Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-31 / 75. szám
BOTRÁNYKÖVEK 1993. március 31., szerda / Tisztelt Békés Megyei Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat asszonya! Bocsánat assz..., illetve bocsánat, hogy ilyen hivatalosan kezdem e levelet, de csak úgy szimplán , .asszonyomnak” mégsem szólíthatom! A minap egyik kolléganőmet éppen ettől tiltotta el az orvos—mármint ön. Meg attól is, hogy a jövőben bármit írjon az ön nevével fémjelzett hivatalról. Miután ődicssel—vagy anélkül—ki nem ejtheté az önök nevét, kénytelen vagyok (eddig) csendes társként csodálkozásomnak hangot adni. Oh! Nem az említettek miatt kerekedett ki a szemem, hanem azért, mert az ön hirtelen és rettenetes haragját kiváltó írásban nyomát sem leltem az ANTSZ-t sérelmesen érintő körülményeknek. Ha önök szükségét látták egy szürkéslila, 1992-es évjáratú Toyota Corolla XLl típusú személygépkocsi beszerzésének, az szívük joga. Meg tény is. (Abban meg biztosak vagyunk: ha nem is olcsó, feltehetően takarékos autót vásároltak az adófizetők pénzéből.) Szintén aligha vitatható: az—akár—agyafú- ratlan bűnöző a nyitott ablakon könnyedén bejuthatott a garázsba, ahol az indítókulcsot a számára legkedvezőbb helyen találhatta. Megnyugtató, hogy valamit ön is szégyenletesnek tart ebben az ügyben. Az már kevésbé, hogy nem a tények és a tanulságok nyugtalanítják. A kolléganőmmel, s néhány más emberrel folytatott telefonbeszélgetései során alkalmazott magas hangfrekvenciás megnyilvánulásaiból az derül ki, hogy ön mindössze egyet kifogásol: hogyan mertünk hírt adni az engedélye nélkül egy bűnöző erkölcsileg is elmarasztalható tettéről. (S talán a lakosság figyelmét is felhívtuk a lopott kocsira.) Apróság, de az ilyesmihez senki engedélyére nincs szükségünk. Az önére sem. E kellemetlen közjáték—meggyőződésünk szerint — nem befolyásolja majd önt hivatali kötelességei maradéktalan ellátásában. így a megyében messze legolvasottabb napilapban változatlanul közzéteszik a lakosságot közvetlenül érintőjárvány- és közegészségügyi tájékoztatókat, felhívásokat. Ez egyben a mi kötelességünk is. Továbbra is bízunk hivatástudatában, melyről az ügyben illetékes államtitkár már a tiszti főon’osi pályázat kiírása előtt egy hónappal is elismerően szólt, s talán csak annyit kifogásolt, hogy a neve szakmai és laikus körökben kevésbé ismert. Legyünk derűlátóak: e kis párbeszéddel talán e helyzeten is javítani tudtunk. A kolléganőm megszólalására ön által előírt — amúgy minden jogi és erkölcsi alátá- masztottságot nélkülöző — tilalmat a jövőben magamra nézve is kötelezőnek érzem. Önként vállalt némaságomat legfeljebb olyan nagy horderejű esemény esetleges bekövetkezésekor szándékozom megtörni, mint például egykor a szegedi köjál avatási ünnepsége volt. (Állítólag a hivatalban megtartott bankett svédasztalairól fogyasztókat kevés kivétellel kórházba kellett szállítani—egy kis repi gyomormosásra.) Maradék tisztelettel: Kiss A. János Ki kit informált félre?- Ki és mit szüntetett meg? A helyi és a megyei lapok már foglalkoztak a témával, az alábbiakban nem is az a célunk, hogy ismétlésekbe bocsátkozzunk, a minősítés sem célunk, csupán a tisztánlátás érdekében tűzzük tollhegyre az orosházi üveggÿàri lakótelepen megszüntetett gyermekorvosi rendelő témáját. Elsőként álljon itt Kocsis János alpolgármester nyilatkozata, aki az üvegygári körzet képviselője: — A szülők kerestek meg, mondván: megszüntetik a lakótelepen lévő rendelőt és gyógyszertárat. Mint megtudtam, az üvegygár igazgatója írt egy levelet az orosházi kórház igazgatójának, hogy az idei évtől nem tud hozzájárulni az üzemelési költségekhez. A kórház vezetése viszont azzal érvelt, hogy a rendelő és a gyógyszertár teljes üzemelési költsége nagyon magas, itt a társadalombiztosítás nem finanszíroz, ekkora létszám mellett az orvos egyébként is éhen hal. Ekkor az Üvegipari Művek felajánlotta az ön- kormányzatnak megvételre a két ingatlant. Sőt! A vezérigazgató az 58 százalékos engedménytől sem zárkózott el. Én viszont az évi 200 ezer forintos képviselői alapomat ajánlottam fel a felmerülő költségekhez. A képviselő-testület elé került a téma, ahol heves vitában pro és kontra érveltek a Városatyák, végül 12-10 arányban elvetették a vásárlás gondolatát. Március 12-én a helyszínen jártunk, ahol az alábbi hirdetményt olvastuk: „A Juhász Gyula 57. szám alatt március 15-étől megszűnik a rendelés. A körzet rendelési helye: Táncsics utca 3.” A doktornőtől — dr. Csányi Ágnestől — megtudtuk, hogy a rossz adottságokkal megáldott körzet az Arany János utcától a Lehel, a Török Ignác, a Kígyó, a Nagyhegyi utcákon stb. át szinte a tanyavilágig nyúlik. (A helybeliek tudják érzékelni az utcák által határolt terület nagyságát és a távolságokat — szerk.) A városból — a vasúton túlról — eddig kijártak e körzet betegei a Juhász Gyula utcába, mostantól az üveggyáriak járnak majd be a Táncsicsra. Egyébként Rákóczitelepről és a többi külterületről is a szakellátás érdekében beviszik gyermekeiket a szülők. Az orosházi üveggyár igazgatója, Csont Józsefaz Orosházi Naplóban megjelent cikk után kereste meg szerkesztőségünket: — A városi sajtóból értesültem az önkormányzat döntéséről. A tudósító cikkében egy sor tévedéssel találkoztam. A leghatározottabban tudom mondani, nem a gyár szüntette meg az orvosi rendelőt és a gyógyszer- tárat. Nem is szüntethette meg, hiszen nem is ő üzemeltette! A gyár csak hozzájámlt az üzemeltetési költségekhez, ez évente körülbelül 200 ezer forintot jelentett. A rendelőnek átalakított lakás egyébként az Üvegipari Művek tulajdona. A cikkben ez is keveredik. A tulajdonos valóban felajánlotta megvételre az ingatlant, mert értékesíti az összes (84) lakást. Gyárunk a mai napig (március 22.) sem kapott egy átiratot arra vonatkozóan, hogy valaki valamilyen okból megszüntette a rendelőt. Csete Ilona Jogdíjas zenebona A karácsonyi misekoncertért, amit a csabai sportcsarnokban rendeztek, S amelyen a Balassi Táncegyüttest látják, is meg kellett (volna) fizetni a szerzői jogdíjat fotó: kovács Erzsébet Meséli óvónő ismerősöm, hogy megrendezték éves óvodai báljukat, amelynek bevételéből mindig új játékokat vásárolnak a gyerekeknek. A rendezvény várakozáson felül sikerült, s csak akkor lepődött meg, mikor kapott egy felkérést, fizessen bizonyos százalékot be a szerzői jogvédő hivatal számlájára. Kétségtelen, óvodai bál sem létezhet zene nélkül, s ahol már muzsikálnak, ott fizetni kell. Utánajártunk az új szerzői jogdíjtáblázatnak, amiről meggyőződésünk, az érintettek széles tábora nem tud. Mi most közreadjuk, mikor kell fizetni. Például fizetni kell az irodalmi és zeneművek nem nyilvános előadásáért, valamint sugárzott művek vezetékes továbbközvetítéséért. De fizetni kell a műsoros előadások rendezésével foglalkozó szervek és amatőr együttesek által irodalmi, illetőleg zeneművek nyilvános előadása után. Mennyit? Az változó. A már megjelent irodalmi mű, valamint nyilvánosságra hozott zenemű nyilvános előadása után a rendező szerv a bruttó bevétel 6 százalékát, tánc,, élő- vagy gépzenével tartott diszkó, táncház, össztánc után 7 százalékát kell(ene) fizesse átalányjogdíj- ként. A kettős áfa áldása révén ezek nem csekély összegek. Elsősorban, ahol a Szerzői Jogvédő Hivatalnak képviselete van, ott tudják megfogni a vendéglősöket. Mégpedig keményen. Nem mindegy persze az sem, mekkora településen húzzák a talpalávalót. Nagy város, nagy ár. Falu, mérsékelt ár. Aki pedig próbálja egy félig üresen kongó kocsmában behajtani a zenélés után járó szerzői jogdíjat, az sok mindenben, csak nem úriember megszólításban részesül. A dolog pikantériája, hogy a művelődési intézményekben működő tartós amatőr kulturális közösségeknek is fizetnie kell az átalányjogdíjat. Illetve kellene. Mert alig hihető, hogy egy falusi tánccsoportnak erre futná. Na persze, más a lakodalom, mert ott a menyasszonytáncból összeropott pénzből telik. El ne felejtsük megemlíteni! Ahol a hivatalnak nincs embere, ott fakultatív módon, a zenét vagy irodalmi művet használó rendezőnek kell öntevékenyen bekocogni az ön- kormányzathoz, és tisztelettel megkérdezni, mennyit is kell fizetni. Azt senki sem vitatja, hogy a szellemi, művészeti produktumnak ára van. S hogy a korábbi jogdíjtalan dzsungelben rendet kell teremteni. De a körülményeket, a fizetőképes keresletet illett volna figyelembe venni. És azt is, hogy ne csak a városi, megyeszékhelyi zenebonálókat, kulturális egyesületeket ellenőrizzék, hanem legyen az teljes körű az országban mindenütt. Az pedig végképp elfogadhatatlan, hogy a bevétel nélküli rendezvények után is fizetni kell. Az irodalom, a komolyzene úgyis mélyponton van. Ha még meg is sarcolják a vele megszállottan bajmolódókat, nehezen hihető, hogy lesz vállalkozó, aki küzd érte. B. Sajti Emese Zöld kártya, CO A múlt heti jó idő nem csak az autósokat, hanem a megyei közlekedésfelügyelet ellenőreit is kicsalogatta az utakra. Priskin Lászlóval és kollégájával, Sza- szák Pállal munkájuk végzése közben Medgyesegyházán váltottunk néhány szót. —Először is az úgynevezett zöld kártyát, hivatalos nevén a környezetvédelmi igazolást kérjük a gépjárművezetőktől — mondta Priskin László. — Május 1-jétől minden forgalomban lévő gépjármű tulajdonosának, illetve üzemben tartójának kell ilyennel rendelkeznie. Ettől a naptól kezdve a szén-monoxidon kívül a kipufogógáz másik komponensét, a szénhidrogén-tartalmat is ellenőrizzük. —Milyenek az eddigi tapasztalataik? — Előfordul, hogy megvan a zöld kártya, de a CO-érték magasabb az előírt értéknél. Ilyenkor 15 napra le kell csökkenteni a kártya érvényességi idejét. Az autósnak ennyi idő áll rendelkezésére, hogy újra beállíttassa a karburátort. Utána természetesen továbbra is részt vehet járművével a közúti forgalomban. ., _ M.Gy. Azt hittem, a telefonáló, Kovács Gusztáv viccel velem! Arra akart rábeszélni, írjak már az ő „férfibudijáról”! —Várjon még négy napot— vettem viccesre a figurát —, akkor lesz április 1 -je! — De én nem viccelek Asszonyom! A békéscsabai vasútállomásról beszélek. Én hoztam rendbe itt az évek óta bűzlő férfi WC-t, s lehet, hogy március 31-ével kidobnak innen, mert valaki másnak kell ez a hely, mert ez egy jó buli... Szó szót követett, kértem Kovács Gusztávot, keressen meg ezzel az „illatos üggyel”. — Munkanélküli voltam — kezdi a fiatalember —, dolgozni akartam. így 1992 decemberében átvettem a lerobbant WC üzemeltetését a MÁV-tól. Az élettársammal kitakarítottuk, felújítottuk, rendbe hoztuk. —Önerőből? — Nem. A MÁV segítségével. Elértük, hogy a Szegedi MÁV Igazgatóság területén a mi WC-nk a legtisztább. —Ezt ki árulta el? — Az utasok mondták. Tetszik tudni szól a zene, a tv, tele tettük virággal... — Már meg ne haragudjon, de minek egy WC-be tévé? — Míg az emberek a dolgukat végzik, addig sem unatkoznak... De tervbe van véve, hogy kialakítunk egy zuhanyzófülkét, cipőpucolót... — Hogyan lehetnek ilyen tervei, ha március 31-ével lejár a szerződése? — Reménykedem, hogy maradhatunk. —Semmi olyat nem tett, ami indokolná, hogy ne hosszabbítsák meg a szerződését? — Semmi komolyabbat. Tessék felhívni Nagy Csabát a MÁV-nál, kíváncsi vagyok, hogy mit mond... Felhívtam Nagy Csabát, az állomásfőnök kereskedelmi igazgatóhelyettesét: — Az alaphelyzet az, hogy Kovács Gusztávval három hónapos próbaidőre kötöttünk szerződést, ami március 31-én lejár. Indokolnunk sem kell, hogy miért nem hosszabbítjuk meg. De miután megkeresett elmondom, hogy Kovács Gusztávékkal sok problémánk volt. —Konkrétan? — Éjszaka például 20-25 forintra emelte a használati díjat, amit a románok nem tudtak megfizetni, így az állomás környékére jártak, ami ugye nem a legegészségesebb megoldás. Ezenkívül szeszes italt mért a WC-ben, csencselése- ket folytattak, esténként 20- 25-en is szorongtak a férfi WC-ben, ami nem feltétlenül azt jelentette, hogy annyian akarták egyszerre a dolgukat elvégezni. — Igaz, hogy valamelyik MÁV-alkalmazottnak fáj a foga a rendbe hozott WC-re? — Nem tudom, mi mindenesetre pályázatot írunk ki az üzemeltetésére... B. V. Budibuli Áruházunk ismét újabb kedvező vásárlási lehetőséget kínál Önnek kedves vásárlónk! Tájékoztatás és ügyintézés: a II. emeleti műszaki osztályon, ahol jelenleg 70%-os árfolyamon számítjuk be kárpótlási jegyét. Tájékozódjon és számoljon! Várjuk Önt áruházunkban! Kárpótlási jegyét ezentúl vásárlásainál áruházunkban is felhasználhatja!
