Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-03-04 / 78. szám

1993. április 3-4., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR ÉKES MEGYEI HÍRLAP „Nem emberi, ha az idő nem morzsolja az indulatokat Nyilatkozat egy újabb pótadóról A Magyar Lapkiadók Egyesülete megdöbbenéssel értesült arról, hogy a parlament múlt héten olyan törvényt („Törvény a Nemzeti Kulturális Alapról” ) fogadott el, melynek alapján a kiadóknak árbevételük egy—húsz százalékát kell befizetni egy központi alapba, amelynek rendeltetéséről, felhasználásáról egy kurató­rium dönt. Példátlan lépésnek tartjuk, hogy a társadalmi szerve­zetekkel történt előzetes konzultáció nélkül egy ilyen törvény megszülethetett. Ez az árbevétel-arányos adó számos kiadóválla­latot csődbe vihet, mely ismét sokak munkahelyét veszélyezteti. Ugyanakkor nem értünk egyet azzal sem, hogy a lakpkiadók ne dönthessék el, hogy lehetőségeik alapján miként támogatják a kultúrát. A kiadók ezirányú tevékenysége eddig is sok millió forintra rúgott. Ezentúl viszont kizárólag a kiadók viselik majd a kuratórium által kedvezményezett lapok, kiadók finanszírozásá­nak terheit, más gazdasági csoportoknak gazdasági teljesít­ményük arányában ebből nem kötelezően kell kivenni részüket. A jelen törvény lehetővé teszi, hogy a vállalatok, illetve lapkiadók pénze a kultúra olyan területére jusson, melynek támogatása terveik között egyáltalában nem szerepelt. Ez ellen határozottan tiltakozunk, s felhívjuk a törvényhozók, a kormány figyelmét, hogy változtasson e szabályozáson. Ezúton továbbá bejelentjük: kérni fogjuk a törvény alkotmányossági felülvizsgá­latát. Megjegyezzük még azt is, hogy egy gazdasági év közepén a piacgazdaság körülményei közepette sem tanácsos egy egész szakma árképzését befolyásoló visszamenőleges hatályú döntést hozni. Ahogy a törvény előzetes vitája, így ennek indoklása is elmaradt. Magyar Lapkiadók Egyesülete Elnöksége A falué lett a falu kocsmája Nagyberuházás Szarvas, Csabacsűd, Bé- késszentandrás, Kardos, Kon­doros polgármesterei és jegy­zői a közelmúltban úgy dön­töttek, hogy együttesen csatla­koznak az Orosházi Kistérségi Vízműrendszerhez. A beruhá­zás önköltsége meghaladja a 420 millió forintot. Óvoda helyett templom A református egyháznak lehe­tősége lett volna visszaigé­nyelni az újszalontai iskola épületét, ám ehelyett temp­lomépítésre kértek és kaptak telket a község önkormányza­tától. Az iskola épülete (mely­nek felújításához Szabó Lajos polgármester becslés® szerint legalább 3-4 millió forint kel­lene) ezáltal a falu tulajdoná­ban maradt. A református templom építésére ajándéko­zott 1000 négyzetméternyi tel­ket az önkormányzat korábban óvoda létesítéséhez vásárolta. Mostanára azonban véglege­sen tisztázódott: óvoda helyett templom emelkedik majd a fa­lunak ezen a területén. A templomépítést azonban nem csak telekkel támogatta az ön- kormányzat, hanem anyagiak­kal is. Az építkezés elindításá­hoz 400 ezer forintot bocsátot­tak a református egyház ren­delkezésére. (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően a belügyminisz­ter a magyar gazdaság jelenle­gi helyzetét hozta szóba. — ...Elismerjük, a tulajdon- váltás és a gazdasági átalaku­lás terén nem éppen „rózsá­sak” az eredmények. Ment­ségünkre szolgál, hogy a ma­gyar gazdaság 40 évig épített a keleti piacokra. Ennek a piac­nak az összeomlása az expor­tunk 40 százalékának elvesz­téséhez vezetett. Sokan szid­nak bennünket az ÁFA miatt. Nos ha be akarunk épülni a nyugati piacokba, tudnunk kell, hogy ott enélkül szóba sem állnak velünk. Jelentős eredmény, hogy a volt tulaj­don 50 százaléka ma már nem állami. Persze van, aki ezzel sem elégedett, és azt mondja, privatizáljunk