Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-06-07 / 55. szám
1993. március 6-7., szombat-vasárnap- ^ / / / * HAZA MINDEN ELŐTT ^ ß ß t ® • A flSRRKRS megyei hírlap hétvégi magazinja Mondták... Tavaszváró Jelinek Lajos tusrajza Halló! Beszélgessünk! Számomra nem nagy öröm, hogy ötvenéves tevékenységem kimagasló eseményévé vált ez a gurulódollár-ügy. Egyetlen fillérrel nem károsodott a Nemzeti Bank. Semmi olyan nem történt, ami erkölcsileg kifogásolható lenne. Nem vitatom, politikailag lehet kifogásolni, de az egy másik történet. (Fekete János, az MNB volt alelnöke) A magas kamatok miatt az adósságlavina a hazai cégek nagy részét maga alá temette. Olyannyira, hogy a felvett hitelek összértéke egy-egy vállalatnál még a cég saját vagyonát is meghajadja. (Botos Katalin, az Állami Bankfelügyelet elnöke) Már a Kádár-korszak sem ok nélkül tette enyhébbé vagy ahogy akkoriban mondták, I ibe- rálisabbá az országot, mert nyílt valami tere a magángazdaságnak és a kultúrpolitika engedékenyebb volt Ehhez hozzájárul az a tény, hogy csöndben azért a külkereskedelem fele a Nyugattal bonyolódott le. Az utazási lehetőségek, mindennemű kommunikáció, a közelség egy kevésbé elzárt, kevésbé magára csukódott és kevésbé tájékozatlan társadalmat eredményezett. Húsz évvel ezelőtt már a faluból parasztok jártak szerte Nyugat-Európában, autóbuszos társasutazásokkal... (Konrád György író) Békési tallózó —Legutóbb a békéscsabai színházi botrány kapcsán mondták: önnek nagyobb a hatalma, mint valaha teszem fel Bodnár Ferencnek vagy Pap Jánosnak volt... —Kiknek? —Szimbólumok... Megyei első titkárok voltak. MSZMP- sek... — Tisztázzunk valamit: ha nekem hatalmam van—én azt a választópolgároktól kaptam. Nekik tartozom elszámolni a ciklus végén. Ehhez tartozik: nem Zsíros Géza ígért a választáskor tavaszi nagytakarítást. Mások. De egyetértek vele. Teszem, és nem csak a duma szintjén. Ha valóban rendszerváltást akarunk, a levezénylőit ki kell választani. Talán megbocsátják nekem, hogy ebben nem az elvtársi, ökörkörrel működöm együtt. így vagyok nyugodtabb a tisztességet iÚetően a kárpótlásban, privatizációban. A kisemberek érdekében. Mert engem ez érdekel. (A Reform interjúja Zsíros Gézával) Fürkésző Károlyi Sándor grófot a legtöbben bizonyára úgy ismerik, mint a Rákóczi-szabadságharc elárulóját. Hiszen történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy 1711-ben a „nagyságos fejedelem” távollétében és hozzájárulása nélkül kötötte meg a szatmári békét és rakta le a fegyvert a majtényi síkon a császári csapatok előtt. Valószínű kevesen tudják viszont, hogy Károlyi nem csak katona, hanem térképész is volt. Először az 1703-as dolhai ütközetről készített rajzot, majd a Rákóczinak írott jelentései mellékleteként felvázolta több település, köztük Gyula és Sarkad helyszínrajzát is. — Halló, jó napot kívánok. Gulyás Andrásáét keresem Kondoroson! Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. — Tessék, Gulyásné vagyok. — Ha nem tartom fel, és vállalkozik rá, egy kis beszélgetésre szeretném kérni. — Szívesen. —Babahangot hallok... — Igen, a kisebbik fiam, Józsika, másfél éves, nagyon eleven, örül, de mi talán még jobban, ugyanis éppen most hoztuk haza a kórházból. —Mi volt a baj? — Hirtelen olyan köhögés fogta el, attól féltünk, megfullad. Mint kiderült, allergia, valamilyen vírus az oka, és igen gyorsan kialakulhat. Nagyon remélem, többé nem jön elő. — Közeledik a nőnap. Mi a szokás a családban ? — Virágot szoktam kapni, a fiúk pedig — merthogy két fiunk van, a nagyobbik, Bandi nyolc éves — szóval ők köszöntik a nagymamákat, keresztmamákat. —Miképpen vélekedik erről az ünnepről? — Nekem a család fontos, az úgynevezett teljes egyenjogúságban nem hiszek. Fiatal koromban felmerült persze a kérdés: család vagy karrier. A szerelem döntött, a családot választottam, megszületett a fiunk. Tizenhét hónapos volt, amikor özvegyen maradtam... Talán emlékszik, volt az a nagy baleset a kondorosi csárdában... Nem akarom elkiabálni, de mostmár talán sínre kerül az életem, megtaláltam a párom, itt vannak a gyerekek, édesanyámmal lakunk együtt, ő sokat segít. Különben is, a reményt meg kell őrizni, abba kapaszkodik az ember. „Szeretni — Szeretni — Szeretni!” Szeretettel: Pécsi Ildikó. E sorok írója: Pécsi Ildikó színművésznő Hatvanöt éve született G. García Márquez A Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel Garcia Márquez 1928. március 6-án Aracataca-ban született. Első sikerét Baljós óra című regényével aratta. Legnagyobb hatású regénye a Száz év magány. 