el, hogy a hitelt bíráló banktisztségviselők tanácsai adott esetben nem csak a bank érdekeit szolgálják! Bácskai Tamás, •Ferenczy Europress elsősorban liba — felvásárlásával és feldolgozásával számolnak. A tervek szerint a megtermelt késztermék több mint 80 százaléka exportra kerül. A társaság vezetői — mint azt elmondták — reménykednek abban, hogy a nyugat-európai sertés- és marhahús embargót nem követi a baromfihús bevitelének a tilalma.-HMAki tud, vállalkozzon, de senkit ne kényszerítsünk erre! Mérleg a „libafronton”