gyorsabban. Ebben az esetben viszont nagy lesz a kínálat, kicsi a kereslet, és máris megjelennek azok, akik az „elkótyavegyéléssel” vádolnak minket. Pokoli ne­héz jó döntéseket hozni! Egy dologra büszkék vagyunk: bennünket senki sem vádolhat azzal, hogy csak az újraválasz­tásunk miatt, azaz „választási érdekekből” hozunk népszerű döntéseket. A mi döntéseink legtöbb esetben nem népsze­rűek, de ésszerűek, és hosszú távon megtérülők. Gyors gaz­dasági fellendüléssel sem ámí­tunk senkit, hiszen mint min­den állam, mostmár mi is a világgazdaság függvényében létezünk, s ha a világ gazdasá­ga hanyatló periódusban van, hát hazugság lenne azt állítani, hogy a magyar gazdaság ön­magában fellendül. A lakosok közül valaki fel­vetette, hogy nem nagyon érti, egyesek miből tudnak gyára­kat, üzemeket megvásárolni, miközben mások a mindenna­pi betevővel küszködnek. A miniszter erre kicsit tréfásan a következőket válaszolta: — Képzeljék el, hogy vala­ki nyert a lottón, örökölt vagy a családtagok összedobtak neki egy gyárra valót. Végül is mindegy mit mond az illető, a kérdés az, hogy rájönnek-e vagy sem... Kétségtelen, hogy sok esetben folyik adócsalás. De az is lehet, hogy valaki üzleti zseni. Megeshet, hogy az iskolát végigbukdácsolta, az üzlethez mégis kitűnő érzé­ke van. Ezek az emberek a legtöbbször ellenszenvet vál­tanak ki a kevésbé ügyes em­berekből, ám meg kell szokni, hogy ez a társadalmi rendszer elismeri őket. A másik oldal: ennek az átalakulásnak ter­mészetesen vesztesei is van­nak, olyanok, akik szegényeb­bek lettek. Be kell vallani, ezekre az emberekre nincs ele­gendő pénze az államnak. A megoldás csakis a termelés le­het. De mást, mint eddig, mert amit eddig csináltunk, azt Nyugaton nem fogják meg­venni! Tudomásul kell vennünk, hogy Európában élelmiszer-túltermelés van, és a piacon nem fogják kapkodni az akármilyen magyar termé­ket. Egy másik lakos az ’56-os bűnelkövetők felelősségrevo- násáról érdeklődött. — Az a véleményünk —- válaszolta a belügyminiszter —, hogy azoknak a bűnei soha ne évüljenek el, akik idegen csapatokat hoztak be Magya­» rországra, akik sortüzet zúdí­tottak saját honfitársaikra. De mindenkiben ébren tartani a megtorlást, akik ’56-ban a má­sik oldalon álltak, nem volna szerencsés. Nem volna szeren­csés boszorkányüldözést tar­tani, ugyanazokkal a módsze­rekkel élni, mint annak idején ők... Kell, hogy az idő mor­zsolja az indulatokat, mert nem emberi, ha nem morzsol­ja... Utoljára a szimbólumok, majd a nyugdíjemelés került szóba. — Olyan szimbólumoknak, amelyek alatt elveszett a ma­gyar szabadság, nincs helye a tereken — jelentette ki a belügyminiszter.—A horogke­reszt 12 évig, a sarló meg a kalapács 70 évig gyötörte az embereket. A nyugdíjakról: amikor egy ellenzéki képviselő harcol a magasabb nyugdíja­kért, senkinek sem jut eszébe, hogy éppen az ő hatalma idején értéktelenedett el annyira a nyugdíj. Egyébként pedig könnyű egy ellenzékinek azt mondani, legyen magasabb a nyugdíj, a kifizetésről már nem neki kell gondoskodnia. A belügyminiszter a követ­kezőkkel zárta a lakossági fó­rumot: — Higgyék el, kutya nehéz kormányozni ebben az idő­ben! Régen a központi bizott­ság mondta meg a kormány­nak, mit kell csinálnia, most nekünk kell kitalálni. Javasol­nám, aki nem hisz bennünk, próbálja ki az ellenzéket is, de tudom: rajtunk kívül nincs több komoly altemetíva... M.M. Néhány héttel ezelőtt Újszalon- ta önkormányzata 800 ezer fo­rintért megvásárolta a falu ve­gyesboltját, amely a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ tulajdonában volt. A vegyesbolt mellett mű­ködő tüzép, felvásárlás és kocs­ma szintén önkormányzati tu­lajdon lett. „Ezt az épületet an­nak idején a helyi szövetkezeti tagok tehermentesen vitték be a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ-ba, most, hogy tönkrement az ÁFÉSZ, veszélybe került az épület — mondta Szabó Lajos polgármester. — Úgy dön­töttünk, kell az itt élőknek a bolt, így az eddig összekuporgatott forintjainkból visszavásároltuk a falunak az épületet. Nagy ér­vágás volt, de talán megérte...” Az épületet az önkormány­zat Gombos János sarkadi vál­lalkozónak adta bérbe, aki va­lamennyi egység üzemelteté­sét vállalta. — Sőt, csak így vállalta — tette hozzá a polgármester.