1982-ben Nobel-díjat kapott műveiért, amelyek a fantasztikusát és a valóságosat ötvözve a képzelet gazdagon megformált világában tükrözik vissza egy földrész életét és konfliktusait. Az alábbiakban a Száz év magányból álljon itt egy bekezdés: ...Egyszerre csak, mintha villám csapott volna a boldog öntudatlanság világába, megjött az értesítés, hogy Gaston hazatér. Aurel ia- no és Amaranta Ursula felocsúdott, a lelkűkbe pillantottak, kezüket a szívükre téve, egymás szemébe néztek, és megértették, hogy összeforrottságukban inkább választanák a halált, mint az elválást. Amaranta Ursula ekkor levelet írt a férjének, csupa ellentmondó igazságból összetéve: biztosította szerelméről, és hogy alig várja a viszontlátását, ugyanakkor pedig beismerte azt a fatális tényt, hogy nem tud Aurel iano nélkül élni. Gaston erre mindkettőjük várakozásával ellentétben egy nyugodt, szinte atyai hangú választ küldött, két sűrű oldalon át óva őket a szenvedély szeszélyeitől, a záróbekezdésben pedig kifejezésre juttatva azt az őszinte kívánságát, hogy legyenek olyan boldogok, mint ő volt rövid hitvesi pályafutása alatt. Ez a magatartás olyan váratlan volt, hogy Amaranta Ursulát elfogta az a megalázó érzés, mintha ő maga szállított volna ürügyet a férjének, aki rég a sorsára akarta hagyni. Még nagyobb lett a mérge, amikor Gaston fél év múlva újra írt— immár Leopoldville-ből, ahol végre átvette a repülőgépet —, de csak azért, hogy küldjék utána a kerékpárt, mert mindabból, amit Macondóban hagyott, ehhez az egy dologhoz kötik érzelmi szálak. Aureliano türelemmel viselte Amaranta Ursula elkeseredését, igyekezett bebizonyítani, hogy a rosszban éppen olyan jó férje, mint a jóban, s a hétköznapi gondok, amelyek a nyakukba szakadtak, amikor Gaston utolsó pénzét is felélték, az összetartozásnak egy újfajta kötelékét teremtették meg közöttük, nem olyan kápráztatót és mámorítót, mint a szenvedély, de arra mégis elegendőt, hogy éppúgy szeressék egymást és éppoly boldogok legyenek, mint a bujaság tébolyult idején. Pilar Temera halálakor már útban volt a gyerekük... / A francia érdekeltségű Kner Nyomda Rt. FELVÉTELT HIRDET ofszet gépmesteri munkakörbe. Jó kereseti lehetőség biztosítva. Jelentkezni lehet: Kner Nyomda Rt., Békéscsaba, Baross út 9—21., humánpolitikai osztály. IMI fehéren 1 Rémtörténet „Uram, nagy disznóság ami itt folyik” — kesereg a gazdaköri elnök és dühösen hozzáteszi: „Tudja, néhány száz ember meggazdagszik, több százezer pedig elszegényedik, s örökre elmegy a kedve attól, hogy gazdálkodjon.” Az elnök, maga is termelő, száz gazda munkáját igyekszik megszervezni és segíteni a faluban, egyelőre sikerrel. Büszkén mutatja ház körüli gazdaságát, ám amikor dühének okáról kérdem, árad belőle a panasz. Fóliájában szépen gyarapodnak a palánták, de nem tudni mivégre. Mert a kisgazdaságok támogatásának hangoztatása mellett a valóságban azt tapasztalják: csak úgy ömlik be a zöldség és a gyümölcs az országba, olyan túlkínálatot teremtve, ami alatt a hazai termelők összeroppannak. Jön a francia karfiol, a holland sárgarépa, a görög fejes káposzta éppúgy, ahogyan érkezik a délen termett görögdinnye is. Nem télen, amikor itt nincs, hanem nyáron, amikor nálunk is terem elég. Félénken ugyan, de a piaci versenyre hivatkozom. Mintha olajat öntenék a tűzre. A gazdaköri elnök kirobban: „Uram, jöjjön fel egyszer a Bosnyákra, amikor árat viszünk oda. Órákat, éjszakákat álldogálunk a kapu előtt, aztán lefizetjük a belépőt, ki tudja miért, és a végén hozhatjuk haza, amit felcipeltünk, mert nem veszik át.” Amit mesél, az már rémtörténet. Az import zöldséggel, gyümölccsel telepakolt nyugati kamionok várakozás nélkül gördülhetnek be a piacra, s tőlük az árut azonnal átveszik. A többiekét, a sok hülye, bepalizott magyarét esetleg, ha amazok nem hoztak eleget. Mondják, egy dinnyés akkor omlott össze, amikor könyörgőre fogván a dolgot, hogy vegyék át az áruját, a fejéhez vágták: „Vegye át magától a Zsíros Géza, ő ígérte, hogy eladja amit megtermelnek.” Forr a falu, akik termelnek, maradék tartalékaikat, maradék kedvüket és maradék reményeiket élik fel. Kinek jó ez és mi lesz ha abbahagyják? Árpási Zoltán
