Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03-04 / 78. szám
a 1993. április 3-4., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM áBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Szorító Sejtelemmé és mítosszá éledő tudatosság A nemzeti jelleget a művészetben csak az tekintheti nevetségesnek, túlhaladottnak, hamisnak vagy éppenséggel vörös posztónak Magyarországon, aki sohasem igényelte a közösségi összetartozás élményét vagy a tizenkilencedik századi nemzeti művészet szempontjait alkalmazza napjaink művészetére. Az első kategóriába tartozók — szerencsés emberek (bár nem irigylem őket) s nem vitatom meggyőződésük vagy életérzésük jogát. Vitatkozni különben a többiekkel sem kívánok (bár készen állok rá); pusztán a nemzeti jelleg jelenkori érvényességi körére szeretnék utalni egyetlen életmű példájával. Ez a példa most éppen Lajos Ferenc békéscsabai gyűjteményes válogatásában szemlélhető április végéig a Munkácsy Mihály Múzeum nagytermében, ahol több mint ötven évvel ezelőtt állított ki először s azóta utoljára a most nyolcvanesztendős mester. A tizenkilencedik században nem egy-egy festő vagy szobrász (mondjuk Madarász Viktor vagy Munkácsy, vagy Izsó Miklós) fejezte ki a nemzeti törekvéseket, hanem az egész magyar művészet a nemzetté válás folyamatában született. Ez a folyamat örvénylő volt, s mielőtt letisztult volna s beleágazott volna az európai folyamba — az a Lajos Ferenc grafikai stílusa „a fel-feldobott kő” gyűrűzése A Művészetek-Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti. A Vésztő községi önkormányzat képviselő-testülete pályázatot hirdet az önkormányzati általános iskola igazgatói állásának betöltésére. Pályázati feltételeket a 138/1992. (X. 8.) Korm. sz. és a 2/1992. (III. 4.) MKM. sz. rendeletek tartalmazzák. EGYÉB FELTÉTELEK. ILLETVE JUTTATÁSOK: — szolgálati lakás biztosított. Az állás betölthető: 1993. augusztus 1. A pályázat benyújtásának határideje: 1993. április 24. Elbírálásának várható időpontja: 1993. május 30. A PÁLYÁZAT BENYÚITHATÓ: Vésztő községi önkormányzat jegyzője. 5530 Vésztő, Kossuth u. 62. nemzeti állam az első világháborúban s az azt követő béke- szerződésben megszűnt létezni. Előzetesen a legmesszebbre az építészet és a zene jutott; Lechner, Kós Károly, .Arkay Aladár és a többiek magyar szecessziója azonban nem lombosodhatott ki országos stílussá; Bartók, Kodály, Lajt- ha zenéjét azonban már nem lehetett elnémítani. A képzőművészeti élet legfontosabb intézményei: a művésztelepek, társaságok és iskolák (Nagybányától Gödöllőn és az alföldi iskolán át az MA, a Gresham-kör vagy akár ' az Európai Iskola működéséig) kissé elkésve kapcsolódtak a nagy európai áramlatokba, ám előkészítették és alkalmassá tették a magyar társadalmat az új század művészi nyelvének a befogadására és rezonanciájára. Egy második vonulat, akiket én a „nagy magányosoknak” nevezek, például Med- nyánszky, Csontváry, Nagy István, Buday György, Tóth Menyhért stb., már csak azért sem csatlakozhattak sehová, mert szinte hallucinációként élt bennük a belső kényszer, a tudatosság ösztönzése a művészeti honfoglalás, illetve egy honfoglaló művészet vállalására. Valami hasonló küldetéstu- dat vezette Lajos Ferencet, amikor előbb csak a feketefehér aszkézisével, majd festőgrafikai eszközökkel is annak a mítosznak a megszövéséhez hozzáfogott, miszerint minden rezdülésünk mélyén ott munkál vagy legalábbis ott kellene munkálnia