—A kocsma eddigi üzemeltetője egy helybéli vállalkozó volt, akivel elégedettek voltunk és ő is szívesen csinálta volna to­vább, de fel kellett neki monda­nunk, mert valamennyi pályázó (köztük Gombos János is) csak a kocsmával együtt vállalta volna a bolt üzemeltetését, külön nem. —RIA A gordonka kulturális nagykövete Onczay Csaba immáron Kos- suth-díjas. Legutóbb tavaly márciusban hallhattuk Békés­csabán játszani, s kedden este a Jókai Színházban ismét gyö­nyörködhetünk szuggesztív előadásmódjában. A negyed századnyi előadói múlttal rendelkező gordonka- művész hazai és nemzetközi díjak egész sorának birtokosa, s mára bejárta az egész világot. Liszt-díjas, érdemes művész, három hete Kossuth-díjas, 1973-ban egy budapesti, 1976-ban egy Rio de Janeiró-i nemzetközi csellóverseny győztese, koncertezett már Európa csaknem valamennyi országában, Dél-Amerikában, az USA-ban, s gyakran áll ne­ves zenekarok élén szólista­ként. Repertoárján több mint negyven gordonkaverseny szerepel, s mindemellett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. — Hogyan győzi ellátni ezt a töméntelen feladatot? -— kérdeztük tőle telefonon, mi­után gratuláltunk nemrégen átvett rangos kitüntetéséhez. — Mindennap kora reggel­től késő estig dolgozom. Nyu­gaton ez a tempó már régen természetes. Amerikában pél­dául az a szokás, hogy az esti koncert előtt meghívják a ven­dég előadót valamelyik zene­iskolába, hogy tartson órát a növendékeknek. — Önnek van tanítási gya­korlata, hiszen nemcsak a főis­kola tanára, de rendszeresen tart nemzetközi csellókurzuso­kat is. —■ 1978 óta valóban gyak­ran meghívnak Olaszország­Onczay Csaba ba, Németországba és az Ame­rikai Egyesült Államokba. Ilyenkor előadóművészi gya­korlatomat, a pódiumon szer­zett tapasztalataimat igyek­szem átadni hallgatóimnak. — Egy velencei mester, Matteo Goffriller / 700-ban el­készített hangszerén játszik koncertjein. Hogyan jutott hozzá? — Sajnos nem az enyém, hanem a magyar államé. Ti­zenöt éve használom, s nagy segítség számomra egy ilyen csodálatos hangszeren játsza­ni. —Sok versenyművel ön mu­tatott be hazánkban először. Milyen szempontok, alapján kerültek bele a repertoárjába? — Legtöbbjét külföldön járva hallottam, megtetszett, s érdemesnek tartottam a hazai megszólaltatásra. A zenei elő­adó gyakran a kulturális nagy­követ funkcióját is betölti. Lenthár Márta FIGYELTE A MÁRKÁT! Rendezze be lakását természetes alapanyagból készült (szibériai fenyő) skandináv típusú bútorral. VÁSÁROLJON KÖZVETLENÜL A TERMELŐTŐL finnland ülőgarnitúra dohányzóasztalok sarokasztalok Fjord előszoba-garnitúra videoszekrény Nóra tálalószekrény virágtartó DISZKONTÁRON — Saima ülőgarnitúra — Noémi 160-as ágy — Noémi 90-es ágy — fésülködő-gamitúra — komód 3-4 fiókos — „Béta” éjjeliszekrény — telefontartó polc. a Várjuk kedves vásárlóinkat bemutatótermeinkben! TERMÉKEINKRE ELŐJEGYZÉST IS FELVESZÜNK. Telefon: 06 (66) 441-095. „BÉTA’% BÉKÉSCSABA, ŐSZI U. 1. (Shell benzinkúttal szembeni utca). Nyitva: hétfőtől péntekig 7—13 óráig. ,BÉTA”, GÁDOROS, KOSSUTH L. U. 32. Nyitva: hétfőtől péntekig 7—16 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents