Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03-04 / 78. szám
1993. április 3-4., szombat-vasárnap Békéscsaba anno. Egy régi-régi fotó reprodukciója — amikor még a Fiume Szálloda eló'tt nyüzsgött a csabai piac i Halló! Beszélgessünk! t Mondták... Nem látok Csurka István fejébe, nem tudom, mit szűrt le magának a történtekből. Nem tudom, belátja-e, hogy más színpadi drámát írni, s más az élet, a politika drámáját fogalmazni. Más, mert a színpadon pontosan tudható, hogy mikor hull le a függöny. Tudható, hogy az előadás után mindenki hazamegy. Mi többf a darab, vagy annak tartalma, előre el is olvasható. Az élet drámái, melyek egyikét Csurka szerzi, sokszor vérrel íródnak. Nem tudom, van-e benne elég erő, elég ész és szív, hogy belássa: nem az övé a magyar út. S ha belátja is, kérdés: mit akarnak a mögötte lévők, akik az ő széles hátán óhajtanak felkapaszkodni. Hagyják-e őt félrevonulni? Mert vitathatatlan, hogy félre kellene vonulnia az ország és önmaga érdekében. [Speidl Zoltán országgyűlési képviselő (MDF)] Az oktatási intézményeknek ma 1,2%-a egyházi tulajdonú, s az ingatlan-visszaadás tízéves programjának végén sem lesz több mint 10%. Holott Európa egyéb országaiban ez az arány 15—20% feletti. Jelentős viszont azon települések, városrészek aránya, ahol soha nem volt vagy elpusztult az egyház intézménye, s szülői igény esetén sincs lehetőség a gyermekek vallásos nevelésére. Mármost, ezeken a helyeken is lehetne alkotmányos megoldást találni. (Dobos Krisztina oktatásügyi helyettes államtitkár) Békési tallózó A kisgazda Zsíros Gézának bezzeg esze ágában nem volt főzögetni, amikor gavalléro- san ünnepelte saját nevenap- ját. Szegényesnek éppen nem nevezhető baráti összejövetelt rendezett a Fehér Házban. Hivatalosak voltak ide a Zsíros úr szívéhez közelálló kisgazdák, illetve az elnöklete alatt dolgozó mezőgazdasági bizottsági tagok. Zsíros uram — noha megint nem lett miniszter — gondoskodott a hazai termékek, ezen belül szőkébb pátriája élelmiszer-termelésének és -iparának preferálásáról. Egyenest Békés megyéből szállíttatta a sonkát-kolbászt- hurkát a névnapi bulira. (Török Bori — Reform) Fürkésző Alighanem mindenki tudja, mi történt 1848. március 15-én Pesten. így ismert, hogy a Nemzeti Színházban a Bánk bánt tűzték műsorra. Arról viszont már kevesebben tudnak, hogy eredetileg a Két anya gyermeke című vígjátékot adták volnaelő, s csak a a forradalmi események hatására változtattak műsort. A Bánk bánt Erkel Ferenc vezényelte, pontosabban vezényelte volna, mert a betóduló lelkes tömeg megszakíttatta az előadást és inkább a Hunyadit („Meghalt a cselszövő’'), a Mar- seillaise-t, a Rákóczi indulót, a Szózatot és a Himnuszt akarta hallani. A tömeg óhajának még Erkel sem tudott — valószínű nem is akart—ellenállni. —Jó napot kívánok, Urbán Pálné Tótkomlósról? A Békés Megyei Hírlap munkatársa, Tóth Ibolya vagyok. Ha nem alkalmatlan az időpont, és van kedve hozzá, kérem, beszélgessünk egy kicsit. A téma legyen a tréfa, vicc, vidámság, hiszen most volt április elseje. — Hát, ami azt illeti, vidám dolgokról nem nagyon tudok szólni, nyugdíjas özvegy vagyok, gond is akad, úgyhogy bolondozásra nem sok kedve van az embernek. Szerencsére itt a család, egy födél alatt lakunk a lányomékkal, ő gyógyszerész, a vejem pedig programozó matematikus, Mezőhegyesen dolgozik. Mind a ketten imádják a munkájukat. Én három éve mentem nyugdíjba. —Hol dolgozott? — A háziipamál, tizenkilenc évet egy helyen. Jó kollektíva volt, sajnálom is, hogy eljöttem, máig hiányzik a jó társaság, másfelől meg azért kell a pihenés annyi év után. —Mivel telnek a napok? — O, nem unatkozom, itt a háztartás, a nagy kert, mindig találok elfoglaltságot. Már el- veteményeztem, megterem minden, ami a konyhára kell, és egy kis virágot is szoktam tenni, legyen mindig friss a temetőbe. Tudja, tíz éve, ötvenévesen halt meg a férjem, infarktusban, két éve pedig a bátyámat vesztettük el hirtelen. A lányunk egyedüli gyerek, nagy boldogságunk volt, hogy bejutott az egyetemre, megszerezte a diplomát, aztán ugyanazon év őszén elvesztettük a férjemet. Egyetlen szép nyár volt... Próbálom megmagyarázni magamnak, hogy az élet megy tovább, de már nem vagyok ugyanaz. Csak az tudhatja, aki veszítette már el közeli hozzátartozóját, hogy a tragédiák nagyon megváltoztatják az embert. A hétköznapok még eltelnek valahogy, csak ünnep ne volna! A lányommal, vejemmel igazán jól megértjük egymást, nem is tudom, mi lenne velem, ha velük nem volna ilyen harmonikus a kapcsolat, de más a szülő, a férj, a gyerek, a testvér. Érti, ugye? „Békét!!! Egészséget!!! Boldogságot! Megértést! Szeretetet! És akkor már minden jó és fogyasztható az élet! Magamról csak annyit: Esztergály os Cecíliának hívnak, manapság úgy, hogy ,Anci\ ,Mami\ .Édesanya’, .Ágicám’. Boldog vagyok, ha boldog lehetek és ez most megadatott. Miamiban tölthetek 10 napot Speter Erzsébet jóvoltából. Sok kedves embert megismerhettem. Sok jót kívánok mindenkinek E. Cecília” E sorokat Emlékkönyvünkbe jegyezte Miami Beach -beli tartózkodása idején Esztergályos Cecília Jászai-díjas, érdemes művész, a népszerű „Família Kft.” tévésorozat főszereplője, a Speter Erzsébet által alapított Erzsébet-díj kitüntetettje e Száztíz éve született Lampl Hugó Az aszály sújtotta tiszántúli tájak öntözésének apostola, a kiváló gyakorlati és tudós kutató vízimérnök, Lampl Hugó 1883. április 10-én Budapesten született, és 1976. június 14-én halt meg. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, tudatosan készült a mérnöki pályára. Tervező', építő, irányító tevékenysége révén a nevéhez kötődik többek között a Keleti-főcsatorna, a Csepeli Szabadkikötő. Felismerte és hirdette a vízgazdálkodás környezetvédelmi és kömyezetformáló szerepét A vízimérnök munkásságára így emlékezett a Körös Vidéki Hírlevélben Góg Imre: Az ötvenéves békésszentandrási vízlépcső oldalfalán Lampl Hugó emlékére dombormű található, melyet szeptember 30-án avatott fel Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. Emlékezzünk mi is, e kiváló vízépítő mérnökre, a magyar vízügyi szolgálat kimagasló egyéniségére,,.. A Tisza-völgy öntözésének napirendre kerülésével a „Hármas Öntözési Bizottság”-ban fontos szerepe volt az öntözésügy fejlődésében, a munkálatok megkezdését biztosító 1937. évi XX. törvénycikk, az űn. öntözési törvény létrehozásában. Az öntözési munkálatok irányítására megalakult Országos Öntözésügyi Hivatal műszaki vezetője—a műtárgyépítési feladatok leghivatottabb szakértője— Lampl Hugó lett. Ekkor épült a békésszentandrási vízlépcső (duzzasztó és hajózsilip), a tiszafüredi öntözőrendszer, hódmezővásárhelyi öntözőrendszer. Lampl Hugót munkásságáért előbb a műszaki tudományok kandidátusává, majd a Tiszalöki vízlépcső meg- épültével — az ezzel kapcsolatos tapasztalatait összefoglaló disszertációja alapján—a műszaki tudományok doktorává avatták. Fél évszázados vízügyi szolgálat után, 1955-ben—72 éves korában —vonult nyugdíjba, de tanácsait ezután is eredményesen hasznosították. 1976. június 14-én — 93. életévén túl — halt meg, sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben van. Büszkék vagyunk, hogy a Körösök vidékén lévő nagy létesítményünkön tábla hirdeti Lampl Hugó emlékét. VÁSÁRLÓINK FIGYELMÉBE! Az Agrokombi Áruház / / és a Hermes ÁFÉSZ, Budapest tavaszi árubemutatót rendez április 5-étől 17-éig. BEMUTATÁSRA KERÜLNEK: — fűnyíró gépek — rotációs kapák — permetezőgépek — szivattyúk — locsolótömlők — szórófejek. Várjuk kedves vásárlóinkat Békéscsabán a Szarvasi úti felüljárónál. Nyitva: 8.30—16.30-ig, szombaton 8.30—12.00-ig. Telefon: 443-329. M3ROKCU 'SSÓíSSfcNNXÍ) Fekete fehéren Székely himnusz Ugye ismerik a székely himnuszt? Azt a bús-borongós éneket, amely 1921-es megszületése óta tartja a lelket az erdélyi magyarságban, s amely minden tilalom ellenére — ha titokban, zárt ajtók és ablakok mögött is — de újra és újra felcsendült a székelyek családi ünnepein, vagy fenn a havasokon, tábortűz mellett. És persze felcsendültek a fülbemászó dallamok itt is, az óhazában. Annak ellenére, hogy ha tiltott nem is, de kedvelt sem volt hivatalos körökben. Amivel persze nem sokan törődtek, mert amikor a társaságban a jókedv a tetőfokára hágott, akkor együtt énekelték rendőrök és nem rendőrök, párttagok és párton kívüliek: „Ki tudja merre, merre visz a végzet, / göröngyös úton, sötét éjjelen. / Segítsd még egyszer győzelemre néped, / Csaba király a csillagösvényen. / Maroknyi székely porlik, mint a szikla / népek harcától zajló tengeren, / Éejünk az ár ezerszer elborítja / Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!” A forradalom óta Romániában hivatalosan nem tiltják a székely himnusz éneklését. Hangsúlyozom: hivatalosán. Ami a kolozsvári Mátyás-szobrot gyalázó Funár polgár- mester hazájában annyit jelent: csak próbálja meg valaki. Feltéve persze, ha tudja az eredeti, a pontos szöveget. A piacgazdaság, vagy valami más (esetleg: valaki más) ugyanis hadat üzent a székelyek szent énekének, s ezzel a székelységnek. Hófehér papírra nyomva megjelent a piacon és ötven lejért árulják, ami eddig tiltott volt: a székely himnuszt — öt strófában. Az első még úgy-ahogy az eredeti, de a többinek csupán annyi köze van a székely himnuszhoz, mint a „Vörös bort ittam az este” kezdetű magyar népdalnak. Vagyis, hogy mindkettőt éneklik. Akárhogy is nézzük a dolgot, valaki „privatizálta” a székelyek szent énekét, s vele együtt áruba bocsátotta a hetven éve sziklaszilárd székely önérzetet. Valaki most megpróbálja elvenni az egyetlent, amit még nem sikerült eldákosítani tőlük. De ki lehet ez a valaki? Árpási Zoltán