a keleti álomlét, a hajdanvolt sztyeppekultúra, az ázsiai bölcső és a pogány animizmus nemzet- fenntartó energiáinak. E mítosz tudatos és rendszerszerű kivetítése és átélése során aztán a művész sorra vonja be „terepbejárásainak” topográfiájába a népballadák homályától Ady sámánkodó látomásain át a néphagyomány, a történelem és a sci-fi valamennyi olyan elemét, motívumát, párlatát, ami ormó nélkül beleszőhető ebbe a mitikus szemléletbe és formanyelvbe. Mert ez már nyelv, s immár olyan folyamatosan és áthasonlító vonzással beszéli ezt a metanyelvet, hogy még az olyan távoli kalandozásokat is be tudja vonni a mítosz fényudvarába, mint Dante Isteni színjátékának az illusztrálása. Lajos Ferenc grafikai (tekintélyes rajzmappáinak a sokasága és tematikai szórása!) és festőgrafikai stílusa — némileg az új magyar organikus építészethez hasonlóan — az 1920-ban megszakadt fonál: a szecessziós művészet szellemi és alaki problémáinak a folytatásában, „a fel-feldobott kő” kései gyűrűzéseként szemlélhető. Kérdés: valóban csupán kései? Nem elkésett? Vagy éppenséggel időszerű gyűrűzése ez a művészet önvédelmi reflexünknek? Banner Zoltán Ki olvas ma verset? / Április IL: a Költészet Napja József Attila születésnapján a költészetet ünnepeljük Kell-e a vers? Tudjuk, e kérdés keveseket foglalkoztat, de mentségünkre szolgál, hogy a közelgő április 11. József Attila születésnapja, azaz a Költészet Napja. Talán évenként egyszer megengedhetjük magunknak azt a fényűzést, hogy eltöprengjünk a kérdésen. Csoóri Sándor a nyolcvanas évek közepén a műfajok őrségváltásáról beszélt. Keserűen állapította meg, hogy a költészet szektaüggyé süllyedt, verset már kamaszok és szerelmesek sem olvasnak. Mert mi az, ami kell? Lakni, enni, ruházkodni, közlekedni. Mindezek tényleg nélkülözhetetlenek és ennyit épp elég megvalósítanunk, egyaránt elegendő a pénztárcánknak és a napi huszonnégy óránknak. így is néha kellemetlen érzésünk támad. Elégedetlenek vagyunk magunkkal, pedig lelkiismeretesen elvégezzük feladatainkat. A munkahelyen eleget teszünk az elvásároknak, otthon rendbe tesszük a kertet, kitakarítjuk a lakást, a gyereket megetetjük és megfürösztjük. És mégis. Mintha elvesznénk mindennapi gondjaink között. És a vers? Őszintén szólva teljesen fölöslegesnek tűnik. Nézzünk néhány példát, ki mit mond az irodalomról ! Kezdjük talán Shakespe- are-rel. „Ha a természetnek többet, mint mire / Szüksége van, nem adsz, az emberélet / Az állatéval egyenértékű lesz.” Mit mondjunk? Ez igen kemény megfogalmazás, de menjünk tovább! A francia irodalomtudós, Claude Roy így vélekedik: „Az irodalom tökéletesen haszontalan: egyetlen haszna, hogy élni segít.” Çs. Gyí- mesi Éva, a Kolozsváron élő irodalomtörténész szerint emberi minőségünköz tartozik az a luxus, hogy kutassuk, mi az életünk értelme, ilyen és ehhez hasonló, épp annyira fényűző, mint kellemetlen kérdésekre keressük a választ. Ez a mindennapi létfenntartásunkon túli nélkülözhetetlen fölösleg. Természetes, hogy Költészet Napja alkalmából megszólaltatjuk József Attilát is, aki, ha köztünk lenne — elméletileg még lehetne — az idén ünnepelné 88. születésnapját. Róla kevésbé ismert, hogy épp oly kimagasló elméletíró volt, mint költő. írásaiban kifejtette, a vers azért kell, hogy ne vesszünk el az anyagi valóság végtelenségében. Ezt úgy érhetjük el, ha a világot, mint egységes egésA szemléljük. De a világ nem cseresznyefa, közvetlenül nem szemlélhető. Tehát a költő feladata, hogy az érzékek fölöttit érzékelhetővé tegye. Elméletben a költészet ott áll, ahol Krisztus a kereszténységben, vagyis az Ige teste. A költő az ihlet segítségével a valóságból kiemel egy elemet és a többit eltakarva, ezt szervezi új, értelmes világgá, amely ily módon már szemlélhető. Hogy az alkotás mű vagy sem, attól függ, benne szemlélhető-e a világ. Ennek eldöntéséhez meg kell vizsgálnunk, minden elemnek van-e célja, szerepe és szükségessége. Tehát József Attila és a többi szerző egyaránt azt állítja, kell a vers. A fent leírtakat végiggondolva próbáljunk meg hinni nekik. Akár úgy, hogy verset veszünk a kezünkbe. Kell a vers, mert különben széthull a rendezett világegész, és elveszünk mindennapi gondjaink között. Molnár Lajos Maria és a színjátszók A szarvasi gimnazistáknak „szurkolunk” Két héttel ezelőtt rendezték meg Békéscsabán a második tiszántúli angol nyelvű színjátszó-találkozó elődöntőjét, és ezen a hétvégén már a kecskeméti döntőben mérik össze színpadi tudásukat és nyelvismeretüket a legjobbak. A rendezvény a hazánkban angol nyelvet tanító amerikai békeszolgálatosok ötlete volt, és abból a meggyőződésből született, hogy a játék, a színjátszás a legcélravezetőbb módszer a nyelvoktatásban. Maria Kozlak a békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskolában tanít és a négyszáz diák találkozójának egyik fő szervezője volt. Nem sok ideje maradt az utóbbi időkben pihenésre. A mozgalmas csabai hétvége után és a döntő előtt beszélgettünk. Megyénkből középiskolások közül a szarvasi Vajda Péter Gimnázium csoportja jutott tovább a döntőbe. Marlanak tetszett a bemutatójuk, és szerinte előkelő helyezésre esélyesek a szarvasiak: — Tanárnőjük, Susan Thompson „Monologue” című darabját mutatták be, egy teenager lány monológjáról van szó. Életéről, gondjairól, vizsgáról, szerelemről, barátságról elmélkedik, közben személyisége különböző jegyeit más-más szereplők keltik életre. így lesz a monológból többszereplős darab. A szarvasi diákok játékukra és angol tudásukra egyaránt jó minősítést kaptak a zsűritől. Az elődöntőt értékelve Maria kiemelte, hogy sok csoAmerikából jött — tanítani FOTÓ: FAZEKAS FERENC port egészen mély lelki, gondolati művet adott elő, s ez tükrözi a mai fiatalság könynyűnek nem mondható helyzetét, illetve azt a komolyságot, amellyel a világot szemlélik. Békéscsabai hetedikesei például egy Norvégiából Amerikába bevándorolt család életéről szóló művet, nyolcadikosai egy öngyilkosságot fontolgató fiú történetét adták elő. Jól játszottak, de a kiejtéssel. volt némi gond — mondja önkritikusan a tanárnő. Minden elődöntős csoport oklevelet kapott, amelyben a zsűri valamennyiüket ellátta hasznos tanácsokkal. Nagyon kevés idő telt el a döntőig, de aki a bírálatból okult, biztos nem bánja meg. Ami pedig az oklevélben nem szerepel, mégis nagyon fontos, az a sok szép élmény, amivel a találkozóról a diákok és a tanárok hazatérnek. XT N. K. A Szarvasi Vas-Fémipari Szövetkezet felvételt hirdet jokonyveloi állás betöltésére. A munkakör betöltésének feltételei: — szakirányú felsőfokú végzettség vagy mérlegképes szakvizsga — legalább 5 éves szakmai, vezetői gyakorlat. Bérezés megegyezés szerint. Lakást biztosítunk. Jelentkezés: írásban, szakmai önéletrajzzal és az igényrendszer megjelölésével a szövetkezet elnökénél. A munkakör azonnal betölthető. (5540 Szarvas, Szabadság u. 64—66.) Telefon: 06 (67) 12-292.
